Pesti Napló, 1923. június (74. évfolyam, 122–145. szám)
1923-06-08 / 127. szám
A * SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL Erzsébet korút 18. szám. TELEFON : József 62-30, 62-31, 62-52 Felelős szerkesztő: József 62—36. Szerkesztőség Bécsbei, I., Kohlmarkt 7. ..1U« Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK! Egy hóra ...... 1000 K Negyedévre 2800 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 50 K Vasárnap ....... 70 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap 1200, vasárnap 1500 osztrák korona. //frói 74. évfolyam 127. szám ... J. f3o U *5. 1 HI^ ITlYK . » UjillPf ! 1 Péntek, június 8 Eszünk ágában sincs azt mondani, elég volt a tisztviselőkből! Nem volt elég belőlük! Csak maradjon tovább is napirenden ez a kérdés mindaddig, míg legalább úgy ahogy meg nem oldják. A tisztviselő számára igenis biztosítani kell a rendes megélhetést, s lehetővé kell tenni, hogy felelősségteljes feladatát becsülettel megoldhassa. Ma is az a nézetünk, hogy a kérdés kibogozásához csak akkor közeledhetünk sikeresen, ha először a létszámcsökkentést viszik keresztül. Csonka-Magyarország képtelen eltartani annyi hivatalnokot, mint amennyit Nagy-Magyarország eltartott és még kevésbé képes őket úgy eltartani, ahogy Nagy-Magyarország eltartotta őket. Ez oly világos, hogy a négyesztendős kisgyermek is megértheti. A felesleges tisztviselők tehát először a gazdasági és a társadalmi élet más útjaira terelendők s gondoskodni kell arról, hogy, ezeken az utakon el ne bukjanak, akkor azután a megmaradottaknak olyan asztalt lehet teríteni, amely mellől nem kell korgó gyomorral felkelniök. De úgy beállítani a tisztviselőkérdést," mintha ez lenne az ország egyetlen éslegégetőbb sebe, mintha a tisztviselőn kívül más itt kopottan és rongyosan nem járna, s mintha más osztálynak nem kellene az élet rettentő nehézségeivel a nap minden órájában százszor szembeszállania, ez a való helyzet durva meghamisítása. Nyomorúság és szenvedés dolgában a magánalkalmazottak bízvást felvehetik a versenyt az államiakkal. Sőt, ha nagyon pontosan akarnánk lemérni ezt a két nyomort, akkor a magánalkalmazottakéra kellene a feketébb színt tennünk. A köztisztviselő számára legalább az a minimum van biztosítva, amit a törvények és rendeletek előírnak. A magánalkalmazott azonban sohasem tudhatja, mit hoz neki a következő reggel. A munkásokéletszínvonala szintén nem magasabb, mint a közalkalmazottaké. A cipészsegéd és kazánkovács hetibéréről ugyan szájról-szájra járnak csodálatos legendák, de ha ezek a legendák nem is legendák, hanem megfelelnek a valóságnak, akkor csak ritka kivételek lehetnek. A munkások túlnyomó többsége nem képes a szükséges kalóriamennyiséget előteremteni, s nem képes az elszakadt fehérneműjét vagy ruháját pótolni, éppen úgy, mint a közalkalmazottak. Nem áll tehát az, mintha csak tisztviselőkérdés volna. Más foglalkozások és osztályok kérdései éppen oly égetőek. Ezeket a problémákat pedig nem lehet rendeletekkel, ankétekkel és kortesbeszédekkel megoldani. Ha azt akarják, hogy ne lobosítsák tovább a nemzet testét, akkor egész gazdasági életünket fektessék új alapra, szakítsanak a mostani rendszerrel, szakemberek vegyék kezükbe az irányítást, tegyék lehetővé, hogy a vállalkozás meginduljon, tisztítsák meg a politikai légkört, érezze magát a gazdasági elme szabadnak, hadd tudja a tőke, hogy biztos talajba fekszik bele, s hadd táguljanak ki a lehetőségek keretei! Ha mindezt keresztülviszik, abban a pillanatban a nagy problémák megszűnnek problémák lenni. A magánalkalmazottat megfizetik úgy, hogy azok