Pesti Napló, 1912. november (63. évfolyam, 258–283. szám)

1912-11-01 / 258. szám

Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1912 november 1. 258. szám. 3 most nagyobb veszedelemben van a hazai pro­­testánsság, mint akkor volt. Mert akkor taní­tóik és vezéreik vallásos, magasztos lelkű, meg­alkudni nem tudó, s az anyagi előnyöket meg­vető férfiak és egyúttal igaz hazafiak voltak, — a mai tanítók és vezérek pedig saját zsebüket és hasukat szerető üzletemberek, kik nyomorult 400 forintért ott tapsolnak a magyar szabadsá­got és évezredes alkotmányt legázoló banda nyomában és éljenzik Tisza Istvánt. Magyar Protestánsok! Ne menjetek ilyen papjaitok és a legifjabb Maró Gergelyek után. Hagyjátok őket a maguk sarában, éljen nekik Tisza István és ők Tiszának, ti pedig őseitek példájaként, éljetek a Hazának! Egy öreg ref. lelkész. Budapest, október 31. A főrendiház­ elnökség búcsúja. Gróf C­s­á­k­y Albin királyi tárnokmestertől, a főrendiház volt el­nökétől, aki szepesmindszenti birtokán tartózkodik, a főrendek nem vehettek testületi tisztelgéssel bú­csút s igy a főrendiháznak az október 30-i ülésben báró Harkányi Frigyes indítványára hozott ha­tározatához képest V­a­v­r­i­k Béla alelnök levélben tolmácsolta a főrendek üdvözletét. Gróf Széchényi Sándor lemondott alelnöktől testületileg búcsúztak el a főrendiháznak a szerdai ülés után az elnöki szobában nagy számban egybe-­őrült tagjai. A Reichsrat ülése­ Bécsből jelentik. Az osztrák képviselőház mai ülésén a költségvetés foly­tatólagos első olvasása során Golf kijelenti, hogy a költségvetés elvetésével a népképviselők sem a választók érdekeit nem szolgálják, sem a ház ellen­őrző jogát nem teljesítik. Azt hiszi, hogy dr. K­r­a­­matz békés fogadkozásai ellenére a cseh képvi­selők nem akarják komolyan a németekkel való békét. Grafe­nauer képviselő a pénzügyi reform keresztülvitelét a szegényebb lakosság figyelembe­vételével igen szükségesnek mondja. Tiltakozik a horvátországi állapotok ellen és Horvátországot osztrák Macedóniának­ nevezi. (Élénk helyeslés a szlovéneknél.) Dr. Leo kijelenti, hogy a nyári ülés­szak óta holt­ponton van a parlament. Közben azon­ban alapos változás állott be a külügyi helyzetben, a belpolitikai helyzet pedig rosszabbodott. Ausztria népei mélységesen nyugtalanok. A­ nagyhatalmak problematikus nyilatkozatai, melyek évtizedeken át az osztrák-magyar politikának irányadó axiómái is voltak, a balkáni államok előretörő hadseregei által erősen meginogtak. Szóló felpanaszolja a korona­— Képzelje, lord, szerelmes vagyok! — mondta a vacsora végén a színész. Bolingbrooke jóakarattal nevetett. — Halljuk, kedves alteregom, hogy és mi­képpen van ez a dolog? A színész a vendégszobán keresztül lép­kedő korcsmárosnéra mutatott. — Háromszáz asszonynyal elbántam már életemben. Ez egyszer nem találom a kulcsot, vagy talán már igazán öreg lennék? — A legjobb korban van, — mormogta Bo­­lingbrooke és furcsa metszésű, igen nagy go­­lyójú szemével, amelyben mintegy völgyek és hegyek látszottak, szemügyre vette Fannikát. — Keleti asszony, dünnyögte. — Nagyon csodálkozom, kedves művészem, hogy keleti származású nőnél megáll, mint a nemes va­dászló a vizesárok előtt, ha rosszul sarkantyúz­­zák. Bátran előre, fiam, hiszen e nők, akik ke­letről hozták magukkal vérüknek fűszerét, sze­müknek tüzet és bőrüknek bársonyos puhasá­gát, ahol vannak szokva, hogy a férfiak erő­szakkal elragadják őket. A keleti nő leginkább azt szereti, ha álarcos