Pesti Napló, 1913. október (64. évfolyam, 232–258. szám)
1913-10-01 / 232. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1913. október T. 232. szám.• A németek szervezkedése báró S ke rec akciójának eredménye, aki eként akar a horvát-szerb koalícióval szemben nemzetiségi alakulásokat teremteni. ****»*'' «ig '15' A töviskorona. 1— Miért lázong Albánia? — , A Bécs, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Minden tényező egymást vádolja az albán eseményekért. A monarkiát — az osztrák tisztek állítólagos szerepéről nem szólva — Belgrádban azon az alapon teszik felelőssé, hogy időnek előtte viszszavonatták a szerb csapatokat a határról, Londonban szemére vetik, hogy delegátusa kiküldésének érthetetlen, most már a diplomácia szokott lassúságával sem magyarázható késlekedésével akadályozza a nemzetközi ellenőrző bizottság működését. A hármas szövetség körében pedig Franciaországot okolják, mely a londoni rermió tárgyalása idején hetekig tartó bő sajtóhadjáratban fejtegette — Szerbia, Montenegró és Görögország érdekében — Albániának önálló államalakulásra alkalmatlan voltát, ami által a szerb törekvések vérszemet kaptak és nem sikerült Szerbiának Albánia meghódítására való vágyait a reunió határozatával elintézni. Igen érdekes ezek után ismertetni egy Albánia viszonyait alaposan ismerő kiváló balkáni politikus adatait, akivel alkalmunk volt beszélni. Ha a következtetések túlzottak is lehetnek, a puszta számok is képét adják a súlyos akadályoknak, melyekkel az önálló Albánia kormányzása — ha egyáltalán szó lehet ilyesmiről európai értelemben — járni fog. — A diplomácia — mondja a balkáni politikus — papiroson új európai államot teremtett: az Albán fejedelemséget. Aki oly jól ismeri Albániát, mint én, tudja, hogy könnyű ily állam határait a térképen kijelölni, de kormányozni azt sokkal nehezebb feladat. Albánia népe elsősorban nem etnográfiiailag egységes nemzet. Két teljesen különböző fajból áll, akik között a Skumbi folyó képezi a határt. Ettől északra élnek a gegek, délre a toszkok. A két faj nyelve rokon, de épp úgy nem értik meg egymást, mint az északnémet a szászt. A nyelvkülönbség oka a két faj különböző eredete. A geg-ek elalbánosodott szerbek, míg a toszk ok a baszkok és gad-ek mellett a világ legrégibb népfajának, az ősi pelazg-oknak utódai, akiket a hódító görögök tettek be rotákká. Ebből magyarázható az a máskülönben érthetetlen tény, hogy Péntek esténkint az öreg talmudista meggyújtotta a két szál gyertyát és ilyenkor sokat imádkozott félig hangosan, magában. A gyertyák fénye meg-megdibbent, furcsa fényeket vetett a fényezett, üreg bútorokra, amelyekben a szó percegése hallatszott a nagy csendben, a könyvespolcra, amelyen égszínkék függöny volt, a pecsétes, rozoga, ósdi íróasztalra és a kelzöld szinűi ripsz-diványra, amelynek sötét zugában egy leány húzódott meg. Eszter, a talmudista leánya. Az öreg átformolása, a szú percegése mégmélyebbé, még bánatosabbá tették a szobát. Minden csendnél csendesebb hangulat uralkodott benne. És a libegő, titokzatos fények félhomályából mint valami egészen különös, egészen idegen karbunkulus az Eszter szeme villogott elő. Beesett, sápadt, sárga arcán, gyapjas fekete, szinte holtfényű haja alatt csak ezerfényű szeme élt és lobogott. Pillantásának tűzijátékában szinte szivárványosan fénylettek a könyei. Romhányi az ablakban állt, feltett kalappal, összekulcsolt kézzel. Nem imádkozott, csak kinézett az utcára, amelynek sűrűsödő homályában parasztok és parasztleányok mentek vödrökkel a gémes kúthoz. Az öreg úr egy pillanatra felvetette a fejét a könyvből. Még az egyhangú imák mormolása közepett is meghallotta a különös, mély