Pesti Napló, 1919. november (70. évfolyam, 143–168. szám)

1919-11-01 / 143. szám

Szombat SIr George Clerk tárgyalásai Döntés csak­ a jövő hét közepén (Saját tudósítónktól.) Sir George Clerk­, az enteiste főme­gbízottja, ugyancsak alapos mun­kát végez. Naponta mintegy huszonöt politikai, gazdasági, társadalmi vezetőembert hallgat meg már egy hét óta és a meghívandók listája még mindig nem merült ki. Pénteken báró Wlassics Gyula jelent meg elsőnek Mr. Ciciknél. A főrendiház elnöke ez­úttal harmadszor kereste fel az en­tente főmeg­bizottját és különös fontosságot tulajdonítanak a "pénteki látogatásnak azért, mert megelőzte ezt egy tanácskozás, amely Wlassics lakásán folyt le több vezető politikus részvételével s amely tanácskozás leszűrődött eredményéről tett jelentést pénteken Wlassics Sir George Clerknek. A mostani tárgyalások első napján jeleztük már, hogy a miniszterelnöki szék leg­valószínűbb jelöltje Wlassics; ezt az értesülé­sünket megerősítették a későbbi körülmények is. Wlassicson kívül egyébként sor került pén­teken báró Perényi Zsigmondra, Simonyi-Se­­madam Sándorra, Raffay Sándor evangélikus püspökre és a gazdatársadalom következő ve­zetőire: Meskó Pál, Meskó Zoltán, Balogh Ele­mér. Megjelent Sir George Clerknél Csizmadia Sándor, végül Guthi Tódor államtitkár. Szombatra is több politikus kapott meghí­vást és a tárgyalásokat csak a jövő hét köze­pén fogja befejezni Sir George Clerk. Akkor a pártvezéreivel együtt fogadja majd és az infor­mációs tárgyalások eredményét közölve, fel fogja szólítani a pártvezéreket, hogy állapod­janak meg a koncentráció tárgyi és személyi feltételeiben. Hír szerint Sir George Clerk kö­zölni fogja véleményét arról is, hogy az egyes pártok milyen számarányban legyenek képvi­selve a kormány­ban. Minden valószínűség sze­rint négy tárcát kap a mostani kormánypárt, kettőt az Országos Nemzeti Párt, kettőt a Nem­zeti Demokrata Polgári Párt, kettőt a kisgaz­dák,­ egyet a volt munkapárt és egyet a szo­cialisták. Nagyon fontos kérdés, ki nevezze ki a mi­niszterelnököt. E tekintetben a magyar alkot­mánytörténet nyú­jtotta precedens a­lapján az országbíróra gondolnak so­kan és így gróf Desselvffy Aurél lesz a bábája az új kormány­nak, vagy pedig Friedrich István, mint nyu­galmazott jogforrás fogja kinevezni utódát. Giesswein Sándor pártalakítása Megírtuk, hogy amikor a keresztény pártok fu­zionáltak egymásal, Giessw­ein Sándor nem csatla­kozott a fúzióhoz, mert ragaszkodott ahhoz, hogy a­z új párt' nevében maradjon meg a „szociális'' jelző. Most Giesswein híveivel megalapította, illesse feltámasztotta a keresztényszocialista pártot és a párt külön álláspontját kihallgatása alkalmával ki­fejtette Sir George Clerk előtt. A keresztény­szocia­lista párt a kormánynyal szemben ellenzéki állás­pontot foglal el. Horthy Miklós Rubineknél Horthy­ Miklós pénteken meglátogatta Rubinek Gyula földmivelésügyi minisztert és vele hosszasan tárgyalt, többek között a földbirtok reformmal kap­csolatos kérdésekről is. A Köztársasági Párt határozata A Köztársasági Párt elnökségének Sir Georg Clerk-nél történt fogadtatása után a párt választ­mánya ülést tartott, melyen megállapította azokat a feltételeket, melyek mellett támogat egy koncen­trációs kormányt. A pártnak legfőbb kikötése az, hogy az új kormány ne támogassa a royalista moz­galmat. A párt határozatát memorandumba foglal­ták és azt a szombati ismételt fogadtatáson nyújt­ják át az entente teljhatalmú megbízottjának. — Miért ne? Most már magára nem szá­míthat, hát elveheti. — No, maguk könnyen vigasztalódnak. — Fáj, magának ha Ottó megvigasztalódik? Ilka