Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-01 / 181. szám
65-ik évfolyam. 181. szám APRÓHIRDETÉSEK ÁRAI Egyes sió 6 fillér, vastagabb betűvel 12 fillér Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint.előfizetési Árak : Égési évre _ _ 32 kor. — fill. Félévre----------16 „ — „ Negyedévre _ _ 8 — „ Egy hóra----------2 ” 80 „ Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és pályaudvarokcon 12 fillér. Budapest, 1914. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmaniczky utca 12. Szombat, augusztus 1. Általános mozgósítás ÉS MORATÓRIUM! Hivatalosan jelentik: Folyó évi jutlius 31-én kelt hivatalos értesülés szerint ő császári és apostoli királyi Felsége a hadsereg, a haditengerészet, a két honvédség általános mozgósítását, valamint a népfelkelés felhívását és mozgósítását legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott. Ezen intézkedésre az Oroszország részéről elrendelt mozgósítás szolgáltatott okot. Az ő császári és apostoli királyi Felsége által megparancsolt rendelkezés semmiféle néven nevezendő támadó célzatot nem foglal magában, hanem kizárólag óvatosságból foganatosíttatott intézkedésről van szó a monarkia elengedhetetlen védelme céljából. Hivatalosan jelentik: IV ./: A magánjogi kötelezettségek teljesítésére a magyar királyi minisztérium az 1912. évi 63. t.-c, 16. §-ában nyert felhatalmazás alapján 14 napi moratóriumot rendelt el. 1 A világtörténelem félszázad óta legnagyobb eseménye következett be a mai napon: a király elrendelte az összes szárazföldi és tengeri haderők, a honvédség és a népfölkelés általános mozgósítását. Miután előzetesen már Oroszország és Németország is ugyanily intézkedéseket tett, nyolc-tíz napon belül Európában tíz millió katona fog fegyverben állani. Magyarországon és Ausztriában ezek az események senkit sem értek váratlanul. A monarkia polgári és hadi vezetőségének tanácsa, amely Szerbiához intézett jegyzékünket fogalmazta és mi, akik ezt a jegyzéket benső megnyugvással és őszinte megelégedéssel tudomásul vettük, számoltunk azzal, hogy van olyan eshetőség is, amely általános mozgósításra vezet. Ami ma ő Felsége parancsával hivatalosan is ime megerősíttetett, nem volt titok előttünk, hogy ami miatt Szerbiával háborúba kellett keverednünk, annak mozgatója a cári birodalom, amely komitácsiknak és bombavetőknek használja fel ellenünk egy évtized óta a Karagyorgyevicseket. A monarkia jegyzékét sem a megrémült Szerbia tagadta meg, hanem Oroszország szólt bele a belgrádi koronatanácsba, hogy megszabja, milyen büntetést mérjünk mi, a vérig sértettek, trónörökösünk gyilkosaira, békénk megzavaróira, arra az országra, amely három év óta dúlja fel nyugalmunkat és boldog polgári életünket. Hogy milyen jogon lépett közbe Oroszország, azt nem tudjuk, talán a történelem tisztázni fogja. Az általános mozgósítás nagy éjszakáján visszatekinthetünk az elmúlt hétre és higgadt tárgyilagossággal állapíthatjuk meg, mi történt július 23-ika óta. Egész Európa érzi és tudja, hogy a monarkia külső és belső helyzete mily gyökeres változáson ment át, mióta belgrádi követünk átnyújtotta gyors és erőteljes jegyzékünket a szerb kormánynak. Oroszország balkáni cselédsége megrettenve látta, hogy bekerülésünk eddig az erősebb imponáló nyugalma volt és hogy öklünk nekilendült, láthatták — útjába nem állhat senki. Oroszország kísérletei közül, amelyek Szerbia méltó megbűnhődésének meggátlására irányultak, kettő domborodik ki: az egyik, amelyhez az entente hatalmai is hozzájárultak, az a kísérlet volt, hogy úgy bánjanak el a monarkiával, mint Törökországgal volt szokásban, ezt a becsületügyet aeróság elé állítsák, hogy ott bizonyítsa az ő igazát. Oroszország, Franciaország és Anglia fellebbviteli bírósága óhajtott lenni Szerbiára kirótt büntetésünknek, meg akarták szabni a büntetés mérvét, súlyát és Oroszország, a hívatlan védőügyvéd, már enyhítő körülményeken gondolkozott. Ausztria-Magyarország azonban, hűséges szövetségesünknek, Németországnak segítségével, de a saját hatalma és ereje jól megfontolt tudatában olyan keményen és határozottan utasította vissza az entente bármily közbelépését, hogy az első puhatolózások után nem is mertek többé a londoni konferencia ötletével kísérletezni. A másik, amit Oroszország első kísérletének kudarca után megpróbált, az volt, hogy mint a Balkán protektora lépjen fel ellenünk, tudni akarván, hogy mi történik a háború után és garanciákat követelvén büntető hadjáratunk befejezésére, mintha erre jogcíme volna. A monarkia ismét bebizonyította, hogy nem akar világháborút, a műveit nyugat békéje szent elölte, szóba állott Oroszországgal, tiszteletreméltó készséget mutatva arra, hogy nem hajlandó a tárgyalások elöl ridegen elzárkózni. A forma barátságos volt, de a lényeg Oroszország igazi szándékait mutatta. A cár kormánya nemcsak azt kívánta, hogy garanciát adjunk arra, hogy a szerbek ellen indított hadjáratunknak nem célja territoriális terjeszkedés, amire tudvalévően egy pillanatig sem gondoltunk, hanem ő akarta megszabni, hogy az ultimátumnak mely pontját teljesítse a királygyilkosok nemzete. A tárgyalások még folynak, a világháború még cak fenyegető árnyék, amelynek elkerülésére a monarkia mindent megtesz, a becsület és az érdekeink határain belül. Általános mozgósításunk és ,a német birodalomban proklamált hadiállapot logikus válasz Oroszország mozgósítására. A célunk nem támadás, hanem a monarkia határainak elengedhetetlen védelme. Oroszország fegyveres készülődéseivel bizonyságot szolgáltat arra, hogy a tárgyalások szankcióját fegyvereiben keresi. A választ megkapta tőlünk. Az orosz határon tornyosuló szuronyerdővel szemben ott áll a miénk, számra, erőre, harci készségre Németországéval együtt hatalmasabb és félelmesebb, mint az övé. Meglepetés nem érhet bennünket! Annyi történt csupán, hogy a mérleg egyik serpenyőjébe Oroszország beledobta a saját haderejét, mi ellensúlyoztuk a másik serpenyőt a saját és szövetségesünk haderejével. Lapunk mai száma 16 oldal