Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-09 / 250. szám
Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914- október 9. (2510. szám.) , vagy Zivori Mrsics ezredest fogják Putnik utódául véglegesen kinevezni. Hire jár továbbá, hogy Jankovics tábornokot, aki a balkáni háborúban mint a harmadik szerb hadsereg vezére Macedónia meghódításával nagy érdemeket szerzett, különös megbízatásra szemelték ki. Szerb kegyetlenkedések Szófia, október 8. A bolgár belügyminiszter Strumicából a következő táviratot kapta a szerbiai terror uralmáról: Újabb menekülők érkeztek Istipből. Borzalmas részleteket beszélnek el. Istip városát ellepték a szerbek, akik minden épkézláb embert elvisznek és besorozzák őket a szerb hadseregbe. A csendőrség és a nép között két öszszeütközés volt, mely alkalommal a csendőrség tüzelt a népre. 283 családot, melyeknek fejei Bulgáriába menekültek, a szerbek elfogtak. Fogságban meghalt négy asszony. A népesség határtalanul gonosz kínzásoknak van kitéve a városban. Ezt a jelentést a hivatalos Bolgár Távirati Iroda az összes államoknak továbbította. Egy ritka bravúr Magánúton érkezett a következő jelentés Boszniából: Szeptember 24-én elkeseredett tüzérharc után a hadtest parancsnoka siettetni akarta a 14 napos folytonos tüzelés befejezését, kétezer koronát aranyban ígért annak, aki elhozza a szemben lévő ágyuk egyikét. A gy.-i gyalogezred egyik tisztjét csábította a hősi tett és bátran nekivágott csapatával a szemben levő magaslatnak és onnét nem is egy, hanem huszonnégy ágyút zsákmányolt és minden egyes ágyúhoz hozott vagy száz szerbet is, amivel az ütközet is már el volt döntve és véget ért a szerbek elkeseredett tüzelése és valóságos megváltás lehetett a kimerült szerbekre is, akik boldogan adták meg magukat, hogy átjuthattak abba a táborba, ahol éhségüket csillapíthatták, mert napok óta alig ettek valamit. A szeptember 30-án lejárt előfizetéseket kérjük sürgősen megnyítani, hogy a kiadóhivatal szétküldési munkájában fennakadás ne legyen. A titkos háború írta: Max Nordau Madrid, szeptember 20. Gabriel Hanotaux, a francia Akadémia tagja, volt külügyminiszter, nyilvánosságra hozza, hogy ő megírja a most folyó világháború történetét. A mű heti füzetekben fog megjelenni, képekkel és térképekkel. A munka óriási méretűnek ígérkezik, mint minden, ami a világháborúval összefügg.*Mindenki siet a könyvre előfizetni, mindenkit kinéz a vágy, megtudni valami biztosat a háborúról. Gabriel Ilanctaux-t kiváló történetírónak ismerik és a közönség már előre megbízik abban, amit ő majd írni fog. Mert ez a csodálatos ebben a példátlan háborúban: az egész küzdelem titokban folyik elrejtve a kortársak szeme elől. Legalább is Franciaországban senki sem tud semmi biztosat a háború eseményeiről, amelyek Európa minden nemzetének és államának jövendő sorsát döntik el. Nem tudom, hogy az osztrák-magyar monarkia és Németország közvéleménye hogyan értesül az eseményekről; július harmincadikán érkezett Parisba a keleti határról az utolsó hír. Annyit azonban tudok, hogy Párisban, Franciaországban a történtekről senki sem tud semmit vagy legalább is semmi lényegeset. Áthatolhatatlan homály fedi az eseményeket, amelyeket néhanéha villámszikraként szakít meg egy-egy, a hivatalos jelentésben felbukkanó helységnév. Később, évek múlva, ezt nehezen fogják elhinni. Ezért kell ezt még ma, mikor a dolog köztudomású és ellentmondást nem tűrően bizonyos, megállapítani. Ma, a csodálatosan fejlett közlekedés, a távíró és telefon, a tökéletesen szervezett világsajtó korszakában egy világháborút a nyilvánosság teljes kizárásával küzdenek végig. Millió és millió férfi áll fegyverben a csatatereken és elkeseredetten, szünet nélkül harcolnak egymással már több hete. A nyugati hadiszíntér, Belgium, keleti és északi Franciaország kiterjedése mintegy százezer négyszögkilométer és ezen az óriási területen körülbelül nyolc millió ember él. Ezek az emberek folytonosan ott vannak az események központjában, hallják a fegyverek dörgését, látják az elvonuló csapatokat, a visszaérkező sebesülteket, városaikban, falvaikban majd a barát, majd az ellenség csapatai az urak, utcáikon, házaikban tombol néha a küzdelem, elmenekülnek, megint visszatérnek, tehát a háború eseményeivel állandó kontaktusban vannak, és ezeknek az embereknek az agyában sem tud kialakulni a háború egységes képe, csupán egyes kicsiny, egymással össze nem függő részleteket jegyeznek meg. Az emberek mohón, epedve várják a híreket; a tudás és a megértés vágya szinte elviselhetetlenül gyötrő. Az újságok Franciaországban és több más államban is úgy tesznek, mintha nagy szorgalommal dolgoznának a közönség tudvágyának kielégítésén. De az ő munkájuk alapjában véve tisztán formai és tartalom nélkül való. A háború megindulása óta Párisban szinte óránként jelennek meg lapok. Reggel a nagy újságok rendes kiadása jelenik meg; délelőtt tizenegykor az Information, délben a Paris Midi, délután kettőkor a Patrie, négy