Pesti Napló, 1919. november (70. évfolyam, 143–168. szám)
1919-11-01 / 143. szám
Szombat SIr George Clerk tárgyalásai Döntés csak a jövő hét közepén (Saját tudósítónktól.) Sir George Clerk, az enteiste főmegbízottja, ugyancsak alapos munkát végez. Naponta mintegy huszonöt politikai, gazdasági, társadalmi vezetőembert hallgat meg már egy hét óta és a meghívandók listája még mindig nem merült ki. Pénteken báró Wlassics Gyula jelent meg elsőnek Mr. Ciciknél. A főrendiház elnöke ezúttal harmadszor kereste fel az entente főmegbizottját és különös fontosságot tulajdonítanak a "pénteki látogatásnak azért, mert megelőzte ezt egy tanácskozás, amely Wlassics lakásán folyt le több vezető politikus részvételével s amely tanácskozás leszűrődött eredményéről tett jelentést pénteken Wlassics Sir George Clerknek. A mostani tárgyalások első napján jeleztük már, hogy a miniszterelnöki szék legvalószínűbb jelöltje Wlassics; ezt az értesülésünket megerősítették a későbbi körülmények is. Wlassicson kívül egyébként sor került pénteken báró Perényi Zsigmondra, Simonyi-Semadam Sándorra, Raffay Sándor evangélikus püspökre és a gazdatársadalom következő vezetőire: Meskó Pál, Meskó Zoltán, Balogh Elemér. Megjelent Sir George Clerknél Csizmadia Sándor, végül Guthi Tódor államtitkár. Szombatra is több politikus kapott meghívást és a tárgyalásokat csak a jövő hét közepén fogja befejezni Sir George Clerk. Akkor a pártvezéreivel együtt fogadja majd és az információs tárgyalások eredményét közölve, fel fogja szólítani a pártvezéreket, hogy állapodjanak meg a koncentráció tárgyi és személyi feltételeiben. Hír szerint Sir George Clerk közölni fogja véleményét arról is, hogy az egyes pártok milyen számarányban legyenek képviselve a kormányban. Minden valószínűség szerint négy tárcát kap a mostani kormánypárt, kettőt az Országos Nemzeti Párt, kettőt a Nemzeti Demokrata Polgári Párt, kettőt a kisgazdák, egyet a volt munkapárt és egyet a szocialisták. Nagyon fontos kérdés, ki nevezze ki a miniszterelnököt. E tekintetben a magyar alkotmánytörténet nyújtotta precedens alapján az országbíróra gondolnak sokan és így gróf Desselvffy Aurél lesz a bábája az új kormánynak, vagy pedig Friedrich István, mint nyugalmazott jogforrás fogja kinevezni utódát. Giesswein Sándor pártalakítása Megírtuk, hogy amikor a keresztény pártok fuzionáltak egymásal, Giesswein Sándor nem csatlakozott a fúzióhoz, mert ragaszkodott ahhoz, hogy az új párt' nevében maradjon meg a „szociális'' jelző. Most Giesswein híveivel megalapította, illesse feltámasztotta a keresztényszocialista pártot és a párt külön álláspontját kihallgatása alkalmával kifejtette Sir George Clerk előtt. A keresztényszocialista párt a kormánynyal szemben ellenzéki álláspontot foglal el. Horthy Miklós Rubineknél Horthy Miklós pénteken meglátogatta Rubinek Gyula földmivelésügyi minisztert és vele hosszasan tárgyalt, többek között a földbirtok reformmal kapcsolatos kérdésekről is. A Köztársasági Párt határozata A Köztársasági Párt elnökségének Sir Georg Clerk-nél történt fogadtatása után a párt választmánya ülést tartott, melyen megállapította azokat a feltételeket, melyek mellett támogat egy koncentrációs kormányt. A pártnak legfőbb kikötése az, hogy az új kormány ne támogassa a royalista mozgalmat. A párt határozatát memorandumba foglalták és azt a szombati ismételt fogadtatáson nyújtják át az entente teljhatalmú megbízottjának. — Miért ne? Most már magára nem számíthat, hát elveheti. — No, maguk könnyen vigasztalódnak. — Fáj, magának ha Ottó megvigasztalódik? Ilka mosolygott