Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-01 / 303. szám
,Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1914. december 1. (303. szám.) "2 denütt, gyakran a reakció is. Még véresen küzdünk a diadalért, de a magyar demokrácia vezére az elmúlandó háborún túl is gondol a jogra és az igazságra, amely halhatatlan. Míg mások csak azért reszketnek, hogy a csapatok mozdulatairól milyen jelentések érkezne, míg sokan a hadsereget csupán dicsőséges gépezetnek tekintik, addig Károlyi Mihály nem felejti el, hogy ez a mai háború az első, amelyben az egész nép egyeteme hullatja vérét. A katonában meglátja az embert és arra gondol, hogy minő sorsa lesz a háború után az embernek, aki a háború alatt a hatalmasok által igazgatott haza érdekében fárad és szenved a vérmezőkön. A nagy áldozás közepette az ország urainak figyelmét felhívja arra, hogy mivel fognak tartozni a népnek a háború után. Eleven lelkiismeretiként szólalt ma meg Károlyi Mihály, a szava emberi volt, a hangjában sziv reszketett és politikáját ez teszi nemessé és a háboru zajának közepette is fontossá és figyelemre méltóvá. A háborús ülésszak A képviselőház megkezdte érdemleges tárgyalásait A képviselőház mai, a késő esti órákba nyúlt ülésén tárgyalta azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a kormány a múlt héten terjesztett elő. Az ülés elején felolvasták a király, Frigyes főherceg, a német képviselőház és az ottomán kamara elnökének üdvözlő táviratait, amelyeket a magyar képviselőházhoz intéztek. Tárgyalták ezután a miniszterelnöknek azt a jelentését, amely a honvédségnek és népfölkelőknek az ország határain túl való alkalmaztatásáról szól. Tisza rövid beszéddel kísérte a jelentést és beszéde folyamán alkalmat talált arra, hogy tolmácsolja azt a nagy elismerést és csodálatot, amelyet a magyar hadsereg Németország irányító köreiben talált. Gróf Károlyi Mihály e jelentéshez szólván, a függetlenségi párt deklarációját olvasta fel. A párt alkalmasabb időkre halasztja a bírálatot, csodálattal adózik a hadseregnek, de már most kijelenti, hogy a kiontott honfivérnek a magyar nemzet politikai és katonai többségát kell eredményeznie és az országon belül a népjogok kiterjesztése legyen a jutalom azért, hogy most annyian és annyian ontják vérüket a hazáért. Gróf Andrássy Gyula az alkotmánypárt nevében jelenti ki, hogy a háború alatt, amelyet elkerülhetetlenül szükségesnek tartott, ő is félreteszi a pártpolitikai szempontokat, de kijelenti már most is, hogy a béke helyretolta után szigorú bírálat alá fogja vonni azt a kül- és belpolitikát, mely ezt a háborút megelőzte. Az ellenzék éppen úgy kötelességének fogja ismerni, hogy megbírálja a most szőnyegen levő háborús javaslatokat is. A magyar katonáról beszélt még Andrássy és gyönyörű. Értelmes és szép szavai valóságos fáklyája voltak a magyar faj örök géniuszának. A néppárt szónoka, Simonyi-Semadam Sándor kijelenti, hogy pártja csak a háború után fog a bírálat jogával élni. A kivételes intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál figyelemreméltó beszédet mondott gróf Apponyi Albert, éber lelkiismerettel őrködvén a háború alatt is a közjogi és a közéleti szabadság fölött Polónyi Géza szólt ebben az ügyben, míg a drágaság ellen gróf Batthyány Tivadar és Rakovszky István mondtak helyes bírálatot A délutáni ülésen a napirendre tűzött törvényjavaslatot tárgyalták le. A vármegyei választott tisztviselők megbízásának meghosszabbításáról szóló javaslatnál nagy figyelem köztAndrássy Gyula szólalt föl s az ellenzék nevében rövid nyilatkozatot tett. A tisztújítás elhalasztását — mondta — helyesli, de az egyeszendős terminust rövidnek tartja s kijelentette, hogy a háboru után az ellenzék elvi álláspontja érvényesítésére fog törekedni. Andrássy nyilatkozata után nyomban fölállott Tissza István s kijelentette, hogy amennyiben Andrássy ily értelmű indítványt tesz, szívesen beleegyezik az egyesztendős terminusnak kettőre való kiterjesztésébe. A javaslatot Andrássy Gyulának új értelmű módosításával fogadták és Nagy vita támadt a jövedelemadóról szóló törvénynek a hadsegélyezés céljaira való életbeléptetéséről szóló javaslat körül. A széles, de magas nívója és minden szenvedély nélkül való vitában Hegedűs Loránd előadó, Simonyi-Semadam Sándor, Springer Ferenc, Csermák Ernő, Vársonyi Vilmos és Polónyi Géza s végül Teleszky János pénzügyminiszter vettek részt, aki