Pesti Napló, 1922. december (73. évfolyam, 274–297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

8 Péntek PESTI NAPLÓ 1922 december 1 AZDAS Mezőgazdaság és fc®zv rend Versec városának német részében, a paraszthá­zak kertjei között nincsen kerítés. Mindenki átmehet a maga kertjéből akár az ötödik szomszéd kertjébe. De ez nem szokás. Versecen a hatéves gyerek is tudja, hogy ha a szomszéd tájáról alma esik le a közös útra, azt nem szabad felvenni, mert az a szom­szédé. Viszont Budapest környékén, a sok parlagon heverő területen, nem mernek gyümölcsöt telepíteni, mert a gyümölcsöt már éretlen korában leszedné a szomszéd. Sőt a ma kiültetett facsemeték is hol­napra el szoktak tűnni. Gondos gazda segít magán: kerítést húz. De a szomszéd, vagy akármelyik járó­kelő, ha eszébe jut, a kerítést nem respektálja, át­mászik rajta, vagy szétdönti. Amelyik gazda a saját termését mégis meg akarja menteni, ért dilit oda. A kerítés meg az őrzés azonban költséget okoz, tehát a termelést megdrágítja. Egyáltalában a gazdasági termelést végtelenül megnehezíti és megdrágítja a vagyon­rongálás, lopás, fosztogatás, rablás, sikkasztás, hamisítás, csalás és panamázás. Ha igazán azt akarjuk, hogy a gazdák többet termeljenek és terményeiket olcsóbban adhas­sák el, akkor a közrendet kell előbb megszilárdíta-Esti Zürich: korona 0.22'A, márka 0.38'A. A korona zürichi árfolyama csütörtökön nem változott. A márka kurzusa egy negyedponttal javult és a teg­napi 0.06% után a mai zárlat 0.06% volt. A délutáni üzlet sem hozott e kurzusokban változást Berlinben megnyugvást keltett, hogy az angol sajtó erélyesen szembeszállt Poincaré fenyegetőzéseivel és a hírre a külföldi fizetőeszközök, elsősorban a dollár ára ol­csóbbodott A tegnapi 8375-ös kurzus után a dollárt ma délben 7650-es középárfolyamon jegyezték. Dél­után szilárdabb volt az irányzat és 7850-ig ment fel a dollár. A mi Devizaközpontunk csütörtökön ma­gasabb márkaárfolyamot állapított meg, 0.30—0.35 koronás alapon. A kiegyenlítő törvénytervezet módosítását kérik az érdekképviseletek. A belső kiegyenlítő törvény előadói tervezetének megvitatására a pénzügyminisz­ter ma délutánra értekezletet hívott egybe. Ez az ér­tekezlet elmaradt, mert az érdekképviseletek a ren­delkezésre álló pár nap alatt nem tudták kellően át­tanulmányozni a tervezetet. Valószínűleg hétfőn fog­ják megtartani ezt a tanácskozást, amelytől pénzügyi körökben nagy eredményt várnak. Azt hiszik, hogy a pénzügyminiszter nem fog szigorúan ragaszkodni a tervezet szövegéhez és az értekezleten elhangzó ér­vek hatása alatt bizonyos engedményeket fog tenni a belső kiegyenlítő törvény gyakorlati megvalósítása érdekében. Remélik, hogy a kárt szenvedetteket leg­alább kötvényekben fogják kielégíteni. Az érdekelt­­ség tisztában van azzal, hogy a készpénzzel való ki­elégítés óriási inflációt vonna maga után. A belső kiegyenlítő törvénnyel kapcsolatos kérdéseket a Ma­gyar Jogászegylet is tárgyalni fogja. A jogászok fő­kifogása az ellen irányul, hogy a felszámoló­hivatal határozatai ellen nincs helye semmiféle jogorvoslat­nak, pedig a jogászok felfogása szerint a klíring­eljárás során gyakran alakulnak ki ellentétek az ál­lam és a felszámolásban résztvevő adósok, vagy hite­lezők között kényszerbiztosítás a Dunagőzhajózásinál. A Dunagőzhajózási Társaság a maga legsajátabb el­határozásából kényszerbiztosításra kötelezi az utóbbi időben feleit és e kockázatát egy bécsi Poolnál vi­szont biztosítja. A bécsi kötelékben pedigg az utód­államok biztosítótársaságai szedik be a díjbevétele­ket, noha ezzel szemben magyar társaság nem köt­het biztosítást az utódállamokban. A Duna gőz­hajózásinak