Pesti Napló, 1921. június (72. évfolyam, 117–141. szám)

1921-06-01 / 117. szám

2 Szerda PESTI NAPLÓ 1921. június 1. Sándor Pál a forradalom kitörésének és az ország összeomlásának okairól­ ­Gróf Andrássy mentette meg Károlyit a letartóztatástól — Csonka-Írország külpolitikája több pénzbe kerül, mint a monarchiáé Magyi Andrássy Gyula válaszol Sándor Pálnak (Saját tudósítónktól.) A költségvetés mai tár­gyalásán Grieger Miklós a szociáldemokraták bű­nösségét igyekezett bizonyítani, utána Haypál Ist­ván beszélt a földreformról, majd pedig Sándor Pál mondott nagy beszédet, mely a délutáni ülésre is átnyúlt a háborúról, a forradalomról, a külpolitikáról és a pénzügyi kérdésekről beszélt Sándor Pál. A délelőtti ülésen azzal a váddal szállott szembe, hogy úgy a háború­nak, mint a forradalomnak is, a zsidók voltak az okai. A forradalom következménye volt a hábo­rúnak, tisztességes alapon indult, de azután elto­lódott. Azt bizonyítja, hogy a háborút azért vesz­tettük el, mert impotens generálisaink voltak, el volt árulva az egész magyar nemzet, az osztrák diplomácia Magyarország érdekeit elárulta, mert Magyarország felbontását keresztül akarta vinni. Millió és millió embernek kellett elvéreznie amiatt, hogy azok, akik a háborút vezették, eleve tudták, hogy az már tizennégyben el­ volt veszv­s. Maga Falkenstein jelentette ki, hogy már a marnei csatá­ban minden elveszett. Ismerteti Sándor Pál a már megjelent hadi irodalomnak mindezt bizonyító ré­szét, többek közt Krausz tábornoknak egy írását, amelyben 1917-ben egy hadijelentést tett a király­nak és ebben súlyos helyzetünket vázolta. Ez a jelentés Clemenceau kezébe került, és így többé békéről nem lehetett szó. Kellett azonban egy bűnbak és ennek a bűnbaknak a szerepére hasz­nálták fel a zsidókat. Álla­mférfiaink is ,a legnagyobb tájékozatlan­ságban voltak. A cseh­-szlovák függetlenségi nyi­latkozat már 1917 május 31-én megjelent. Német­ország 1918 október 12-én már felajánlotta a békét a mi megkérdezésünk nélkül, bennünket mégis kényszerítettek még arra, hogy a Piaven­ál meg­védjük az osztrák határokat. Október 27-én Auszt­riában a császár tudtával és beleegyezésével nem­zeti tanácsok működnek, azonban ezt Magyaror­szágon eltitkolták. Maga a hadvezetőség, mondja, hogy a fronton nem kellett már semmiféle forra­dalmi agitáció, a hadsereg teljesen atomizálva volt és harcképtelenné téve. Windisc­hgraetz azt írja, hogy ő október 26-án azt tanácsolta, hogy mind­két főváros számára kérjenek entente-csapatokat, azonban Andrássy ezt a tanácsot hazaárulásnak mi­nősítette, mert mint mondotta, sem a forradalom­nak, sem lázadásnak semmi jele nincsen. Pedig két órával később már az osztrák Reichsrathban a republikánusok tanácskoztak. , Sándor Pál érinti az András­sy és­ Tisza között fennállott ellenségeskedést és azt mondja, ez az évtizedes harc végzetessé vált, különösen a háború alatt. Kerekes Mihály :­­Családi politika. Rassay Károly: Kaszinói szórakozás. Gróf Andrássy Gyula: Kikérem magamnak ezt a gyanúsítást, ez ellen tiltakozom, én nem csinál­tam soha családi politikát. Sándor Pál: Én ezekre a dolgokra csak azért tértem ki... ~ Gróf Andrássy Gyula: Mert beléptem a ke­reszténypártba. Sándor Pál kéri, hogy beszédét délután foly­tathassa arról az árulásról, melyet Ausztria köve­tett el velünk szemben.