Pesti Napló, 1912. november (63. évfolyam, 258–283. szám)
1912-11-01 / 258. szám
Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1912 november 1. 258. szám. 3 most nagyobb veszedelemben van a hazai protestánsság, mint akkor volt. Mert akkor tanítóik és vezéreik vallásos, magasztos lelkű, megalkudni nem tudó, s az anyagi előnyöket megvető férfiak és egyúttal igaz hazafiak voltak, — a mai tanítók és vezérek pedig saját zsebüket és hasukat szerető üzletemberek, kik nyomorult 400 forintért ott tapsolnak a magyar szabadságot és évezredes alkotmányt legázoló banda nyomában és éljenzik Tisza Istvánt. Magyar Protestánsok! Ne menjetek ilyen papjaitok és a legifjabb Maró Gergelyek után. Hagyjátok őket a maguk sarában, éljen nekik Tisza István és ők Tiszának, ti pedig őseitek példájaként, éljetek a Hazának! Egy öreg ref. lelkész. Budapest, október 31. A főrendiház elnökség búcsúja. Gróf Csáky Albin királyi tárnokmestertől, a főrendiház volt elnökétől, aki szepesmindszenti birtokán tartózkodik, a főrendek nem vehettek testületi tisztelgéssel búcsút s igy a főrendiháznak az október 30-i ülésben báró Harkányi Frigyes indítványára hozott határozatához képest Vavrik Béla alelnök levélben tolmácsolta a főrendek üdvözletét. Gróf Széchényi Sándor lemondott alelnöktől testületileg búcsúztak el a főrendiháznak a szerdai ülés után az elnöki szobában nagy számban egybe-őrült tagjai. A Reichsrat ülése Bécsből jelentik. Az osztrák képviselőház mai ülésén a költségvetés folytatólagos első olvasása során Golf kijelenti, hogy a költségvetés elvetésével a népképviselők sem a választók érdekeit nem szolgálják, sem a ház ellenőrző jogát nem teljesítik. Azt hiszi, hogy dr. Kramatz békés fogadkozásai ellenére a cseh képviselők nem akarják komolyan a németekkel való békét. Grafenauer képviselő a pénzügyi reform keresztülvitelét a szegényebb lakosság figyelembevételével igen szükségesnek mondja. Tiltakozik a horvátországi állapotok ellen és Horvátországot osztrák Macedóniának nevezi. (Élénk helyeslés a szlovéneknél.) Dr. Leo kijelenti, hogy a nyári ülésszak óta holtponton van a parlament. Közben azonban alapos változás állott be a külügyi helyzetben, a belpolitikai helyzet pedig rosszabbodott. Ausztria népei mélységesen nyugtalanok. A nagyhatalmak problematikus nyilatkozatai, melyek évtizedeken át az osztrák-magyar politikának irányadó axiómái is voltak, a balkáni államok előretörő hadseregei által erősen meginogtak. Szóló felpanaszolja a korona— Képzelje, lord, szerelmes vagyok! — mondta a vacsora végén a színész. Bolingbrooke jóakarattal nevetett. — Halljuk, kedves alteregom, hogy és miképpen van ez a dolog? A színész a vendégszobán keresztül lépkedő korcsmárosnéra mutatott. — Háromszáz asszonynyal elbántam már életemben. Ez egyszer nem találom a kulcsot, vagy talán már igazán öreg lennék? — A legjobb korban van, — mormogta Bolingbrooke és furcsa metszésű, igen nagy golyójú szemével, amelyben mintegy völgyek és hegyek látszottak, szemügyre vette Fannikát. — Keleti asszony, dünnyögte. — Nagyon csodálkozom, kedves művészem, hogy keleti származású nőnél megáll, mint a nemes vadászló a vizesárok előtt, ha rosszul sarkantyúzzák. Bátran előre, fiam, hiszen e nők, akik keletről hozták magukkal vérüknek fűszerét, szemüknek tüzet és bőrüknek bársonyos puhaságát, ahol vannak szokva, hogy a férfiak erőszakkal elragadják őket. A keleti nő leginkább azt szereti, ha álarcos haramiák