Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-08 / 188. szám
Budapest, szombat PESTI NAPSZÓ 1914. augusztus & [188. számj] 5 r~------£48. hadtest egyes részei megszállották a semleges Luxemburg nagyhercegség területét, más részein Belgiumba nyomultak, hogy megelőzzék ezen a területen francia csapattestek átvonulását. Az elszász-lotharingiai határon élénk előcsatározások voltak, különösen a Vogezek szorosaiban. .A francia repülőgépek munkája eddig semmiféle említésreméltó eredményt nem tudott felmutatni. . A német-angol háború A Miaoru előzményei London, augusztus 6. (Kopenhágán át.) Sir Eduard Grey külügyi államtitkár és a berlini, bécsi, pétervári, római, párisi stb. angol nagykövetek közti levelezés biztosítja a béke fentartása érdekében kifejtett fáradozást. Kiemelendő Grey egy távirata, melyet Sir Eduard Goshen berlini nagykövethez intézett július 29-én, amelyben közli, hogy a délután folyamán beszélt herceg Lichnowsky német nagykövettel és felhívta figyelmét arra, hogy ha Németország belekeveredik a háborús konfliktusba, akkor Franciaország is bele fog avatkozni. Grey nem szeretné, ha ez esetben a német nagykövet a köztük folyó tárgyalások barátságos hangja által félrevezettetve, azt hinné, hogy Anglia félreáll. Ha a dolgok fejlődése úgy alakulna, hogy az angol kormánynak arra kellene gondolnia, hogy Anglia érdekei az intervenciót szükségessé teszik, Angliának ily esetben azonnal közbe kellene lépnie. Greynak egy másik levele, amelyet július 31-én Bertie párisi angol nagykövethez intézett, tudomására hozza a nagykövetnek, hogy az angol kormány közölte a francia nagykövettel, hogy nem vállalhat határozott kötelezettséget az intervencióra, de a dolgok további fejlődése folyamán a helyzetet az angol kormány újabb megfontolás tárgyává fogja tenni. Bertie augusztus 1-ére táviratot intézett Greyhoz, amelyben jelenti, hogy a fratícia hadügyminisz tudtára adota az angol katonai attasénak, hogy a béke biztosításának egyedüli útja Anglia katonai akciója. Róma, augusztus 7. A Giornale d Italia tudósítója jelenti: A Neiwyork Hérald párisi kiadása közli londoni híradás alapján, hogy az angol flotta csatasorba állított része az Északi-tenger bejárásánál tartózkodik és a La Manche-csatornát védelmezi. Ezen a részen 43 nagy hajóegység van, melyeknek egy része dreadnought és nagy cirkáló, van továbbá 32 kisebb cirkáló, van továbbá 32 kisebb cirkáló, 110 torpedóromboló hajó, összesen tehát száznyolcvanöt hadihajó. Ezenfelül igen sok kisebb partmenti naszád tartózkodik a szorosban. Milánó, augusztus 7. A német lobogó alatt járó kereskedelmi gőzösöket Port-Saidban figyelmeztették, hogy ne fussanak ki a Földközi-tengerre. Angol csapatok érkeznek a suezi csatornához, valamint angol hadihajók Port-Szaid alá, hogy a csatornát védjék. A két egyptomi tőzsdét, a kairóit és alexandriait bezárták. Algezirász, augusztus 7. A gibraltári szoroson való átkelést az angol tengerészeti hatóság már napokkal ezelőtt megtiltotta. Gibraltár városból a külföldi származású lakosokat kiutasították és nyomban távozniok kellett. A tengerszoros meglévő védművein kívül újabb sáncokat emelnek. Sanghajból jelentik. A „Jarmouth“ nevű angol cirkáló csütörtökön befutott az itteni kikötőbe, hogy szenet és élelmiszert vegyen föl. A „Minotaur“ angol páncélos cirkáló és az „Askold“ orosz cirkáló Vusungba érkeztek. Az angolok a „Jangszen“ lévő ágyunaszádok ágyúinak zárócsapatjait levették és a hajókat egymagáncégnek adták át. A hong- kongi kikötőben lázas tevékenység folyik. Az „Empress“, a „Russia“ és az „Elaenken“ gőzösöket kisegítő cirkálóknak szerelik föl. Az angol