Pesti Napló, 1913. október (64. évfolyam, 232–258. szám)

1913-10-01 / 232. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1913. október T. 232. szám.­­• A németek szervezkedése báró S k­e r­­­e­c akciójának eredménye, aki eként akar a horvát-szerb koalíció­val szemben nemzetiségi alakulásokat teremteni.­ ­****»­*'' «ig '15' A töviskorona. 1— Miért lázong Albánia? — , A Bécs, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Minden té­nyező egymást vádolja az albán eseményekért. A monarkiát — az osztrák tisztek állítólagos szerepéről nem szólva — Belgrádban azon az alapon teszik felelőssé, hogy időnek előtte visz­­szavonatták a szerb csapatokat a határról, Lon­donban szemére vetik, hogy delegátusa kiküldé­sének érthetetlen, most már a diplomácia szo­kott lassúságával sem magyarázható késleke­désével akadályozza a nemzetközi ellenőrző bizottság működését. A hármas­ szövetség kö­rében pedig Franciaországot okolják, mely a londoni rermió tárgyalása idején hetekig tartó bő sajtóhadjáratban fejtegette — Szerbia, Mon­tenegró és Görögország érdekében — Albániá­nak önálló államalakulásra alkalmatlan voltát, ami által a szerb törekvések vérszemet kaptak és nem sikerült Szerbiának Albánia meghódítá­sára való vágyait a reunió határozatával elin­tézni. Igen érdekes ezek után ismertetni egy Al­bánia viszonyait alaposan ismerő kiváló bal­káni politikus adatait, akivel alkalmunk volt be­szélni. Ha a következtetések túlzottak is lehet­nek, a puszta számok is képét adják a súlyos akadályoknak, melyekkel az önálló Albánia kormányzása — ha egyáltalán szó lehet ilyes­miről európai értelemben — járni fog. — A diplomácia — mondja a balkáni politikus — papiroson új európai államot teremtett: az Albán fejedelemséget. Aki oly jól ismeri Albániát, mint én, tudja, hogy könnyű ily állam határait a térképen kijelölni, de kormányozni azt sokkal nehezebb feladat. Albánia népe első­sorban nem e­t­n­o­g­r­á­­fiiailag egységes nemzet. K­ét teljesen különböző fajból áll, akik között a Skumbi folyó képezi a határt. Ettől északra élnek a g­e­g­ek, délre a toszk­ok. A két faj nyelve rokon, de épp úgy nem értik meg egymást, mint az északnémet a szászt. A nyelvkülönbség oka a két faj különböző eredete. A geg-ek elalbánosodott szerbek, míg a toszk­ ok a baszk­ok és gad­-ek mellett a világ legrégibb népfajának, az ősi pelazg-oknak utódai, akiket a hódító görögök tettek be roták­ká. Ebből ma­gyarázható az a máskülönben érthetetlen tény, hogy Péntek esténkint az öreg talmudista meg­­gyújtotta a két szál gyertyát és ilyenkor sokat imádkozott félig hangosan, magában. A gyertyák fénye meg-megdibbent, furcsa fényeket vetett a­ fényezett, üreg bútorokra, amelyekben a szó percegése hallatszott a nagy csendben, a könyves­polcra, amelyen égszínkék függöny volt, a pecsétes, rozoga, ósdi íróasztalra és a kelzöld szinűi ripsz-diványra, amelynek sö­tét zugában egy leány húzódott meg. Eszter, a talmudista leánya. Az öreg átformolása, a szú percegése még­­mélyebbé, még bánatosabbá tették a szobát. Minden csendnél csendesebb hangulat uralkodott benne. És a libegő, titokzatos fények félhomá­lyából mint valami egészen különös, egészen idegen karbunkulus az Eszter szeme villogott elő. Beesett, sápadt, sárga arcán, gyapjas fekete, szinte holtfényű­ haja alatt csak ezerfényű szeme élt és lobogott. Pillantásának tűzijátékában szinte szivárványosan fénylettek a könyei. Romhányi az ablakban állt, feltett kalappal, összekulcsolt kézzel. Nem imádkozott, csak ki­nézett az utcára, amelynek sűrűsödő homályá­ban parasztok és parasztleányok mentek vödrök­kel a gémes kúthoz. Az öreg úr egy pillanatra felvetette a fejét a könyvből. Még az egyhangú imák mormolása közepett is meghallotta a különös, mély