elrabolják a hegyszorosban. — Tehát elraboljam? — kérdezte a jellemszínész. — Természetesen. Bármelyik kastélyom nyitva álland az ön részére, művész úr. Természetesen a hölgy, akit társaságával kitüntet, a megfelelő tiszteletben részesül. Ó-Anglia lovagtermei. Anne királynő korabeli hálószobák a széles ágygyal, amely külön szoba a szobában, Önt várják Eresei úr. Most isten önnel! Ma éppen olyan katonai erővel volt megszállva a magyar parlament, mint tegnap. A karhatalmi zászlóaljak, kalustollas csendőrök és rendőrök sűrű rajokon vették körül az Országház-teret, őrjáratok cirkáltak a mellékutcákban és megbénították az egész környék forgalmát. Az emberek megdöbbenve nézték ezt a félelmes és fenyegető készültséget, a gúlába rakott fegyverek villogó szuronyait és az osztrák tiszteket, akik cigarettázva várták a fejleményeket. Gróf Tisza István már reggel negyed tíz órakor megérkezett a felesége és két sápadt, kimerült detektív kíséretében; ezek a szerencsétlenek negyvennyolc óra óta éjjel-nappal őrzik az elnök testi épségét. A munkapárti értekezlet elnökét egy kis baleset érte, amikor kiszállott a fogatjából. Megbotlott és megtántorodot1. A kegyelmes asszony sikoltva ugrott ki a kocsiból és még idejében megfogta Tisza karját: — Semmi — mondta az elnök — megcsúsztam . . . Túl a kordonon észrevették a baljóslatú incidenst és többen harsányan Tiszáék felé kiáltották: — Tisza István, rossz jel! A selyemköntösű férfiú eltűnt a jellemszínész mellől, de hogy nem álom volt jelenléte, azt bizonyította a kerékrobogás, amely nemsokára felhangzott az udvaron. Eresei egy darabig sajnálta, hogy a többi kollegáinak nem mutatta be barátját. Az eféle barátság mindig emeli az ember tekintélyét az éhenkórász színészetnél. Bolingbrooke! Csak ilyenkor tudódik ki, hogy mekkora az egy valódi lord! A száraz kolbász elfogyott, Eresei becsattantotta a bicskáját és olyan meleg hangon, amilyen hangon csupán mint püspök vagy király szokott megszólalni, Fáni menyecskéhez fordult. — No hát most már hallotta a magáét. A nemes lord azt parancsolta, hogy elszöktessem. Bármelyik várába . . .— Hallottam, — felelt Fánni, — mert azért van fülem. Igen szívesen hagynám magára ellopni, de az uram vigyáz, éjjel töltött puska van az ágy mellé támasztva.A A parancs, parancs, — mondá komoran Eresei. — Tudom, hogy sok bajom lesz még magával Fannika. Ezerszer megbánom, hogy egykor belészerettem. Talán még boldogtalan is leszek. De engedelmeskedni kell atyai barátom, mondhatnám testvérem parancsának. Jöjjön velem, Fanni. Megragadta az asszonynak a kezét. — Búcsúzzon! Gyorsan búcsúzzon el itt mindentől, megyünk Blackhouse-ba, a barátom kastélyába. Fehér lovak ropogtatják a jóféle ab-tartományoknak valósággal kétségbeejtő pénzügyi állapotát, valamint a tartományi autonómia teljes csődjét. Masaryk (cseh) a külügyi helyzetről szólva, kijelentette, hogy az osztrák létérdekek kizárólag Ausztriában és nem a Balkánon keresendők. Elegendő egy észszerű kereskedelmi és vámpolitika és egy észszerű belső pénzügyi politika. Akkor sok olyan dolog magától fog jönni, amire most csak törekszünk. Ausztria a Balkánnal szemben eltévesztett politikát alkalmazott. Nem lett volna szabad elhagyni gróf Andrássy úttörő irányát, hogy Szerbiával vámuniót kössünk. A jelen balkáni háború bizonyítja, hogy egész politikánk úgy befelé, mint kifelé téves. Demokratikus értelmű politikát kíván, de kívánja a külügyi politika demokratizálását is. — A legközelebbi ülés november 11-én lesz. Házszabálybizottság: három perc. (Katonaság a parlament körül. — „Rossz jel, Tisza István!