Pesti Napló, 1922. szeptember (73. évfolyam, 198–222. szám)
1922-09-21 / 214. szám
Csütörtök A porosz királyi ház jogi képviselője szerint a Reuss-családban is ellenzik a volt császár eljegyzését Berlin, szeptember 20. Dr. Bera, a volt porosz királyi család jogi képviselője nyilatkozott az újságírók előtt és nyilatkozatában kijelentette, hogy többen azt a hírt igyekeztek elterjeszteni a német közvéleményben, hogy a volt császár eljegyzése a porosz királyi ház tagjainak beleegyezésével történt. Ennek a híresztelésnek azonban — dr. Berg szerint — sok tény bizonyítja az ellenkezőjét, mert a volt császár gyermekei minden követ megmozgattak, hogy apjukat lebeszéljék házassági tervéről. Leginkább tiltakozott az eljegyzés ellen Cecília volt trónörökösnő. Dr. Berg hosszabb időt töltött Cecília volt trónörökösnőnek Sziléziában levő Oels nevű birtokán, hogy megnyerje a házassági tervnek, de a trónörökösné hajthatatlan, maradt. A tervet azonban nemcsak a volt porosz királyi házban ellenzik, hanem a menyasszony rokonságában, a Reuss hercegi családban is nagyok sok ellenzője akad. ff/f a 25 koronás fagyma 100 k©r©sss 2 Ts!ái£s Kérdés az Árvizsgáló BSzottséghoz (Saját tudósítónktól.) A piaci árarc általános emelkedésének regisztrálásában külön fejezet illetimeg a vöröshagymát, amely rövid idő alatt szédületes karriert ért el és kilónként a 25 koronás termelői árról 100 koronára emelkedett. A hagyma termelési költségét egy hónappal ezelőtt maga Bud János államtitkár helyszíni szemle alapján 15 koronában állapította meg és csak a termelők közbenjárására, illetve az ő saját bemondásuk alapján állapította meg vagy három héttel ezelőtt az árvizsgáló Bizottság 25 koronában a hagyma kilójának termelési költségét. A szállítás díja kilónkint 5 fillért fest. Ettől függetlenül a hagyma ára rohamosan emelkedett és ma már jelentős percenttel túlhaladta a világparitást. Nem tudjuk, milyen körülmények játszottak közre abban, hogy a 25 koronás hagyma ára 100 koronáig emelkedett, de azt hisszük, hogy az Árvizsgáló Bizottságnak ebben a kérdésben is erélyesen kellene eljárnia. A hagyma elvégre elsőrendű közszükségleti cikk, amelyet különösen a szegényebb néposztály fogyaszt s így indokolt volna, hogy az áruuzsora letörésére alakult szervek ennél a cikknél is ugyanolyan szigorral járnának el, mint például— az őszibaracknál. Pozsonyban kommunista zavargások voltak Prága, szeptember 20. Pozsonyban szerdán a kommunisták gyűlést tartottak, amelyena gazdasági válsággal foglalkoztak. A gyűlés után a kommunisták zavargásokat rendeztek, több ékszer-, élelmiszer- és ruhaüzletet kifosztottak. A rendőrség közbelépett, mire rendszeres harc fejlődött ki. Mintegy háromszáz embert letartóztattak, többen súlyosan megsebesültek. (V.) .Az éneklő kutya Szegény. Orla: Jack Boudon !Fordította: JHersányi Zsolt (62) Az elvesztett falka kísérteties árnyai mind ott voltak körülötte, amint nyitott szemmel álmodva énekelt és rohant. A hegedűs meglepetten megállott. Az emberek megpiszkálták a majombanda karmesterét és vad dühvel rángatták ide-oda forgatható székén. És János nevetett. De Collins Harris felfigyelt. Meghallotta, hogy Mihály pontosan követi a melódiát. Hallotta, hogy a kutya énekel. Nem egyszerűen csak vonit, hanem énekelt Csend következett. A majom-karmester abbahagyta az ide-oda forgást és