Pesti Napló, 1924. június (75. évfolyam, 106–128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

12 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1924 június I Milítupios kiadási tö BBletet okoz a felemel? posta* és telefontarifa a nagybankok büdséjében Ezt is a közönség fogja megfizetni A júniusi drágulásnak ismét az állam áremelése ad lendületet. Mától kezdve drágább lett a vasúti te­heráruszállítás, a személytarifa, a posta, távíró, te­lefon, úgyszólván valamennyi állami szolgáltatás. A pennyporte, Rowland Hill nagy gondolata, gyakor­lati kivitelben nálunk úgy fest, hogy Bécsbe szóló ,egyszerű levélért ezentúl 4000 koronát, több mint 20 aranyfillért kell fizetni a háború előtti 5 krajcár he­lyett. Még ennél is súlyosabb a telefonhívások díjá­nak 2000, illetve nyilvános állomásról 3400 koronára történt felemelése. A portakiadások fokozódó terhe az amúgy is nyo­mott gazdasági életet erősen sújtja és minthogy a költségtöbbletet a vállalatok és kereskedők megint a nagyközönségre fogják áthárítani, ez a drágulás is — miként valamennyi előző — végeredményben a fogyasztó tömegeket terheli. Tagadhatatlan, hogy a június elsejével életbelépő postatarifa nagyobb inté­zetek, gyárak büdséjében első pillanatra talán el s­em képzelt­­kiadást jelent. A nagybankok közül csupán a Kereskedelmi Bank mutatja ki üzletjelentésében levélforgalmát. Eszerint 1923-ban 21,5 millió levelet küldött el. Amennyiben valamennyit helyi porta szerint is kal­kulálnék, bár a vidékre és külföldre szóló levelekre legalább 20 százalék esik, úgy évi összegben, csupán ez az egy tétel 20 milliárdot igényel. A helyi klíring­­révén elért megtakarítást a külföldi, ajánlott, ex­pressz-küldemények magasabb portája és főként az aranyparitásra emelt sürgönydíjat, bizton abszorbeál­ják. A Hitelbank a postának aligha fog havi 200 milliónál kevesebbet adózni, úgyhogy csak a TÉBE-hez tartozó vezetőintézeteknél legalább havi egymilló takarékkorona sürgős likvidálása. Az üzleti világban nyugtalanságot okozott az a hír, hogy néhány pénzintézet a takarékkorona­hitelek rendezésének időpontját ki akarná tolni és ezért azt javasolta a pénzügyminiszternek, hogy ne június 7-én, hanem — esetleg az új­­jegybank működése megkezdésének elhalasz­tása árán is, — csak június második felében állapítsák meg a takarékkorona-hitelek leszá­molási árfolyamát. Ezzel a tervvel szemben illetékes helyen először is azt az érvet állítják szembe, hogy a jegybanknak mielőbb meg kell kezdeni a munkásságát és a takarék­korona-hitelek kérdése ezt a programot nem alterálhatja. Érdemben pedig az az álláspont, hogy a takarékkorona megtette a kötelességét, feltartóztatta annak idején a korona hirtelen lerongyolód­ását és most, feladatának elvégez­tével általános érdek, hogy mielőbb szabadul­junk ettől az intézménytől. A likvidálás idő­pontjának kitolása csak fokozná azt az izga­tottságot, melyet az üzleti világban a taka­rékkorona árfolyamának ingadozása nap-nap után okoz. 380.000 korona az arany húszkoronás. A nemes­félmpiacon tartott irányzat mellett az árak így ala­kultak ki: 950-es finomságú ezüst 1680, 900-as 1450, 800-as 1350. 750-es 1250, törtarany 14 karátos 34.000, színarany 61.750, platina 260.000 K. Ezüist egykoronás 7800, kétkoronás 14.400, forintos 19.000, ötkoronás 37 ezer. Arany tízkoronás 190.000, húszkoronás 380.000, dukát 204.000 K darabonként. 