Pesti Napló, 1915. május (66. évfolyam, 120–150. szám)
1915-05-01 / 120. szám
lok megszenvedett harcterén, végre is győzni fog az erő képeigazság: a német ügy. A modern kulturali W ® PW Nem egyszer hallottuk s nem egyszer írtuk meg, hogy ebben a mostani nagy háborúba® a kultura diadalmaskodik az ellenfél elmaradottabb, alacsonyabb kultúrájával szemben. Az oroszok nagyon sokan vannak; mi, szövetségeseinkkel együtt, kevesebben. De miénk a kulturális fölény, miénk a különböző társadalmi osztályok alaposabb műveltsége adta szolidaritás és hatalom és nem utolsó sorban ez teszi, hogy a túlerőnek, a gőzhengernek ellent tudunk állani. Mindeddig csak dicsérni hallottuk a modern kultúrát, mint a harckészség egyik nevezetes tényezőjét. S mégis, a képviselőház csütörtöki ülésén — szó szerint kell ezt a részletet az országgyűlési naplóból kiböngészni —, a miniszterelnök azzal vezette be beszédét, mely válasz volt a háborús viszszaélések tárgyában elhangzott interpellációra, „hogy a modern kultúra az egész világon bizonyos erkölcsi hiányt, erkölcsi deficitet produkál, különösen az anyagi haszonleséssel kapcsolatos bűncselekmények révén". Ez a vád nagyon váratlanul éri a modern kulturát. Meg kellene állapítani persze védekezés szempontjából, mit ért alatta e vád hirdetője? Úgy képzeljük, hogy nem érthet mást, mint hidasnak, műveltségnek, kutató szellemnek, kritikai gondolkodásnak összeségét s mind ennek hatását szélesebb néprétegekre. A modern kultúra képviselői lehetnek tudósok, politikusok, írók, művészek, kereskedők, iparosok — mindenki, aki tanul és gondolkodik. Lehetnek gondolkodásukban, tudományos és kulturális meggyőződésükben szélső álláspontok képviselői és olyan nézetek terjesztői is, amelyek esetleg a vádló világfelfogásának, de esetleg sokkal szabadabb szellemű világfelfogásnak sem felelnek meg. Híveik — mindig a legszélsőségesebb irányokra gondolva — lelhetnek akár exaltáltak is. De hogy milyen módon lehet őket: akár a modern kultúra fáklyavivőit, akár a tábort, mely hozzájuk csatlakozik, az „anyagi haszonleséssel kapcsolatos bűncselekményekkel" vonatkozásba hozni s miattuk felelőssé tenni — az egészen érthetetlen. És nincs semmi magyarázat arra, hol produkálta éppen e háborúban a modern kultúra azt az „erkölcsi hiányt, erkölcsi deficitet", melynek termelésével most megvádolják. Tudjuk, hogy régebben szokás volt bizonyos — politikai szempontból nem tetsző — társadalmi jelenségeket a modern kultúra átkos hatásának rovására írni. Éppen a háború szüntette meg az ilyen általános, a dolgok mélyét megvizsgálni nem hajlandó vádaskodást , vádaskodást lehetett valamiképpen motiválni politikai szempontból. De a képviselőházban nem politikai kérdésről, hanem szállítási és egyéb háborús visszaélésekről volt szó, mégpedig speciálisan Huszár Károly képviselőnek a szatmár megyei visszaélésekről szóló interpellációja kapcsán. Talán azok a szatmári urak és mindazok, akik részben le vannak tartóztatva, részben vizsgálat alatt állanak, a modern kultúra fáklyavivői közé tartoztak? Ezt valószínűleg senki sem hiszi. A levásárlók és az élelmezési visszaélések hősei épp oly kevéssé voltak szaturálva modern kultúrától, mint akár a posztócsalók, akik között senki nem fogja keresni a modern magyar kereskedelem nívójának jelzőit. Éppen ellenkezőleg: mindannak, ami modern kultúra címe alá összefoglalható, mindenkinek, aki besorozható a modern kultúra katonái közé, a legtávolabbról sem volt s nincs semmi köze anyagi haszonleséssel kapcsolatos bűncselekményekhez. Erkölcsi hiányt, erkölcsi deficitet mindenütt a kulturátlanság produkált. Lehettek elvégre műveit emberek is az