cégjegyzése szerint nem szabad bizto­sítással foglalkozni. Ennél azonban fontosabb, hogy a kötvények 2%-os illetékét és milliókra menő adó­ját megkapja-e a magyar kincstárt Hogy az Első Magyar is benne van még kényszeredetten a bécsi Poolban, ez nem változtat a kényszerbiztosítás visz­szásságán. Az állami felügyeletről szóló új törvény a külföldi üzletektől külön jelentést és zárszámadást követel. A viszontbiztosítás révén külföldi érdekelt­ségekhez jutnak a magyarországi díjtételek, ame­lyek ily módon elkerülik az illetéklerovás, az adózás és a nyilvános elszámolás kötelezettségét. Hosszabb időt kérnek a részvényesek az elővételi­­jog gyakorlására. (A Pesti Napló­­ posttjából) A nagybankok után a kis- és középbankok is fölemelték alaptőkéjüket. Követik e példát az ipari vállalatok is és e tőkeemelések most a legrövidebb idő alatt le­bonyolításra is kerülnek. Ez a „legrövidebb idő" egy­úttal az elővételi jogok gyakorlásának rövid lejára­tait is jelenti, ami bizony, a megváltozott gazdasági viszonyok között, igen káros hatású azokra az érték­papírtulajdonosokra, akik egyúttal nem tőzsdelátoga­tók és akik manapság igen tekintélyes számban van­nak. A nagyközönség azelőtt értékpapirosait java­részt bankoknál és ügynököknél tartotta, akik eze­­ket szakszerűleg kezelték és például tőkemeléseknél a részvénytulajdonos a legtöbb esetben csak e műve­let lebonyolítása után kapott értesítést arról, hogy számára megvásárolták az elővételi jogban biztosított új részvényeket. Ma azonban, sajnos, másként áll a dolog. A bankok nem adnak lombardhitelt és az idő­közönként fel-felbukkanó riasztó hírek a nagyközön­ség túlnyomó részét arra készteti, hogy az értékpapí­rotokban elhelyezett kis tőkéjét odahaza őrizze, így azután nem ritka eset, hogy az ezer és ezer fejű nagyközönség egy része a tőkeemelésről csak akkor értesül, amikor már az új részvény vásárlására biz­tosított jog gyakorlásának határideje lejárt.­Illetékes köröknek igazán gondoskodni kellene arról, hogy a részvényesek valóban élhessenek az elővételi jogokkal nánk. Amíg azonban a büntettek elkövetőit és egy­szersmind sugalmazóit fel nem jelentjük s kézre nem kerítjük, vagy ha mégis kézrekerítjük, igazán meg nem büntetjük, addig lényegesen több és olcsóbb ter­melésről szó sem lehet. A közrend egyébiránt nemcsak a törvényes igazságszolgáltatás módjától, hanem az emberek er­kölcsi érzületétől is függ. A fogyasztóknak és a gaz­dáknak egyaránt elsőrendű érdekük, hogy az embe­rek erkölcsi érzülete megszilárduljon. Ahol azonban a gazdák maguk sem ragaszkodnak mindig a szi­gorú erkölcs elveihez, hanem néha terményelrejtés­sel, adóletagadással, vesztegetéssel s más erkölcste­len fogásokkal maguk is példát mutatnak arra, hogy embertársaikat hogyan lehet kijátszani, s ott másoktól sem követelhetnek nagyon tiszta erkölcsöt. Mindenki panaszkodik az általános drágaságra. De azért a törvényes igazságszolgáltatás gyengéit, valamint az általános erkölcsi züllést is mindenki ismeri s mindenki átsiklik rajta; pedig ha ezen a két lényeges bajon segítenénk, akkor szinte játszva lehetne többet termelni és olcsóbb terményeket for­galomba hozni. (B.) és ne kívánják, hogy az új részvények kiváltása öt-hat nap alatt történjék. Egy részvényes, aki nem tőzsdelátogató. A felvidéki pénzintézetek a cseh-m­agyar ch­aring ellen. Pénzügyi körökben ma az a hír terjedt el, hogy a cseh kormány a maga részéről a kölcsönös fizetési tilalmi rendeletet december 1-én közzéteszi. Infor­mációink szerint ez a hír nem felel meg a valóság­nak és nem valószínű, hogy a tilalmi rendelet a közeljövőben kibocsátásra kerüljön. A felvidéki in­tézetek november 26-án Pozsonyban értekezletet tar­tottak, amelyen a kölcsönös követelések és tartozások Clearing útján való rendezése ellen foglaltak állást. Ehelyett, mint értesülünk, az intézetek azt kívánják, hogy a cseh kormány a jelzálogkölcsönök visszafize­tésére vonatkozó tilalmat haladéktalanul léptesse életbe. , Az Olasz Kereskedelmi R.