mosolygott és félénken Boér nyaka köré fonta a karjait. Ez volt a felelet. Néhány héttel ezután megesküdtek. Ilka boldog volt. Gyöngédebb, tapintatosabb férjet nem találhatott. És olyat se, aki több szabad­ságot engedett volna neki. Csala Ottó is megnősült, csakugyan a fe­kete Joó Matildot vette el. — Összejárjunk? — kérdezte Ilka az urától. — Miért ne. Olló barátunk, majd csak az asszonyával is összebarátkozunk. A két család összemelegedett. Joó Matild mutatósabb volt, mint Dus­­ika, ő főzte ki azt a tervet, , hogy nagy estélylyel akarja megünnepelni az esküvőjük évforduló­ját. És az is természetes, hogy az estélyen f­oérék is megjelentek. Csak a hajnal vetette őket haza és olyan fáradtak voltak, hogy likia meg se rágalmazta a barátnőit, akikkel együtt mulatott. Az ura már öltözködött, miikor ő fölébredt. Mindjárt látta, hogy Boér rosszkedvű. Katzen­jammer, gondolta. — Ez mégis borzasztó — dünnyögte Boér boszosan. — Mi a borzasztó. — A tárcát­­ elvesztettem. Csaláéknál vesz­tettem el. Borzasztó. — No ez nem is olyan borzasztó. Megtalál­ják és visszaadják. N Boér ránézett. — Gondolod? — kérdezte elrévült tekin­tettel. Ilka mosolygott. Tetszett neki, hogy az ura ilyen nagyon fájlalja azt a tárcát, amit tőle kapott. Meleg meghatódás áradt meg a szívé­ben. Óh, milyen jó ez a Kristóf. A legjobb em­ber. Milyen kedves és milyen odaadó. — És az bosszant legjobban — dörmögte Beér — hogy most oda se mehetek. Nilm lehet ilyenkor rájuk rontarti. — Mint ne — mosolygott Ilka. — Lehet, hogy­ még föl se fednek. •— Dehogy nem. Három óra van. — Jó, jó, de nekem másutt van dolgom­. — Hát majd elmegyek én. — Te? A világért sem. Csak nem fárasz­talak. Többet nem beszéltek róla. Boér aztán el­ment. Azt mondta, a kaszinóba megy. Ilka Csa­láékhoz sietett. A cselédség nem mutatkozott. Ilka lábujj­hegyen a hálószoba felé sompolygott. Halkan kinyitotta az ajtót és bekukucskált. — Tilda! Valaki megmozdul­. — Ilka! — ujjongok egy férfihang és szen­vedélyesen magához öl­el le. — Vártalak. De azt gondolom­, hogy később jössz. Mah­id valami jótékonysági ülésen van. Hiszen neked is meg­­mondta, hogy oda megy. — Megmondta. Igaz, Ottó, Boér elvesztette a tárcáját. Roppant sajnálja. Oly jó fitt, sze­gény. Nem találtátok meg? Azt mondja, itt kell lennie. Várj, kérlek, hadd keressem meg. A tü­relmellen még még id­e kergeti. Inkább keressük meg és küldjük el neki. Ottó a szép asszony csókjaira vágyóit. — Ugyan — kérte — csak nem keresed. Ott van az én tárcám, küldd el azt neki. Én majd , ha megkerül, az övét tartom meg. Ez a megoldás tetszett Ilkának, így leg­alább bizonyos, hogy Boér nem jön ide idő előtt. Csata hordárt hivatott és a tárcát egy pár sor kíséretében elküldte. A hordár egy jó óráig várakozott, míg Boér előkerült. Ez átvette a csomagot és felbontotta. — Mi ez? — csodálkozott —, hiszen én már megtalál­tam a magamét. Forgatta ide-oda, aztán belenézett. Meg­tántorodott, mintha megütötték volna. Az egyik rekeszben egy szőke hajfürtöt talált. — Viszek választ? — kérdezte a hordár. — Visz — felelt Boér és az ajkán egy ke­gyetlen mosoly rángatózott. A zsebéből kivette a tárcáját, becsomagol!