­­­ ­ Czernin fel akarta osztani Magyarországot órakor nyitotta meg A délutáni ülést félőt Jínkovszky István elnök. Sándor Pál (folytatja beszédét): Felolvassa a Pester Lloyd egy cikkét, amelyet Vályi Félix írt és amelyben többek között azt közli a cikk írója, hogy Czernin a gipgyarság ellen dolgozott az „««.­. tente-tal. Idézi a cikkből azokat a részeket, ame­lyet f­el bizonyítani kívánja­­Czernin árulását a magyarság ellen. Ha Windischgraetz mindezekről, amelyeket a Lloydhím közölt, tudott, kötelessége lett volna neki ezzel az országgyűlés elé állni. Azt mondja Windischgraetz, hogy ismerték Czernin terveit, amelyek Magyarország felosztását követel­ték. Ha ismerte Ausztria terveit, akkor ismét azt mondom, hogy az olyan magy­ar ember ellen, aki ezt a nemzetnek ,­vagy a kormánynak kellő formá­ban tudomására nem hozta, sokkal erélyesebben kell eljárni, mint az olyanokkal szemben, akik tudatlanságból követtek el hazafiatlan cselekedetet. Windischgraetz felelős, mert tudta, hogy Ausztria a mi ellenségünk és nem tett "semmit és nem­ kö­zölte ezt az illetékes tényező­kkel, csak most. Itt van Krausz generális könyve, amelyben azt írja, hogy Tisza "bukását nem a választójog idézte elő, hanem az, hogy átvették a testamentu­mot, hogy Magyarországot, amely erős, egységes nemzet volt, részekre fogják osztani. Itt van azután még egy bizonyíték: magának Czerninnek a könyve. Ebben egy helyütt az foglaltatik, hogy még ha a háborút nem is vesztettük volna el, ak­kor sem lett volna utólag elkerülhető Ausztriának a magyar néppel való élet-halálharca, mert nem képzelhető el semmiféle életképes európai­­konstel­láció, amely a magyar aspirációkkal és az ural­kodó terveivel egy kalap alá lett volna, fogható, de is háború alatt — írja Czernin — nyílt harc Budapest ellen nem volt lehetséges. Czernin tehát azt várta, hogy a háború lezajlása után Magyaror­szág integritása és szabadsága ellen élet-halálhar­cot fog Ausztria folytatni. Ez volt a mi külügymi­niszterünk, ez képviselte a mi érdekeinket a há­ború alatt és ezért minden jó magyar ember ré­szére vogelfrei-nak nyilvánítom ezt az urat, mert ez az árulás legnagyobb foka. Hozzájárul még ehez, hogy Czernin könyvében Ferenc Ferdinánd­ról a legnagyobb dicsérettel emlékezik meg, pedig Ferenc Ferdinánd el volt tökélve arra, hogy Ma­gyarország önállóságát megszünteti Én majdnem lehetetlennek és szégyennek te­kintem, hogy a mi nemzetünk olyan gyenge volt, annyira büszke, annyira becsületes.­ Múltkori fel­szólalásom alkalmával egy levelet kaptam egy volt külügyi osztályfőnöktől, aki most Rotterdamban önálló üzletet nyitott magának. Ebben a levélben a v volt osztályfőnök azt írja, hogy 1918 december 10 ike és 20-ika között a francia lapok közlései szerint egy szociáldemokrata képviselő a francia parlamentben erélyes beszédet tartott Pichon ak­kori külügyminiszter ellen és azt mondta,­ hogy 1917 októberében • gróf Károlyi Mihály a francia diplomácia által megfeszett egyénnel tárgyalt és azt az ajánlatot­ tette, hogy • •» kész Magyarországon forradalmat szer­vezni, amiáltal a front is tervszerűen fel fog bomlani. Károlyi ennek ellenében ki­kötötte, hogy Franciaország Magyarország területi integritását