ismét erőtől feszülhetnek, sőt még a tisztviselőkérdést is megoldhatják, mégpedig nem »úgyahogy«, hanem békebeli alapon. ijjja fe.ad B »««lmHing hagfr Bosznia-Hercegovina asszeiktálását Belgrád, június 7. (A Pesti Napló tudósítójától.) A skupstina mai ülésén Pasics miniszterelnök nagy beszédet mondott, amelynek elején fölkért© a pártokat, hogy szabják szűkebbre a kormánynyilatkozat fölötti vitát, hogy a parlament minél előbb áttérhessen érdemleges munkálataira. Beszéde további folyamán kijelentette, hogy az állam érdekében feltétlenül az egységes állam föntartása mellett van, ami azonban nem jelent centralizmust. A városoknak, a községeknek és a járásoknak az érvényben lévő alkotmánytörvény értelmében messzemenő önkormányzatuk van. E berendezés következtében az állam a maga belső igazgatásában tulajdonképpen nem centralisztikus. Szerbia, amely már a világháború előtt testvérnépeinek fölszabadításán dolgozott, a háború kitörésekor arra a meggyőződésre jutott, hogy: vagy fölszabadítja testvérnépét, vagy magának is el kell pusztulnia. Szerbia az Ausztria-Magyarországgal való konfliktusában, amely a világháborút megelőzte, Oroszországra támaszkodhatott, amely megígérte, hogy adott bartalommal megbosszulja Bosznia és Hercegovina amely tálasát. A konfliktus pillanatában Oroszország Szerrbia oldalán volt és orosz barátságnak sikerült Franciaországot és Angliát is az antantba beia-.! vonni. i :jf Ugyanúgy, miként Szerbia — folytatta Pasics be-!szédét — az antantországokban működő jugoszláv bizottság is amellett volt, hogy el kell érni a szerbek,a horvátok és szlovének egyesülését. A szerb kormány együtt haladt a jugoszláv komitéval mindaddig, amíg az új állam belső berendezésének kérdése föl nem vetődött. Már akkor arról tárgyaltak, vájjon egységes állam avagy államszövetség alkottassék-e meg? Annak idején arra a belátásra jutottak, hogy, 31 szerb, horvát és szlovén néptörzs elhatárolásának lehetetlensége miatt a föderalisztikus államszerkezet, létesítése gyakorlatilag nehézségek ütközné. Ezén elfogadtatott az egységes állam gondolata. (II.) is Biztosítékul terketi a vtím- és egyediínwsdsifiszrssyelinefcet az egész nfeel bSfzgfSssdlszsdíg gaftmetája mellett Róma, június 7. (ABelli Napló tudósítójától) Gróf Neurath német nagykövet ma délután négy órakor nyújtotta át a német jegyzéket Mussolini miniszterelnöknek. (II.) szerlin, június 7. (Wolff.) A német kormány ma május 2-iki jegyzékének magyarázatául és kiegészítéséül a londoni, párizsi, brüsszeli, washingtoni, és tokiói kormánynak memorandumot adott át, amelyben a további eszmecsere megkönnyítése céljából azokra a pontokra adandó válaszokra szorítkozik, amelyek a szövetségesek válaszjegyzékében közösek. A memorandum hangsúlyozza, hogy a német kormány nem járna el őszintén és a problémát nem vinné közelebb a megoldáshoz, ha többet ígérne, mint amennyit a német nép megtartani képes. Tekintettel a Németország teljesítőképességének megítélésével járó nehézségekre, a német kormány — mint a memorandum kifejti — felajánlotta, hogy a fizetések összegéről és módozatairól elfogadja egy pártatlan nemzetközi fórum döntését. A végleges jóvátételi tervezet végrehajtása céljából a német kormány a következő garanciákat javasolja: " A birodalmi vasutak átváltoztatása az általános pénzügyi igazgatástól független, házi kezelésben lévő különvagyonná. Tízmilliárd aranymárka birodalmi bankkötelezvények kibocsátása, amelyek 1927. július 1-től kezdve 5%-os kamatozásúak és így évi 500 millió aranymárkát garantálnak. A német kormány, hogy 1927 július 1-től kezdve évenként további 