«» és a hordárnak adta. — Vegye. Csala úrnak küldöm. Váljon, egy pár sort is irok. Leült és száguldó tollal ezt irta egy név­jegyre: Kedves Ollóm, a tárcádat visszaküldöm, mert én a magamét már megtaláltam. Kristóf. A hordár elroholt. Húsz perc múlva már Csaláéknál volt. Csala átvette a levelet­ és a csomagot és a hordárt elküldte. — Mi lehet ez? — csodálkozón. Kika felbon­totta a levelet és elsápadt. — Végünk van. Megtalálta a tárcáját és mos!... most mindent tud. Egy borzasztó gondolat villant bele az agyába. — A hajfürtöm... a hajfürtöm, amit a múltkor neked adtam... Benne volt, ugy-e, benne volt? Csala a csomagot bontotta. — Végünk van — nyöszörögte Beérne. — Még megöl minket. Csala a­z arcába nyúlt. Ne félj — nyugtatta meg Ilkát keserű mosolylyal. — Már megboszulta magát. Nem az én tárcámat küldte vissza, hanem a magáét. Nézd, mi van benne. — Egy fekete hajfürt — rémüldözött Ilka. — Igen — sóhajtott Csala Ottó — a Ma­tildé. Kristóf megfizetett PESTI NAPLÓ 1919. november 1. 3 Tisza István emlékezete Pontosan Tisza István halálának első év­fordulóján, talán ugyanabban az órában, mely­ben az orgyilkosok életét kioltották, hangzott el Tisza felett az első gyászbeszéd a Nemzeti Társaskör mai közgyűlésén. Beöthy Zsolt be­szélt róla, a forradalom első halottjáról, s­ a színdús, képekkel terhes politikai beszédből — egy egész férfi bronzalakja bontakozott ki az áhítatos hallgatóság előtt. Egy férfié, aki bát­ran küzdött és szépen halt meg,­­ aki azokban a napokban egyedül tudot­t mártírhalált halni magyar hitéért, meggyőződéséért, politikájáért. Egy órára Tisza szelleme töltötte be az emléke­zés ünnepi termét, és az emlékező­ lelkeket. Az ünnepségről és az ez­t megelőző gyász­istentiszteletről alábbi tudósításunk számol be: (Gyászistentisztelet Tisza emlékére) Gróf Tisza István halálának évfordulóját, gyászistentisztelet volt ma délután a Kálvin-téri re­formátus templomban. A magyar" közélet és társa­dalom vezető emberei nagy számmal jelen­tek megt a kegyeletes ünnepségen, melyen részt vettek a többi közt József főherceg, a kormány tagjai és gróf Andrássy Gyula is. A zsoltáréneklés után dr. Né­­meth István, a dunántúli református egyház püspöke mondott megható prédikációt Tisza István­ról, akinek egyéniségét bibliai lendületű szavakkal méltatta, az igaz fájdalom hangján emlegetve azt a nagy csapást, mely Tisza István elmúlásával a hazát és a református egyházat érte. Végül e fo­hászszal fejezte be prédikációját:­­— Add vissza hazánk békéjét, Isten, nemzetünk nyugalmát! Ezután Petri Elek református püspök mondott áldást, majd a zsoltáréneklés után bevégződött a gyászünnepség. A templomban és a templomtól a Nemzeti Tár­saskörbe vezető útvonalon a Magyar Nemzeti Szö­vetség az egyetemi ifjúság útján és a Magyar As­­­szonyok Szövetsége tartották fenn a rendet a gyász­fátyollal bevont nemzeti szinü karszalagos rende­zőkkel. Az utcákon Tisza-gyászjelvényt osztogattak és a közönség mindenfelé viselte Tisza halálának emlékére a gyászfátyollal átvont nem­zeti színü kis szalagcsokrot. A közönség közt a Nemzeti Társas­kör által kiadott kis füzetet osztogattak, amely gróf Tisza Istvánnak 1914 július 8-án a királyhoz a há­ború ellen intézett memorandumát tartalmazza. (A Nemzeti Társaskör emlékünnepe) Délután a Nemzeti Társaskör áldozott Tisza István emlékének nagyszabású ünnepség keretében. A kör nagyterme, amelyet Tisza arcképe diszített, teljesen megtelt közönséggel. Az ünnepség rendkí­vüli közgyűlés keretében folyt le, amelyet­­ Lukoer László igazgató nyitott meg. Majd elnökül Berze­viczy Albertet választották meg, aki kegyeletes sza­vakban méltatta az évforduló jelentőségét. Utána Beöthy Zsolt tartotta meg mély hatású emlék­beszédét, amelynek kiemelkedő részei a következők: Ma egy esztendeje, éppen ez órában esett el Tisza István. Elesett a magyar becsület, a magyar igazság, a magyar hazaszeretet mezején. Elesett, egész nemzetének emlékezetébe idézvén a világköl­tészet leghíresebb és legremekebb gyászbeszédéből azokat a rettenetes szavakat, melyek a meggyilkol Caesart siratják. "

Next