Pesti Napló, 1914. június (65. évfolyam, 128–152. szám)
1914-06-29 / 151. szám
Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ 4914 június 29. (151 szám.) 9 Öt trónörökös A meggyilkolt Ferenc Ferdinánd halála után Károly Ferenc József főherceg császári és királyi őrnagyot a monarkia trónörököse. Károly Ferenc Jósef főherceg Ottó főhercegnek és Mária Jozefa főhercegnőnek fia, immáron az ötödik trónörökös, aki Ferenc József hosszú és dicsőséges uralkodása alatt ezt a magas közjogi pozíciót betölti. Az első trónörökös a fiatal császár trónraléptekor annak legidősebb fivére, Miksa főherceg volt, akit később, mint mexikói császárt saját zendülő hadserege lőtt agyon. Amikor a császár házasságából megszületett Rudolf királyfi, ő volt a trónörökös, ő volt a trónörökös egészen 1889-ben bekövetkezett tragikus haláláig. Rudolf királyfi volt a király egyetlen fiúgyermeke és az ő halálával a praesumptiv trónörökös, a király élő, legidősebb fivére, Károly Lajos főherceg lett. De már akkor is biztos volt, hogy Károly Lajos valóságban sosem követi a királyt a trónon, még ha túlélte volna is királyunkat, a trónhoz való jogáról akkor is lemondott volna legidősebb fia, Ferenc Ferdinánd javára. Ferenc Károly halála után, a kilencvenes évek végén Ferenc Ferdinánd lett a valóságos trónörökös, sorrend szerint ő volt Ferenc József negyedik trónörököse. A mai naptól fogva a trónörökös Károly Ferenc József főherceg, 1849, tehát Ferenc József uralkodásának kezdete óta ötödik trónörökös. Károly Ferenc József a meggyilkolt Ferenc Ferdinándnak a nagybátyja volt. Atyja az 1905-ben meghalt Ottó főherceg, Ferenc Ferdinánd fiatalabb fivére volt. Ha ő élne, ő volna a trónörkös, a korona egy legidősebbik fiára száll. Az ötödik trónörökös nagyon rokonszenves fiatalember, kitűnően beszél magyarul és férje Zita pármai hercegnőnek. Amíg Ferenc Ferdinánd élt, addig a fiatal főherceg éppen Ferenc Ferdinándra való tekintetből kisebb ausztriai helyőrségben lakott. Ezentúl a helye jövendő országainak fővárosában, Bécsben és Budapesten lesz. fit .n. (: %»i ■) Vasárnapi katasztrófák A kifürkészhetetlen, játékos Végzet nem először csap le váratlanul véres karmaival az ünnepi nyugalmú, vasárnapi közönségre. Az utóbbi években ritkábban, de az előző decenniumban a Tragédia félelmes istenasszonya szinte megszerette az emberek pihenésre rendelt ünnepnapjait és akkor tombolt a legvészesebben, akkor csapott le ránk emberekre a legvadabb szívtelenséggel, amikor nehéz fáradalmaink gyümölcsét a vasárnapi pihenőt élveztük. Nem is szólva az amerikai és párisi tömegkatasztrófákról, csupán a királygyilkosságok szörnyű krónikájában lapozva, felötlik minden figyelmes szemlélőnek, hogy a világtörténelemben a vasárnap egyenlő a hétköznapokkal és a Fátum, ez a mérges pók szünetlenül szövi szálait és szedi áldozatait, ínyenc falatjait ünnepeli sugaras, békés napjain csak úgy, mint hétköznapokon. Umbertó olasz királyt vasárnap gyilkoltameg Angello Bressi. Sándort, a szerbek ifjú királyát hitvesével, Draga Masinnal együtt szintén vasárnap tették el láb alól a királygyilkos szerb katonatisztek. Don Carlos, a portugál király ugyancsak egy vasárnapon esett áldozatul merénylőjének. Az ilidzsei rémes katasztrófa hírének ez izgalmas óráiban rendszertelenül tódulnak tollunk alá a vasárnapi katasztrófák véres emlékei s amint magunk lázasan végigtekintünk az áldozatok ünnepnapi áldozatain, úgy adjuk őket olvasóink elé. A portugál királygyilkosság Hat esztendővel ezelőtt, 1908 február hó másodikén, vasárnap délután öt órakor Lisszabonban