100 takarékkorona , 132 papírkorona. Szombaton, május 31-én a valorizációs bizottság nem változtatta meg a takarékkoronának a korona-államjegyhez való és már nappal ezelőtt megállapított értékviszo­nyát. A kormány segíteni akar a Tanítói Bank káro­sultjain. A pénzügyi kormány, amely annnk idején a Duna Lloyd károsultjai részére 300 milliós hitelt folyósított­, most egy másik bajbajutott kurzusalapí­tás, a Tannitói Bank károsultjain is segíteni akar. Mint értesülünk, ezúttal is csak a kis­hitelezőkről va szó, akiknek több száz milliós követelését a kor­mány egy pénzügyi szerv közvetítésével kölcsönképpen fel akarja elégíteni. A kishitelezők státusát egyelőre még nem lehetett pontosan összeállítani, mert a Tanítói Bank, amelynek igazgatóságában egy hites törvényszéki könyvszakértő is helyet foglalt, úgy vezette az üzleti könyveket, hogy azokból még csak következtetést sem lehet levonni arra nézve, hogy ki mennyivel tartozik, vagy milyen összeggel maradt adósa a banknak. A Tanitói Bank ügyfelei most fel­szólítást kaptak, hogy maguk szolgáltassák be az erre vonatkozó adatokat és csak ezután kerül sor a kishitelezők kielégítésére. Mardos postaköltség kalkulálható, amelyet rajtuk ke­resztül a publikum fog fizetni. Nézzük most a 2000 koronás telefonbeszélgetések mérlegét. A Kereskedelmi Banknak és fiókjainak 75 főállomása van, amelyekhez 400-on felüli mellékállo­más járul. A rendes előfizetési díjakat mellőzve, min­den állomáson napi átlagban csak 10 hívást feltéte­lezvén. — bár tényleg jóval többször használják a telefont — a Kommerz összes vonalain 5000 beszél­getés kereken napi 10 millió koronába, havonta 300 millióba, évi summában pedig legalább 3­01 mil­liárdba kerül, anélkül, hogy a wieni, vidéki, egyéb interurbán és dringend beszélgetések jóval drágább tételeit figyelembe vennék. Ezek szerint a portó és telefon az újabb ármegállapítás szerint egyedül a Kereskedelmi Banknál hozzávetőleg évi 6 milliárdos költségterhet jelent. A Hitelbanknál 35 főállomás és 160 mellékállo­más van üzemben és ha a hálózat kisebb, mint a Kommerz­bankban, viszont átlag több beszélgetés esik egy-egy állomásra. A Leszámítoló Bank 43 fől­vonal mellett 130 mellékállomással rendelkezik, a Magyar-Olasz Bank telefonapparátusainak száma szintén 160, náluk hasonlóképpen napi 3—4, erősebb napokon 5 milliót felemészthet a telefonszolgálat költsége. Évi összegben mindenütt bizton kalkulál­hatunk milliárdon felüli telefonkiadást, amelyet a nagyintézetek elbírnak, a közönség azonban, amely­nek keresetei csak az aranyparitás töredékeiben fe­jezhetők ki, ezentúl nyilván nagyon meg fogja gon­dolni, hogy mikor használja az immár luxussá minő­sített telefont. (N. B.) Felborult a magyar-román pénzügyi egyez­ség. A Pesti Napló annak idején hírt adott azokról a tárgyalásokról, amelyek a román és a magyar kormány megbízottai közt Buka­restben folytak. A tárgyalások pénzügyi egyezség megkötésével értek véget, amely számos, a háború óta függőben levő kérdést szabályozott, így megállapították a régi köve­telések és tartozások kiegyenlítésének a mód­ját is. Az érdekelt magyar és a román felek ezen az alapon már meg is kezdték fü­ggőben­tartott ügyeik rendezését, közben azonban úgy a magyar, mint a román kormány hivatalo­san is tudomására adta az érdekképviseletek­nek, hogy ne folytassák az egyezség végrehaj­tása tárgyában megkezdett lépéseiket, mert az egyezség ratifikálásáról szó sem lehet. Értesülésünk szerint az egyezség ratifikálásá­nak a megtagadása az erdélyi pénzintézetek magatartására, vezethető vissza, amelyek a két kormány közt folytatott tárgyalásokkal már annak idején sem értettek egyet és a meg­kötött egyezmény számos pontát a maguk szempontjából