behatóan reflektált az elhangzott észrevételekre. Azután ezt a törvényjavaslatot is elfogadták. A délelőtti ülés Szász Károly alelnök háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg JVZ ülést. Jelenti, hogy a képviselőház november 25-iki határozata értekében hódoló felirat ment a királyhoz, üdvözlő táviratokat küldött Frigyes főherceghez, a német birodalmi gyűléshez és az ottomán képviselőházhoz. Ez üdvözlésekre megérkeztek a válaszok is. (A király távirata) A király a következő távirati választ intézte a miniszterelnökhöz: Az országgyűlés képviselőházának ön által előterjesztett hódolatát szíves köszönettel fogadom. Különös megelégedéssel tölt el a képviselőház együttérzésének és áldozatkészségének biztosítása a mai időkben, midőn az egész magyar nemzet a hősi küzdelmekben a haza ellenségei ellen ragyogó bizonyságát adja ősöktől öröklött hazafias és hadi erényeinek. .. Ferenc József. (Zajos éljenzés.) Az elnök ezután felolvastaja azt a választ, amelyet Frigyes főherceg, a hadsereg főparancsnoka intézett a képviselőház elnökéhez, majd bejelenti, hogy a szövetséges német nemzet birodalmi gyűléséhez küldött üdvözletre Kaempf alelnöktől válasz érkezett. Ugyancsak válasz érkezett az ottomán képviselőház elnökétől is a magyar képviselőház üdvözletére. ( (A hazaárulással vádolt képviselő) Darvas Fülöp, a mentelmi bizottság előadója, beterjeszti a hazaárulással vádolt dr. Radiszavljevics Szergej mentelmi ügyéről szóló jelentést. Megjegyzi, hogy az illető képviselő maga is kívánta mentelmi jogának felfüggesztését. Előadó kéri, hogy az ügyet sürgősen tárgyalják. A Ház ehhez hozzájárul. Áttértek ezután a napirendre. Első tárgy a magyar honvédségnek és a népfelkelőknek az ország határán kívül történt alkalmaztatásáról szóló miniszterelnöki jelentés volt Az előadó röviden ismertette és tudomásulvételre ajánlotta a jelentést. (A miniszterelnök nyilatkozata) Gróf Tisza István miniszterelnök szólalt föl ezután: — Úgy érzem, — mondotta — hogy most a Ház érdemleges tanácskozásainak kezdetén kötelességem egy pár szót szólani. Csakis egy pár szót, hiszen nekünk elsősorban, akik felelősség mellett intézzük az ország ügyeit, kivált a jelen időkben, nem beszélni, hanem cselekedni kell. Akkor, amidőn elnapoltalak a Ház tanácskozásai, a háborús események előre vetették már árnyékukat Kevés nappal a Ház elnapolása után tényleg kitört a háború, amely rövid vártatva talán soha nem látottt világháború dimenzióit öltötte. T. Ház! Ma az utolsó hónapok tapasztalatai után és azok után, amik egyes nagyhatalmak politikájára vonatkozólag napvilágot láttak, azt hiszem, senki sem lehet kétségben az iránti, hogy ez a háború elkerülhetetlen szükségesség volt. Elkerülhetetlen szükségességgé tette ezt az a körülmény, hogy egyes nagyhatalmak az Európa közepén fennálló békés szövetség egyik államának nagyarányú gazdasági fejlődését megirigyelték, másik államának békeszeretetét pedig gyengeségnek tekintették. Azóta bekövetkezett a monarchia állásfoglalása, bekövetkezett a mozgósítás, bekövetkezett a monarchia hadbaindult népeinek és ezek között a hadbavonult magyar nemzetnek hadi lényei, amelyek, azt hiszem, fényesen rácáfoltak arra a feltevésre amely gyengeséget, tehetetlenséget, elaggottságot keresett ott, ahol nem lett volna szabad egyebet keresnie, mint e monarchia összes tényezőinek és ezek között mindenekre is itt a világ legbékézhetőbb fejedelmének békeszeretetét A mi hadseregünk halitényeiről csak a bámulat, a böcskeség, a bizalom és a hála érzelmeivel szólhatok s a bámulat és a bizalom érzelmeit váltják azok ki szövetségeseinkből is. Nekem csak rövid idővel ezelőtt volt közvetlenül alkalmam benyomátokat mtruniabbra a Uklattibm is tanúbizonyságot tehetek arról az elismerésről is arról a bizalomról, amely a velünk vállvetve küzdő nagy német nemzet irányadó tényezői részéről fordul hadseregünk felé. A képviselőház üléseinek megnyitása napján pedig átvettem a mi hadseregünk főparancsnokának üzenetét, amelyben ő es, és kir. Fensége egyenesen utasít és felhatalmaz, hogy tolmácsoljam a t. Ház előtt, a magyar csapatoknak minden dicséretet felülmúló hősiessége és katonai erénye felett való csodálatát. A háboru ma inkább, mint valaha, nemcsak hadseregek, de népek és nemzetek mérkőzése. Ebben a mérkőzésben nemcsak a magyar hadsereg, de a magyar nemzet is megállotta helyét. Első nagy háborúja ez a monarchiának