sóhajt, amely a szoba egyik végéből a másikba szinte szelte a levegőt. Ez Eszter sóhajtása volt. Az öreg a leányára nézett, aztán Rom­hányira, aki háttal állt feléje és megint visszajárta a tekintetét a könyvbe és még mélyebben, er még bensőbben imádkozott tovább . . . Görögországban ma is mintegy 50.000 csak toszk és mintegy félmillió toszk és görög nyelven beszélő ember él és még a görög szigeteken is vannak toszk­ok. * .i' • A geg­ek és toszk­ok sem tiszta fajok. A gege­knél régi illír, liburniai, gall, római és gót né­pek keveredtek a középkori szerbekkel, a toszk­ók­­nál pedig görögök, macedónok, rómaiak, gótok, ola­szok, bizánciak az ősi pelazgokkal. Végeredmény­ben a geg­ek ereiben illír és szerb vér, a toszk­ok ereiben pelazg, görög és török vér folyik. Ez a faj­különbség lehet a magyarázata annak a nagy faj­gyűlöletnek, melylyel a geg­ek és szerbek egymás­sal szemben viseltetnek. Ez a gyűlölet első nehéz köve az új állam föl­építésének. A második a valláskülönbség. A londoni reunió által megállapított Albániában a lakosság túlnyomóan mohamedán (450.000), a keresztények közül katolikus 112.000, ortodox 60.000. Nehéz volna megállapítani, hogy melyik a há­rom közül gyűlöli jobban a másik kettőt és melyik iránt nagyobb a gyűlölete közülök! Ha most a fé­­unió által Szerbiának és Görögországnak ítélt terü­leteket is hozzávesszük, a fejedelemség népe még 9000 man­sszorral (3000 hoti, 3500 klimenti, 2500 gruda törzsbeli) 36.000 keresztény és 40.000 moha­medán szerbbel, 8000 geggel, 1000 ozmanlival, 50.000 ortodox és 100.000 mohamedán toszkkal gyarapodnék. Ebben az esetben 600.000 mohamedán (ebből 400.000 toszk,­­150.000 geg és 50.000 szerb nyelvű) állana szemben 146.000 ortodox­szal (ebből 100.000 toszk, 10.000 geg és 36.000 szerb nyelvű) és 120.000 (né­hány száz szerb kivételével geg nyelvű) katolikussal. Az államnyelv és államvallás megállapítása te­hát tekintélyes kisebbségek sérelmével járhatna. Akárcsak Ausztriában. Főképp az államvallás meg­állapítása volna veszedelmes. Nem is lehet szó róla. A Korán szerint a mohamedán vallás csak uralkodó lehet, ismert dolog, hogy a Korán az izlám tüzzel­­v­ással való terjesztését parancsolja. A mohamedá­nok kétharmad többségüknél fogva igényt tartanak az államvallásra, de ez végzetes volna, mert ke­gyetlenül üldöznék a keresztényeket, holott ismert dolog, hogy például a büszke malisszorok egyetlen mohamedánt nem tűrnek meg három bajrakiuk te­­rületén. Ez még nem minden! A hegyi törzsek megszokták évszázadokon át, hogy saját sajátságos szokásjoguk, a Karúm Lek Dukadzsini (Duradzsini Sándor törvényei) szerint intézzék el vitás dolgaikat. E jog főtétele egyéb, teljesen elavult és középkori ele­mei mellett, a verboszu. Legnehezebb dolga volna a törvényhozónak a mohamedánok vallási alapon álló jogával, a seriat-tal szemben. Legjobb esetben is háromféle joggal kellene számolni: a hegyi lakók Dukadzsini-jogával, a mohamedán seriat-tal és a többi kultúrképes lakóknál érvényesíthető törvények­­­kel. Az albánok a török törvénynek sem vetették alá magukat soha. A negyedik nagy akadálya az államalkotásnak, hogy az albánok esküdt ellenségei az a­d­ó­f­i­z­e­t­é­s­n­e­k. Eddig a hegylakók apró köz­társaságokként kormányozták magukat, a maguk módja szerint. Nagy erőfeszítéssel sikerült az északi albánokat 1880-ban az albán ligába összetoborozni, de a liga céljaira teljesítendő hozzájárulásokkal min­dig nagy bajok voltak. Egyeseket csak azzal a fe­nyegetéssel lehet fizetésre bírn­i, hogy fölgyújtják a házat! A­l­b­á­n­i­á­b­a­n épp oly p­a­r­t­i­k­u­l­a­r­i­z­m­u­s uralkodik, mint a középkorban Közép- és Nyugat- Európában. Nemzeti öntudatnak alig van n­y­o­m­a. Csak törzstudatot ismernek, mely százados