flotta hadműveletei Bécs, augusztus 7. Az angol középtengeri flotta helyzetéről eddig csak annyi ismeretes, hogy kifutott a máltai kikötőből. A berlini angolellenes tüntetések Berlin, augusztus 7. A Wolff-ügynökség jelenti: Az angol hadüzenet köztudomásra jutása után az angol nagykövetség előtt történt tüntetések dolgában a hivatalos Haditudósítók . Nyolc hírlapíró kollégám pénteken reggel vonatra ült, hogy a főhadiszállásra utazzon és Hoelm ezredesnél, a hadi sajtó szállásának vezetőjénél jelentkezzék. Irigységgel és szeretettel köszöntöm őket ezen a napon, amelyen a magyar sajtó legnagyobb díszpróbájába indulnak. Az után, amelyet katonai vonaton tesznek meg, bizonyára ők maguk is el fognak gondolkodni azon a kitüntetésen, amely bennük a magyar sajtót érte. Ne felejtse el a közönség, hogy a katonai vezetőkörök és a diplomaták az egész világon a sajtó természetes ellenségei. Kényes hadi mozdulatok, fontos diplomáciai titkok, rejtegetve rejtegetett tervek szálai futnak össze a főhadiszálláson, amelyet a katonai titoktartás hierarchiájának valóságos szaiszi fátyla vesz körül. Az ellenség csak kémek és árulók útján szerezhet tudomást arról, amit a főhadiszálláson tudnak vagy terveznek. És az újságíróban, aki mennél hitelesebb és gyorsabb információkat akar eljuttatni a közönséghez, mindig lappang valamit a kémből. Bismarck minden indulatos vagy gúnyos szava a sajtó ellen főként abból eredt, hogy állandó félelemben kellett élnie, hogy terveit, elhatározásait az újságírók idő előtt kifecsegik. Dühös volt a sajtóra, amely néha még az ő világrengető energiája elé is akadályt tudott gördíteni és csúfolta, a „Druckerschwarze“-t, a nyomdafestéket, amelynek a jelentőségével azonban senki sem volt annyira tisztában, mint ő. Az újságírásnak annak a heroikus korszakában, amelyben ő élt, a hadi tudósítók virtusa abból állt, hogy egymást főzzék le a meglepő hírek föltárásában és még azzal sem törődtek, hogy fontos katonai titkokat lepleznek le. Valóságos felderítő szolgálatokat végeztek az ellenség számára. Az ellenséges fővezér egyszerűen elolvasta a kitűnő sajtótudósításokat, amelyek a hadban álló tábor harci készségét és állapotát a sorok közt elárulták és gyakran megrázó és kínos botrányokról rántották le a leplet. Ezekből a tapasztalatokból minden katona és diplomata azt a meggyőződést szűrte le, hogy a sajtót háborúban egyszerűen lehetetlenné kell tenni, el kell némítani. Ennek a dicső, de káros múltnak a következményeit még ma is érezzük. A legutóbbi balkáni háborúban ez abban is megnyilvánult, hogy a hadi tudósítókat mint foglyokat kezelték, nem mozdulhattak el a főhadiszállásról, a háború tűzvonalához egyáltalán közel sem eresztették őket, úgy hogy csak képzeletük legnagyobb megerőltetésével hallhatták az ágyuk bömbölését és a puskák ropogását. A cenzúrának és a sajtó elhallgattatásának nem vagyunk barátai, de el kell ismerni, hogy háborús állapotban, amikor valami indiszkréció esetleg százezer ember életébe kerülhet — vagy, még az sincs kizárva,, hogy egy egész hadseregnek a romlását okozza — az óvatosság és a szigorúbb ellenőrzés helyén van. Ha mindezt szem előtt tartjuk, csak akkor látjuk, hogy a nyolc-tíz magyar haditudósító engedélyezésében a mi hadvezetőségünk valóságos erkölcsi bizonyítványt állított ki a mai gyar sajtó, számára a megbízhatóságnak, igazságosságnak a hitellevelét. Amikor Katonáék, akik a sajtót korábbi kampányok emlékéből soha sem nézték jó szemmel, nyolc-tíz kiválóemberünket engedik maguk közé, ezzel elárulák, hogy gondolkodásuk a magyar újságíróival szemben megváltozott. Nem látják benne többé a szemfüles, vörös