a dualizmus óta, amelyben a magyar nemzet a maga függetlenségi vágyával és a maga évezredes alkotmányával megtalálhatta helyét. Ebben a háborúban a dualizmus fényesen állotta meg helyét. Ez a háború mutatta meg igazán azt, hogy ennek a monarchiának erejét nem centralisztikus formában, hanem olyan szerkezetben kell keresni, amely a magyar nemzet jogos függetlenségének biztosítása mellett az érzelmek egységét, a vállvetett küzdelemnek egész szabad nyilvánulását teszi lehetővé. És ebben a küzdelemben az ezredéves magyar nemzeti állam más tekintetben is kiállotta a nagy idők nagy teherpróbáját. Bebizonyult, hogy ez az állaim nemcsak gépies, erőltetett kapcsolatot létesít a honpolgárok közeltt Ez a küzdelem elnémította az osztályharcot, háttérbe szorította a nemzetiségi ellentéteket és az egységnek, a kölcsönös szeretetnek olyan fényes tanújelét szolgáltatta itthon és a harcmezőköt, amelyek lehetetlen, hogy nyomtalanul tűnjenek el a magyar nemzet történetében és jövő fejlődésében. A háború a nemzetek megméretése. A magyar nemzet is a világtörténelem kérlelhetetlen szigorúságú mérlegére helyezkedett. Megméretett és súlyosnak találtatott. Ennek a háborúnak lehetetlen, hogy be ne következzenek üdvös következményei a magyar nemzet jövője, a magyar nemzet jövő fénye, tekintélye és hatalma javára. Nekünk, t. Ház, akik ez idő szerint felelősek vagyunk a nemzet kormányzatáért, nekünk kötelességünk szervezni, irányítani a most folyó élet-halál harcban a kellő helyen latba vetni a nemzetnek olyan határtalan önfeláldozással rendelkezésünkre bocsátott erőit. Ne kicsinyeljük a küzdelmet; nagy erőfeszítések várnak még reánk, de bíznunk kell saját erőnkben. Élnie kell bennünk annak a tudatnak, hogy a nemzet diadalmasan fogja megállani a még előttünk álló erőfeszítésekben is a helyét Ezt a küzdelmet, csüggedést, habozást, kislelkűséget nem ismerve, folytatnunk kell addig, amíg meg nem teremti az a nemzet számára a jövő biztonság maradandó előfeltételeit. Mi reánk, t. Ház, nagy és ünnepélyes kötelességet hárítanak ezek az idők. Nekünk kötelességünk arról gondoskodni, hogy ne vesszen kárba a patakokban kiontott honfivér, hogy meghozza az a nemzet számára áldásos gyümölcsét. (A függetlenségi párt proklamációja) Gróf Károlyi Mihály: T. képviselőház! (Halljnk! Halljuk!) A függetlenségi és 48-as párt nevében óhajtok felszólalni, illetőleg annak álláspontját akarom lehetőleg röviden körvonalazni. És éppen azért, minthogy mi is azt tartjuk, hogy ezekben az órákban nem a szónoklatok, hanem a tettek idejét éljük, éppen azért kivételesen arra kérem a Házat, hogy legyen szabad a függetlenségi és 48-as párt deklarációját felolvasnom. A háborúra vonatkozólag mi csak egyet látunk most, és az az, hogy mi mindent el akarunk követni arra, hogy ez a háború sikeresen végződjék. (Helyeslés.) Mi nemcsak minden anyagi, hanem minden erkölcsi erőt is össze akarunk foglalni és fel akarjuk kínálni az országnak, hogy úgy anyagilag, mint erkölcsileg teljesen felvértezve küzdhessen az ellenség ellen. (Élénk helyeslés.) Mi ezt elsősorban természetesen azért tesszük, hogy ellenségeinktől megóvjuk ezt az országot, de nemcsak azért tesszük ezt, hanem azért is, mert igenis bízunk és bíznunk kell abban, hogy a nemzeti szuverén mamiai állameszmének ebből a küzdelemből diadalmasan kell kikerülnie. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez az a tudat, amely hevíti vérünket, ez az a gondolat, amely minket is hipnotizál és minket és a mieinket is viszi a csatatérre és visz mindnyájunkat egy szívvel egy lélekkel a küzdők felé. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) S midőn a deklarációt fel fogom olvasni, csak még azt akarom hozzáfűzni, hogy igenis, a magyar nemzet soha nagyobb tanúbizonyságát nem mutatta annak, hogy nemcsak páratlanul öszszetart ebben a nagy küzdelemben, de megérett ez a nemzet minden tekintetben, politikailag is. (Igazi Ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Ennek a politikai megérttségnek is kell, hogy élvezze a Sümet* Mell. (flénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) Ennek a politikai mesérettségbek lesznek és kell, hogy legyenek következményei. (filénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) .Ennek a politikai megérettségnek köszönheti nemcsak ez az ország, de az egész monarkia azt, hogy mi fogunk győzelmemb kiluufilmebML a kiadataabjUneu ellenafc