Pesti Napló, 1912. június (63. évfolyam, 129–153. szám)
1912-06-02 / 130. szám
a Senki országa. Budapest, június 1. Optimisztikus hajlamú emberek azt mondják, hogy béke készül a parlamentben és a miniszterelnök ma ki is jelentette, hogy sietni kell, mert a képviselő uraknak vakációra van szükségük. Hivatalosan tudjuk tehát, hogy a képviselő uraknak mije fáj. Minthogy azonban az országban több millióra megy azoknak száma, akik nem képviselők, érdemes volna tudni, hogy ezeknek a többieknek nincs-e valamire szükségük és ha van, kinek a dolga erről a szükségletről gondoskodni. Más országokból vett analógiák szerint arra lehetne következtetni, hogy a lakosság millióinak bajaival éppen a kormány és a parlament volna hivatva foglalkozni. Ámde reánk, erre a nemzetiség lakta, külső-belső ellenség veszélyeztette hazája, tudvalevőleg semmiféle külföldi analógia nem alkalmazható. Másrészt pedig kézzel fogható bizonyítékaink vannak arra, hogy ez az ország tényleg kormány és parlament nélkül exisztál. Egy esztendeje immár, sőt ennél is több, hogy az országgyűlés és a kormány az ország szükségleteivel nem foglalkozik. Persze erre kéznél van a diadalmas válasz. Igen, hogyne, az obstrukció! Pedig szó sincs róla. Az ob- strukció nem ok, hanem okozat; az obstrukció csak akkor ronthat, ha van mit rontani; az obstrukció csak egy dolgot gátolt meg ténylegesen: a katonai terhek emelését. No és a vakációt. Mást nem tettek eléje, amit felfalhatott volna. Hiszen csak pár hete, hogy egy békés epizód pillanatában arra a meglepő felfedezésre ébredt az országgyűlés, hogy a kormánynak egyetlen kész javaslata, terve, vagy akciója nincs, amivel a parlamentet foglalkoztathatná. Ez az ország tehát úgy él, már az obstrukciót messze megelőzően, mint a mezők liliomai és aki ezeket ruházza, az gondoskodik az elárvult nemzetről, melynek olyan a kormányzása, mint lehetett a keleti birodalmaké a bibliai időkben. Görnyedve, nyögve épít a nép piramisokat és templomokat idegen falánk isteneknek; de hogy milyen a táplálkozása, milyen a kultúrája, a gazdasági élete, a lelke és vágya, az nem bánt és nem érdekel senkit. Nagy nyugati nemzetek, melyek félszázad előtt elérték azt a fejlődési fokot, ahol mi most cammogunk, tüzes energiával, izzó tettvágygyal haladnak előre. Mi egy helyben állunk mozdulatlanul. Úgy képzeljük ezt az országot, mint valami istenáldotta tengerentúli gyarmatot, melynek civilizátorai nem kívánnak egyebet, mint hogy a helytartók rendet tartsanak a benszülöttek között és beszállítsák a kivetett tributumot. A különböző néprétegeknek és társadalmi osztályoknál: vannak igényeik, az élet fejlődik és vele a szükségletek, nehézségek, zavarok, betegségek, új élelvisze-A nő (kategorikusan): Nem. A férfi: Ha parancsolja, átmegyek a másik szakaszba. Az egész vagyon üres... De ha megengedi, inkább itt maradok. Ugye nem szeret egyedül utazni? Kivált éjjel és mikor jóformán egyedül van az egész kocsiban! Akkor inkább feláldozom az éjjeli nyugalmamat és itt maradok. A nő (ingerülten): Nem kívántam öntől semmiféle áldozatot! A férfi: Bocsánat... csak rosszul fejeztem ki magamat. Ki beszél itt áldozatról? Egy kedves, karcsú, fiatalos jelenséggel egyedül utazni egész éjjel, ez az a gyönyörűség, amiről kalandravágyó emberek álmodoznak. Ámde én nem vagyok kalandravágyó. A nő (nevetve): Hála istennek! A férfi: Csakhogy végre megtörtem a jeget! A nevetés mindig az első közeledés a nő részéről . . . Most miért vonta el gúnyosan a száját? ... Jó, hát nem akar hozzám közeledni! Rendben van... Nézze, édes szép nagyság, velem szemben olyan őszinte lehet, ahogy csak parancsolja. A gorombaságaimmal feljogosítottam rá, hogy kíméletlen legyen velem szemben. Ugye csúnya vagyok? Vagy még annál is rosszabb? Érdektelen vagyok, ugye? A nő. Akarja tudni az őszinte véleményemet? Szerintem nincs érdekes férfi az egész világon. A férfiak bennünket nőket csak egy szempontból érdekelnek és e tekintetben mindannyian egyformák, vagyis rám nézve unalmasak. Ön is hiába igyekszik, hogy a nyers őszinteségével érdekessé tegye magát előttem. Megengedem, hogy én sem lehetek túlságosan izgató önre nézve. Könnyű rólam kitalálni, hogy azok mutatkoznak, melyeket rendezni,, tisztázni, támogatni vagy ápolni kellene. De minden marad gondozatlanul, mint az erdő bozótja vagy az a nyüzsgő állatvilág, mely a vadon