agyonlőtték Don Carlos portugál királyt és Lajos Fülöp trónörököst, összeesküvők leterhelték a portugál királyt és fiát, akik Amália királynéval és Mánuel herceggel együtt kocsin hajtattak Villa Chiosából a portugál fővárosba. Véres és iszonyatos csattanója volt a királygyilkosság a portugáliai forradalomnak, amely akkor már egy esztendő óta dúlt és életre-halálra menő harca volt a republikánus pártnak az abszolutista diktatúra ellen. A gyilkos merénylet végrehajtása sokban hasonlít a szarajevói tragédiához. Carlos királyra és fiára egy karabélylyal felfegyverkezett tömegből lövések történtek. Mind a kettőt haldokló állapotban az arzenálba vitték, ahol rövid idő múlva meghaltak. A király, a királyné, valmint a trónörökös és Mánuel infáns együtt voltak egy kocsiban. Amidőn a lövések történtek, a királyné felemelkedett, hogy testével védje a trónörököst. A királyt és a trónörököst háromhárom golyó találta. Mánuel infáns nem sérült meg komolyan. Amália királyné sértetlen maradt. A főudvarmester, Don Rondolfo, öngyilkosságot követett el, mert nem mert jelentést tenni a királynak az összeesküvésről, amelyről előzetesen tudott már. A gyilkosok hatan voltak, valamennyi karabélyokkal és revolverekkel volt felfegyverkezve. A gyilkosokat a kormány ellenségei bérelték fel. Köztük volt egy francia is, akinek évében nagyobb pénzösszeget találtak, valószínűleg a gyilkosság bérét. Feguerra Franzeska, a király parancsőrtisztje, aki a király kocsija mellett haladt, amint a lövések eldördültek, fegyvert ragadott és a gyilkosok egyikét megölte. A rendőrség a tanácsházánál megölt egy második gyilkost. Ez egy Kerzdoba nevű spanyol ember volt, a hasonnevű ismert anarchistának fia. Három merénylőt letartóztattak, egyikük a börtönben megölte magát. Az összeesküvésben a katonaság is részt vett, sőt igen nagy a valószínűsége annak a verziónak, hogy a katonák adták azt a gyilkos sortüzet, amely a Portugál trón urát és örökösét leterítette. A gyilkosságot követő napon Mánuel infánst királylyá kiáltották ki. A katonai parancsnokok, valamint az állami főméltóságok hűséget esküdtek a királynak, akinek uralma, mint tudjuk, nem tartott sokáig. A koronázás után kis időre elült a forradalom, de rövidesen felülkerekedtek a republikánusok és száműzték az országból Mánuel királyt. A monzai királygyilkosság Tizennégy évvel ezelőtt, 1900 július 30-án ugyancsak egy vasárnapi napon lett gyilkos merénylet áldozata Umberto olasz király. A király vasárnap este féltízkor érkezett Rómából Monzába, hogy a tornaünnepségeken részt vegyen. A királyt megérkezésekor a közönség lelkesen ünnepelte, aki az üdvözlő közönség sorfala között hajtatott ki a versenytérre, ahol a győztesek ünnepi menetben vonultak el előtte. A díszfelvonulás után a díjak kiosztására került a sor. Az egyes győztesek egyenként léptek a király elé, aki barátságos szavak kíséretében nyújtotta át a dijakat. Az egyik tornász a díj átvétele után így szólt a királyhoz: — Isten tartsa meg felségedet száz esztendeig! Amire a király ezt felelte: — Én pedig kívánom, hogy amíg élek, mindig ilyen hű fiaim legyenek. Az ünnepség után a király elbúcsúzott a rendezőbizottságtól és zajos ovációk között nyitott kocsijába szállt Jobb oldalán hadsegéde, gróf l'ofitoveglia tábornok ült Abban a pillanatban — pontban háromnegyed tizenegykor — amikor a lavak megindultak, s egy két lépést tettek, egy sópadt arcú, fekete ruhás fiatal férfi tört ki a sokaságból és egészen közelről, rövidcsövű reszlverrel háromszor, mások szerint négyszer rálőtt a királyra. A király hirtelen