kezű, görbe orrú, elálló fülű, indiszkrét, szemtelen és tudatlan sajtó-galopint, amilyennek a katonai fantázia sok ideig festette az újságírót, hanem az erkölcsileg kifogástalan, megbízható és művelt úriembert, akire bátran lehet titkokat bízni. A magyar sajtónak valóságos nagyi diadala ez, hogy már a katonák is megbíznak benne. Nem üres szó az, amit mondok és ne vaj dőljön meg senki azzal, hogy kapok az alkallmon, amikor a sajtót dicsérni lehet cigány lój kupéés furfanggal. Hiszen tényekre lehet ráírni-itatni. Gondoljon csak a közönség azokra az európai stílű bravúrokra, amelyeket magyar újságírók csináltak meg csak azóta, amióta a balkáni események forró napirenden vannak, tehát a szerb királygyilkosság óta. Évről-évre szemlátomást fejlődött a magyar harctéri riport nívója, kvalitása, európaisága. A balkáni háborúkban és a rájuk következő hallatlanul érdekes általános európai feszültségben, amely- nek villamos kisülése épp napjainkban történt meg, a magyar újságíró mindig elől járt az ese-ményekben. A külfödi újságok színarany-igaz-ságként fogadták el néha világraszóló szenzá- cióikat. És mégis soha egyetlenegy magyar újságírónak újabb időben nem volt kellemetlensége azzal az idegen országgal, ahonnan híradását világgá röpítette. Az újságírói tehetséginek, igazságérzetnek, megbízhatóságnak olyan iskolája és olyan próbája volt ez az imént múlt vizsgálat a következőket állapította meg: A közönség eleinte csak hazafias dalok el- éneklésével tüntetett, majd amikor a nagykövetség ablakain többen kinéztek és gúnyos mozdulatokkal mulattak a tüntetőkre, különböző kiáltásokra fakadtak. Az angol nagykövetség ablakaiból ekkor többen homokot, apró kövecskéket, kis angol pénzdarabokat dobtak a tüntetőkre. Erre ezek közül többen feltépték a kövezet kockáit és megdobálták a nagykövetség ablakait. A rendőrség rövidesen megtisztította az utcát. Az angol kormány lefoglalt egy török Dreadnoughot Konstantinápoly, augusztus 7. A Sultan Ozmán nevű török dread-noughtot a Vickers Limited hajógyárban az angol kormány lefoglalta. Az erről kiadott hivatalos közlés ezt mondja: A Sultan Osman dreadnoughtot szeptember 30-án kellett volnaszállítani. A török kormány sürgetésére a hajógyár beleegyezett, hogy már szeptember 1-én szállítsák a hajót, aminek ellenében a török kormány lemondott a próbautak egy részéről, valamint két ágyúról. Fél órával a török zászló kitűzése előtt az angol kormány jegyzéket intézett az Armstrong hajógyárhoz, kijelentve, hogy az angol hajógyárban épülő hadihajó nem hagyhatja el az angol partot és hogy az angol kormány már megfelelő pro-hibitív intézkedéseket is tett. Miután az eljárás a nemzetközi jogba ütközik, a porta tilta-kozó jegyzéket intézett az angol kormányhoz. Az angol kormány azt válaszolta, hogy az ország érdekei szükségessé teszik ezt az intézkedést. Anglia a hajó vételárát vissza fogja fizetni. A török tengerészeti minisztérium a hajógyárnál is tiltakozott. A hajó lefoglalásáról szóló hír itt nagy felháborodást keltett. Konsantinápoly, augusztus 7. ,I'r Török lapok utalnak arra a körülményre, hogy az „Osman szultán“ dreadnought zár alá vétele az egész világ muzulmánjai körében nagy visszatetszést szült. A walesi Ssersiga hátsorasíjaa ' London!. augusztus • 7. A walesi herceg bevonult a gránátok ezredjjéz. " 1 •*' ^"-nthex w!b j Ayi . J‘ Elfogott dán gőzös : London, augusztus 7. (Via Kopenhága.) Liverpooli Lloyd táv! irat szerint a mersey-i hatóságok a Stettikbe útban Manchester felé haladó Jenstrang nevű dán gőzöst feltartóztatták. A gőzöst katonaság hatalmába kerítette és a hajó most Mersey előtt horgonyoz.