500 millió aranymárkát, garantáljon, kézizálogul leköti az egész német közgazdaságot, ipart, bankokat, kereskedelmet, forgalmat és mezőgazdaságot és ezt a garanciát ezeknek birtokára 10 milliárd aranymárka összegben zálogjogilag első helyen fogja bekebeleztetni. Az ily módon biztosított 500 milliót vagy közadó útján, vagy pedig közvetlenül a megterhelt ingatlanokból fogja megszerezni. Ezenkívül biztosítékul elzálogosítja a vámjövedelmet, a dohány-, sör-, bor- és cukorfogyasztási adókat és a pálinkaegyedáruság bevételeit. A memorandum végül hangsúlyozza, hogy Németország fizetőképessége az egész probléma megoldásának módjától függ. Németország elismeri jóvátételi kötelességét és megismétli a konferencia összehívására irányuló kérelmét. Fi'atscia és assgol folvatalos Helyen] tartósfioxlóan rsyíZat&eéarnisik es ziémcí $cs$yzé&zöl Párizs, június 7. (A Pesti Napló tudósítójától.) A német követség egyik titkára ma délután negyed hat órakor nyújtotta át a francia külügyminisztériumban a német jegyzéket. Este hét órakor a francia és a külföldi laptudósítóknak kijelentették, hogy e pillanatban a minisztériumnak még nincsen módjában a német jegyzék tartalmáról, valamint annak a francia hivatalos körökre gyakorolt hatásáról bármiféle nyilatkozatot tenni, mert Poincaré miniszterel- nök még nem foglalkozott a jegyzékkel. Este fél nyolc órakor Poincaré még tanulmányozta a* jegyzéket. (II.) ZS CLuaZ dPQz*saym a német Jegyzékei alhaktuatífítfíiíííi tanZf&Bt a. további tárgyalásoSrycí Párizs, június 7. (A Pesti Napló tudósítjátóL) A Pesti Napló tudósítója a következőkben:'' összegezi értesüléseit azokról a benyomásokról, amelyeket francia illetékes körök a legújabb német jóvátételi jegyzékről szereztek. A német ajánlat még mindig távol áll attól, amit kielégítőnek lehet tekinteni. Elsősorban kifogásolják annak a hiányát, hogy Németország nem ígéri meg a passzív ellentállás megszüntetését. A német kormány ismét fölállítja a versaillesi szerződésbe ütköző követelést, hogy nemzetközi szervezet vizsgálja meg Németország fizetőképességét, mert erre csupán a jóvátételi bizottság van feljogosítva. Ugyancsak a békeszerződésbe ütközik Németországnak az a kívánsága, hogy egyen jogosult, félként foglalhasson helyet az antanthatalmak-akár annál az asztalnál, amelynél fizetési kötelezettségeinek teljesítéséről tárgyalnak. Figyelemreméltó jelenség, hogy a Quai d'Orsayn ezúttal nem adták ki a jelzőt, hogy a német jóvátételi ajánlat elfogadhatatlan és nem utasítják el az újabb jegyzék tárgyalásának lehető*) i Rosenberg külügyvsikziszter a német javaslatról Berlin, június 7. Dr. Rosenberg külügyminiszter a külföldi sajtó képviselői előtt a következő kijelentéseket tette: — Lemondtunk arról a csábító kísérletről, hogy ajánlatunk és Bonar Law tervezete közt hidat verjünk. A két tervezet közt nagy és áthidalhatatlan a különbség, a mi tervezetünk szerint az összes német teljesítmény négy év múlva 1.2 milliárddal kezdődik és 1.3—1.8 milliárdig emelkedik. Bonar Law szerint azonban Németországnak négy év múlva már 2 milliárdot, később 2.5 milliárdot kellene fizetnie. A garantált 20 arany milliárd ötszöröse azoknak a háborús tartozásoknak, amelyeket annak idején Franciaországnak át kellett vennie. Ma további biztosítékot is nyújtunk és a vámokon kívül élvezeti cikkeket és több fogyasztási adót ajánlunk fel. Területi és aranyban való veszteségei folytán ezek a bevételek a háború előtti évek 800 millió aranymárkányi átlagáról 200 millió aranymárkára apadtak, de gazdaságunk fokozatos megerősödésével ez a tétel is automatice emelkedni fog.