-T. felisámolása. A Magyar Agrár- és Járadékbank, a Banka Orientale és a Banka Commierciale érdekeltségében alakult meg 1919-ben az Olasz Kereskedelmi It.-P. egy millió líra alaptőkévé­, amelyet közben négymillió lírára emeltek fel. A vállalat kiviteli­ és behozatali üzletet folytatott és e célból Bécs­ben, Milánóban és Sátoraljaújhelyen tartott fenn fiókot, közben magába olvasztotta a Molnár é­s Gergely import­­­üzletet is. A részvénytársaság most december 9-iki köz­gyűlésén határoz a társaság végső felszámolása dolgában. Az 1.110.000 korona magyar alaptőke mellett a legutóbbi mérleg 932.110 korona veszteséget mutat ki. Az állam 45 milliót keres a babkivitelen. A ter­ménytőzsdén ma közhírré tették, hogy a kormány 100 vagón bab kivitelét engedélyezte és a kiviteli illetéket egy kiló bab után 45 koronában szabta meg. A babexportőrök körében érthető örömöt keltett a kivitel engedélyezése, csak a 45 koronás illetéket sokalták. Olyan nyilatkozatok is hallatszottak, hogy a 100 vágón babot aligha lehet a 45 koronás illeték­kel terhelten elhelyezni. Sérelem a tattersalli lovak takarmányozása körül. A Magyar Lókereskedők és Lóügynökök Országos Egyesüle­tének elnöksége mai ülésén foglalkozott a fővárosnak azzal a tervével, hogy ezentúl a Tattersallban elhelyezett lovak takarmányozását mint vállalkozó maga kívánja ellátni, elhatározta, hogy ezt a tervezett intézkedést randkívü­l sérelmesnek tartja, s ezért holnap küldöttséget meneszt Várna Ede tanácsnokhoz. Az egyesület kimondta azt is, hogy a Magyar Lókereskedők Országos Szövetségének működése ellen óvást emel, mert a lókeresk­edelem­ érdekeit a már 20 éve fennálló egyesület van hivatva képviselni, s nem egy pár hónappal ezelőtt alakult alkalmi szövetség. Weimári levél, amely tettén éri a budapesti drágasá­got. Levelet hozott nekünk a posta Weimárból. Egy kaver­tányi parfümöt vár az ember egy ilyen weimári levéltől, kedveset és előkelőt, mint amint ez a patinánsan finom német v­áros. És kaptunk ehelyett számokat, hozzára­gasztva olyan költészet nélkül való szavakhoz, mint a főzőliszt, borjúhús, margarin, vagy a gyufa. S a számok, amelyeket egy weimári magyar honfitársnőnk között ve­j­­ünk, az ódon nagyhercegi csipkék hangulata helyett ak­­­tuális érdekességgel kárpótol. A piaci árak gyűjteményét kaptuk, a márka tragikus semm­ibeveszése idején magasra emelkedett árakét, amelyek leleplezően beszédesekké vál­nak, ha átszámítják — és Istenem, úgy benne vagyunk ma az átszámításban — a budapesti piac koronáira. Min­denekelőtt konstatálnunk kell, hogy október 1. óta, ami­kor a márka még 0.31 volt Zürichben, az árak Németor­szágban kétszeresre, háromszorosra emelkedtek. A mai 0.0694 pontos márka csak ötöde a két hónap előttinek, ha az árak megállapításainál erről csal­ mérsékeltebben vet­tek tudomást. (Nálunk ezt megfordítva csinálják, s még azonfelül valami különös árdrágító lóugrás szerint.) Így történt, hogy a főzőliszt fontja Weimarban október 1-én 44 márka volt, ma pedig 150, a cukor 90 helyett 180, a kávé 1300 helyett 2500, a borjúhús 150 helyett 330, a kenyér­­ pedig 24 márka helyett 120. A szegény weimáriak, ameny­­­nyire a német fegyelmezettség engedi, bizonyára panasz­kodnak a drágaság miatt. Ha nem volnánk benne úgy az átszámításban, mint ahogyan benne vagyunk, még meg is sajnálnánk