“ -^*A darabont-testőrség. — Elnapolták a Házat.) Az elnök hátra sem nézett, liften ment fel az ülésteremig. Az ülés iránt mérsékelt érdeklődés nyilvánult. A folyosókon alig lézengett néhány munkapárti. Ezek is, mintázott verebek, összebújtak és maliciákat mondtak Lukács Lászlóról. Ezalatt a szuronyos kordon előtt egykét automobil állott meg. Gróf Károlyi Mihály, gróf Batthyány Tivadar, gróf Zichy Aladár és Földes Béla szállottak ki belőle. Csupán konstatálni kívánták, hogy a kormány és elnöke, Tisza István, fegyverekkel tették lehetetlenné az ülésterembe való behatolást. Mikor a rendőrtisztek meglátták a négy ellenzéki vezér férfiut, ideges mozgás támadt. A kitiltott képviselők névsorával a kezében, előre sietett Dessewffy képviselőházi terembiztos. A négy kiküldött azonban nem is ment feléje. Megnézték mennyi katona van a Duna felől, azután a Báthory utca felé siettek. Mikor megpillantották az igazságügyminisztérium árkádjai alatt a csendőröket, elnevették magukat. A lovascsendőrök, amint elhaladtak előttük, tisztelegtek. Féltizenegy óra volt. A Házon végigberregett az elnöki csengő. Tisza megnyitotta az ülést: százkét munkapárti és két nemzetiségi volt az ülésteremben. A miniszterelnöki székben még Lukács ült, mellette a sárga keménykalap. Mindjárt egy királyi kézirat felolvasása következett. Őfelsége tudatta kedvelt híveivel, hogy gróf Csáky Albint, a főrendiház elnökét és gróf Széchényi Sándort, a főrendiház alelnökét felmentette tisztségükből és kinevezte: nagyságos báró Jósika Samut a főrendiház elnökévé, tekintetes és nagyságos gróf Széchenyi Bertalant és dr. Vavrik Béla belső titkos tanácsost a főrendiház alelnökeivé. — Következik — mondta Tisza István — Kammerer Ernő indítványa, hogy a házszabályok módosítására egy huszonegytagú bizottság küldessék ki. Minthogy szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom és kimondom, hogy a Ház az indítványt egyhangúlag elfogadja. A bizottság kiküldésére vonatkozólag annak idején fogok javaslatot tenni A néptelen padokról itt-ott néhány fáradt rákot és azt várják, hogy bennünket tovaragadjanak. Jöjjön Fanni. Lehetséges, hogy már a püspök úr is vár, hogy összeadjon bennünket nagy orgonazúgás mellett. Fanni megzavarodott e különös beszédektől, ledobta a kötényét és vállára háráskendőt borított. — Tehát menjünk, — folytatta Eresei. — Kár, hogy nincs itt valahol egy paripa a közelben, vagy legalább is postakocsi, kénytelenek leszünk gyalogosan menni, pedig Blackhouse öt mértföldnyire van ide. Fanni ezalatt szintén az ivószoba közepén állt és kipirult arccal várta a történendőket. Várjon, mi minden következik e szép szavak után. Eresei viharosan fejébe nyomta sapkáját, meg újra levette . . . — A király tehát nem akarja híven és odaadással fogadni baráti jobbunk? Az ármány kígyói lappanganak keblében?... Lappanganak . . . Lappanganak . . . Mintha a súgót kérte volna ebben a percben Eresei, a híres jellemszínész az ivószoba sarkában, mert szerepét hirtelen elfelejtette. Töprengve szorította homlokára kezét és tekintete vad haraggal óhajtotta elfogni a kezdő szót a levegőben. A sapkát végleg levette fejéről és összeráncolt homlokkal, dühösen ült vissza helyére. Észre sem vette, hogy az asszony a folytatásra vár. A szerepet elfelejtette.