homályában küzd a létért. Társadalmi életünknek száz baja; gazdasági viszonyainkban aggodalmast zavarok mutatkoznak. Vidéki pénzintézeteink összeroppanása valósággal ijesztő jelenség, mely a legtávolibb néprétegek helyzetére végzetesen szomorú hatással lehet. A képviselői kar évek óta ígéretekből táplálkozik és munkáját a példabeszédessé vált mártírfogadalom kény-* szere alatt végzi. Az eladósodás és a drágaság két könyörtelen polipkarja foj-togatja urnak és parasztnak, falusinak és városinak, kapatosnak és ködmönösnek a torkát. És e félelmes ellenségekkel szemben nincs, aki segítségére siessen a fuldokló társadalomnak. Azaz, hogy mégis. Erre az egy pontra, a drágaságra és eladósodásra talált flastromot a magas kormány, felemeli a vasúti tarifákat, hogy az elviselhetetlen megélhetési viszonyokból lefölözze kincstárunk a maga hasznát. De ez aztán az egyetlen rendszabály, amelylyel a kormányhatalomnak gazdasági életünk szövevényébe belenyúlni eszébe jutott. Olvassa el valaki azokat az izgatóan szomorú sorokat, amelyekkel George Henry az indiai gyarmatok kétségbeejtő állapotait magyarázza és megérteti, hogy az angol világbirodalom oltalma alatt Szentimentális utazás. Irta: Színi Gyula. (Utánnyomás tilos.) A nő (leteszi a könyvet, amelyet már egy félóra óta olvas és kinéz a kupé ablakán): A férfi (cigarettát vesz elő és udvariasan kérdi): Szabad? A nő (alig hallhatóan): Kérem . . . A férfi (a torkát köszörüli): Bocsásson meg... én gondolatolvasó vagyok ... ön is az egész idő alatt, amíg némán ültünk egymással szemben, ugyanarra gondolt, mint én. Azokra az utálatos novellákra, amik vasúti kupéban játszódnak le egy férfi és egy nő közt, akik egyedül utaznak ... A nősértődötten feláll és hátat fordít, a tájékot nézi). A férfi: Ne értsen félre... a világért sem akartam megsérteni. Én csak a közhelyeket gyűlölöm. Elgondoltam, hogy milyen érdekes és ingerlő volna ez a mi helyzetünk, ha azok az ostoba novellaírók ezerszer agyon nem csépelték volna. A nő (tovább nézi a tájékot). A férfi. És mégis valamire el kell határoznunk magunkat. Hiszen nagyság is Fiuméig utazik ,— a kalauztól tudom — és egyfolytában tizenhárom órát, hozzá még éjjel! Én is Fiuméba igyekszem. Ki kellett tehát a számat nyitni, hogy ön bambának vagy rablógyilkosnak ne tartson. Legyen rá elkészülve, hogy egyedül leszünk egész éjjel. A vonatra alig szállt fel valaki. Gyakran utazom ezen a vonalon és tapasztalásból tudom, hogy ma éjjel senki sem fog bennünket zavarni... Akar aludni? mr----------rsTimn— ■ " ■■ .. n' miig--------magaasszony vagyok és hogy imádom az uramat, aki Abbáziában már vár rám. A férfi: Rajtakaptam, hogy nem mond igazat. A könyv, amit az imént olvasott, Fore- nek egy munkája a szerelmi életről. Ilyesmi iránt csak fiatal leányok érdeklődnek. Maga még nem asszony. A nő: De menyasszony vagyok. A férfi: Most mondja meg, hogy miért adta ki magát az imént asszonynak? Ugyebárt azért, mert a férfiak szívesebben udvarolnak asszonynak, mint leánynak? A nő: Nem azért, hanem mert az asszony-nak mindig nagyobb tekintélye van, mint az leánynak. És nem is kell magát annyira zseniroznia. A férfi: Engem csöppet sem zseniroz, hogy maga leány. De miért zsenirozza ez magát? A nő: Mert egy leánynak sok nem szabad, amit egy asszony már megengedhet magának. • ..-T A férfi: Én a társaságnak ezt az ostoba álláspontját egyáltalán nem honorálom. Ez az oka annak, hogy a leányok annyira megtanulják a képmutatást, hogy mint asszonyok egészen megbízhatatlanná válnak. Engem egy leány, akiben a kíváncsisága révén még fel lehet csiklandozni az őszinteséget, mindig jobbart érdekel, mint egy asszony, aki már túl van a titkok titkán és a szemem hunyorításából is kitalálja, hogy mit akarok mondani. A leány kíváncsi, az asszony legfeljebb éhes. A nő: Nagyon hálás vagyok azért, amit mond. A férfi: Egész érdekes ilyen utazás két- 63-dik évfolyam. 130. szám a APKOULEJOEMtaKKABAfc Egy.a m S ilU.r, vastagabb botűzsi 10 fillér » hirdetések milliméter értett**« sál, uijs adás szerint. Megjelenték tétfő kivételével" naponkint, ünnep iitSfl is. EX.QFI&STESI ARAK. Egész évre _ 28 kot.— dU. Félévre _ _ 14 m —" . Negyedévre _ _ 7 . Egy torn «. _ * . — Egyes szám _ _ _ _ 10 JUL Budapest, 1912. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podraanicky-utca 12. Vasárnap, jjUttiUS 2. Mai számunk 56 oldal.