Pesti Napló, 1924. június (75. évfolyam, 106–128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
12 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1924 június I Milítupios kiadási tö BBletet okoz a felemel? posta* és telefontarifa a nagybankok büdséjében Ezt is a közönség fogja megfizetni A júniusi drágulásnak ismét az állam áremelése ad lendületet. Mától kezdve drágább lett a vasúti teheráruszállítás, a személytarifa, a posta, távíró, telefon, úgyszólván valamennyi állami szolgáltatás. A pennyporte, Rowland Hill nagy gondolata, gyakorlati kivitelben nálunk úgy fest, hogy Bécsbe szóló ,egyszerű levélért ezentúl 4000 koronát, több mint 20 aranyfillért kell fizetni a háború előtti 5 krajcár helyett. Még ennél is súlyosabb a telefonhívások díjának 2000, illetve nyilvános állomásról 3400 koronára történt felemelése. A portakiadások fokozódó terhe az amúgy is nyomott gazdasági életet erősen sújtja és minthogy a költségtöbbletet a vállalatok és kereskedők megint a nagyközönségre fogják áthárítani, ez a drágulás is — miként valamennyi előző — végeredményben a fogyasztó tömegeket terheli. Tagadhatatlan, hogy a június elsejével életbelépő postatarifa nagyobb intézetek, gyárak büdséjében első pillanatra talán el sem képzeltkiadást jelent. A nagybankok közül csupán a Kereskedelmi Bank mutatja ki üzletjelentésében levélforgalmát. Eszerint 1923-ban 21,5 millió levelet küldött el. Amennyiben valamennyit helyi porta szerint is kalkulálnék, bár a vidékre és külföldre szóló levelekre legalább 20 százalék esik, úgy évi összegben, csupán ez az egy tétel 20 milliárdot igényel. A helyi klíringrévén elért megtakarítást a külföldi, ajánlott, expressz-küldemények magasabb portája és főként az aranyparitásra emelt sürgönydíjat, bizton abszorbeálják. A Hitelbank a postának aligha fog havi 200 milliónál kevesebbet adózni, úgyhogy csak a TÉBE-hez tartozó vezetőintézeteknél legalább havi egymilló takarékkorona sürgős likvidálása. Az üzleti világban nyugtalanságot okozott az a hír, hogy néhány pénzintézet a takarékkoronahitelek rendezésének időpontját ki akarná tolni és ezért azt javasolta a pénzügyminiszternek, hogy ne június 7-én, hanem — esetleg az újjegybank működése megkezdésének elhalasztása árán is, — csak június második felében állapítsák meg a takarékkorona-hitelek leszámolási árfolyamát. Ezzel a tervvel szemben illetékes helyen először is azt az érvet állítják szembe, hogy a jegybanknak mielőbb meg kell kezdeni a munkásságát és a takarékkorona-hitelek kérdése ezt a programot nem alterálhatja. Érdemben pedig az az álláspont, hogy a takarékkorona megtette a kötelességét, feltartóztatta annak idején a korona hirtelen lerongyolódását és most, feladatának elvégeztével általános érdek, hogy mielőbb szabaduljunk ettől az intézménytől. A likvidálás időpontjának kitolása csak fokozná azt az izgatottságot, melyet az üzleti világban a takarékkorona árfolyamának ingadozása nap-nap után okoz. 380.000 korona az arany húszkoronás. A nemesfélmpiacon tartott irányzat mellett az árak így alakultak ki: 950-es finomságú ezüst 1680, 900-as 1450, 800-as 1350. 750-es 1250, törtarany 14 karátos 34.000, színarany 61.750, platina 260.000 K. Ezüist egykoronás 7800, kétkoronás 14.400, forintos 19.000, ötkoronás 37 ezer. Arany tízkoronás 190.000, húszkoronás 380.000, dukát 204.000 K darabonként. 