és félénken Boér nyaka köré fonta a karjait. Ez volt a felelet. Néhány héttel ezután megesküdtek. Ilka boldog volt. Gyöngédebb, tapintatosabb férjet nem találhatott. És olyat se, aki több szabadságot engedett volna neki. Csala Ottó is megnősült, csakugyan a fekete Joó Matildot vette el. — Összejárjunk? — kérdezte Ilka az urától. — Miért ne. Olló barátunk, majd csak az asszonyával is összebarátkozunk. A két család összemelegedett. Joó Matild mutatósabb volt, mint Dusika, ő főzte ki azt a tervet, , hogy nagy estélylyel akarja megünnepelni az esküvőjük évfordulóját. És az is természetes, hogy az estélyen foérék is megjelentek. Csak a hajnal vetette őket haza és olyan fáradtak voltak, hogy likia meg se rágalmazta a barátnőit, akikkel együtt mulatott. Az ura már öltözködött, miikor ő fölébredt. Mindjárt látta, hogy Boér rosszkedvű. Katzenjammer, gondolta. — Ez mégis borzasztó — dünnyögte Boér boszosan. — Mi a borzasztó. — A tárcát elvesztettem. Csaláéknál vesztettem el. Borzasztó. — No ez nem is olyan borzasztó. Megtalálják és visszaadják. N Boér ránézett. — Gondolod? — kérdezte elrévült tekintettel. Ilka mosolygott. Tetszett neki, hogy az ura ilyen nagyon fájlalja azt a tárcát, amit tőle kapott. Meleg meghatódás áradt meg a szívében. Óh, milyen jó ez a Kristóf. A legjobb ember. Milyen kedves és milyen odaadó. — És az bosszant legjobban — dörmögte Beér — hogy most oda se mehetek. Nilm lehet ilyenkor rájuk rontarti. — Mint ne — mosolygott Ilka. — Lehet, hogy még föl se fednek. •— Dehogy nem. Három óra van. — Jó, jó, de nekem másutt van dolgom. — Hát majd elmegyek én. — Te? A világért sem. Csak nem fárasztalak. Többet nem beszéltek róla. Boér aztán elment. Azt mondta, a kaszinóba megy. Ilka Csaláékhoz sietett. A cselédség nem mutatkozott. Ilka lábujjhegyen a hálószoba felé sompolygott. Halkan kinyitotta az ajtót és bekukucskált. — Tilda! Valaki megmozdul. — Ilka! — ujjongok egy férfihang és szenvedélyesen magához ölel le. — Vártalak. De azt gondolom, hogy később jössz. Mahid valami jótékonysági ülésen van. Hiszen neked is megmondta, hogy oda megy. — Megmondta. Igaz, Ottó, Boér elvesztette a tárcáját. Roppant sajnálja. Oly jó fitt, szegény. Nem találtátok meg? Azt mondja, itt kell lennie. Várj, kérlek, hadd keressem meg. A türelmellen még még ide kergeti. Inkább keressük meg és küldjük el neki. Ottó a szép asszony csókjaira vágyóit. — Ugyan — kérte — csak nem keresed. Ott van az én tárcám, küldd el azt neki. Én majd , ha megkerül, az övét tartom meg. Ez a megoldás tetszett Ilkának, így legalább bizonyos, hogy Boér nem jön ide idő előtt. Csata hordárt hivatott és a tárcát egy pár sor kíséretében elküldte. A hordár egy jó óráig várakozott, míg Boér előkerült. Ez átvette a csomagot és felbontotta. — Mi ez? — csodálkozott —, hiszen én már megtaláltam a magamét. Forgatta ide-oda, aztán belenézett. Megtántorodott, mintha megütötték volna. Az egyik rekeszben egy szőke hajfürtöt talált. — Viszek választ? — kérdezte a hordár. — Visz — felelt Boér és az ajkán egy kegyetlen mosoly rángatózott. A zsebéből kivette a tárcáját, becsomagol!