ellenségeskedésben és vérboszúban nyil­vánul. A hegylakók most sem fognak akarni adót fizetni, a mohamedánok pedig — török tradíció sze­rint — a keresztényekre, a síkság és a városok la­kóira igyekeznek majd áttolni a terheket. Az ötödik baj az állandó hadsereg. Az albán eddig saját személyes harcain kívül csak mint zsol­dos harcolt, ha jól megfizették. Az újoncozásnak, a kötelező katonai szolgálatnak a hegy­lakók nem fogják magukat alávet." Az ország mindezeken felül rettenetes e maradottságban él. Csak a városokban néhány papok által fentartott iskola. A falvakban a hegyekben semmiféle oktatás nincs, ha csak a hamedák­ nem, amely szerint a Korán minden tud­mányoknak összesége. Jól tudjuk, hogy ez mit jelent Utak nincsenek, vasutakról nem beszélve. Az egyetlen kikötő Valona, Durazzo és Medua értéktelenek ebből a szempontból. A közok­tatás és közlekedés megteremtéséhez és minden egyébhez pénz kell. Ha akad balga bankár, aki adna, hamar meggyőződne arról, hogy a kamatfizetés körül éppen nem menne minden simán. Sajnálatraméltó volna az az európai herceg, aki a viszonyokat nem ismerve, talán hiúságból elfo­gadná az albán koronát. A mohamedán nem tűr „gyaur“ uralkodót. Ausztria-Magyarország, Oroszország, India moha­medánjai részben tehetetlenségüknél fogva, részbe pedig azért, mert ez az uralkodó igen messze él tő­lük, törődnek csak bele. Az a szegény ember, aki­nek ott köztük kell majd élnie és akinek nem állana könyörtelen idegen sereg rendelkezésére, legjobb esetben tehetetlen bábja volna a mohamedánoknak és amellett Albániában igen olcsó az emberélet... Ki vállalná ezt a töviskoronát? Albániában néhány szélhámos „herceg“ aspirál a trónra, a „skanderbég“-ek utódjának állítva magát, holott e család úgy férfi, mint női ágon rég kihalt. Albániában csak nagyhatalom vaskeze tudna ren­det teremteni, talán a Skobelev módjára, aki Gok Tepe bevételekor az elfogott 80.000 tekint felét le­­mészároltatta. A megmaradt fele aztán engedelmes alattvaló lett. Ily akció és uralom százmilliókba és rengeteg vérbe kerülne és aligha fizetné ki magát gazdaságilag. Elhatározott küzdelem előtt Apponyi a helyzetről. (Az ellenzéki értekezletek, — Közös miniszter­tanács.) (Saját tudósítónktól.) Tömörebbé és biztosabb ítélettel aligha lehet összefoglalni politikai helyzet képét, mint gróf Apponyi A bért teszi az itt következő nyilatkozatában: — A nyári szünet alatt, — úgymond, —­­ sokat változott a politikai helyzet. Ugy­anaz kormány, amely mindenkor a törvénytelen eszközeivel dolgozott, vezeti ma is az ügy — s az ellenzék most is elhatározott k­relem előtt áll, amely egész erejét ke­zeli. Lehet, hogy ez a küzdelem soká fog tani, de azért nem szabad türelmetlenkedni. A küzdelemben mindig arra fogunk tekini hogy reánk né­zve teljesen t­e­h­e­t­e­sen a mostani rendszerrel akár a j lenben, akár a jövőben békét k­ö­t . A hatalom az erőszak eszközeivel dolgozik, legkülönb példa volt erre a zempléni megjeg­yés, ahol az összes tisztviselőket kényszerítet hogy a kormány mellett szavazzanak.­­ A különböző okok között, amely e mostani kormányzat sírját meg fogják ádni az a tény, amit mag­a a kormány is­mer, hogy az első Tisza-kormány bukása után p­­jának politikai adósságait Tisza István uró­val, báró Fejérváry Gézával fizettette ki. Ez ügy még meg fogja rendíteni a kormány á­sát, annál inkább, mert ennek aktái nem záródtak le és még fölötte dekes leleplezések várhatók. T egész hatalma azokon a nagy ö­s­z­e­g­e­­c­e­n alapul, amelyeket a kormán választásokra fordított. .. Az ú­j katonai követelése nem akarnék nyilatkozni addig, amíg ebben kérdésben a függetlenségi párt értekezlete ne határoz. Annyit azonban mondhatok, hogy a k­i­tonai versengés azokkal a hatalmakkal, amelye

Next