haramiák elrabolják a hegyszorosban. — Tehát elraboljam? — kérdezte a jellem­­színész. — Természetesen. Bármelyik kastélyom nyitva álland az ön részére, művész úr. Termé­szetesen a hölgy, akit társaságával kitüntet, a megfelelő tiszteletben részesül. Ó-Anglia lovag­termei. Anne királynő korabeli hálószobák a széles ágygyal, amely külön szoba a szobában, Önt várják Eresei úr. Most isten önnel! Ma éppen olyan katonai erővel volt meg­szállva a magyar parlament, mint tegnap. A kar­hatalmi zászlóaljak, kalustollas csendőrök és rendőrök sűrű rajoko­­n vették körül az Ország­­h­áz-teret, őrjáratok cirkáltak a mellékutcákban és megbénították az egész környék forgalmát. Az emberek megdöbbenve nézték ezt a félelmes és fenyegető készültséget, a gúlába rakott fegy­verek villogó szuronyait és az osztrák tiszte­ket, akik cigarettázva várták a fejleményeket. Gróf Tisza István már reggel negyed tíz órakor megérkezett a felesége és két sápadt, kimerült detektív kíséretében; ezek a szerencsétlenek negyvennyolc óra óta éjjel-nappal őrzik az el­nök testi épségét. A munkapárti értekezlet elnö­két egy kis baleset érte, amikor kiszállott a fogatjából. Megbotlott és megtánto­­r­o­d­o­t1. A kegyelmes asszony sikoltva ugrott ki a kocsiból és még idejében megfogta Tisza karját: — Semmi — mondta az elnök — meg­csúsztam . . . Túl a kordonon észrevették a baljóslatú incidenst és többen harsányan Tiszáék felé kiál­tották: — Tisza István, rossz jel! A selyemköntösű férfiú eltűnt a jellemszí­­nész mellől, de hogy nem álom volt jelenléte, azt bizonyította a kerékrobogás, amely nemso­kára felhangzott az udvaron. Eresei egy darabig sajnálta, hogy a többi kollegáinak nem mutatta be barátját. Az eféle barátság mindig emeli az ember tekintélyét az éhenkórász színészetnél. Bolingbrooke! Csak ilyenkor tudódik ki, hogy mekkora az egy va­lódi lord! A száraz kolbász elfogyott, Eresei becsat­­tantotta a bicskáját és olyan meleg hangon, amilyen hangon csupán mint püspök vagy ki­rály szokott megszólalni, Fáni menyecskéhez fordult. — No hát most már hallotta a magáét. A nemes lord azt parancsolta, hogy elszöktessem. Bármelyik várába . . .­­— Hallottam, — felelt Fánni, — mert azért van fülem. Igen szívesen hagynám magára el­lopni, de az uram vigyáz, éjjel töltött puska van az ágy mellé támasztva.­­A A parancs, parancs, — mondá komoran Eresei. — Tudom, hogy sok bajom lesz még magával Fannika. Ezerszer megbánom, hogy egykor belészerettem. Talán még boldogtalan is leszek. De engedelmeskedni kell atyai bará­tom, mondhatnám testvérem parancsának. Jöj­jön velem, Fanni. Megragadta az asszonynak a kezét. — Búcsúzzon! Gyorsan búcsúzzon el itt mindentől, megyünk Blackhouse-ba, a barátom­­ kastélyába. Fehér lovak ropogtatják a jóféle ab-tartományoknak valósággal kétségbeejtő pénzügyi állapotát, valamint a tartományi autonómia teljes csődjét. Masaryk (cseh) a külügyi helyzetről szólva, kijelentette, hogy az osztrák létérdekek ki­zárólag Ausztriában és nem a Balkánon keresendők. Elegendő egy észszerű kereskedelmi és vámpolitika és egy észszerű belső pénzügyi politika. Akkor sok olyan dolog magától fog jönni, amire most csak törekszünk. Ausztria a Balkánnal szem­ben eltévesztett politikát alkalmazott. Nem lett volna szabad elhagyni gróf Andrássy út­törő irányát, hogy Szerbiával vámuniót kössünk. A jelen balkáni háború bizonyítja, hogy egész politi­kánk úgy befelé, mint kifelé téves. Demokratikus értelmű politikát kíván, de kívánja a külügyi poli­tika demokratizálását is. — A legközelebbi ülés no­vember 11-én lesz. Házszabálybizottság: három perc. (Katonaság a parlament körül. — „Rossz jel, Tisza István!