100 takarékkorona , 132 papírkorona. Szombaton, május 31-én a valorizációs bizottság nem változtatta meg a takarékkoronának a korona-államjegyhez való és már nappal ezelőtt megállapított értékviszonyát. A kormány segíteni akar a Tanítói Bank károsultjain. A pénzügyi kormány, amely annnk idején a Duna Lloyd károsultjai részére 300 milliós hitelt folyósított, most egy másik bajbajutott kurzusalapítás, a Tannitói Bank károsultjain is segíteni akar. Mint értesülünk, ezúttal is csak a kishitelezőkről va szó, akiknek több száz milliós követelését a kormány egy pénzügyi szerv közvetítésével kölcsönképpen fel akarja elégíteni. A kishitelezők státusát egyelőre még nem lehetett pontosan összeállítani, mert a Tanítói Bank, amelynek igazgatóságában egy hites törvényszéki könyvszakértő is helyet foglalt, úgy vezette az üzleti könyveket, hogy azokból még csak következtetést sem lehet levonni arra nézve, hogy ki mennyivel tartozik, vagy milyen összeggel maradt adósa a banknak. A Tanitói Bank ügyfelei most felszólítást kaptak, hogy maguk szolgáltassák be az erre vonatkozó adatokat és csak ezután kerül sor a kishitelezők kielégítésére. Mardos postaköltség kalkulálható, amelyet rajtuk keresztül a publikum fog fizetni. Nézzük most a 2000 koronás telefonbeszélgetések mérlegét. A Kereskedelmi Banknak és fiókjainak 75 főállomása van, amelyekhez 400-on felüli mellékállomás járul. A rendes előfizetési díjakat mellőzve, minden állomáson napi átlagban csak 10 hívást feltételezvén. — bár tényleg jóval többször használják a telefont — a Kommerz összes vonalain 5000 beszélgetés kereken napi 10 millió koronába, havonta 300 millióba, évi summában pedig legalább 301 milliárdba kerül, anélkül, hogy a wieni, vidéki, egyéb interurbán és dringend beszélgetések jóval drágább tételeit figyelembe vennék. Ezek szerint a portó és telefon az újabb ármegállapítás szerint egyedül a Kereskedelmi Banknál hozzávetőleg évi 6 milliárdos költségterhet jelent. A Hitelbanknál 35 főállomás és 160 mellékállomás van üzemben és ha a hálózat kisebb, mint a Kommerzbankban, viszont átlag több beszélgetés esik egy-egy állomásra. A Leszámítoló Bank 43 főlvonal mellett 130 mellékállomással rendelkezik, a Magyar-Olasz Bank telefonapparátusainak száma szintén 160, náluk hasonlóképpen napi 3—4, erősebb napokon 5 milliót felemészthet a telefonszolgálat költsége. Évi összegben mindenütt bizton kalkulálhatunk milliárdon felüli telefonkiadást, amelyet a nagyintézetek elbírnak, a közönség azonban, amelynek keresetei csak az aranyparitás töredékeiben fejezhetők ki, ezentúl nyilván nagyon meg fogja gondolni, hogy mikor használja az immár luxussá minősített telefont. (N. B.) Felborult a magyar-román pénzügyi egyezség. A Pesti Napló annak idején hírt adott azokról a tárgyalásokról, amelyek a román és a magyar kormány megbízottai közt Bukarestben folytak. A tárgyalások pénzügyi egyezség megkötésével értek véget, amely számos, a háború óta függőben levő kérdést szabályozott, így megállapították a régi követelések és tartozások kiegyenlítésének a módját is. Az érdekelt magyar és a román felek ezen az alapon már meg is kezdték függőbentartott ügyeik rendezését, közben azonban úgy a magyar, mint a román kormány hivatalosan is tudomására adta az érdekképviseleteknek, hogy ne folytassák az egyezség végrehajtása tárgyában megkezdett lépéseiket, mert az egyezség ratifikálásáról szó sem lehet. Értesülésünk szerint az egyezség ratifikálásának a megtagadása az erdélyi pénzintézetek magatartására, vezethető vissza, amelyek a két kormány közt folytatott tárgyalásokkal már annak idején sem értettek egyet és a megkötött egyezmény számos pontát a maguk szempontjából