Pesti Napló, 1923. március (74. évfolyam, 48–73. szám)

1923-03-28 / 71. szám

Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 600 K Negyedévre .. . 1700 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon ... 30 K Ausztriában és Bécsben­ 1000.— osztrák korona Jugoszláviában lVs dinár­iS (í) Szerda, március 28 Persze, a plakátok, a mozi reklámjai, az újsághirde­tések a főbűnösök, Ők azok a veszedelmes csá­bítók, akiknek nem lehet ellentállani. Róluk árad a munkások agyába és szívébe az a le­küzdhetetlen szuggesztív erő, amely kiván­dorlásra készteti őket... A hivatalos felfogás ez és ennek csak logikus következése, hogy a rendőrség betil­totta a kivándorlásra csábító hirdetéseket, a mozikban elkoboztatja az ilyen reklámhir­detések lemezeit és erélyesen lép fel azok ellen a hajóstársaságok ellen, amelyek meg nem engedett módon igyekeznek szaporítani kivándorló utasaikat. Szó sincs róla, hogy helytelenítenék eze­ket a rendőri intézkedéseket. Viszont azonban arra sem vagyunk hajlandók, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítsunk nekik. Az a meg­győződésünk, hogy a legszebben megfogal­mazott hirdetések, a legügyesebben vetített moziképek, a legédesebb szavú kivándorló­ügynökök sem tudják elcsábítani azokat az embereket, akik nem érettek meg arra, hogy a kivándorlásra csábításnak áldozataivá vál­janak. Ezt az elbágyasztó megérlelést pedig túlnyomó részben mindig a gazdasági viszo­nyok végzik el. Egészen bizonyos, — minden­ki, aki komolyan foglalkozott a kivándorlás kérdésével és nem frázisok után indul, el kell, hogy ismerje — aki jól érzi magát hazájá­ban, aki legalább azt az életszínvonalat tudja biztosítani magának, amely létminimumot jelent, az esetek kilencven százalékában egy­általában nem gondol kivándorlásra. Egyes különleges helyzeteket nem tekintve, amikor teljesen egyéni okok hatnak arra, hogy a ki­vándorlás irányába lendüljön az akarat, ál­talánosságban csak a megélhetés lehetetlen­sége próbáltatja meg az emberekkel az ide­genben való exisztencia lehetőségével való kísérletezést. Teljesen igazat adunk a rendőrségnek abban, hogy értékes munkáskezek kivándo­rolnak az országból. Csak az okát keressük másfelé. A rendőrség szerint csábító, de rend­szerint h­azug ajánlatok hatása alatt történik ez a kivándorlás, szerintünk azért, mert ezek a dolgozni vágyó kezek sok esetben hiába nyúlnak munka után, így aztán érthető, hogy e kezek tulajdonosai előtt már nagyon is csábítónak tűnik fel az olyan ajánlat, amely akármiféle munkával biztatja az itt­hon munkára hasztalanul vágyót. A diagnózisnak ez a különbsége maga után vonja az orvoslás módjának különbségét is. A rendőrség gyógyító módja merőben tü­neti kezelés, amely nem is a legveszedelme­sebb tünetek ellen irányul. A mi gyógymó­dunk ellenben a betegség okát akarja eltün­tetni. Segíteni kell a munkanélküliségen a munkaalkalmak tervszerű, rendszeres szapo­rításával, segíteni kell a rosszul fizetett mun­káson olyképpen, hogy munkaadóját abba a helyzetbe hozzuk, hogy nagyobb munkabére­ket fizethessen. Ez azonban csak akkor lehet­séges, ha gazdasági és pénzügyi politikánk lehetővé teszi az ország gazdasági és pénz­ügyi talpraállását. A termelés mai alacsony fokának elháríthatatlan következménye, hogy a munkaadók gyakran nem tudnak elegendő munkát juttatni a munkásoknak, nem egy olyan munkáskéz, amely szívesen vállalná a munkát, kénytelen tétlenül vesz­tegelni. A többtermelés kérdése tehát szoro­san összefügg a kivándorlás kérdésével. Ke­vesebbet emlegessük, ritkábban dicsőítsük, de próbáljuk cselekedetté váltani és fokozatosan mennél többet megvalósítani belőle. Mihelyt megszűnik frázisnak lenni a többtermelés, a rendőrségnek egyáltalán nem lesz szüksége a kivándorlásra csábító hirdetmények betiltá­sára, mert aligha akad, aki lépremenne nekik. