Pesti Napló, 1914. február (65. évfolyam, 28-51. szám)

1914-02-15 / 40. szám

r Budapest, tasarnap PESTI NAPLÓ 1914. február 15.­­ 740. szám.)' 9­­­ 1--------91--------------------------------------------------­­tanácsára vitt ki a férjem Berlinbe, ahol „spiri­tiszta tudósok“ experimen­táltak velem. Ottani irranscendentális állapotomban huszonegy lehetet­len virág jött ki, amelyeket közöltek a német heti­lapok s megírták róla, hogy azok nem földi nö­­­­vényzetek.­­ — És most milyen rajzokat produkál? Ren­­­dez-e még ilyen művészi szeánszokat? — Isten őrizzen! — feleli Valentné. — Hi­­­szen egészen kifárasztottak ezek a bolondságok.­­•Kapónként népvándorlás volt a lakásomban s a kezem majd letört a sok munkában. Mióta az uram meghalt, nem rajzolok. Beszüntettem ezeket a szeánszokat, mert van egyéb gondja is az ilyen magamfajta öregasszonynak. Mi hasznom van abból és sok grófból, báróból, akik annak idején mint a legyek, ellepték a lakásomat?! Meg aztán — teszi még hozzá — el is vesztettem a médiumi­­tásomat, most már nem tudok rajzolni oly szép virágokat, mint akkor. De nem sajnálom. Csön­desen, nyugodtan élek s már el is felejtettem, hogy valamikor a legcsodálatosabb virágfajokat rajzol­­gattam. Végig néztük a híres rajzoló médium mű­vészetének emlékeit. Csudálatosan szép virá­gok bontakoztak elénk a fehér rajzpapiroso­kon, amint forgattuk azokat. Mindegyik rajz egy-egy százszinti, dekoratív munka s virágai fantasztikusan stilizáltak. A vonalak karaktere művészi avatottságot árul el s szinte el sem hisszük, hogy ezeknek a furcsa bóbitás alko­­tásoknak ez a hízásnak indult, fehérhaju asz­­szonyság a mestere. A meditációban azonban még­sem gondoltunk misztériumokra. Megelé­gedtünk azzal a pszichikai magyarázattal, hogy akadnak furcsa talentumok, kiknek az életkö­rülményeik nem engedik meg a tehetség ki­­fejlesztését. Ezek lassanként beletörődnek sor­sukba, de olykor-olykor fellobban az elfojtott hatalom bennüü­k, extázisban tör ki az ideg­­rendszerükben lappangó véna, amely éppen a túlfeszült, felizgatott idegrendszer által nyil­vánul meg. így volt ez Vallentné asszonynál is, aki­ről még ma is szentül hiszik a hívők, hogy kezét elhalt emberek szelleme vezette. Hitük­ben­ természetesen megerősítették őket a cso­dálatos, földi életben nem létező virágok is, amelyeket a „médium“ rajzaiban produkált. A világért sem gondolnánk arra, hogy ezek az extázisban megrajzolt virágok hasonlítottak a különös álmok eseményeihez, amelyekben egyes meglevő képzetekből szintézis útján a valóságban nem létező komplex képeket alkot magának a boldog álmodó ... K. L. tiltakoznia kell. E tiltakozását orosz nyelvért foly­tatja, mire az ukrajnai képviselők nagy lármát csapnak. A tartományi marsall kijelenti, hogy a gali­ciai tartománygyűlésen senki nm használhatja az orosz nyelvet. Minthogy a szónok nem törődik az elnök ezen kijelentésével és folytatja beszédét orosz nyelven, megvonják tőle a szót. Herceg Czartonfild beszéde után Slapinszki azt javasolja, hogy a törvényjavaslatot utasítsák újból a bizottság elé azzal, hogy azt tíz napon be­lül dolgozzák át az általános, egyenlő és titkos választójog alapján, amennyiben pedig e javasla­tát elvetnék, különböző módosító indítványt ter­jeszt elő. Módosításait azonban a Ház elveti. A tartománygyűlés végül elfogadta a választójogi reformot. Az osztrák Reichsrath összehívása. Bécsből jelentik. A Reichsrathot március első napjaiban újból összehívják. Budapest, február 14. A horvát száborból, Zágrábból jelentik. A horvát tartománygyűlés mai ülésén harmadik ol­vasásban is elfogadták a tanácsbíróságokra vonat­kozó javaslatot, azután pedig folytatták a közgaz­dasági kormány ügyosztály létesítésére