sérelmesnek találták. A román kormány erre való tekintettel határozta el magát arra, hogy az egyezményt nem ratifikálja. Egyelőre még nem történt semmi intézkedés abban az irányban, hogy a két kormány fog-e tárgyalni új pénzügyi egyezség megkötéséről? A májusi ultimo szokatlanul simán, minden fennakadás nélkül ment végbe. A pénzpiacon még mindig határozott pénzbőségről lehet számot adni. Erre vall az is, hogy az állami jegyintézet váltótárcájában a mai napon több visszafizetés, mint új benyújtás történt. Ezt a valóban szokatlan jelenséget a tőzsdei konjunktúra megcsappanásán kívül azzal a körülménnyel is összefüggésbe hozzák, hogy a gazdik a jó terméskilátásokra való tekintettel nagyobb nyelekben hozzák piacra készleteiket s így a piacnak bőségesen áll pénz a rendelezésére. Tagfelvételi harc a Pénzközpontnál. A Pénzintézeti Központ választmánya a múlt év decemberében állást foglalt a tagfelvételekkel szemben és határozatban mondotta ki, hogy félévig a Pénzintézeti Központ kötelékébe új tagot nem vesz fel. Azóta egész sereg új, de különösen régebbi pénzintézeti alakulás jelentkezett tagfelvételre, de a kérelmezők ügyeit mindezideig függőben tartották. A féléves terminus most jár le és a Pénzintézeti Központ választmánya a közeli napokban megtartandó ülésen fog dönteni arról, hogy változtat-e múlt évi határozatán és kit vesz fel tagjai közé? A választmányban két ellentétes felfogás áll szemben egymással. Az egyik felfogás szerint a régebbi intézeteket fel kell venni a tagok sorába, annál is inkább mert a Pénzintézeti Központnak csak így lesz módja arra, hogy ellenőrzési és revizori feladatát a törvény megadta keretek közt, az intézeteknélgyakorolja. Ezzel szemben mások amellett kardoskodnak, hogy nem szabad felvenni új tagokat csak a legrigorózusabb feltételek szem előtt tartásával, mert számítani lehet arra, hogy a közeljövőben a kis- és középintézetek közt úgy is átcsoportosulásokra és fúziókra kerül a sor. Az érdekelt intézetek körében, amelyek betétgyűjtéssel mindaddig nem foglalkozhatnak, amíg a Pénzintézeti Központnak nem tagjai, érthető izgalommal várják a választmány döntését. Elszámolási árfolyamok a jegybank részvényjegyzésénél. A Magyar Nemzeti Bank részvényjegyzéséből kifolyólag teljesített azoknak a jegyzett résznek elszámolási árfolyamait, amelyek a jegyzett részvények névértékének 50 százalékát meghaladó részére vonatkoznak, a Devizaközpont a június 2-ikától június 7-ig a következőképpen állapította meg: 100 aranykorona (vagyis 20 dollár 26,25 cent) egyenlő 115 svájci frank 1 Centime, vagy 4 angol font 14 shilling, vagy 54 hollandi forint 23 cent, vagy 76 svéd korona 55 éve. A kézműves kamara sorsa. Az összeomlást követő évek gazdasági anarchiája a társadalom minden kategóriáját szervezettségre kényszerítette. Egymásután születek meg a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági érdekképviseletek, tisztviselőkategóriák, mérnökök, ügyvédek, sőt tőzsdetagok gazdasági szervezetei. A mezőgazdasági és mérnöki kamarák életrehívása óta a kézműiparosok kamarájának kérdése is nagy lépéssel jutott előre. Eleinte az érdekeltek tekintélyes része is feleslegesnek tartotta a kereskedelmi és iparkamarák mellett az új kézműves kamara felállítását. De ma már az iparosok egységesen követelik e legújabb kamara megalkotását és — mint a Pesti Napló értesül — a kereskedelmi minisztérium illetékes osztályán az előmunkálatokat már meg is kezdték az országos kézművesipari kamara megszervezésére. Egymilliárdot tartalékolt