Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-26 / 206. szám

Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 7. (203. szám.) 5 nagyobb része rájuk rohant és összekötözve a pincébe vetette őket. Iszonyatos káromkodá­sok közben beszéltek katonáikról, akik gyá­vák és nem méltók arra, hogy az orosz föld táplálja őket. Ez a táplálás azonban egészen különös valami. A falu lakosai szerint éppen a tisztek koplaltatták az embereiket és lovaikat, mert nem adták ki a fizetésüket, hanem f el­itták azt. A legénységnek tehát a maguk és a lovak számára össze kellett lopkodni az ele­séget, hogy úgy ahogy jóllakjanak. A német-angol háború „A század legnagyobb szégyene" .Vanderbilt Anglia magatartásáról Berlin, augusztus 25. A Breslauer Zeitung egy, Vanderbilttel folytatott beszélgetést közöl. Vanderbilt kije­lentette, hogy nem átalja a XX. század leg­nagyobb szégyenének nyilvánítani azt, hogy Anglia segédkezet nyújtott a legborzalmasabb gaztetthez, amelyet civilizált nemzetek léte­zése óta az elvakult fanatizmus és az agyalá­gyult sovinizmus, a francia dekadensek és az orosz barbár népek szövetsége valaha elkö­vetett. Nem hihetem, hogy az angol kormány hosszabb időn át bírhatná a nép támogatását, inkább azt hiszem, hogy a nép végezni fog a felelős államférfiakkal és hogy Anglia hama­rosan beszünteti a háborút. Mint Amerikának, úgy Angliának is elsőrangú érdeke Németor­szág fentartása. A degenerált Franciaország megérett az elmúlásra. Aki a kultúrának oly kincsét termelte, mint Németország, aki fegye­lemmel, szervezettel, szorgalommal és teremtő erővel kivívta a jelen és a jövő feltétlen cso­dálatát, annak teljes joga van arra, hogy éljen és fejlődjék. A Königin Louise parancsnoka angol fogságban Bécs, augusztus 25. A „Neue Freie Presse" jelenti Berlinből. A „Kreuzzeitung" jelentése szerint Biermann korvettkapitány, a „Königin Louise" gőzös bátor parancsnoka, aki a Themse torkolatá­nál aknákat rakott le, s akinek hajóját az an­golok elpusztították, megmenekült. Valószínű­leg az angolok mentették ki a vízből és most angol fogságban van. A háború csipkéje ÍUV ron­t, hogy fölragyoghatott a szeme a ber­lini menyecskéknek, amikor hírül vették, hogy Brüsszel a németek kezébe jutott. Nem a nagy és szép iparűző város miatt, amely egyszer­smind a modern belga művészetnek fészke, hanem talán inkább a csipke miatt, amelyet Brüsszelben vernek és amelyért a világ min­den asszonya eped. A világháború véres áradatában, mely vá­rosokat és népeket ragad magával, talán egy pillanatra mindenki Brüsszel ékes, cifra épü­leteire gondolt, amelyek közt most porszínű német katonák lépkednek, akik a történelem­ből ismert szívósságukkal aligha fognak többé onnan kimozdulni. És talán a német asszo­nyokra is gondolt, akik odahaza a szövő­széknél várják, hogy mikor hull ölükbe a gyö­nyörű zsákmány, Brüsszel városa, Páris uno­kahúga. És Brüsszellel meg a csipkével kapcso­latosan az olvasó képzeletében megjelent a német asszony népszerű kliséje. A népies fan­tázia nem is tudja másként maga elé eleve­níteni a német nőt, mint a háziasság szim­bólumát. Ízléstelen ruhában, gyapot harisnyá­ban, sok gyermekkel, lomposan, kutyás hűség­gel. Akik már sok világot bejártak, azok előtt a német nőnek egy másik válfaja jelenik meg. A vastag, ormótlan lódenruhában, férfias négymászó kalapban, hátzsákkal, kurtu­szok-Berlin, augusztus 