Pesti Napló, 1913. október (64. évfolyam, 232–258. szám)

1913-10-10 / 240. szám

munkakerülőkről készítsenek jegyzéket, amelyet a központi nyilvántartó hivatalba küldjenek be. Ezután a pénzügyigazgatóság terjesztette elő jelentését, amely se­rint a következő adók folytak be a múlt hónap folyamán: egyenes adóban 752.755 korona 81 fillér, hadmentességi díjnál 11.514 korona 67 fillér; bélyeg- és jogilletéknél 3,261.172 korona 65 fillér; illeték egyenértéknél 120.315 korona 16 fillér; dijak­nál 12.569 korona; boritaladó és húsfogyasztási adó­nál 1,454.515 korona 66 fillér; italmérési illetéknél 190.106 korona 2 fillér; tanítói nyugdíjjáruléknál 225.460 korona 79 fillér; iparkamarai illetéknél 19.572 korona 70 fillér; vízszabályozási költségjáruléknál 115.546 korona 71 fillér; törvényhatósági átadónál 662.116 korona; országos betegápolási pótadónál 268.160 korona 22 fillér.­­ (Rendezett tanácsú városból nagyközség.) Szekszárdiél jelentik: Szekszárd rendezett ta­nácsú város képviselőtestülete száz aláírással ellá­tott kérvény alapján gyűlést tartott, amelyen ötven­­hét szavazattal negyvennyolc ellenében kimondották, hogy a városnak nagyközséggé való vissza­­fejlesztését k­í­vá­n­j­á­k. A visszafejlesztés fő­oka, hogy a városnak nincsen vagyona, adóssága rö­vid idő alatt másfélmillió koronára emelkedett, pót­adója pedig már kilencvenkilenc százalék. Az új telefon. (Megszűnnek a telefonmizériák?!— Az új József­­központ. — Automatikus telefon. — Olcsóbb lesz a tarifa.) Budapest városának közvéleményét nem egyszer foglalkoztatta a pesti telefon. A tülekedő nagyvárosi élet embereinek ezrei fordultak panaszszal a posta- és távírda igazgatósághoz, hasábos újságcikkek jelen­tek meg a telefonmizériákról és sürgették a gyors restaurálást. Az állandó műszaki hibák, a túlterhelt munkahelyek következ­tében lassan működő telefonos köze­gek, ugyancsak próbára tették a nagyközönség amúgy is agyonfárasztott idegrendszerét, míg végre is tűrhetetlenné vált a helyzet. Illetékes helyen jól tudták a telefonközönség felháborodásának jogosult­ságát. Tisztában voltak azzal, hogy a telefonközpont helyszűke okozza a műszaki hibákon kívül a közön­ség türe­lmetlenségét, mert egy-egy munkahelyre túl­sok előfizetőt voltak kénytelenek beosztani, ami ugyancsak növelte a lassú telefon érintkezést. A fő bajok megszüntetésére el is határozta az állam egy új, illetve még egy telefonközpont létesí­tését s ennek az építkezését akkoriban meg is kezd­ték. Ma már csaknem készen áll a „József-központ“,­ ahol a munkálatok végleges befejezése körülbelül a jövő év március havára esik. De addig is, míg ott az új központ megkezdheti működését, a régi „Teréz­­központ“-ban ideiglenesen elhelyeztek négyezerhá­romszáz „József“ előfizetőt, hogy a fölmerült bajo­kon részben segíthessenek. Maguk a telefonkezelők is remélték, hogy a Józ­sef-köz­ponttal munkájuk csökkenni fog, ami azonban nem hozta meg a várva-várt hatást, mert a Teréz­­központiban ideiglenesen elhelyezett új rendszer a leg­képtelenebb komplikációkat szülte. Nem kapcsolhatják át azonnal József-hí­­vásra a számot, hanem előbb a kezelőnek meg kell hallgatnia a József-központ számát, azt ismételnie és csak úgy kérheti a József-központtól a hívó által kívánt számot. Míg a kezelő bevárja a József jelentkezését, amelyre a kap­csolás megtörténhetik, addigra leg­alább tizen várnak a számukra be­osztott központra s ez természetesen még jobban növeli a közönség jogos türelmetlenségét, nem is beszélve arról, hogy az idegölő munka, a telefongép hiánya, milyen gyilkoló pusztítást végez a telefona­lkalm­az­ottakban. Ily körülmények között érthető is az a türel­metlen várakozás, amelylyel az új központ működé­sének meznek elébe. Annál i­s inkább, mert a József-központtal egyszer ű­s­itik az á­t­k­é­r­t