sóhajt, amely a szoba egyik végéből a másikba szinte szelte a levegőt. Ez Eszter sóhajtása volt. Az öreg a leányára nézett, aztán Romhányira, aki háttal állt feléje és megint visszajárta a tekintetét a könyvbe és még mélyebben, er még bensőbben imádkozott tovább . . . Görögországban ma is mintegy 50.000 csak toszk és mintegy félmillió toszk és görög nyelven beszélő ember él és még a görög szigeteken is vannak toszkok. * .i' • A gegek és toszkok sem tiszta fajok. A gegeknél régi illír, liburniai, gall, római és gót népek keveredtek a középkori szerbekkel, a toszkóknál pedig görögök, macedónok, rómaiak, gótok, olaszok, bizánciak az ősi pelazgokkal. Végeredményben a gegek ereiben illír és szerb vér, a toszkok ereiben pelazg, görög és török vér folyik. Ez a fajkülönbség lehet a magyarázata annak a nagy fajgyűlöletnek, melylyel a gegek és szerbek egymással szemben viseltetnek. Ez a gyűlölet első nehéz köve az új állam fölépítésének. A második a valláskülönbség. A londoni reunió által megállapított Albániában a lakosság túlnyomóan mohamedán (450.000), a keresztények közül katolikus 112.000, ortodox 60.000. Nehéz volna megállapítani, hogy melyik a három közül gyűlöli jobban a másik kettőt és melyik iránt nagyobb a gyűlölete közülök! Ha most a féunió által Szerbiának és Görögországnak ítélt területeket is hozzávesszük, a fejedelemség népe még 9000 mansszorral (3000 hoti, 3500 klimenti, 2500 gruda törzsbeli) 36.000 keresztény és 40.000 mohamedán szerbbel, 8000 geggel, 1000 ozmanlival, 50.000 ortodox és 100.000 mohamedán toszkkal gyarapodnék. Ebben az esetben 600.000 mohamedán (ebből 400.000 toszk,150.000 geg és 50.000 szerb nyelvű) állana szemben 146.000 ortodoxszal (ebből 100.000 toszk, 10.000 geg és 36.000 szerb nyelvű) és 120.000 (néhány száz szerb kivételével geg nyelvű) katolikussal. Az államnyelv és államvallás megállapítása tehát tekintélyes kisebbségek sérelmével járhatna. Akárcsak Ausztriában. Főképp az államvallás megállapítása volna veszedelmes. Nem is lehet szó róla. A Korán szerint a mohamedán vallás csak uralkodó lehet, ismert dolog, hogy a Korán az izlám tüzzelvással való terjesztését parancsolja. A mohamedánok kétharmad többségüknél fogva igényt tartanak az államvallásra, de ez végzetes volna, mert kegyetlenül üldöznék a keresztényeket, holott ismert dolog, hogy például a büszke malisszorok egyetlen mohamedánt nem tűrnek meg három bajrakiuk területén. Ez még nem minden! A hegyi törzsek megszokták évszázadokon át, hogy saját sajátságos szokásjoguk, a Karúm Lek Dukadzsini (Duradzsini Sándor törvényei) szerint intézzék el vitás dolgaikat. E jog főtétele egyéb, teljesen elavult és középkori elemei mellett, a verboszu. Legnehezebb dolga volna a törvényhozónak a mohamedánok vallási alapon álló jogával, a seriat-tal szemben. Legjobb esetben is háromféle joggal kellene számolni: a hegyi lakók Dukadzsini-jogával, a mohamedán seriat-tal és a többi kultúrképes lakóknál érvényesíthető törvényekkel. Az albánok a török törvénynek sem vetették alá magukat soha. A negyedik nagy akadálya az államalkotásnak, hogy az albánok esküdt ellenségei az adófizetésnek. Eddig a hegylakók apró köztársaságokként kormányozták magukat, a maguk módja szerint. Nagy erőfeszítéssel sikerült az északi albánokat 1880-ban az albán ligába összetoborozni, de a liga céljaira teljesítendő hozzájárulásokkal mindig nagy bajok voltak. Egyeseket csak azzal a fenyegetéssel lehet fizetésre bírni, hogy fölgyújtják a házat! Albániában épp oly partikularizmus uralkodik, mint a középkorban Közép- és Nyugat- Európában. Nemzeti öntudatnak alig van nyoma. Csak törzstudatot ismernek, mely százados ellenségeskedésben