sérelmesnek találták. A román kormány erre való tekintettel határozta el magát arra, hogy az egyezményt nem ratifi­kálja. Egyelőre még nem történt semmi intéz­kedés abban az irányban, hogy a két kormány fog-e tárgyalni új pénzügyi egyezség meg­kötéséről? A májusi ultimo szokatlanul simán, minden fennakadás nélkül ment végbe. A pénzpiacon még mindig határozott pénzbőségről lehet számot adni. Erre vall az is, hogy az állami jegyintézet váltótár­cájában a mai napon több visszafizetés, mint új be­nyújtás történt. Ezt a valóban szokatlan jelenséget a tőzsdei konjunktúra­ megcsappanásán kívül azzal a körülménnyel is összefüggésbe hozzák, hogy a gaz­dik a jó terméskilátásokra való tekintettel nagyobb nyelekben hozzák piacra készleteiket s így a piacnak bőségesen áll pénz a rendelezésére. Tagfelvételi harc a Pénzközpontnál. A Pénzintézeti Központ választmánya a múlt év decemberében állást foglalt a tagfelvételekkel szemben és határozatban mondotta ki, hogy félévig a Pénzintézeti Központ kötelékébe új tagot nem vesz fel. Azóta egész sereg új, de különösen régebbi pénzintézeti alakulás jelent­kezett tagfelvételre, de a kérelmezők ügyeit mindezideig függőben tartották. A féléves terminus most jár le és a Pénzintézeti Köz­pont választmánya a közeli napokban meg­tartandó ülésen fog dönteni arról, hogy változ­tat-e múlt évi határozatán és kit vesz fel tag­jai közé? A választmányban két ellentétes felfogás áll szemben egymással. Az egyik fel­fogás szerint a régebbi intézeteket fel kell venni a tagok sorába, annál is inkább mert a Pénzintézeti Központnak csak így lesz módja arra, hogy ellenőrzési és revizori feladatát a törvény megadta keretek közt, az intézetek­nél­­gyakorolja. Ezzel szemben mások amellett kardoskodnak, hogy nem szabad felvenni új tagokat csak a legrigorózusabb feltételek szem előtt tartásával, mert számítani lehet arra, hogy a közeljövőben a kis- és középintézetek közt úgy is átcsoportosulásokra és fúziókra kerül a sor. Az érdekelt intézetek körében, amelyek betétgyűjtéssel mindaddig nem fog­lalkozhatnak, amíg a Pénzintézeti Központnak nem tagjai, érthető izgalommal várják a választmány döntését.­­ Elszámolási árfolyamok a jegybank részvény­jegyzésénél. A Magyar Nemzeti Bank részvényjegy­­­zéséből kifolyólag teljesített azoknak a jegyzett rész­nek elszámolási árfolyamait, amelyek a jegyzett rész­vények névértékének 50 százalékát meghaladó ré­szére vonatkoznak, a Devizaközpont a június 2-iká­tól június 7-ig a következőképpen állapította meg: 100 aranykorona (vagyis 20 dollár 26,25 cent) egyenlő 115 svájci frank 1 Centime,­ vagy 4 angol font 14 shilling, vagy 54 hollandi forint 23 cent, vagy 76 svéd korona 55 éve. A kézműves kamara sorsa. Az összeomlást követő évek gazdasági anarchiája a társadalom minden kategóriáját szervezettségre kényszerítette. Egymás­után születek meg a kereskedelmi, ipari és mezőgaz­dasági érdekképviseletek, tisztviselőkategóriák, mér­nökök, ügyvédek, sőt tőzsdetagok gazdasági szerve­zetei. A mezőgazdasági és mérnöki kamarák életre­hívása óta a kézműiparosok kamarájának kérdése is nagy lépéssel jutott előre. Eleinte az érdekeltek tekin­télyes része is feleslegesnek tartotta a kereskedelmi és iparkamarák mellett az új kézműves kamara felállí­tását. De ma már az iparosok egységesen követelik e legújabb kamara megalkotását és — mint a Pesti Napló értesül — a kereskedelmi minisztérium illeté­kes osztályán az előmunkálatokat már meg is kezd­ték az országos kézművesipari kamara megszerve­zésére. Egymilliárdot tartalékolt a Gschwin­­lt-gyár fel­újítási alapja. A szeszipari vállalatok be­avatását dokumentálja a Gschwindt-gyár mérlege, még ha eredményszámláiját nem is publikálták. A vállalat a lefolyt esztendőben 887 millió korona kimutatott tiszta feleslegén túl nyíltan egy milliárdot tartalé­kolt, úgyhogy in­gatlannak, gyárainak mérlegértéke többszörösen leíratott.