garantálja. A szociáldemokrata képviselő a francia külügy­miniszter ellen támadólag lépett fel, kijelentvén, hogy Franciaországnak 1917-ben m­eg volt a módja a háború befejezéséhez és ezzel legalább százezer ember életét mentette volna meg. Pichon válaszá­ban igaznak ismerte el Károlyi tárgyalásait és az általa tett ajánlatot, de mivel a francia kormány berni megbízottjától Károlyi személyére és meg­bízhatóságára vonatkozólag rossz információkat kapott, kénytelen volt a tárgyalásokat' beszüntetni. Mindezekre vonatkozólag — folytatta Sándor Pál — kérdést intéztem egy úrhoz, aki magyar ember, tizenöt év óta Angliában, illetve Egyiptomban él és tagja egy jelentékeny angol cégnek. Ez az úr, '»f :—•—­— akit' Dines^Dénes is ismételten'felkeresett, azt vála­szolta, hogy tudomása szerint az­ akkori ,­­közös hadügyminiszter két­ ízben is kérte. Károly király beleegyezését Károlyi Mihály elfogatásához és hadi­törvényszék elé való állításához, ez azonban nem­i sikerült, mert mindkét alkalommal " gróf Andrássy Gyula interveniált a király­nál és­­ kieszközölte, hogy Károlyit bántó­dás ne érje. Én Károlyinak azt az ajánlatát, amelyet a francia kormánynak tett, forradalmi cselekmény­nek tekintem. De hiszen forradalmi cselekmény volt­ az is, amit Benes és Masary­k követtek el a háború alatt és éppen ezért nem éri Károlyi Mi­hályt vád azért, mert a forradalmat megcsinálta, mert az én nézetem szerint becsületes és kétségbe­esett forradalmat akart csinálni az ország integri­tása érdekében. Információm szerint a francia kormány azért szakította meg Károlyival való tárgyalását, mert megtudta, hogy Károlyi Bernben Gillebaud-val tárgyalt, ez pedig a francia bolsevizmus főagitá­tora volt. Ebben az időben én is Károlyi mellé álltam, bár nagy szakadék volt a mi politikai fel­fogásunk között, mert politikai üldözöttet láttam benne. Hiszen minden nap arról volt szó, hogy Károlyit el fogják fogatni. A legnagyobb baj az volt, hogy az általános diszharmóniához hozzájárult a parlament diszharmóniája. Ezekben a termekben abban az időben irtózatos szó­noklatok hangzottak el. Aki ezekből részleteket akar, elolvashatja a vasár­napi Pesti Alop­ó­ban, ahol megjelentek azok a beszédek, amelyek itt folytak és amelyek Tisza és Andrássy egymás elleni harcában találták meg a súlypontjukat. Olyan dolgokat mondtak itt egy­másnak, amelyeket ma lehetetlen volna a magyar nemzetgyűlésen elmondani. Én elvártam volna gróf Andrássy Gyulától, mint az ellenzék akkori vezérétől, hogy az ország ügyeit ő vegye a kezébe. Meg vagyok róla győződve, hogyha Tisza István nem halt volna meg és ha Tisza vezette volna a koalíciónak ama rettenetes akcióit, amelyeket Andrássy vezetett Tisza ellen, és ha abba a hely­zetbe került volna, hogy nagy ellenfele elesik, és ő ott áll,­­ nem követte volna azt az eljárást, amelyet Andrássy követ. Jó lesz leszögezni egyszer már, mi történt 1918 október 23-án: akkor­ fegy­verezték le a magyar honvédeket Fu­rméban a hor­vát katonák. Ugyanaznap volt a Gotterhalte-bot­rány Debrecenben. Akkor itt egy rendkívül heves lefolyású ülés volt és ülés közb­en az ellenzék a kupolacsarnokban Károlyi Mihály vezetésével el­határozta, hogy este megalakítja a nemzeti taná­csot. Az ülés azonban elhúzódott este kilenc