“ -^*A darabont-testőrség. — El­napolták a Házat.) Az elnök hátra sem nézett, liften ment fel az ülésteremig. Az ülés iránt mérsékelt érdek­lődés nyilvánult. A folyosókon alig lézengett néhány munkapárti. Ezek is, mint­ázott verebek, összebújtak és maliciákat mondtak­­ Lukács Lászlóról. Ezalatt a szuronyos kordon előtt egy­két automobil állott meg. Gróf Károlyi Mi­hály, gróf Batthyány Tivadar, gróf Zichy Aladár és Földes Béla szállottak ki belőle. Csupán konstatálni kívánták, hogy a kormány és elnöke, Tisza István, fegyverekkel tették lehetetlenné az ülésterembe való behatolást. Mikor a rendőrtisztek meglátták a négy ellen­zéki vezér férfiut, ideges mozgás támadt. A ki­tiltott képviselők névsorával a kezében, előre sietett Dessewffy képviselőházi terembiz­tos. A négy kiküldött azonban nem is ment feléje. Megnézték m­ennyi katona van a Duna felől, azután a Báth­ory­ utca felé siettek. Mikor megpillantották az igazságügyminisztérium ár­kádjai alatt a csendőröket, elnevették magukat. A lovascsendőrök, amint elhaladtak előttük, tisztelegtek. Féltizenegy óra volt. A Házon végigberre­gett az elnöki csengő. Tisza megnyitotta az ülést: százkét munkapárti és két nem­zetiségi volt az ülésteremben. A miniszterelnöki székben még Lukács ült, mel­lette a sárga kem­énykalap. Mindjárt egy királyi kézirat felolvasása kö­vetkezett. Őfelsége tudatta kedvelt híveivel, hogy gróf C­s­á­k­y Albint, a főrendiház elnökét és gróf Széchényi Sándort, a főrendiház alelnökét felmentette tisztségükből és kinevezte: nagyságos báró Jósika Samut a főrendi­ház elnökévé, tekintetes és nagyságos gróf Széchenyi Bertalant és dr. V­a­v­r­i­k Béla belső titkos tanácsost a főrendiház alelnökeivé. — Következik — mondta Tisza István — Kammerer Ernő indítványa, hogy a házsza­bályok módosítására egy huszonegytagú bi­zottság küldessék ki. Minthogy szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom és ki­mondom, hogy a Ház az indítványt egy­hangúlag elfogadja. A bizottság kikül­désére vonatkozólag annak idején fogok javas­latot tenni A néptelen padokról itt-ott néhány fáradt rákot és azt várják, hogy bennünket tovara­gadjanak. Jöjjön Fanni. Lehetséges, hogy már a püspök úr is vár, hogy összeadjon bennünket nagy orgonazúgás mellett. Fanni megzavarodott e különös beszédek­től, ledobta a kötényét és vállára háráskendőt borított. — Tehát menjünk, — folytatta Eresei. — Kár, hogy nincs itt valahol egy paripa a közel­ben, vagy legalább is postakocsi, kénytelenek leszünk gyalogosan menni, pedig Blackhouse öt mértföldnyire van ide. Fanni ezalatt szintén az ivószoba közepén állt és kipirult arccal várta a történendőket. Várjon, mi minden következik e szép szavak után. Eresei viharosan fejébe nyomta sapkáját, meg újra levette . . . — A király tehát nem akarja híven és oda­adással fogadni baráti jobbunk? Az ármány kí­gyói lappanganak keblében?... Lappanga­­nak . . . Lappanganak . . . Mintha a súgót kérte volna ebben a perc­ben Eresei, a híres jellemszínész az ivószoba sarkában, mert szerepét hirtelen elfelejtette. Töprengve szorította homlokára kezét és tekin­tete vad haraggal óhajtotta elfogni a kezdő szót a levegőben. A sapkát végleg levette fejéről és össze­ráncolt homlokkal, dühösen ült vissza helyére. Észre sem vette, hogy az asszony a folytatásra vár. A szerepet elfelejtette.

Next