szitkozódást. Az embereknek, akikpiszkálták, megállt a kezükben pózna és drót. A többi majomzenész reszketett a várakozástól, hogy micsoda borzasztóságok fognak most következni. A hegedűs bámult. János még az oldalát fogta a kacagástól. De Collins Harris tűnődött, megvakarta a fejét és tovább tűnődött. — Ez hihetetlen ..., — kezdte zavartan. — Tudom. Saját füleimmel hallottam. Ez a kutya követte a melódiát. Nem? Mondják meg maguk. Nem követte? Ez az ördöngös kutya énekelt. Az életemet teszem rá. Hagyják abba, emberek, a majmokat el lehet vinni. Ennek a dolognak érdemes utána járni. Kérem, Fisher úr, játssza el még egyszer az elejétől, hogy „Otthon, édes otthon". Kezdje el. Játssza hangosan, lassan és tisztán. Most ügyeljenek és hallgassanak mindnyájan és mondják meg, hogy én vagyok-e bolond, vagy ez a kutya csakugyan énekli a dallamot... Na? Itt van! Mit szólnak ehez? Hát nem igaz? Vita nem is volt. Alig hangzott el néhány taktus, Mihály ellátotta a száját és mellső lábait nyughatatlanul kezdte emelgetni. Collins Harris pedig odalépett a melléje és vele énekelt és tercelt neki. — Del Mar Harrynak igaza volt, mikor ezt a kutyát csodának nevezte és a maga kutyáit eladatta. ő értette a dolgát. Ez a kutya egy kutya-Caruso. Nem olyan vonitó kórus, amilyennel Kingmann szokott utazni, hanem valóságos énekes, valóságos szólista. Nem csoda, ha nem akart mutatványokat tanulni. Hiszen megvolt a maga specialitása. És ha elgondolom, hogy magam adtam oda annak a kutyagyilkos Davis Wiltonnak. De ő visszajött. János, mától fogva külön gondozás jár neki. Délután hozza fel a lakásomra, majd részletesen ki fogom próbálni. A lányom hegedül. Meglátjuk, milyen zenéket fog énekelni vele. Aranybánya ez a kutya, én mondom maguknak. Így fedezték fel Mihályt. A délutáni próba nagyjában sikerült. Miután sok mindenféle muzsikát hiába próbáltak ki rajta, Collins rájött, hogy a kutya tudja énekelni és hajlandó is énekelni az „Isten, tartsd meg a királyt" és „Édesen, lassan" című dalokat. Sok napon át sok órát fordított még erre a kérdésre. Új dalokra hiába próbálta tanítani Mihályt. Mihály nem vett részt szerető szívvel a dologban és csökönyösen megkötötte magát. De valahányszor felhangzottak a Pincértől tanult dalok, azonnal felelt. Nem bírt magával, muszáj volt felelnie. A varázs erősebb volt nála. Végül Collins ötöt felfedezett abból a hat dalból, amit Mihály tudott: az „Isten, tartsd meg a királyt", az „Édesen, lassan", a „Veress, drága fény", az „Otthon, édes otthon" és „Evezz le velem a folyón" címűeket. A „Shenandoah"-t sosem énekelte Mihály, mert Collins és a leánya nem ismerték az öreg tengerészdalt és nem énekelték előtte soha. — Öt nóta elég. — mondta Collins végül — ha többet nem tanul Ez az öt nóta mindenütt őt fogja a fő attrakcióvá avatni. Aranybánya. Ha fiatal volnék és nem volna állásom, bizonyisten magam mennék vele körútra. XXXII. fejezet. Így aztán Mihályt végre is eladták kétezer dollárért bizonyos Henderson Jakabnak. — Így is ingyen adom, — mondta Collins. — Ha egy féléven belül nem fognak érte ötezer dollárt kínálni, nem értek a szakmaihoz. Túl fojr tenni azon a rhagne-r^Mbbi számot* kutyáján is. És'mn*:ínak nem kell foij-to* -^plygást, mutogatni magát a szíimi alatt. H$ nem biztosítja be mennél hamarabb öt- ] ==±S2 venezer dollárra, akkor bolond. Ha fiatal volnék