uzsorások és csalók között. De hogy bűneik okozati összefüggésben lettek volna tudásra való szomjúságukkal, azt valóban nehéz volna megmagyarázni és elhitetni; annál kevésbbé, mert a visszaélők nagy tábora főképpen mégis csak a legelmaradottabb rétegekből rekrutálódik s ami fő s amit hangsúlyozni kell, ez esetben speciálisan vidékiekről, szatmármegyeiekről volt szó, kiket még azzal sem lehet vádolni, hogy a fővárosi kultúra — s ez még nem azonos a modern kultúrával — vette rá őket, mondjuk, a lóvásárlás körül elkövetett bűnökre. A háborús visszaélések egész problémája olyan, hogy semmiféle általánosítást nem tűr meg. Osztályozást csak egyet: becsületes és nem becsületes emberek csoportjáét. Bűnbakot kár volna keresni. Sem nemzetiség, sem fajta, sem vallás nem okolható; legkevésbbé pedig a modern kultúra, melyet nem lehet olyan tágan s oly szeretetlenül magyarázni, hogy hadseregszállitási panamák legyenek terhére irhatók. /VWVWVVWWAVVVVVVVVVwwwvwvw PESTI NAPLó 1915. máju* L Uj moratóriumi rendelet A polgári peres és nem peres eljárásban szükséges szabályok tárgyában az igazságügyminisztérium ma 7400/915. I. M. E. szám alatt új rendeletet bocsátott közre, melyet a hivatalos lap pénteki száma negyedik moratóriumi eljárási rendelet gyanánt közöl. Az anyagi moratóriumi szabályok és a rendkívüli háborús állapotokkal kapcsolatban eddig helyesnek bizonyult eljárási szabályokat e rendelet továbbra is lényegében fentartja. A nevezetesebb módosításai a rendeletnek mind méltányossági intézkedések, így a veszélyeztetett és az ellenséges betörések szinterükt szolgált vidékeken lakó kötelezettek ellen fizetési vagy biztosítási váltókeresetet, vagy visszkeresetet indítani nem lehet és a bíróság az ilyen keresetlevelet hivatalból visszautasítani köteles. Az ily kötelezettek ellen megindított váltói peres eljárás félbeszakad, ha csak maga az adós nem kéri az eljárás folytatását. Szükséges volt az irányban is szabályozni az eljárást, ha az adós a moratóriumi rendeletnek megfelelőleg az ötven, illetve hatvan százalékos részletfizetési kötelezettségének már eleget tett. A régi rendelet szerint a bírói ítéletek folytatólagos havi 10%-os fizetésekre szólottak, míg az április 1-én életbe lépett anyagi rendelet 5 részlet után a kötelezettséget egyelőre beszüntette. Az új eljárási rendelet ezért kimondja, hogy ha a tartozásból 1915. évi április 1. napja előtt hat részlet vált esedékessé, a hetedik és ezt követő részletekre nézve, ha pedig a tartozásból 1915. évi április 1. napjáig csak öt, vagy ennél kevesebb részlet vált esedékessé, a hatodik és ezt követő részletekre nézve a marasztalás a moratórium újabb rendelkezéséig szünetel. A rendelet 12. §-a módot fog nyújtani a bíróságoknak arra, hogy a hibáján kívül megszorult adósokon a teljesítési határidő meghosszabbításával segítsenek. E szerint Az első bíróság pénztartozás megfizetése iránt folyamatban levő perben hozott ítéletében az alperes kérelmére a törvényben megszabott teljesítési határidőt meghosszabbíthatja, ha a meghosszabbítás az alperes vagyoni helyzetét tekintve indokolt és a felperesnek aránytalan sérelmet nem okoz. A meghosszabbításnak oly időre lehet helye, amely idő alatt az adós teljesítőképességének helyreállása várható, de a meghosszabbítás három hónapnál tovább nem terjedhet. A meghosszabbított teljesítési határidő az ekőbírósági ítélet közlését követő napon kezdődik. Az alperesnek a kérdés előterjesztésekor nyomban valószínűvé kell tennie azokat a tényt állításokat, amelyekre kérelmét alapítja. Tárgyalás elhalasztásának e kérelem okából nincs helye. A bíróság a teljesítési határidő meghosszabbítását