óráig, amikor is Károlyi nem ment közvetlenül palotá­­jába, hanem Andrássy Gyulánál vacsorázott és on­nan ment este egynegyed tizenegy órakor haza. Ebben az időpontban kezdődött az az ülés, ame­lyen Károlyi közölte ellenzéki fegyvertársaival, hogy a kormányt át kell venni. Az uralkodó ettől nem zárkózik el, csak a parlamenten kívül elemek részvételével. A király valószínűleg Andrássyt akarja külügyminiszternek. A szocialisták ezt elle­nezték, azonban úgy a radikálisok, mint a függet­lenségi pártiak és a Károlyi-pártiak, — maga Ká­rolyi Mihály is — a leg.".hevesebben küzdöttek azért, hogy Andrássy külügyminiszter legyen. Meskó Zoltán: Csa­k a Károlyi-párt volt ott, a Bizony-párt nem! • "­ ­ Andrássy Külügyminiszterségének rejtelmei Sándor Pál: Tudomásom szerint ott volt Batthyány, Holló, Jászi, Szende, Garami, Kun­fi, Nagy Ferenc, Harter, Ráth Gyula, Pirrjesz Lajos. Végül a szociáldemokrata és a polgári pártok kö­zött megegyezés jött létre, amelynek értelmében valamennyien elfogadták Andrássyt, azzal a felté­tellel, hogy nyolc-tíz nap múlva át kell vedlenie magyar külügyminiszterré. Negyedegy volt, ami­kor megegyeztek, egyszerre Károlyit kívánják a telefonhoz. Károlyi sápadtan tért vissza és azt mondta: „Uraim, nagyon sajnálom, de ki kell je­lentenem, hogy őfelsége máris kinevezte Andrássyt közös külügyminiszternek. Erre rettenetes káosz támadt és elhatározták a nemzeti tanács megalakí­tását. Windischgraetz herceg machinációjának mondották akkor, hogy Andrássyt egyszerre kül­ügyminiszternek nevezték ki. Megállapítom tehát, hogyha az egész Windischgraetz machinációja volt, akkor a nemzeti tanács megalapítója voltakép­pen gróf Andrássy Gyula, mert ha akkor átveszik a kormányt K Károlyiék Andrássy­val együtt, akkor ki lehetett volna kerülni azt, hogy Magyarországon egyáltalán nemzeti tanács alakuljon. Andrássy­nak nem lett volna szabad Károlyit egye­dül hagyni és a Ballplatzra menni­ közös külpoli­tikát csinálni, kötelessége lett volna ittmaradni veje mellett, mint ahogy ittmardt X Wekerle, Szte­rényi, Szurmay és mások is, akik az életükkel ját­szottak. Gróf Andrássy Gyula: Éppen úgy játszottam az életemmel, jobban mint a képviselő úr, itthon, a bankokban! Sándor Pál: Meglehet, hogy jobban, én eb­ből semmi érdemet nem­ vindikálok magamnak, csak azt jegyzem meg, hogy nem voltam bankok­ban soha, nincs egy igazgatósági tagságom sem­, tehát ez egy igen gyönge érv. Lehetett volna igen nagy jövedelmem, de nem mentem oda. Andrássy október 26-iki jegyzékében kijelen­tette, hogy hajlandó különbékét kötni és ezzel ő Németország ellen fordult. Ugyaneznap Andrássy mint külügyminiszter Wilsonhoz intézett jegyzéké­ben elismerte Cseh-Szlovákiát nemcsak önálló államnak, hanem hadviselő félnek, holott tudta, hogy az egész Felvidéket a cseheknek ígérte az entente. Ugyancsak elismerte Andrássy ebben a jegyzékben Jugoszlávia területi igényeit. Október 31-én reggel, két napi tárgyalás után, miután nem volt semmiféle part, ahol kikössön, Klorthy Miklós átadta az egész osztrák-magyar flottát a zágrábi nemzeti tanácsnak. Ugyanakkor a román kormány kijelentette, hogy a bukaresti szerződést élvel,v­telennek tekinti és igényt tart Erdélyre. A szerb­f­rancia sereg elfoglalta Sze­rbiát és Boszniát és a

Next