­­ Nem panaszkodhatik egyéb­ként a Polgári Serfőző sem, amely a sörárak minapi emelésével egyidejűleg közzétett zárszámadásában bevallottan négy milliárdos tavalyi áruhaszonról tesz jelentést. A kimenő számlák és a forgalmi adó. A kimenő szám­lák alapján adózó vállalatok pótszámlát tartoz­nak kiállítani ama árukról, amelyeknek ellenértéke a számlák kimenetele után a fizetéskor emelkedett. Vitán felül áll, hogy az általános forgalmi adót fel­tétlenül le kell róni abban az esetben, ha az ellen­érték növekedése, a munkabérek vagy a nyersanyag­árak emelkedése folytán állott elő. Nyílt kérdés ma­radt azonban az, vájjon pusztán árfolyamdifferen­ciák miatt le kell-e róni az adót. A rendelet inten­cióinak megfelelően ez a kérdés az adózók javára döntendő el. Értesülésünk szerint ez a kérdés a kö­zel­jövőben a közigazgatási bíróság döntése alá kerül. Nem revideálják a közszállítási szabályzatot. A közszállítási szabályzat sokat hangoztatott revízió­jának kérdése — mint­ a Pesti Napló értesül — vég­leg megrekedt. Legutóbb a kormány részéről elhang­zott ugyan egy olyan nyilatkozat, amely egy kész reformtervezetről beszélt, a kereskedelemi és ipar­kamara sietve fel is írt a kereskedelmi miniszter­hez a tervezet megküldése iránt, a tervezet azonban egy aktacsomóban heverő vázlat csupán. Értesülé­sünk szerint ebben az évben nem is várható, hogy az elavult szabályzat reformját a kormány megvaló­sítsa. Ehelyett az egyes állami szervek a kormány felhatalmazására esetről-esetre igyekeznek az ál­lami beszerzések intézésénél a mai rendkívüli viszo­nyokhoz alkalmazkodni. A kölcsönélileg második részletének befizetése. Június 4-ig tartoznak befizetni a kényszerkölcsön második részletének­­felét azok, akik az erre vonat­kozó fizetési meghagyást­ kézhezvették. Öt százalékos kedvezményt élveznek, akik a második részletet tel­jes összegében egyszerre befizetik. Ezzel kapcsolat­ban fölmerült az a kérdés, várjon a felszólamlási bizottságok előtt folyamatban lévő tárgyalások so­rán felemelt kölcsönelőleg összegének fele szintén, két részletben fizethető-e be. Ilyen esetekben — a hiva­talos álláspont szerint — a felemelt, kölcsönelőleg feleösszegét június 1-ig, a másik felét augusztus 6-ig kell leróni. A bankárok egyesületének elnöke a takarékko­rona árfolyamának megállapításáról. A Magyar Ban­károk és Pénzváltók Országos Egyesülete ma délben tartotta első évi rendes közgyűlését. A közgyűlést Bettelheim Mór az egyesület elnöke vezette, aki meg­nyitó beszédében vázolta az általános gazdasági hely­zetet és nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a takarék­korona árfolyamának megállapítását végző bizott­ság munkájába senki nem avatkozik be, az árfo­lyam megállapítása minden befolyásolástól menten a rendelet előírásai szerint történik. Rámutatott arra, hogy a magyar bankárok a mostani kritikus helyzet­ben is jól megállották a helyüket , amikor a szom­szédos országokban jól megalapozott bankok és régi ipari vállalatok kerültek fizetési nehézségekbe, ugyan­akkor a mi piacunkon ehez hasonló, vagy megkö­zelítő rázkódtatás észrevehetővé nem vált. Az elnök még megemlékezett Kohner Adolf bárónak, az egye­sület tiszteletbeli elnökének érdemeiről.

Next