Pesti Napló, 1913. október (64. évfolyam, 232–258. szám)

1913-10-28 / 255. szám

6 Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1913. október 28. 256. szám. Tárgyalások. Bécs, október 27. II. Vilmoscsászár tegnap Csirszky német nagykövetet is meglátogatta és hosszabb tárgyalást folytatott az ott jelenlévő gróf Berchtold külügyminiszterrel. Ez alkalommal beavatott körök híradása szerint utalás történt arra, hogy a szerb csapatoknakAlbániából nemrégiben megtörtént kivonulása a hármas szövetség hatalmainak egyértelmű föllépését dicséri. Gróf Berchtold megragadta az alkalmat, hogy a német császárnak a német birodalom részéről ez alkalomal is tapasztalt hűségestámogatásáért köszönetet mondjon. Incidens, Bécs, október 27. A pályaudvarról Schönbrunnba jövet, a Cumberland utcában egy fiatal ember futott a kocsiútra és a kocsi nyitott ablakán át iratot adott az uralkodóknak, amelyben üdvözli őket. A felségek kegyesen fogadták az üdvözlő iratot. A rendőrség előállította az irat átadóját, akiről kitűnt, hogy géplakatos. Személyazonosságának megállapítása után megintették, aztán szabadon bocsátották. Wildpark, október 27. Vilmos császár délután 2 óra 17 perckor Bécsből jövet ideérkezett. Fogadására a pályaudvaron megjelent Auguszta Viktória császárné. A császári pár az új palotába hajtatott. Olaszország választ. (Magyaroknak való tanulságok. — Nyolcmillió szavazó. — Mulatságos adatok. — Egy csomó érdekes reform. — A legfrissebb eredmények.) Róma, október 27. .(Salat ,tudósítónktól.) Nagyban folyik már a választási hadjárat Olaszországban. Az új törvény a választók számát tudvalévően hárommillióról nyolcmillióra emeli. Olaszország tehát most teszi meg — Tisza ismert definíciója szerint — ugrását a sötétbe. Olaszország kulturált részében, főképp a gazdag Lombardiában, Szívójában, Milano, Torino és Velence körül, ahol a lakosság — amennyire ez egyáltalán lehetséges — az intézményről szerzett, tudósokat is zavarba ejtő tapasztalatok alapján, tisztában van a parlamentarizmussal. A választás itt is meglepetéseket igér. Kalábriában pedig egyenesen kiszámíthatlannak látszik. Kalábria Olaszország Erdélye, — nem a nemzetiségi viszonyainál, hanem elhanya, gultságánál fogva. A választási level, amely alább ismerteti, hogyan folyik a választás, érdekes mutató abból a tanulságanyagból, amelynél tszai olasz választások a választói jog kérdésének irodalmát gyarapítani fogják. • Kitűnik belőle újra az, hogy a csekély műveltségű választó, akinek nincs és nem is lehet politikai tájékozottsága, mily mértékben befolyásolható. Bizonyos, hogy a választói jog eddig teljesen elhanyagolt vidékeket a gondoskodó politika érdeklődése körébe fog temetni. Iskolákról a választói reformmal kapcsolatban máris gondoskodik az olasz törvényhozás, a választási harcok pedig meg fogják hozni a vasutakat, kórházakat és a közjólét egyéb feltételeit. (Az elhanyagolt Kalábria.) Bár- -Kalábria Olaszország legfestőibb részei közé tartozik, nem lehet nagyon elitéln azokat, akik nem ismerik. Nem elég hozzá a vasutijegy, ds jó adag türelem is kell. Kalábriában nincs már dilizsánsz, de vasút sincs még. Vagy egyáltalán nincs, vagy nem nevezhetők vasútnak azok a pöfögő gépek által gyakrabban teli, mint vont rozoga százéves kocsik, amelyeken hihetetlen számú és időtartamú megállások és fantasztikus átszállások, kerülőutak végén eljut az ember egy oly állomásra, ahonnan úttalan utakon — ha egyáltalán kaphat — szekéren kell továbbmenni. Az út unalmát és boszúságát különböző incidensek oszlatják el. Egy-egy állomás, drámai jelenetek színhelye. Éktelen sírás-rivós, hajukat, ruhájukat tépő asszó'"’ ”k• kivándorlók búcsúznak ..... . . (Népgyűlés a vasúti kocsiban.) A vasúton, az állomásokon száz ember közöti , nyolcvan a választásokról beszél.Szenvedélyesen. Egy-egy vasúti kocsi átalakul népgyüléssé. A szónok feláll a padra és agitál, vitatkozik. Mellettünk két pap beszélget: — Az onorevolo (ez az olasz képviselő címe, magyarul „tiszteletreméltót“ jelent és a használatban megfelel a nagyságos urnak) megérkezett. Bevezettem a templomba. Ott a misén. Aztán bemutattam embereknek. — A