a Gschwinlt-gyár felújítási alapja. A szeszipari vállalatok beavatását dokumentálja a Gschwindt-gyár mérlege, még ha eredményszámláiját nem is publikálták. A vállalat a lefolyt esztendőben 887 millió korona kimutatott tiszta feleslegén túl nyíltan egy milliárdot tartalékolt, úgyhogy ingatlannak, gyárainak mérlegértéke többszörösen leíratott. Nem panaszkodhatik egyébként a Polgári Serfőző sem, amely a sörárak minapi emelésével egyidejűleg közzétett zárszámadásában bevallottan négy milliárdos tavalyi áruhaszonról tesz jelentést. A kimenő számlák és a forgalmi adó. A kimenő számlák alapján adózó vállalatok pótszámlát tartoznak kiállítani ama árukról, amelyeknek ellenértéke a számlák kimenetele után a fizetéskor emelkedett. Vitán felül áll, hogy az általános forgalmi adót feltétlenül le kell róni abban az esetben, ha az ellenérték növekedése, a munkabérek vagy a nyersanyagárak emelkedése folytán állott elő. Nyílt kérdés maradt azonban az, vájjon pusztán árfolyamdifferenciák miatt le kell-e róni az adót. A rendelet intencióinak megfelelően ez a kérdés az adózók javára döntendő el. Értesülésünk szerint ez a kérdés a közeljövőben a közigazgatási bíróság döntése alá kerül. Nem revideálják a közszállítási szabályzatot. A közszállítási szabályzat sokat hangoztatott revíziójának kérdése — mint a Pesti Napló értesül — végleg megrekedt. Legutóbb a kormány részéről elhangzott ugyan egy olyan nyilatkozat, amely egy kész reformtervezetről beszélt, a kereskedelemi és iparkamara sietve fel is írt a kereskedelmi miniszterhez a tervezet megküldése iránt, a tervezet azonban egy aktacsomóban heverő vázlat csupán. Értesülésünk szerint ebben az évben nem is várható, hogy az elavult szabályzat reformját a kormány megvalósítsa. Ehelyett az egyes állami szervek a kormány felhatalmazására esetről-esetre igyekeznek az állami beszerzések intézésénél a mai rendkívüli viszonyokhoz alkalmazkodni. A kölcsönélileg második részletének befizetése. Június 4-ig tartoznak befizetni a kényszerkölcsön második részleténekfelét azok, akik az erre vonatkozó fizetési meghagyást kézhezvették. Öt százalékos kedvezményt élveznek, akik a második részletet teljes összegében egyszerre befizetik. Ezzel kapcsolatban fölmerült az a kérdés, várjon a felszólamlási bizottságok előtt folyamatban lévő tárgyalások során felemelt kölcsönelőleg összegének fele szintén, két részletben fizethető-e be. Ilyen esetekben — a hivatalos álláspont szerint — a felemelt, kölcsönelőleg feleösszegét június 1-ig, a másik felét augusztus 6-ig kell leróni. A bankárok egyesületének elnöke a takarékkorona árfolyamának megállapításáról. A Magyar Bankárok és Pénzváltók Országos Egyesülete ma délben tartotta első évi rendes közgyűlését. A közgyűlést Bettelheim Mór az egyesület elnöke vezette, aki megnyitó beszédében vázolta az általános gazdasági helyzetet és nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a takarékkorona árfolyamának megállapítását végző bizottság munkájába senki nem avatkozik be, az árfolyam megállapítása minden befolyásolástól menten a rendelet előírásai szerint történik. Rámutatott arra, hogy a magyar bankárok a mostani kritikus helyzetben is jól megállották a helyüket , amikor a szomszédos országokban jól megalapozott bankok és régi ipari vállalatok kerültek fizetési nehézségekbe, ugyanakkor a mi piacunkon ehez hasonló, vagy megközelítő rázkódtatás észrevehetővé nem vált. Az elnök még megemlékezett Kohner Adolf bárónak, az egyesület tiszteletbeli elnökének érdemeiről.