vonatkozó javaslat tárgyalását. Ettinger koalíciós után Ra­dics István, a parasztpárt vezére beszélt. A leg­közelebbi ülés hétfőn lesz. Napirendjén a kor­mány közgazdasági osztályának felállítására vonat­kozó javaslat és az igazoló bizottság jelentése sze­repel. A hajózási szerződések. A képviselőhöz csonka pénzügyi bizottsága ma délután ülést tar­tott, amelyen a hajózási részvénytársaságokkal — a törvényhozás jóváhagyásáról feltételezetten — kötött szerződéseket tárgyalják. Elfogadták a szer­ződéseket. A galiciai választójog­ Lembergből táviratoz­­zák. Sűrűn meglelt padsorok előtt szombaton dél­ben nyitotta meg a tartományi marsall a tarto­­mánygyűlést, mely a választójogi reformbizottság jelentésével foglalkozott. Markow képviselő a ja­vaslat ellen foglal állást. Szerinte a mostani ki­egyezésnek nem lesz szerencsés vége, már csak azért sem, mert a ruténeket egyenesen belekény­­szerítették abba. A javaslat egyenes karrikatúrája a mai választási rendnek. A rutén nép jogai igen sok helyen csorbát szenvednek. A bizottság uk­­rajnai tagjai nagy hibát követtek el ezáltal, hogy lehetővé tették azt, hogy nyugati Galíciában 120­ 000 rutén kizárassék a választójogból. Ez ellen V'AVVSAnAftAVVVWWWVVWVW'ArAWZ KIS TRÉFÁK Egy el nem mosott tezéd (Szeretve tisztelt nádorispánunk, gróf Tisza István, kijelentette, hogy az egész margitszigeti botrányt a bíróság elé fogja vinni. Remélem, hogy ezt a törekvését teljes siker fogja koronázni és a bíróság előtt elmondhatja nagy be­szédét a vesztegetési pénzekről. Úgy tudom, hogy ez alkalommal ezt a szónoklatot fogja elmondani­: — Tekintetes királyi törvényszék ! A margit­szigeti ügyet minden részletében ismerem és remé­lem, módomban lesz azt új részletekkel kiegészí­teni. Remélem mindenkinek emlékezetében van még az a lélekemelő jelenet, amikor a Házban le­lepleztem a panamista sajtó visszaéléseit. Mikor kimutattam, hogy a sajtó is kapott százötvenezer koronát, pártom „ah, ah !“... felkiáltásokat halla­tott. Hogy a sajtó hirdetésekért kapott pénzt és a munkapárt is elfogadott egymilliónégyszázezer ko­ronát? ... Nevetséges ! A sajtó kijárási pénzt foga­dott el. A sajtó arra vállalkozott, hogy kijárja a játékbank engedélyét Lukácsnál. Hónapokig kellett kapacitálni a munkapárti pártkasszát, hogy fogadja el ajándékba ezt a pénzt. Szegény Lukács nem akarta elfogadni, de a sajtó addig ütötte, terrori­zál­ta, am­íg végül kimondta a boldogító igent. — De vannak itt, uraim, sokkal súlyosabb dolgok is. Azt fölhánytorgatják, hogy százezreket kaptak a kijárók, de azt nagy bölcsen elhallgatják az urak, hogy Piree Mór is kapott öt korona busz fillért egy ezersoros cikkecskéért. De én nem tű­röm, hogy’ itt visszaélések történjenek ! Én lelep­lezek mindenkit. Kijelentemi, hogy a következők kaptak még pénzt a játékbanktól : Rottenstein Mór, hordár Zupka Simon, boy Józsi, fizetőpincér Csóka Sanyi, taxisofőr Löwe, vándorárus, egy öngyár-Végösszeg 51 ( 38 fii­. C íme: ezek az urak mernek még beszélni. Ezek az urak, akik munkájukért 51 korona 38 fil­lér vesztegetési pénzt kaptak, mernek még beszélni panamáról, merik megvádolni a miniszterelnököt, hogy semmiért potom másfél milliót kapott a póri kasszába. Nos hát,­­ elég volt! Bíróság elé a pana­mistákkal, a taxisofőrrel, a hordárral, a boy-jal, mindenkivel, de nem tűröm, hogy aljas hazugsá­gokkal gyanúsítsák meg tisztelt barátaimat, a ki­járókat. A lista hiteles légből kapottságáért felelősséget vállal: de. WWVVW^»VAVVWVVW\\V»VWVVK­VV­ 1 K 20 fill. 3 „ 60 „­­ „ 10­0 „ 70 „ tóért2 „ — Czakó igazgató virágárusa Tibor igazgató pincére Egy villamoskalauz N. N. vak koldus 32 „ 50 „ 2 „ 20 „ - » 06 „ rét kiállítás Müvészház — Ifjú művészek Érték és