Pesti Napló, 1925. február (76. évfolyam, 26–48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1925 február 13 M földművelésügyi miniszter az új termésről M vámok felfüggesztésétől és mérséklését® A nem várja a gabonaárak csökkenését — M magyar gabona ára (Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló munkatársa ma beszélgetett Mayer János földművelésügyi miniszterrel a súlyos aktuális problémákról. A vetésjelentéssel kapcsolatban intéztünk először kérdést a miniszterhez, aki a következőket mondotta: " A földművelésügyi minisztérium által ma kiadott vetésjelentés azt mutatja, hogy az összes búzavetések 10,8 százaléka az eddigi termésveszteség, a rozsvetéseknél pedig mintegy 9,3 százalék. A búzavetéseknél átlag földfeletti pusztítás történt, az egerek valósággal lelegelték egyes területeken a vetéseket. Ez a helyzetkép is igazolja azt a meggyőződésemet, hogy a termést illetőleg ma még nem lehet végleges jóslásokba bocsátkozni. Az időjárás gyorsan kedvezőbbre fordulhat és egészen megváltoztathatja a terméskilátásokat. Az elmúlt napok esőzése is már nagyon sokat használt egyes területeken. A hótakaró hiányát erősen érzi a föld, mert az őszi vetések nem igen tudtak megfelelőképpen elbokrosodni a száraz időjárás miatt. Ismétlem azonban, ma ir még korai volna komoly jóslásokba bocsátkozni. A búzavaluta összeomlására, a búzaárak állandó emelkedésére terelődik most a beszélgetés. A miniszter a következőket mondja: — A búzavaluta kérdésében még nem alkottam meg végleges álláspontomat. Mindenesetre be kell várnom a földbérlőknek, az OMGE-nek és a többiérdekeltségnek írásbeli szakvéleményét erről a fontos problémáról. Csak e vélemények beérkezése után dönthetünk abban a kérdésben, vájjon áttérjünk-e a haszonbérek fizetésénél az arany valutára, vagy más megoldást keressünk. Az én fölfogásom az, hogy a kérdés megoldásánál a kisemberek exisztenciális érdekeit mindenesetre figyelembe kell venni és tekintettel kell lenni arra, hogy valaki vagyonszerzés céljából bérli-e a földet, vagy az életfentartás céljából földhöz juttatott szegény bérlőről van-e szó. — Ami a búza árának alakulását illeti, — folytatta Mayer miniszter — ez nálunk nem elszigetelt jelenség. Természetszerű következménye ez a világpiaci helyzetnek. A mi búzánk is a világparitás felé igyekszik és a newyorki helyzethez igazodik a magyar gabona áralakulása is. A gabonavámok felfüggesztéséről és a lisztvámok mérsékléséről beszélt végül a miniszter. — Mi nem várjuk a gabonaárak csökkenését, ezektől a rendelkezésektől. A védővámok felfüggesztésének, illetve mérséklésének nem is ez volt a közvetlen célja. Azt akarjuk elérni e rendelkezésekkel, hogy a védővámok ne játszhassanak közre az árak emelkedésében akkor, ha már a világparitást is megközelítette a magyyar gabona ára. A védővámok felfüggesztése, illetve mérséklése azt a célt szolgálja, hogy ha az áremelkedés eléri tetőpontját, a magyar gabona ára — a külföldinek mindig alatta maradjon. Ezt feltétlenül el is fogjuk érni ezzel az intézkedéssel, mert — a védővámok kikapcsolódván az áralakulásból, — mindig biztosítani fogjuk tudni a magyar gabonaárnak a világpiaci árnál alacsonyabb szintjét. Hogyan lehet valaki lisztnagykereskeedővé tőke és szakismeret nélkül ? Forgalmiadómentes lisztspekuláció — Lisztben van határidőüzlet — búzában nincs—A malmok visszasírják a koncentrációt —Nyár óta a búza 162%, a liszt 66°/0-kal drágult — Csak a gabonahatáridőüzlet vethet gátat a lisztspekulációnak (Saját tudósítónktól.) Az 1921. évi termés betakarítása óta a búza métermázsájának ára 240.000 koronáról 630.000 koronára az egyszerfogós nullásliszt métermázsája ellenben 500.000 koronáról csak 630.000 koronára drágult. Számarányban kifejezve a búza 162%-os áremelkedésével szemben a liszt drágulása csak 66%-ot tesz ki. Ezen első hallásra hihetetlennek tetsző adatok azt jelentik, hogy a készpénzért vásárolt 630.000 koronás búzából készült lisztet 830.000 koronáért kellene a malmoknak készpénzfizetés mellett értékesíteni. A malmok ugyan ilyen áron nem adnak el lisztet; árköveteléseik lényegesen magasabb, 1.800.000 koronás árakat kérnek a duplanullás liszt métermázsájáért; ezen árjegyzés