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon­: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Szerkesztőség Bécsben | Kohlmark* ~ Rassay élesen támadja a keresztény ellenzéket Beniczky elbukása miatt (Saját tudósítónktól.) A komáromi választás ered­ménye általános meglepetést keltett a polgári ellen­zéki politikusok között. A Pesti Napló munkatársa a választásról beszélgetett Rassay Károllyal, aki a választással kapcsolatban ezt mondotta: — A komáromi és bajai választások eredménye mélyen lehangol. Nem keresek vigasztalást abban a kormányra nézve kétségtelenül kellemetlen körül­ményben, hogy mindkét helyen csak egy kis töre­dékkel sikerült szótöbbséget szerezni a kormány tag­jai számára. Ez a körülmény nem változtat azon, hogy titkos szavazás mellett a kormány két minisz­tertagja mandátumot kapott. — A bajai választás körülményeit nem ismerem. Annál elszomorítóbb azonban a komáromi választás eredménye. Beniczky Ödön jelölését az egész ellenzék alátámasztotta. Nekü­nk, értem ezalatt a szociáldemo­krata pártot és saját magamat, kétségtelenül áldoza­tokat kellett hoznunk, mert hiszen Beniczky határo­zott egyéniségével sohasem hagyott kétséget aziránt, hogy a közélet nem egy domináló kérdésében velünk ellentétes elveket vall. Mégis úgy éreztük, hogy a keresztény legitimista jelöltet teljes erővel támogat­nunk kell gróf Klebelsberg Kunóval szemben. — Egy pillanatig sem gondoltunk azonban arra, hogy Beniczkyt éppen a keresztény legitimista oldal­ról fogják cserbenhagyni, vagyis éppen azok, akik­nek programját képviselte a múltban és vallotta a jelen választásnál is. Ezzel szemben azt kellett a választóközönségnek látnia, hogy Beniczky a válasz­tási küzdelemben nem kapott aktív támogatást, csak tőlünk. Hiába próbáltam személyesen kapacitálni a keresztény ellenzék tagjait, h­ogy teljesítsék ellen­zéki kötelességüket egy az ő programjukat valló jelölttel szemben, minden ilyen irányú törekvésem eredménytelen maradt. Azonkívül, hogy Huszár Ele­mér és Griger Miklós Boniczky múlt vasárnap meg­akadályozott programbeszédére lejöttek, a keresztény ellenzék egyetlen tagját sem lehetett rávenni arra, hogy egy Budapesttől két­­órányi távolságra fekvő helyre lemenjen Beniczky Ödönnek támogatására, akivel annak idején a választások alatt bizonyára sűrű érintkezést tartottak fenn. — Most már megmondhatom, hogy gyengélkedé­sem mellett éppen ez volt az ok­a annak, hogy a va­sárnapi választásra nem utaztam le Komáromba. Nem akartam ugyanis még kirívóbbá tenni, hogy a polgári ellenzék részéről egyedül az én exponált sze­mélyem az, amely Beniczky mellett nyíltan állást­foglal. Nem kérdéses, hogyha a keresztény legiti­mista ellenzék a legkisebb mértékben teljesítette volna kötelességét és nem hagyta volna Beniczkyt a választóközönség előtt abban a ferde helyzetben, hogy keresztény legitimista politikus létére egyedül a szociáldemokraták és a mi támogatásunkat tudta felmutatni, akkor játszva megszerezte volna azt a 150—200 főnyi szavazatot, amelyet kétségkívül azért vesztett el, mert a keresztény legitimista szavazók semminemű bizonyítékát nem látták annak, hogy Beniczkyt keresztény legitimista oldalról is támogat­ják. Beniczky egy tapasztalattal gazdagabb lett. Most mérlegelheti egyrészt politikai ellenfeleinek fegyverbarátságát és értékét, másrészt pedig politi­kai barátainak hűségét és áldozatkészségét. — De nem kell szomorkodni. Bizonyára minden helyre lesz pótolva nemsokára. Hiszen közel van már­április 9-ike, amikor a keresztény legitimista poli­tikusok felvonulnak a néhai IV. Károly császári és apostoli királyi felség lelki üdvéért bemutatandó­ gyászistentiszteletre. Mi pedig polgári ellenzék és szociáldemokrata párt, akik nem tudunk a politiká­nak ilyen előkelő magaslatára fölemelkedni, el fog­juk raktározni a jövőre azt a tanulságot, hogy mennyit érhet nekünk az egy fronton való küzdelem a keresztény ellenzékkel, ha ilyen szomorú tapaszta­latokra kell jutni azoknak is, akiket az elvi állás­pont közössége fűz hozzájuk. Amerikai és európai propaganda a jóvátétel megoldása és a Németországnak nyújtandó kölcsön Sidében A római kongresszus bizottságot küldött ki az amerikai javaslat tárgyalására Róma, március 27. A kereskedelmi kamarák római nemzetközi kongresszusának mai ülése rendkívüli jelentőséget nyert azzal, hogy a kongresszus az amerikai jóvá­tételi