irány tekintetében egyaránt rend­kívül változatos az a kiállítás, mely vasárnap nyílik meg a Művészházban. Igen alapos, szinte akadémikusan szigorú naturalizmus vál­takozik a legújabb művészi irányok szélső kí­sérleteivel s a legszertelenebb egyéni kezde­ményezéssel. Hogy közkeletűen fejezzük ki magunkat, képviselve van a futurizmus is.. Ez a gyűjtő kifejezés azonban, mint megbélyegző, vagy mint csúfnér igen igazságtalan. Nem le­hetséges például, hogy futuristáknak nevezze el és lemosolyogja valaki Vaszary Jánost, csak azért, mert már tegnap másképp festett, mint régebben s mert ma tegnapi álláspontját is egé­szen elhagyta. Az ő kísérletei nem mindig a legszimpatikusabb, de bizonyára a legérdeke­sebb, a leggondolatkeltőbb dolgai a kiállítás­nak. Egyáltalában Vaszary János fejlődése a legizgatóbb művészi problémák közé tartozik, ami egyáltalában nem jelenti azt, hogy kísérle­teinek mostani eredményeit szépnek és he­lyesnek elfogadnék. Furcsa, meglepő, gyakran brutális rajzú képek ezek­ az egyéni vívódás­nak egészen különös festői kifejezései, melyek első pillanatra kusza vonalai között azonban minduntalan fel-feltűnik egy-egy zseniálisan megrajzolt részlet, pompásan mintázott fej. Aki a régi Vaszaryt ismeri, annak egyáltalá­ban nem kell magyarázni, hogy mostani pri­mitív kifejezésmódja mögött teljes és kifogás­talan tudás rejlik; ezt különben legszertelenebb képei is minduntalan elárulják. Ha kísérlet is, amit csinál, bizonyos, hogy teljesen jóhiszemű módon, tömérdek próbálkozással, még több vívódással jutott el idáig s most is, mintegy önmagát sanyargatva keres tovább. E keresés kifejezései kis szobrocskái is: agyagban és gipszben ugyanazok a problémák foglalkoztat­ják itt a művészt, mint képein s vázlatain, raj­zain, melyek nem egyszer mulatnak zseniális vonaljátékot. Van persze néhány egészen ifjú próbálko­zója az új festői nyelven való beszédnek; ezek­ben kevesebb örömünk telik. Nem soroljuk kö­zéjük Márffy Ödönt, akinek önarcképe nem egészen indokolt előadása ellenére is igen ki­váló festői tulajdonságokat mutat; ezzel szem­ben Berény Róbert fantasztikus képeivel nem tudunk egyetérteni. Nagyon nívós és értékes képek következ­nek most, előbb azonban emlékezzünk meg Vedres Márkról, aki három kis bronzzal sze­repel, három rendkívül egyszerű, mesteri nyu­galmi­ plasztikai mű­vel, melyeken ismét tel­jes fényében ragyog ama kiváló iskola ha­tása, melyet Olaszországban, az antik szobrá­szat emlékei között járt ki Vedres. A közönség szemében is nagymértékben fogja emelni a kiállítás vonzóerejét, hogy né­hány pompás új képével szerepel Rippl-Rónai József. A legkedvesebb nekünk ezek közül a Fekete hajú asszony, melyen teljesen érvé­nyesül Rippl sajátos vörös-fekete-zöld szin skálája ,aztán a cirkuszi kép, mozaikszerül előadásával s persze az az akt is, melyet Rippl1 igy nevezett el: Térdelő, szőke, meztelen asz­­szony. Két tipikus képét mutatja be bárói Mednyámszy László: egy csavargót és egy kö­dös tájat. Kiválóan van képviselve Katona Nándor, különösen a Dnyeper partjáról festett, orosz melankóliával teljes nagy képe fog tet­szeni. Körösfői-Kriesch nagy és csendes szín­­harmóniájú dekoratív kompozíciót állított ki, Feiks Jenő egy mozgalmas, színes lóverseny­­képet s egy finom zöldruh­ás portrét; Feiks Alfréd egy színházi interior könnyed im­presszióját. W. Gyenes Gitta néhány igen komoly képpel szerepel; különösen kissé arkaizáló leányarcképe jó. Czigány Dezső egy nagy ülő-akttal, mint monumentális problé­mák kibogozója mutatkozik be. Bornemissza Géza, aki tudvalévően a nagybányai­­csoport előtt vegye meg a PESTI NJIPLÓ-t a városi hírlapáru­sítónál, mert a kor­mány a pályaudva­rokon nem engedi árusítani .

Next