templomban? — Nem, a templomtéren ... — És a szocialisták? •— Még egy se volt itt. És ha lett ,volna is? Nem boldogul az ezzel a néppel. Beszélni, beszélhet, mert szólásszabadság van, de csak addig, amíg személyes támadásokra nem kerül a sor. Mert attól a pillanattól fogva a beszédről más térre terelődik a vita . A nép nem hagyná bántani azokat, akiket szeret. Egyébként a szocialisták a városokban értek el némi eredményeket. Catanzaroban sikerült több száz aláírást szerezniök, de legnagyobb részük nem választó. Diákok, akik mindenütt szocialisták a diplomáig. Ámbár vannak körülmények, melyek a szocialisták javára szólnak. A községi tanács fölemelte a piaci vámot. Ezt a szocialisták persze kihasználják, mégpedig teljes joggal és nagyon okosan. Egyes agitátorok természetesen attól sem tartózkodnak, hogy a szocialista jelölt győzelme esetére az adófizetés megszűntét ígérjék. Hasonló ígéretekkel persze az ellentábor sem fukarkodik. (Nők a harcban.) A nők szereplésének a választási harcban első érdekes jelenete a szocialista jelölt antimilitarista beszédekor volt, amelyet az agitátorok odamagyaráztak, hogy a jelölt győzelme esetén nem kell katonáskodni. Ez a lányoknál menyecskéknél hihetetlen lelkesedést keltett. Általában a nők élénk részt vesznek a választási harcban. Már maga Lucifero Marchesa, a római ismert feminista vezérnő nagy szenzáció ezen a vidéken, ahol nem is álmodtak arról, hogy nő annak rendje és módja szerinti szónok lehessen. Példája ragadós. N i c a s t ro piacán a malacskást, baromficsipogást zöldség- és gyümölcs-piramisok tetejéről igyekeznek túlharsogni az új iskola követői. A női választói jognak termékeny talaja Volna itt. (Bevarrott zsebek.) . Ugyancsak Nícastroban egy csomó embert bevarrott zsebekkel és puskával a vállukon láttam sétálni. Miért’ teszik ezt? — kérdeztem. — Uram, az ellenpárt embere be talál lopni egy tört a zsebembe, hogy aztán följelentsen a csendőrnek és a választás napját a dutyiban ülve érjen meg ! — És a puska? — Vadászni megyek ... Nicastroban ma mindenki vadászni megy. A vadak persze soha oly biztonságban nem voltak mint most. Ellenben a puska elsül— ez megesik — és egy régi harag elintézése tapad a családi fegyverhez, amely a múltból is sokat tudna mesélni . . . (Választási zenekarok.) • Az utcákon naphosszat harsog a trombita, pereg a dob,, mennydörög a nagydob, cseng a réztányér,az egész világ egy nagy csinadratta-bum-bum . . . Választási zenekarok. A nép vagy azt hiszi, hogy temetési vagy lakodalmas menet jön, vagy nem hisz semmit, de a zene csalogató hatásának nem tud ellentállni. Egy-egy induló, operaária után programmbeszéd következik. . Természetesen nem hiányzanak a választási nóták sem, melyeket jótorkú tenorista-jelöltek fújnak zenekísérettel végig az utcákon. (Nagy ígéretek.) Óriási dolog az, ha egy isten háta mögötti faluba, valami festői kis hegyi zugba, ahol eddig a madár se járt, és ahol eddig egy választó sem volt — legfeljebb a bíró, a jegyző és a tanító — jelölt vetődik. Már a saját következő választása miatt is elsősorban vasutakat és utakat igér és erre van itt a legnagyobb szükség. Mert jelenleg kerülete egyik szomszédos falujából a másikba úgy jut el, hogy előbb gyalogol, mert itt, ahol tűrhető jármű közlekedhetnek, nincsen, aztán elutazik a harmadik megyébe és onnan számtalan átszállással, viszontagságok után visszakerül a kerületébe, a hegyentúli szomszéd faluba. Automobillal utazni nem ajánlatos, részben az utak miatt, részben pedig a nép automobilgyűlölete miatt, mely kődobásokban nyilvánul. Az analfabéta nép talán csak egyet gyűlöl jobban az automobilnál: az írott, bélyegzős papirost. Sok embert nem lehetett arra rávenni, hogy, aválasztási lapot átvegye és a kézbesítő néha csak gyors lábainak köszönhette menekvését. A nej azt tdja, hogy hivatalos írást kapni: adófizetést vagybűnügyi idézést jelent. Ez mindadig így lesz, amíg a nép emberei maguk, saját tudományukkal nem győződhetnek meg arról, hogy az írás más közlésekre is alkalmas. (Az új választási eljárás.) Az olasz választásokról írva, ismertetni kell az új olasz választási eljárást, amelyben a