és nem volna állásom, nekem bizony nem kéne jobb dolog, mint fogni ezt a kutyát és elindulni vele. Henderson teljességgel másnak bizonyult, mint Mihály minden eddigi gazdája. Semleges természete volt neki. Nem volt se jó, se rossz. Nem ivott, nem dohányzott, nem káromkodott, de nem is járt templomba és nem volt a fiatalemberek Keresztényszövetségének tagja. Vegetáriánus volt, de nem bigott, szerette az utazásos moziképeket és szabad ideje java részét Siedenberg olvasásával töltötte. Nem volt semmiféle vérmérséklete. Soha senki nem látta haragudni és mindenki azt mondta róla, hogy olyan türelme van, mint Jóbnak. Sőt tartott a rendőröktől, málházó tisztviselőktől és kalauzoktól, ha nem félt is éppen tőlük. Nem félt semmitől, mint ahogy Swedenborgot kivéve nem is szeretett semmit. A jelleme éppen olyan színtelen volt, mint a színtelen ruhája, mint koponyáján tenyésző színtelen haja, mint színtelen szeme, amellyel szemlélte a világot. Ostoba éppen úgy nem volt, mint bölcs, vagy tudós. Az életnek keveset adott, az élettől keveset kért, a mesterségében ő volt az élet remetéje. Mihály éppen úgy szerette, mint nem. Inkább egyszerűen elfogadta. Együtt utazták be az Egyesült Államokat és civakodás sohasem esett köztük. Henderson egyetlenegyszer sem kiabált életlen Mihályra, Mihály egyetlenegyszer sejk vicsorgott rá fenygetően. Egyszerűen együtt tűrtek, együtt léteztek, mert az élet árja együvé vetette őket. Szívbeli kötelék nem volt köztük, Henderson tulajdonos volt. Mihály birtoka volt Hendersonnak. Mihály éppen olyan érzéketlen volt iránta, mint ő volt minden egyéb iránt. De Henderson Jakab egyenes, tisztességes ember volt, üzleti szellemű és rendszeres. Ha nem döcögtek a végtelen utazások valamelyikén, naponta egyszer alaposan megfürdette Mihályt és utána alaposan leszárította. A fürdetést sem gorombán, sent sietve nem végezte. Mihály sohasem tudta, hogy szereti-e hát a fürdetést, vagy sem. Mindegy volt neki, része e világon való végzetének, mint ahogy Henderson végzetéhez tartozott, hogy őt ilyen gyakran fürdesse. (Holnap folytatjuk.) PESTI NAPLÓ 1922 szeptember 11. 3 Csak enyhe ellenérzés alá helyezik Ausztriát Genf, szeptember 20. Azt az 120 millió aranykoronát, amelyet a népszövetség megszavazott Ausztriának, a garanciális hatalmak három év alatt fogják folyósítani az osztrák kormánynak. A kölcsönt Franciaország, Anglia, Olaszország és Csehország adják. Svájccal még tárgyalnak, de nem valószínű, hogy ez az ország is részt vesz a kölcsönakcióban. Azt a tegnap terjesztett hírt, mintha Svájc máris hozzájárult volna a kölcsönhöz, ma megcáfolták. Zálogul a kölcsönért az entente-hatalmak a vámbevételeket és a dohánymonopóliumot követelik, további zálogokat nem kérnek. Érdekes, hogy az ötös bizottság tagjai nagyon csodálkoztak azon, hogy az osztrák delegátus megelégedett az 520 millióval. Entente körökben ugyanis azt hiszik, hogy ez az összeg nem lesz elég Ausztria talpraállítására, de most, miután látják, hogy Ausztria megelégszik vele, ők is remélik, hogy jó gazdálkodással ennek az összegnek után saját erejéből fog tudni tovább , tengődni.. Az ellenőrzési rendszabályokat-ín, eredeti érvekkel szemben most lényegesen enyhítették. Vigyáznak rá, hogy ne csorbítsák Ausztria szuverenitását és ezért csak egy népszövetségi ellenőrt küldenek Bécsbe, aki mellett ugyan a garanciális államok ellenőrző bizottsága is fog működni, de ennek a bizottságnak a tagjai nem fognak Bécsben székelni, hanem saját országaikban maradtak és csak időrőlidőre ülnek össze. Agaranciális hatalmak válaszát a népszövetség határozatára vasárnapra várják, úgy hogy hétfőre vagy keddre véglegesen tető alá hozzák a hiteltervezetet. 