akár az egész követelésre, akár egy részére mondhatja ki és a meghosszabbítást szabad belátása szerint megállapított biztosítéktól teheti függővé. Végül gondoskodik még a rendelet a kivételes biztosítási intézkedésekről és új intézkedéseket tartalmaz oly követelések érvényesítésére és végrehajtására, melyek honorálása a háborúval kapcsolatban kiadott pénz- és értékpapírelvonási tilalomba ütköznek. Hj esetekben a bíróság az eljárást hivatalból felfüggeszteni köteles. A füsttelen nap Adakozzunk a rokkant katonák segítésére Füsttelen nap lesz szombaton az egész országban, és a füst, amelyet egy napon nem fújnak milliók az illatos, tavaszi levegőbe, rokkant katonáink jövendő életén fog könnyíteni. És aki egy napra sem tud lemondani a kékért füstölő, karcsú cigarettáról vagy vastag, galléros szivarról, az is bizonyára gondol majd az érettünk kezüket, lábukat vesztett hősökre, és lerójja a számukra a szeretet és a hála önkéntes adóját. Az egész ország lelkesedéssel és szeretettel várja ezt a nagyarányú nemzeti jótékony mozgalmat. A háború sok nagy terhe között a legsúlyosabb a háborúban megrokkant, megnyomorodott, munkaképtelenné lett hősök jövőjéről való gondoskodás. Igaz, hogy róluk elsősorban az államnak kell gondoskodnia, de váljon rendelkezésre állam,nak-e azok az eszközök, amelyek a háború rokkantjainak gondtalan életét biztosíthatnák. Vájjon az állam, amelynek a háború rettenetes pusztításait kell eltüntetnie, a rombolás helyén új alkotásokat kell építenie, a jövő fejlődését kell biztosítania, a nemzetet új támadások elleni védekezésre kell megerősítenie, rendelkezik-e olyan anyagi erí£ vel, amely a rokkantaknak megadhatja a létminimumon felüli nyugodalmat azért az önfeláldozásért cserébe, amelylyel hazánk, társadalmunk megvédelmezésére szállottak harcba. Nem. Az államot sokféle érdekeltsége annyira kimeríti, hogy a rokkantaknak éppen csak az éhenhalás veszedelme elől nyújthat védelmet. A magyar társadalomnak kell gondoskodnia a háború rokkantjairól, úgy ahogy mint hősökről gondoskodnia illik minden kultur nemzetnek. Törpe nép az, amely nem becsüli meg nagyjait, gyáva, amely cserben hagyja hőseit. Ne érje a magyar nemzetet vád, hogy nem védte meg az érte való küzdelemben megrokkant katonáit a nyomor és szenvedés elől. A nagy megpróbáltatás idején a magyar nemzet mindig bebizonyította, hogy méltó történelmi múltjához és most is hatalmas életenergiával állja ki az erőpróbát: egyesült erővel vesz részt a háború szörnyűségeinek megszüntetésében. Most a rokkantak ügye van soron. Mindenki vegye ki tehát a részét ebből a nemzeti mozgalomból, amely szombaton, május elsején bontja ki zászlóját. A rokkantalap gyűjtése a füsttelen nap ötletével indul meg. Az Augusztaalap, amely országosan szervezte az akciót, csak azt kéri a hazafias közönségtől, hogy május elsején egy kis önmegtagadással mondjon le a dohányzásról huszonnégy órára és amit a füstön megtakarít, adja a rokkant alapnak, fia pedig dohányzik, rójjon ki adót önmagára, és tehetségéhez képest, jó szívvel vásároljon egy füstadó-jelvényt. 20, 40 filléres és 1, 2, 5 és 10 koronás jelvényeket bocsátottak a közönség rendelkezésére, hogy május elsején viseljük és ezzel demonstrálhassunk rokkantjaink mellett. Nem szólítja fel senki a közönséget adakozásra. Nem állítják meg az utcán sürgős útjában. Nem tartanak elé perselyt. Nem zaklatnak, nem terrorizálnak senkit. Mindenki maga szünteti be egy pillanatra rendes munkáját, hogy betérjen a boltba és megvegye a jelvényét. Minden üzletben árulnak ilyen papiros plakettet, csak néhány pillanatra kell azokra a rokkantakra gondolni, akik értünk nyomorodtak el