őket. Így azonban nem tehetjük, mert ha a weimari fontokat és márkákat kilókban és koronákban­­ írjuk le, minden sajnálkozást a magunk számára kell el­­­ tennünk. Lesz ilyenformán az egy kilogram főzőliszt 90 korona, a príma borjúhús 200, a príma marhahús 215, a ke­nyér 70, a só 18, a rizs 72, a cukor 108, a kávé 1600 ko­rona. A vaj és zsír ugrott legnagyobbat október 1. óta Weimárban, az előbbinek fontja 250 koronáról 1350-re, az utóbbié 230-ról 1500-ra, koronákban ez 800, illetve 900 ko­rona. A zsír az egyetlen cikk, amelyben együtt tartunk , a weimáriakkal, akik viszont 20 márkáért, vagyis 6 ko-­­ronáért kapják a zsemlyét 2 koronáért dobozonként a gyufát és 300 koronáért a két zenter, vagyis métermázsa fát. Tehát — ugye — nem a szegény weimárikat kell sajnálnunk, s igazán csak a márka tragikus sorsa menti meg őket attól, hogy sárgultan ne irigyeljük. Résztve­vően sírunk a márka miatt és észre se vesszük, hogy a közel négyszerannyit érő koronánkkal háromszor annyit kell koplalnunk. Ha ezt a két számot megszorozzuk, ki­jön a magyar­­ árdrágítás! index. A munkaadók antiszociálisnak tartják a munka­védelmi törvényjavaslatot. A budapesti kereskedelmi és iparkamarában az összes gazdasági érdek­képviseletek bevonásával ma délután ankétet tar­tottak, amelyen a gyermekek, fiatalkorúak és a nők munkájának védelméről kiadott törvénytervezetet vi­tatták m­eg. A tervezetet Hallóssy István kamarai titkár ismertette. A munkaidő szabályozásában és a munkaközi szünetek elrendelésével megnyilvánuló korlá­tozásokon kívül nagy adminisztrációs terheket jelent a munkaadókra ez a tervezet, amely tulajdonképpen keret­törvénynek készül, mert csak bizonyos elveket hangoztat, a döntés jogát azonban a miniszternek tartja fenn. A tervezetet revízió alá kell venni és tekintettel kell lenni a magyar ipar speciális helyzetére és arra a körülményre, hogy a legyőzött ország termelési viszonyai kedvezőtle­nebbek, mint a háború előtt voltak. Ezután Stromfeld Aurél, a vasművek és gépgyárak képviseletében azt a felfogását­ fejtette ki, hogy ez a törvényjavaslat előfutárja a nyolc órai munkaidő általános behozatalának, amelyre pedig a sokkal f­ejletteb nyugati államok sem tértek még át. Ebből a szempontból tulajdonképpen antiszociális a javaslat, mert problematikussá teszi a foglalkoztatási le­hetőségeket. Dr. Erős Sándor, Gipsz Lipót, Kemény Béla és mások hozzászólásai után Kaszab Aladár, aki az értekezleten elnökölt, összegezte az elmondottakat. Eszerint a munkaadók szociális alapon állanak, de hatá­rozottan állást foglalnak az ellen, hogy a tervezet nincs tekintettel a munka minőségére és a különféle iparágak speciális helyzetére. Az értekezlet határozatából kifolyó­lag a kamara felterjesztésben fogja kérni a minisztert, hogy a törvényjavaslat megvitatására kitűzött időpontot halassza el és az érdekeltségnek adjon módot arra, hogy megfelelő adatokkal világíthassa meg álláspontját és ki­fogásait. Engedélyezik az o­lajosmagvak kivitelét. A földmíve­lésügyi minisztérium javaslatára a Miniszteri Tárcaközi Bizottság szombati, vagy hétfői ülésén fogja engedélyezni a napraforgómag-, kendermag-, tökmag- és lucernamagki­vitelt. Indokolatlan a készbőr árának emelése. A gyáro­sok és nagykereskedők elhatározása, hogy tíz száza­lékkal fölemelik a készbőr árát, teljesen váratlanul érte a bőrpiacot. A kiskereskedők, a cipészek és a vidéki fogyasztók ugyanis ép az ellenkezőjét várták. Alapos oka volt ennek a várakozásnak. Októberben a vidéki kereskedők hosszú időre ellátták magukat készbőrrel. Olyan nagy üzleteket csináltak a Szere­csen utca bőrkereskedői, hogy a legtöbbje kétszer is megforgatta a