órakor a Matin és a Journal ötkor a Temps és a Liberté délutáni kiadásai, hat, hét és nyolc órakor pedig a Kresse4 ag Intransigeant és a Soir jelennek meg az utcán. A közönség minden új lapot szinte kiragad a rikkancsok kezéből és elolvasnak minden sort, újra meg újra, míg a következő lap megjelenik. Az órák folytonos idegölő izgalomban telnek el, az emberek számlálják a perceket, míg új anyag, új lap kerül a kezükbe. Mindig új várakozással nyitják fel a nyomtatott hasábokat, hogy azután megint csüggedten konstatálják: semmi, semmi. Iskolás könyvekből kinyírt földrajzi értekezések, hazafias frázisokkal telített németgyalázó cikkek, hatalmas betűkkel közölt, semmitmondó hírek töltik meg a lapokat. Így elevenedik meg a büszke huszadik évszázadban, az óránként százkilométeres gyorsasággal rohanó gyorsvonatok és automobilok, a szikratávíró, a telefon és a repülőgép korszakában a középkor sötét tájékozatlansága. A tizenötödik, tizenhatodik században éppen ilyen rövid, semmitmondó, bizonytalan hírek keringtek a közönség körében, mint ma. Páris, Franciaország a mai napig nem tud többet a világháborúról, mint amennyit Konstantinápoly elfoglalásáról, Róma égéséről. I. Ferenc elfogatásáról tudtak a kortársak. Azt tudjuk, hogy a háború kitört, a mozgósítás megkezdődön és hogy. Belgiumba nagy német sereg tört be, de ez az egész tudományunk. Minden egyéb csak sejtelem, találgatás, remény, álom. Eleinte a hadügyminisztérium minden nap háromszor hivatalos jelentést adott ki; később ezek a szűkszavú jelentések is elmaradoztak. Tudtuk, hogy francia seregek nyomultak előre, a Vogézek vidékén; hallottuk, hogy Mühlhausenbe is bevonultak és Párisban uj-ongtak az emfeexest. Azután jött a hír, hogy: Németország háborúi A német-francia-új. «ri belga háború A németek Antwerpen belső erődei előtt Visszaverték a franciák előnyomulását az Argonneokban Berlin, október 8. A német nagy főhadiszállásról jelentik október 7-én este: Franciaországban a hadsereg jobbszárnyán folyó harcok még nem vezettek döntésre. A franciák előnyomulásai az Argonneokban és Verdun északkeleti frontján vissza lettek verve. Antwerpennél a Broechem-erőd birtokunkban van. Támadásunk átlépte a Nethe szakaszát és a belső erődökhöz közeledik. Egy angol dandárt és belgákat a külső és belső erődök közt megvertük és Antwerpenre visszavetettük. Négy nehéz üteget, 52 tábori ágyút, sok gépfegyvert, köztük angolokat is, nyilt területen elfoglaltunk. Megkezdték Antwerpen bombázását Frankfurt, október 7. A Frankfurter Zeitung jelenti Amsterdamból mai kelettel. A Nieuws van den Tag jelenti Rosendaalból. Reggel fél nyolc órakor a németek futárral megüzenték, hogy féltíz órakor megkezdik Antwerpen város bombázását. A kormány féltizenkét órakor átköltözött Ostendébe. A király a városban maradt. Számos menekülő a hollandi határra érkezett. Amsterdam, október 8. A Slandelsblad jelentése szerint az elmúlt éjjel a folytonos ágyúzás óriási pánikot idézett elő Antwerpenben, különösen a lakosság alsóbb rétegeiben. A pályaudvarokat egyenesen megostromolták, a Hollandiába induló vonatokat a menekülők zsúfolásig megtöltik. .A németek győzelme felvívta a Nethen való átkelést. Lierrte és Conthit rommá lőtték. Mindkét vár ég. A németek benyomultak a Contich és Vieux-Vieu közötti résbe és a belső erődgyűrűt ágyúzzák. A belga király a néphez Brüsszel, október 1. (Genfen át.) Hágából érkezett a következő távirat: Az antwerpeni külső erődítményeken támadt több kilométernyi rés oly rémületet keltett Antwerpenben, mely leírhatatlan. A város tele van asszonyokkal, gyerekekkel, kik a szomszédos városkákból menekültek be. Hétfőn este nagy tömeg jelent meg a király palotája előtt. Ostromlás, ágyútűz közben, melynek hangja betölti a levegőt, megjelent a király az erkélyen. Francia és flammand nyelven szólott a néphez: — Számítok rá, hogy mindenki teljesíteni fogja kötelességét. Miután kívánjátok, én leszek az első, aki nektek erre példát fogtok nyújtani. Éljen Belgium! éljen az igazság ügye, éljenek szövetségeseink! Ekkor látta a tömeg, hogy Churchill lord is a király mellett van. Sápadt volt és az izgatottságtól remegett. A tömeg nem tudott felvillanyozódni a király szavainak hatása alatt. Miért ment Churchill Antwerpenbe? Berlin, október 8. A Wossische Zeitung stockholmi jelentéseket közöl, mely szerint Churchill antwerpeni útjának az volt a célja, hogy Albert király esetleges Angliába menekülésének ügyét megbeszéljék. Az antwerpeni helyőrséget szállítógőzösökön Londonba vinnék és onnan azután a hadiszintér egyéb helyeire szállítanák. A Wossische Zeitung zürichi távirata szerint Franciaország utolsó erőfeszítéssel küzd a német sereg ellen és az olasz határról már, visszavonta összes csapatait, melyek nem direkte a belső rend fentartására szükségesek. A belga király megsebesült Rotterdam, október 8. A Nieuwe Rotterdamsche Courant jelentése szerint a belgák királya eddig meg nem erősített híradás szerint könnyen megsebesült.