«» és a hordárnak adta. — Vegye. Csala úrnak küldöm. Váljon, egy pár sort is irok. Leült és száguldó tollal ezt irta egy névjegyre: Kedves Ollóm, a tárcádat visszaküldöm, mert én a magamét már megtaláltam. Kristóf. A hordár elroholt. Húsz perc múlva már Csaláéknál volt. Csala átvette a levelet és a csomagot és a hordárt elküldte. — Mi lehet ez? — csodálkozón. Kika felbontotta a levelet és elsápadt. — Végünk van. Megtalálta a tárcáját és mos!... most mindent tud. Egy borzasztó gondolat villant bele az agyába. — A hajfürtöm... a hajfürtöm, amit a múltkor neked adtam... Benne volt, ugy-e, benne volt? Csala a csomagot bontotta. — Végünk van — nyöszörögte Beérne. — Még megöl minket. Csala az arcába nyúlt. Ne félj — nyugtatta meg Ilkát keserű mosolylyal. — Már megboszulta magát. Nem az én tárcámat küldte vissza, hanem a magáét. Nézd, mi van benne. — Egy fekete hajfürt — rémüldözött Ilka. — Igen — sóhajtott Csala Ottó — a Matildé. Kristóf megfizetett PESTI NAPLÓ 1919. november 1. 3 Tisza István emlékezete Pontosan Tisza István halálának első évfordulóján, talán ugyanabban az órában, melyben az orgyilkosok életét kioltották, hangzott el Tisza felett az első gyászbeszéd a Nemzeti Társaskör mai közgyűlésén. Beöthy Zsolt beszélt róla, a forradalom első halottjáról, s a színdús, képekkel terhes politikai beszédből — egy egész férfi bronzalakja bontakozott ki az áhítatos hallgatóság előtt. Egy férfié, aki bátran küzdött és szépen halt meg, aki azokban a napokban egyedül tudott mártírhalált halni magyar hitéért, meggyőződéséért, politikájáért. Egy órára Tisza szelleme töltötte be az emlékezés ünnepi termét, és az emlékező lelkeket. Az ünnepségről és az ezt megelőző gyászistentiszteletről alábbi tudósításunk számol be: (Gyászistentisztelet Tisza emlékére) Gróf Tisza István halálának évfordulóját, gyászistentisztelet volt ma délután a Kálvin-téri református templomban. A magyar" közélet és társadalom vezető emberei nagy számmal jelentek megt a kegyeletes ünnepségen, melyen részt vettek a többi közt József főherceg, a kormány tagjai és gróf Andrássy Gyula is. A zsoltáréneklés után dr. Németh István, a dunántúli református egyház püspöke mondott megható prédikációt Tisza Istvánról, akinek egyéniségét bibliai lendületű szavakkal méltatta, az igaz fájdalom hangján emlegetve azt a nagy csapást, mely Tisza István elmúlásával a hazát és a református egyházat érte. Végül e fohászszal fejezte be prédikációját:— Add vissza hazánk békéjét, Isten, nemzetünk nyugalmát! Ezután Petri Elek református püspök mondott áldást, majd a zsoltáréneklés után bevégződött a gyászünnepség. A templomban és a templomtól a Nemzeti Társaskörbe vezető útvonalon a Magyar Nemzeti Szövetség az egyetemi ifjúság útján és a Magyar Asszonyok Szövetsége tartották fenn a rendet a gyászfátyollal bevont nemzeti szinü karszalagos rendezőkkel. Az utcákon Tisza-gyászjelvényt osztogattak és a közönség mindenfelé viselte Tisza halálának emlékére a gyászfátyollal átvont nemzeti színü kis szalagcsokrot. A közönség közt a Nemzeti Társaskör által kiadott kis füzetet osztogattak, amely gróf Tisza Istvánnak 1914 július 8-án a királyhoz a háború ellen intézett memorandumát tartalmazza. (A Nemzeti Társaskör emlékünnepe) Délután a Nemzeti Társaskör áldozott Tisza István emlékének nagyszabású ünnepség keretében. A kör nagyterme, amelyet Tisza arcképe diszített, teljesen megtelt közönséggel. Az ünnepség rendkívüli közgyűlés keretében folyt le, amelyet Lukoer László igazgató nyitott meg. Majd elnökül Berzeviczy Albertet választották meg, aki kegyeletes szavakban méltatta az évforduló jelentőségét. Utána Beöthy Zsolt tartotta meg mély hatású emlékbeszédét, amelynek kiemelkedő részei a következők: Ma egy esztendeje, éppen ez órában esett el Tisza István. Elesett a magyar becsület, a magyar igazság, a magyar hazaszeretet mezején. Elesett, egész nemzetének emlékezetébe idézvén a világköltészet leghíresebb és legremekebb gyászbeszédéből azokat a rettenetes szavakat, melyek a meggyilkol Caesart siratják. "