vonalakat,­­ nem kell tehát megvárni a két központ ismétlését, hanem a hívó fél azonnali megkapja a kért számot. Azonkívül az új központban tizenötezer ál­lomás lesz­ berendezve, amelybe a Teréz-köz­­pontból az ideiglenesen elhelyezett négyezerhárom­száz József-számon kívül a tizenkilencezer állomásából még kilencezer állomást fognak bekapcsolni, így megkönn­yítvén a régi központ talterődését, ami ugyancsak hozzá fog járulni a mizériák megszűnéséhez. A megszaporított állomások több előfizetőnek tehetnek eleget és nem­csak a J­ó­z­s­e­­-számokkal, hanem a Teréz-, valamint az újonnan épülendő téöözp­ontok előfizetőivel is beszél­hetnek majd. Tehát a két központban egyforma arányban lesznek a számok, ami által szintén lényegesen megkönnyül az átkérés, nem is szólva az új köz­pontban felállított hatalmas gépekről, amelyek több­ előfizető befogadására lesznek képesek s í­g­y a kezelők fárasztó munkájának csök­kenésével is gyorsabb lesz a kap­csolás. A tűrhetetlenné vált műszaki hibákat természe­tesen csak részben lehet restaurálni. Erre törekszik az a lázas munka is, amelylyel a kábelvonala­kat építik most szorgosan a város minden részében. Ugyanis a föld fölötti vo­nalak gyorsabban rongálódnak, amennyiben gyakorta ki vannak téve sok egyeben kívül legfőképpen az elemi csapásoknak, mint azt alig egy pár hónapja a nagy viharok eredményeképpen tapasztalhattuk is. Csaknem az összes telefonvezetékek megszűntek működni a fővárosban, míg végre is hetekbe került a restauráció. Természetesen a föld alatti vezetékek (kábel) nincsenek kitéve az idő rombolásának s így ez feltétlenül megcsökkenti a gépek hibáit. Meg­javul az új előfizető -jelentkezők helyzete is. Mostanában két hónapig is elvár­tak, mag kérvényükre sikerült telefont kapniok, de ezentúl másképpen lesz. Máris ezerkétszáz tartalé­k­v­onalat építettek fel, hogy az uj előfizetőket gyorsan kielégít­hessék s mihelyt az új központ meg­kezdi működését, állandóan el lesz­nek látva megfelelő tartalékveze­­tékkel. Van az új telefonközponttal kapcsolatban meg egy friss szenzáció: kísérletek folynak az automatikus központi felszerelésekre, amelyeknek sikerétől nagyon sokat remélnek. Ez­által természetesen lényegesen megkönnyítik a kapcsolást, amennyiben óriási mér­tékben tehermentesítik a kezelőket. Eddigelé Ameri­kán kívül az európai városokban, Nü­rnbergben, Grac­­kart és Münchenben létesítettek mostanában automa­tikus telefonokat. «. Kérdést intéztünk az új telefon ügyében Pol­­ert Károly posta és távirda főigazgatóhoz, aki a következőképpen volt szíves nyilatkozni munkatár­sunknak­: — Az eddig felmerült hibák a nagyközönség előtt is ismeretesek. Ezeken akarunk könnyíteni az új telefonközpont létesítésével. Körülbelül március— áprilisra várható a József-központ működésének meg­kezdése, ami már előreláthatólag meg fogja szüntetni a közönség köréből fölmerült panaszokat. Az új köz­pont berendezése a legkiválóbb külföldi műszaki be­rendezések után lett elkészítve és mi mindent elkö­vettünk, hogy tökéletesítsük azt. Nagyszerű gépek lesznek felállítva, amelyek lehetővé teszik megfelelő állomások bekapcsolását, valamint a kezelők gyors munkáját. Arról is van szó, hogy az eddigi huszonöt koro­nás tarifát redukálni fogjuk, még­pedig olyképpen, hogy lehetőleg mindenkinek hozáférhetővé tegyük a telefon bevezetését. A javaslat be van nyújtva a minisztériumhoz s természetesen az fog dönteni eb­ben a kérdésben, amelynek kedvező elintézésére sok remény van. K. L._­ ­ Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1913. október 10. 240. szám. 7 PESTI NAPLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pottm­aniczky­ utca 12. 