10.) ir Tábori püspök jelölés a református konventülésén.A református konvent madélután négy órakor a konvent Abonyi utcai házában három nagyfontosságú ügyben hozott határozatot. Így elfogadták azt a szabályzattervezetet, amelyet a honvédminisztérium készített el a református tábori püspökség felállítása és a püspök kinevezésére vonatkozólag. Az elfogadott szabályzat alapján azután mindjárt megejtették a jelöléseket is. Kode Lajos szekszárdi lelkészt, Nagy Ferenc alsódabasi esperest és Soltész Elemér nagybányai lelkészt egyhangú közfelkiáltással, és mindhármat egyenlően az első helyen kandidálták. A jelöltek közül a püspö NAPI JilREK Jiz utolsó csónakos Ma délelőtt egy gazdátlan csónakot fogtak el a dunai hajósok a Császárfürdő tájékán. Öreg, rozzant, fogatlan csónakot, amelynek orra alatt már a ráragadt moszat-bajusz is ősz volt. Az egyik naszádos szakértő tekintettel mustrálta végig az elaggot alkotmányt, aztán csak ennyit mondott: — A Daravcsik csónakja ... Ez a három szó egyben gyászbeszéd is volt Gyászbeszéd Daravcsik fölött, aki harmadnapja eltűnt az óbudai partokról s mint mára kiderült, végérvényesen abbahagyta a bárom mesterséget. Nem szállítja át többé K. Gy. urat és a felsőszigeti BAS-falókat veszedelmes ladikján a nagy víz túlsó oldalára, ahol a hajógyár tövében célszerű kiskocsmák nyiladoznak. Daravcsik csendes ember lett. Eleresztette az evező nyelét s örökre beszüntette a sörivást. Belefúlt a Dunába. Szegény Daravcsik, öreg, rozoga csónakos, szép, piros, rezes orrával nem kémleli többet az óbudai stucnikban a hanzis sört, ezt az egyetlen folyadékot, amelyet nemcsak tudomásul vett, hanem minden más levet kizáróan, kedvelt is. A pálinkaneműek iránt ugyanis — bár nagyon rendes tót ember volt — kevesebb hajlandóságot mutatott. A bor igen lelkesítette, a vizet pedig egyenesen utálta. Megvetette és lenézte ezt az ízetlen és színtelen, cseppfolyós haszontalanságot, amely legfeljebb csónakok hordozására alkalmatos. És most mégis ez okozta halálát. Megitatta magát szegény Daravcsikkal,aki életében soha vizet nem kóstolt... A sorstragédiák félelmes komorságából van ebben valami.. Daravcsikkal kiveszett errefelé az utolsó legendás csónakos. Prossz, kis lélekvesztőjébe nem volt tanácsos beülni, csak ha egész részegen igazgatta az öreg. Ha keveset ivott, vagy éppen józan volt, biztosan kifordította a nyári vendéget. De berúgva, úgy szelte keresztül ócska deszkacsónakja a legvadabb propellerhullámokat is, mint a bolygó hollandi hajója. Most aztán vége van a legendának. Meg Daravcsiknak is. A halászok fogták ki, nagy messze elárvult ladikjától és azóta a morgue hideg bádogasztalán nyújtóztatja öreg csontjait. Szegény, nyilván józan volt. Józan, ami nem is olyan csodálatos a mai sörárak mellett. Ez okozta vesztét. De emlékét megőrzik jámbor parti hajósok s okulásul elmondják majd unokáiknak is a vén sajkás szomorú történetét: Egyszer ivott életében vizet. Isten nyugtassa — de bele is halt, szegény... . - .i * •- - .