és vérboszúban nyilvánul. A hegylakók most sem fognak akarni adót fizetni, a mohamedánok pedig — török tradíció szerint — a keresztényekre, a síkság és a városok lakóira igyekeznek majd áttolni a terheket. Az ötödik baj az állandó hadsereg. Az albán eddig saját személyes harcain kívül csak mint zsoldos harcolt, ha jól megfizették. Az újoncozásnak, a kötelező katonai szolgálatnak a hegylakók nem fogják magukat alávet." Az ország mindezeken felül rettenetes e maradottságban él. Csak a városokban néhány papok által fentartott iskola. A falvakban a hegyekben semmiféle oktatás nincs, ha csak a hamedák nem, amely szerint a Korán minden tudmányoknak összesége. Jól tudjuk, hogy ez mit jelent Utak nincsenek, vasutakról nem beszélve. Az egyetlen kikötő Valona, Durazzo és Medua értéktelenek ebből a szempontból. A közoktatás és közlekedés megteremtéséhez és minden egyébhez pénz kell. Ha akad balga bankár, aki adna, hamar meggyőződne arról, hogy a kamatfizetés körül éppen nem menne minden simán. Sajnálatraméltó volna az az európai herceg, aki a viszonyokat nem ismerve, talán hiúságból elfogadná az albán koronát. A mohamedán nem tűr „gyaur“ uralkodót. Ausztria-Magyarország, Oroszország, India mohamedánjai részben tehetetlenségüknél fogva, részbe pedig azért, mert ez az uralkodó igen messze él tőlük, törődnek csak bele. Az a szegény ember, akinek ott köztük kell majd élnie és akinek nem állana könyörtelen idegen sereg rendelkezésére, legjobb esetben tehetetlen bábja volna a mohamedánoknak és amellett Albániában igen olcsó az emberélet... Ki vállalná ezt a töviskoronát? Albániában néhány szélhámos „herceg“ aspirál a trónra, a „skanderbég“-ek utódjának állítva magát, holott e család úgy férfi, mint női ágon rég kihalt. Albániában csak nagyhatalom vaskeze tudna rendet teremteni, talán a Skobelev módjára, aki Gok Tepe bevételekor az elfogott 80.000 tekint felét lemészároltatta. A megmaradt fele aztán engedelmes alattvaló lett. Ily akció és uralom százmilliókba és rengeteg vérbe kerülne és aligha fizetné ki magát gazdaságilag. Elhatározott küzdelem előtt Apponyi a helyzetről. (Az ellenzéki értekezletek, — Közös minisztertanács.) (Saját tudósítónktól.) Tömörebbé és biztosabb ítélettel aligha lehet összefoglalni politikai helyzet képét, mint gróf Apponyi A bért teszi az itt következő nyilatkozatában: — A nyári szünet alatt, — úgymond, — sokat változott a politikai helyzet. Ugyanaz kormány, amely mindenkor a törvénytelen eszközeivel dolgozott, vezeti ma is az ügy — s az ellenzék most is elhatározott krelem előtt áll, amely egész erejét kezeli. Lehet, hogy ez a küzdelem soká fog tani, de azért nem szabad türelmetlenkedni. A küzdelemben mindig arra fogunk tekini hogy reánk nézve teljesen tehetesen a mostani rendszerrel akár a j lenben, akár a jövőben békét köt . A hatalom az erőszak eszközeivel dolgozik, legkülönb példa volt erre a zempléni megjegyés, ahol az összes tisztviselőket kényszerítet hogy a kormány mellett szavazzanak. A különböző okok között, amely e mostani kormányzat sírját meg fogják ádni az a tény, amit maga a kormány ismer, hogy az első Tisza-kormány bukása után pjának politikai adósságait Tisza István uróval, báró Fejérváry Gézával fizettette ki. Ez ügy még meg fogja rendíteni a kormány ását, annál inkább, mert ennek aktái nem záródtak le és még fölötte dekes leleplezések várhatók. T egész hatalma azokon a nagy öszegecen alapul, amelyeket a kormán választásokra fordított. .. Az új katonai követelése nem akarnék nyilatkozni addig, amíg ebben kérdésben a függetlenségi párt értekezlete ne határoz. Annyit azonban mondhatok, hogy a kitonai versengés azokkal a hatalmakkal, amelye