választók számának rendkívüli arányú emelkedéséhez mérten mélyreható változások vannak. Az új választói jog néhány oly problémát vetett fel, amely meglepően érdekes, gyakran ötletes megoldásokra adott alkalmat Egyes kerületekben 75 százaléknál is többet tesz ki a választók számának emelkedése és alig van kerület, ahol 60 százalékon alul maradna. A régi választási eljárás oly időkben készült, amikor egy-egy kerületben csak néhány száz választó volt. Cavourt például nagy küzdelem után 300 szavazattal, Verdit pedig Borgo san ■Donnino kerületben 339 szavazattal 206 ellen választották meg. A mostani választásoknál Milano ötödik kerületében 42.000, a hatodikban 32.000, Róma második kerületében 40.000 választó van. A legkisebb kerületben — a néptelen Basilicataban — is 6—7000 választó van. A legtöbb bajjal természetesen az analfabéták leszavaztatása járt. A régi választói jog szerint a választó esetleg nem is tudott többet írni, mint a jelölt nevét, amire megtanították. Az újválasztói jog szerint azonban bevallottan analfabéták''is szavaznak. Hosszas vita után végre a Lex Bertolini oldotta meg a nehéz problémát -zseniálisan egyszerű módon. Az eljárás röviden a következő: Minden község összeállítja a választói névjegyzéket, amelybe — tudvalévően — fölveendő a szokásos kivételekkel (aktív katonai szolgálat, politikai jogokat megvonó bírói ítélet) minden, 21 évét betöltött olasz állampolgár, aki vagy katonai szolgálatot teljesített, vagy, népiskolát végzett, vagy bármily ősz-ész egy egyenes adót fizet és minden férfi, aki 30-ik életévét betöltötte. Minden választót értesíteinek a felvételről, Az értesítő levéllel elmegy a választási helyiségbe, ahol a bizottság által ismert más választóval, vagy pedig erre a célra kiadott hatósági fényképes igazolványnyal igazolja magát. Ekkor lebélyegzett, számozott borítékot kap, melyet " zárt cellában, leragasztva kell az urnába dobnia. Itt következik a megoldása annak, hogy lehet az Rnt-olvasni nem tudókat a titkosság megsértése nélkül leszavaztatni? Elsősorban áttértek az eddigi írott céduláról a nyomtatottra és a törvény megengedi, hogy a nyomtatott cédulákonvalami jelvény szerepeljen, kereszt, csillag valami virág, címer, esetleg a jelölt arcképei Az ily. jelvényes, a jelölt nevének analfabéta-jelre fordításával ellátott cédulákat ás, jelöltnek a választás előtt hitelesített alakban be kell mutatnia. ' ’ ■ ' Az eljárás oly egyszerű, hogy az egyes váró-, sokban megejtett kísérletek szerint ,egy-egy bizottságnál reggel nyolctól este nyolcig 800 választó folyódás nélkül leszavazhat. A jelöltségre vonatkozó „ érdekes újítás’, hogy a választási eljárás önjelöltek és a szokott tréfacsinálók által való komplkálását elkerülendő, a jelölést legalább kétszáz aláírással kell bejelenteni, közjegyzőileg hitelesített okmányban. Ezt az intézkedést a választók nagy száma indokolja. A választás csak akkor érvényes — ily intézkedés máshol tudtunkkal nincsen — ha a választóknak legalább egyhatoda szavazott. Az a jelölt tekintendőmegválasztottnak, akire a szavazatok több mint fele esett. Ha nincs ily jelölt, pótválasztásra kerül a sor. ' * Milano, október 27. A harc Észak-Olaszországban a városokban a legerősebb. Milano falai ki se látszanak a rengeteg manifesztumtól. Hihetetlen tömegű körlevelet, röpiratot, újságot is osztanak szét. Chiesa képviselő tartja a rekordot 400.000 cédulát nyomatott. Az 508 kerület jelöltjeinek a száma körülbelül ezerháromszáz. Vannak kerületek, amelyekben hét jelölt küzd egymással. Az eddigi eredmények szerint a kormány nagy győzelme biztosra vehető. Az északi és közép-olaszországi kerületekben a szocialisták és radikálisok érnek el nagy sikereket. Több kerületet elhódítottak a kormánytól Róma, október 27. A szavazatok összeszámítolását, az új törvényi értelmében, délután öt órakor kezdték meg. Ha éjfélig nem készül el, akkor az urnákat és a szavazó jegyzőkönyveket átadják a bíróságnak. Ez fejezi be azután a megszámlálást. Róma, október 27. Legalább is száz pótválasztásra számítanak. Akárhogy végződnek is a pótválasztások, a kormánynak az új kamarában mindenesetre nagy többsége lesz.