25. Olaszország magatartását illetőleg a Vossische Zeitung-nak Rómából jelentik, hogy az összes mérv­adó politikusok nyíltan a legszigorúbb semlegesség mellett foglaltak állást, mely Olaszország minden érdekének a legjobban megfelel. A „Taegliche Rundschau" úgy találja, hogy azok a hírek, melyek az olasz hadsereg mozgósítá­sáról terjesztetnek, túlzó nacionalista körökből ered­nvában és bakancsban bandukoló turistanő, akit ott lehetett látni Velence, Róma, Páris, Nizza napsugárözönében, mialatt a déli nap csaknem leolvasztotta róla az­­ irgalmatlanul vastag és ellentálló gúnyát. A francia nő rokokós könnyedségével és az angol nő sportszerű frisseségével és kar­csúságával szemben a német nő a világ ítéle­tében mindig háttérbe szorult. A német nőt csak csúnyának és nagylábúnak tudta elgon­dolni a drasztikus gondolkodás. De most várjunk és nézzünk előre a jö­vőbe, amennyire ezt a múlt megengedi. Ne méltóztassék elhinni, hogy a francia és az an­gol nő mindig szép volt. A francia nő szép­ségét nézetem szerint Colbert alapította meg. Colbert pénzügyminisztere volt Franciaország­nak abban az időben, amikor XIV. Lajos, a napkirály hódító hadjárataiban egymásután három olyan békét csinált, amelyre a német szójáték a Nimm weg, Reiss­weg, Rast-Stadt viccet alkalmazta. A francia ipar és gazdagság nagy föllendülése ekkor kezdődött. És a fran­cia nő eleganciájának az eredete is itt van. Az angol nő szépségének eredete is régi. Egyenesen Shakespeare korába nyúlik vissza, amikor az angol hajóhad legyőzte a győzhe­tetlennek hitt spanyol Armadát és ezzel Anglia Világhatalmi állását megalapozta. Mindaz, amit ma angol elegánciának nevezünk és ami már a francia elegánciát is veri, visszanyúlik Erzsébet angol királyné korára, az angol aranykorra. A világtörténelemben most az idő óriási kerekének új fordulójához jutottunk. A Ki-A Stefani-ügynökség jelenti: Salandra minisz­terelnök a republikánus képviselőknek hozzá inté­zett levelére, amelyben a kamara egybehívását kö­vetelik, a következő levéllel válaszolt: Válaszul csak a szocialista képviselők parla­menti csoportjának tegnap nálam járt képviselőinek adott válaszával azonos kijelentést tehetek, t. i. hogy a kormány nézete szerint semmi olyasmi nem­lönböző csatatereken most fog eldőlni, hogy a francia meg az angol nő megtartja-e továbbra is a divat királyi pálcáját vagy kénytelen lesz-e átengedni a német nőjnek és talán a német nő szövetségeseinek is? Ez túlzásnak, viccnek lát­szik, de nem ilyen túlzás Pascalnak az a mon­dása is, hogy ha Kleopátra orra valamivel rö­­­videbb, akkor Európa térképe ma egészen más volna?­­ Azt mindenki tudja és érzi, hogy ebben a­ háborúban hihetetlenül naiv gazdasági kérdé­sek dőlnek el jobbra vagy balra. És amerre el­dőlnek, arra megy az aranyfolyam, a gazda­sági föllendülés, amely végeredményében a női szépség és elegancia kérdését is eldönti. Az ol­tárt, amelyre valamikor a német nő szépségét fogja állítani a világ hódolata, most ácsolják a német katonák. És akkor a német asszonynak lesz a világon a leghamupipőkésebb lába. Marcona német katonák döntik el ezt a­ kérdést, azok a marcona német katonák, akik talán nem szép, de egészséges anyai ölekből, származtak. A sylphidek, bármely szépek is,­ nem adnak az országuknak ép és használható­ katonát. Van ebben valami magasabbrendű vi­­­lágtörvény. Semmiféle