1913 október 16-án uj előfizetést nyitunk a „Pesti Napló“-ra. Kérjük azokat a t. olvasóin­kat, akiknek előfizetése október 15-én lejár, méltóztassanak a megújításról idejekorán gon­doskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhes­­sü­k tovább. A PESTI NAPLÓ előfizetési ám: a magyar korona országaiba, Ausztriába és Bosznia-Hercegovinába. Egy hónapra 2 kor. 40 fill. Negyedévre » , , 7 kor. — fill. Félévre , , , , 14 kor. —• fill. Egész évre ... 28 kor. — fill. A „Divatszalonénál együtt negyedévre 9 korona 50 fillér. A bankhivatalnokok bajai. — Egy érdekes mozgalom. — (Saját tudósi­tónktól.) A pénzinté­­zeti tisztviselők szervezkedésével már többszöri foglalkoztunk. Legkiemelkedőbb momentuma a két év előtti rendszerváltozás, az új igazgató­mentes vezetőség megválasztása, a klub­alapról bevallottan szakszervezeti alapra he­lyezkedés volt. Azóta többször ért el a P. T. O. E. új szervezete jelentős eredményeket. Sike­rült a két legnagyobb bank által a bizalmi férfi-rendszer ellen indított akciót meghiúsí­tania és a bizalmi férfi-rendszert elismertetnie. Most pedig nagy erővel folyik az egyesületbe gyűjtött tagok igazi megszervezése. Érdemes röviden foglalkozni azokkal az okokkal, amelyek a banktisztviselőket a legelé­gedetlenebb és sajátságos módon ugyanazon ok­ból igen nehezen szervezhető osztálylyá teszik. Alig van pálya, amely annyi reménytelenül ki­­elégíthetlen ambíciót és képességet kötne le, most a bankhivatalnoki. A bankok igen válogatósak. Csak két mód van arra, hogy valaki — főképp nagyobb — bankba bejuthasson: kivételes képességek, vagy kivételes összeköttetések. Akinek pedig vala­melyik, vagy mindkettő meg van, mind nagyigényű ember, vezető állás pedig kevés van. így előállott az a helyzet, hogy akinek csak egy árnyalatnyival jobbak a képességei vagy az összeköttetései avagy az érvényesülni tudása, vezető állásba kerül, a többi pedig reménytelenül hátramarad. Az előmenetel nem lévén szabályozva, mint más, úgy­nevezett biztos exisztenciát nyújtó pályákon, a ki­vételes szerencsések a többiek rová­sára aránytalan előmenetelhez jutnak. Addig, amíg minden egyes még némi reménynyel kísértette meg, hogy a kiváltságosak közé jusson, addig minden szervezési törekvés kudarcot vallott. Most végre belátták, hogy minden karrier-reményü­ket fenntartva is szükség van egy oly helyzet ki­küzdésére, amely a minimális előmenetelt biztosítja. Ez elsősorban a fizetési pragmatika. Ezután kö­vetkeznék a közös nyugdíjalap, amely az eddigi inté­zetenkénti nyugdíjalappal szemben megadná azoknak, akiket nem tudnak képességeikhez — vagy össze­köttetéseikhez — mérten foglalkoztatni, a szabad költözködés jogát. Segítene azon a helyze­ten, hogy a bankokban jogvégzett vagy több nyel­vet tudó emberek minimális tudást igénylő munká­ban töltsék életüket, mert a megfelelő munkakör már be van töltve, a nyugdíjalap pedig nem engedi meg az állástváltoztatást érzékeny veszteség nélkül. A P. T. O. E. a szervezkedési munkája során most a német és osztrák intézetek mintájára az egyes intézetek tisztviselőit az inté­zet kebelén belül külön is megszerve­­z­i­k, hogy a közeledő fizetésrendezéskor szervezet­ten léphessenek föl kívánságaikkal. A fő cél egyelőre minden erőfeszítéssel ki­küzdeni a fizetési pragmatikát és a fennálló arány­talanságoknak megszüntetését. Az egyes intézetek tisztviselőit az egyesület egész súlyával fogja támo­gatni. Amint halljuk, az ellenállási alap, amely végső eshetőségre van szánva, már igen tekintélyes. Ma a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank több száz tisztviselőjének jelentékeny része tartott ily értekezletet a P. T. C. E. helyiségeiben. Ennél az intézetnél banktisztviselői körök szerint az egyes kiváltságos tisztviselők és kiváltságos osztályok és az átlag közötti aránytalanság a legkirívóbb az összes úgynevezett nagybankok közül. Az értekezlet bizottságot választott, melynek feladata lesz, hogy

Next