fölugrott, de nyomban visszbukott a kocsi párnáira. A kocsis a lovak közé csapott és villámgyorsan elhajtott a királyi kastély felé. Amikor a hatalmas tömeg látta, hogy a király összerogyott, iszonyatos kiáltozásba tört ki és rávetette magát a merénylőre. Ha a csendőrök közbe nem lépnek, a nép haragja nyomban szétmarcangolta volna a merénylőt A nép az első percben azt hitte, hogy a király csak könnyen sebesült meg. De csakhamar híre kelt, hogy a három golyó közül az egyik a király szívét találta. Hadsegéde egyenesen a királyi kastélyba hajtatott, de mire oda megérkeztek, a király már halott volt. A királyi palotában a holttestet egy pamlagra fektették. Margit királynénak időközben azt jelentették, hogy a király hirtelen rosszul lett. A királyné udvarhölgyei kíséretében a halottasszobába ment, ahol az orvosok közölték vele a szörnyű valóságot. A gyilkost a monzai csendőrkaszárnyába vitték, ahol a kihallgatásnál elmondta, hogy Breceia Gaetanonak hívják, 31 éves. Egy hónappal ezelőtt jött haza Amerikából. Anarkista forradalmár, aki azért ölte meg a királyt, mert egyike a világ sok uralkodójának. ev%/vs/vvvve^/vs/v%/v\/vNAZ\/vvw«\/v\Azv'vv*vz*vV Legújabb (Táviratok és telefonjelentések) Szerbellenes tüntetés Zágrábban Zágráb, június 28. Zágrábban már a délután folyamán szer ellenes tüntetések voltak. A fiumei horvát munkások egy nagy csapata ma érkezett Zágrábba, ahol ünnepélyes fogadtatást készítettek elő. A szerajevói katasztrófa hírének hatása alatt az összes ünnepségek elmaradtak. A dél-utáni órákban óriási néptömeg tolongott az utcákon. Délután hat órakor a zágrábi egyetemi hallgatók több száz főnyi csapata, amelyhez a közönségből is sokan csatlakoztak, gyászfátyolos zászlókkal járta végig a várost. A tömegből minduntalan szerbellenes kiáltásokat lehetett hallani. — Vesszenek a szerbek, le az ornyirkosokkal. ■ :■,*‚ • '! iü? %. A zágrábi rendőrség napszabású előkészületeket tett a rend helyreállítására. Az utcákon gyalogos és lovas csapatok cirkálnak. Nagyobb rendzavarás azonban eddig nem történt A görög válaszjegyzéket átadták Athén, június 28. A görög válaszjegyzéket Panas követ ma nyújtotta át a portának. A jegyzékben a görög kormány tudomásul veszi Törökország közléseit amaz intézkedésekről, amelyeket a török kormány tett, hogy véget vessen a tráciai és kisázsiai eseményeknek, arról a kijelentésről, amely az ázsiai partvidéken lévő görögök visszatelepítésére vonatkozik, végül pedig tudomásul veszi Ghalib Kemal bey török követ javaslatát is, hogy a már kivándorolt görögöket számítsák azok közé, akik kicserélendők lesznek. A jegyzék ezután így folytatódik: A Törökország által tett intézkedések beigazolják, hogy mennyire indokolt volt mindaz, amit a görög kormány tudtára adott a török kormánynak. A görög kormány beleegyezik ama vidéki lakosok kicserélésébe, akik kifejezést adnak óhajtásuknak, hogy kivándorolnak. A görög kormány osztja Törökország álláspontját a visszaszolgáltatandó javak fölbecsülése, valamint a kölcsönös kártalanítások szabályozása ügyében, ezzel szemben visszautasítja Törökország ama fölfogását, amely szerint a görög részről történt üldözések okozták a macedóniai muzulmánok kivándorlását. A muzulmánok kivándorlását nem üldöztetésük okozta, hanem az önkéntes volt. iv ig a görögök kierőszakolt kivándorlásét provokálás, támadások és fosztogatások okozták. A jegyzék így végződik: A görög kormány mindenkor beigazolta, hogy a más nemzetiségű népek iránt liberális szellem tölti el. Görögország sohasem tett különbséget faji vagy vallási szempontból.