asszonyi uralom nem tart örökké, a legszebb nő kezéből a gazdag­ság, jólét, divat királyi pálcáját kicsavarják azok a marcona fiak, akik a nem olyan szép, de egészségesebb, keményebb élű asszony gyer­mekei. Nagy időket élünk és talán szabad most nagy vonalban gondolkodni és a brüsszeli csip­kéhez világtörténelmi palástot varrni. Plume: Anglia reményei Bukarest, augusztus 25. Kerülő uton az a hír érkezett ide Londonból és Párisból, hogy Anglia azzal a tervvel foglalkozik, hogy az ausztráliai Mellbourneból akar hozni csa­patokat, de számít arra is, hogy Kanada segítségére lesz az anyaországnak. Világok harca Az új Balkán-blokk megalakul, hiába való volt — és hiába való — az entente min­den kétségbeesett kísérlete, az ígéretektől a megfélemlítésig: mindez még csak nem is késlelteti az új alakulást, amely végre eman­cipálja a Balkánt a muszka uszítás komisz­sága alól. A Balkán népei közt érthető lelke­sedést kelt az erkölcstelenség terrorizmusa alól való végleges felszabadulás s az új blokk megalakulását rendkívüli érdeklődéssel ki­sérik. Ghenadiev volt bolgár külügyminiszter, mint királya bizalmi embere, a legközelebbi napokban különleges misszióval Sinaiába és Bukarestbe utazik. A hivatalos szófiai újság a legmelegebben sürgeti Románia, Bulgária és Törökország együttműködését. Hogy ez az együttműködés nem a rác bombavetés és moszkovita zsarnokság züllött koalícióját erő­síti, az természetes. Jellemző, hogy Orosz­ország és Franciaország tiltakoztak a német származású Limán pasának konstantinápolyi hadtestparancsnokká történt kinevezése el­len s a török kormány erre a vakmerő be­avatkozásra azt válaszolta, hogy nem haj­landó ezeket a hadsereg érdekében való in­tézkedéseket hatályon kívül helyezni­­nek, melyek teljesen izoláltan állnak Olaszor­szágban. Róma, augusztus 25. A Stefani-ügynökség a következő kommünikét teszi közzé: Néhány svájci újság, főleg a Gazette de Lau­sanne az utóbbi napokban olyan híreket tett közzé, amelyekben azt adja hírül, hogy Velence körül 800.000 ember áll és az olasz hadsereg legközelebb táborba vonul. E hírekre, melyeket különben megcáfolni magukban véve fölösleges volna, valószínűleg kis táborok alakítása szolgál­tatott alkalmat. Ilyen kis táborokat a hadügy­minisztérium minden megerősített hely körül csi­náltatott egyes tartalékos osztályok behívása után, melyről annak idején jelentést tettünk. A kis táborok létesítésének oka részint a katonai szálláshelyek elégtelensége, részint a kiképzési követelmények, részint higiénikus okok. Ez az intézkedés azonban a királyság egész területén alkalmazást nyert. Láthatóbban nyilvánul meg végrehajtása ott, ahol a normális megerősített helyek számosabbak, mint pl. a Po síkságon és éppen Velencében is, de az említett intézkedést az egész félszigeten, sőt Szicíliában és Szardíniá­ban is végrehajtották. Mindez mutatja az említett hírek teljes tarthatatlanságát és azt, hogy azok a hírek szembetűnő ellentmondásban állanak az Olaszország által e konfliktusban tanúsított sem­leges magatartással. Nem hívják egybe az olasz kamarát Róma, augusztus 25. Olaszország A legszigorúbb semlegesség Az angol trónörökös bevonulása London, augusztus 25. A walesi herceg bevonult a hadsereghez, azt az autót, melyben a kaszárnyába ment, maga vez­­zette. Nyomban bevonulása után ezrede, a buk­kinghami gárdaezred harcba indult.

Next