javaslat letárgyalására széles jogkörrel bizott­ságot küldött ki. A bizottság tagjai Amerika részé­ről Booth, az ismert nagybankár, Anglia részéről Schuster, Franciaország részéről Levandowski, to­vábbá Olaszország, Belgium, Hollandia és Svédország egy-egy képviselője. A bizottság ma már Rómában össze is ü­lt és első teendője az volt, hogy Ameriká­ban nagy propaganda megindítását határozta el. A propagandának az a célja, hogy az újjáépítési esz­mének megnyert ezernyolcszáz bank és huszonkétezer kereskedelmi kamara segítségével kedvező hangula­tot teremtsenek a Németországnak nyújtandó jóvá­tételi kölcsön számára. A bizottság ezzel a propagan­dával párhuzamosan Európában is mozgalmat indít, hogy a jóvátételi probléma megoldásával és az európai pénzárfolyamok stabilizációjával megteremt­sék az amerikai segély előfeltételeit. (V.) A német pártok megtagadják a­­,föltétlen megadást" Berlin, március 27. (Wolff.) A birodalmi gyű­lés külügyi bizottsága is délben ülést tartott, amelyen a beteg kancellár helyett Rosenberg kü­lü­gymin­iszter részletes jelentést tett a politikai helyzetről. Jelentése teljesen bizal­mas természetű volt. Utána Müller-Franken kép­viselő szólalt fel, aki megokolta, hogy a szociálde­mokratáik miért indítványozták a bizottság ülésének összehívását és felvilágosítást kért a birodalmi kan­cellár müncheni beszédének több pontjára nézve. A vita során, amelyen­­ valamennyi párt képviselője részt vett, kialakult az az egyhangú elhatározás, hogy a francia kormány részéről követelt feltétlen meg­adást megtagadják és folytatni fogják a passzív el­lentállást, hogy ennek, valamint a nemzetközi meg­állapodásoknak segélyével a Ruhr-vidéket megszaba­dítsák a jogellenes betöréstől. A szocialista parlamenti frakciók berlini tárgyalásai Berlin, március 27. A szövetségesek szocialista parlamenti frakciói­nak tagjai közül még többen Berlinben maradtak, hogy folytassák a német szociáldemokraták vezetősé­gével és egyéb gazdasági tényezőkkel a jóvátételi kérdés megoldását célzó tárgyalásokat. A tegnapi ér­tekezleten elfogadott határozat megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket a parlamentközi szo­cialista bizottság belga képviselőkből álló ellenzéke a határozathoz való hozzájárulás előfeltételéül föl­állított. Henderson és Macdonald visszautaztak Lon­donba. Az angol és a német szocialisták most új jóv­óvátételi tervezet megállapításán dolgoznak. (II.) Francia rendszabályok a bochumi kereskedők ellen Berlin, március 27. A lapok bochumi jelentése szerint a város fr­incia polgári parancsnoka felhívta a bochumi kereskedő­ket, akik üzleteiket a francia rekvirálások ellen való tiltakozásuk jeléül már négy hét óta zárva tartják, hogy április 1-ig ismét nyissák ki rendesen üzletei­ket, mert különben az üzletek tulajdonosait, vagy vezetőit egy esztendőn túl terjedő fogházbüntetéssel fogják sújtani. A franciák ezenkívül kijelentették hogy maguk fogják az árusítást végezni. Poincaré a kamara pénzügyi bizottsága előtt beszámolt a politikai és gazdasági helyzetről Párizs, március 27. A kamara pénzügyi bizottsága ma délután tar­totta nagy érdeklődéssel várt ülését, amelyen Poin­caré miniszterelnöknek válaszolnia kellett a bizott­ság által hozzá intézett negyven kérdésre. Poincaré általános expozét terjesztett elő a politikai és gazda­sági helyzetről, majd kijelentete, hogy a franciák és belgák Németországban 2800 négyzetkilométernyi te­rületet szállottak meg, amelynek széntermelése évi 96 millió tonna, míg a meg nem szállott Németország területe 500.000 négyzetkilométer, de széntermelése csupán évi 8 millió tonnára rúg. A megszállott terü­leten mintegy tizennégyezer kokszot termelő üzem van, a meg nem szállott Németországban pedig csak néhány száz hasonló üzem. (II.) Párizs, március­­7. A francia külügyminisztériumban ma este kije­lentették, hogy a londoni francia nagykövetnek­­ Foreign Office-ban tett tegnapi látogatása azért tör­tént, hogy a Godley tábornokkal az angol zónában­ levő vasutak francia igénybevétele eségyében létrejött megegyezés jóváhagyását megeüreem. (V.)

Next