pénzét A vidékre vásárolt bőrnek még a felét sem dolgozhatták föl a cipészek. A bu­dapesti raktárak azóta újra megteltek készbőrrel (jobbára dumping­árakon vásárolt cseh áruval) s ma az a helyzet, hogy a gy­árak négy hónapra való készlettel rendelkeznek és túlzsúfoltak a Szerecsen utca készbőrraktárai is. Mindez alapos ok lenne a készbőrárak leszállítására, nem pedig a rejtélyes ár­emelésre, aminek a gyárak és kereskedők vajmi cse­kély hasznát fogják látni, mert a cipő ára nem kö­veti a készbőrt. A cipő ára esik, mert a cipő árát a fogyasztás irányítja s nem a gyárosok és az árpo­­­litika, mint a készbőrét A készbőr érthetetlen ár­emelését egyedül a küszöbön álló karácsonyi vásár­ral lehetne úgy, ahogy magyarázni. Tíz napig (de­cember 1—10) tart a vidéki bőrkereskedők karácsonyi vásárlása s lehet hogy ez adta a készbőráremelés ötletét A szegedi paprikapiac november 29-ikén, Lanyha irányzat mellett az üzlet csekély. Arak: édes, nemes kü­lönleges 1000, édes nemes 900, félédes 800—850, rónea­la 600-650, Ila 400, Illa 200-800, füzéres 1400 korona. Magyar Általános Gépgyár Rt. közli, hogy alap­tőkéjét 50 millió koronára emeli; ez alkalommal a részvényeseknek 37.000 darab új részvényre elővételi jog biztosíttatik 5:1 arányban, darabonként 1000 ko­rona áron, hozzáadva 100 koronát a költségekért. Az elővétel december 6—14-ig bezárólag a Magyar Ál­talános Hitelbanknál gyakorolható. A mai piacok. Az élelmiszerpiacon estek ugyan valamivel az árak az utóbbi időben, a közönség­nek azonban még mindig túl drága a piac, úgyhogy nagyon lefokozza az igényeit és csak keveset vásárol. A felhozott mennyiség nagy része így természetesen az eladóknál marad és­ az új felhozatal napról-napra csökken. A zöldségpiacon, mely eddig leggazdagabban volt el­látva készletekkel, ma sok árus ki sem nyitotta bódéját. Áruhiányról természetesen nincs szó, mert a meglevő készletek még mindig túlhaladják a közönség igényeit. A marhavásáron az árak kilogramonként 5— 10 koronával estek. A forgalom lanyha volt, mert a hús­fogyasztás gyenge és a külföldre sem történtek vásár­lások. Felhajtottak: 25 bikát, 312 ökröt, 433 tehenet, 9 bivalyt, 55 növendékmarhát, összesen 864, ebből 55 ro­mániai származású. Árjegyzések kilogramonként, élő­súlyban, levonás nélkül: ökör, legjobb minőség 155—200, kivételesen 265, közép­minőség 105—145, silányabb 85—100; bika, jobb­­minőségű 110—145, kivételesen 200, silányabb 95—100; bivaly 80—125; tehén, jobb minőségű 105—145, ki­vételesen 210, silányabb 75—100; kicsontozni való­ marha 70—88; növendékmarha 85—95 korona. A sertésvásár irányzata lanyha volt. Felhaj­tottak 897 sertést. Arak kilogramonként, élősúlyban. Könnyű sertés 320—425, közép 390—430, nehéz 420 korona. JS bécsi tőzsde Bécs, november 30. Az értéktőzsdén az üzleti kedv ma is rendkívül csekély volt, az árfolyamok legnagyobb része ennek dacára szilárdan tartott maradt. Élénk érdek­lődés mutatkozott a Délivasúti értékek iránt, a vasút pénzügyi kérdéseinek küszöbön álló rendezése folytán. Élénk kereslet volt r­­ég néhány cseh és magyar arbitrázs­értékben. A befektetési piac lanyha volt. 7651 m­intív Alapa esett a d­ollról* Berlin, november 30. A devizapiacon az angol sajtónak Poincaré fenyegetéseivel szemben való ellenséges maga­tartása már kora délelőtt kisebb áreséseket idézett elő, amelyek egyre nagyobb méreteket öltöttek, úgyhogy vé­gül is a dollár 7650-ig esett. Az értékpapírmagánforgalom­ban kezdetben kisebb lanyhaság volt, később a magán­közönség egyre érkező vételi megbízásainak hatása alatt a hangulat megjavult. FZLEI.Ő8 SZERKESZTŐ, MESTER SÁNDOR KIADÓTULAJDONOS­­A .PESTI NAPLÓ" RÉSZVÉN­Y TÁRSASÁG

Next