azonban fiktív, mert készpénzfizetés ellenében nem adnak el semmit és a piaci helyzetnek a másdókezes piacon kialakuló készpénzárak felelnek meg. A búzával szemben a lisztnek ezen értékcsökkenése következménye a lisztpiacon immár évek óta uralkodó egészségtelen helyzetnek. Az infláció idejében a lisztvétel koronaspekuláció volt. PILLANGÓ IDILL (1) Írta: MÓRICZ ZSIGITOND 1. Egy sárga kis pillangó repült el előttük, hosszúfarkú sárga pillangó. Zsuzsika ledobta a gereblyét, ott hagyta a pelyvahányót és utánaszaladt. Az ő fején is sárga kendő volt, kerekre kötve a kontya vele, hogy a szén nora be ne lepje a haját s úgy repült most a kicsi sárga lepke után mint egy szép kis sárga madár a tágas, végtelenül tágas nagy alföldön. — Hun a lyány? — Zsuzeika hé! — Hun csavarog! Itt hagyta a pelyvát. A tüzes gép zúgott-csattogott, az etető dobja fel-felbúgott, mintha jajgatott volna, ahányszor beletömtek egy-egy kévét, a cséplőgép hátulján egyre ömlött a szalma s a kerekei közt gyűlt a pelyva. Jóska, aki másodmagával szalmagyűrő volt és petrencékbe rakta a szalmát, amit a három pár rudas lány hordott tovább a szalmakazalra, nem állhatta, hogy a pelyvaszedő lány, úgy elcsavarog, hát villáját föltámasztva, utána kajatott: — Gyere mányé. — Fecskefarkú! — kiáltott vissza boldogan Zsuzsika. . A legény nézte, ahogy a lány a tenyerében tartotta a tarka kis lepkét; két ujjal átfogta a tarkóját s az csapkodott ujjai közt a szárnyával. — Mit csinálsz vélle? A lány nézte a gyönyörű kis valamit. Az ember nem is tudná megmondani mi az, se nem állat, se nem virág, de szép. — Elerisztem. Tenyerére tette, erős kis barna tenyerére, föltartotta a levegőbe s a lepke nagyot libbentett szárnyaival, ő még egyszer hamar összemarkolta tenyerét. — Ne eriszd el, — kiáltott rá Jóska — Hát. — Vedd le a fejét. A lány ránevetett: — Akkor nem tud repülni. — Nem is! ha egyszer megfogsz valamit, az többet ne repüljön ki a kezedből. A lány kitárta ujjait s a lepke elszállt. Utána néztek még a lepkének, de ahogy ott állottak egymás mellett, zavarban voltak, mind a kettőjüket valami melegség érte, ami különbözött a nap melegétől. — Gyere mán, mer hajdásznak, —mondta a legény. — Azér vak torkuk. Visszamentek. A lány kapta a gereblyéjét s nekiállt, hogy a felgyűlt nalyát kihúzza a gép alól, a legény pedig a favillával a szalmának esett neki. Mindenki vidám volt és izzadt, kiabáltak valahol, daloltak, kurjongattak, a tüdők tele voltak szalmaporral, mely mint gőz vette körül a magasra nőtt kazlak közt dübörgő két nagy gépállatot. Talán ezt a port kellett kiprüszkölni, talán a nyári hőséget, talán a fiatalságot, de senkinek be nem állott a szája. Jóska azonban nagyon elhallgatott. Még idáig" jószerivel meg" se nézte ezt a kislányt, de most nagyon megperzselte valami. Nem ment ki a fejéből, ahogy sárga kendőjében, bögyös ingében, kerekdeden, csinosan ott állott a kazal alatt s kinyitott kis tenyeréből eleresztette a pillangót. Mikor este a gép megállt és vége volt a munkának, sorra megmosdottak, külön a férfiak s külön a nők, aztán vacsoráltak s rengeteg viháncolás után fekvőhelyet kerestek a kazlak alatt a szalmában; sikerült módját ejteni, hogy a lányt elővegye. — Megállj csak, hé. — Állok. — Valamit akarok mondani. — Valami jót? — kérdezte a lány igen ártatlanul, s a legénynek minden vér a fejébe ment. — Nem sajnálod! — kérdezte száraz torokkal. — Mit? — A pillangót. — Minek sajnáljam? — Hát hogy elszállt. — Maga nem sajnálta vóna — Mit? . — Ha leveszem a fejit. — Azt nem. -- Mért — Mer akkor már nem fájna a szíve. A malmok minden előleg nélkül adtak későbbi terminusokra lisztet. Tehették ezt, mert a fegyintézet bőségesen ellátta őket valorizálatlan hitellel és módjukban volt ezen eladásokra a búzát idejekorán fedezni. Ekkor kezdődött a lisztüzlet elfajulása. Minden fűszeres, kis pék nagy mennyiségben vette a lisztet, ha felment az ára, azaz leesett a magyar korona eladták kötéseiket, a másodkezes árut, megszűnt az utánpótlási ár elve és mindenki liszt nagykereskedő lett tőke nélkül. A másodkezes piacon mindenki vásárolhatott liszt-, kötéseket. Ügyvédek, banktisztviselők, fakereskedők, gépgyárak, bányák spekuláltak lisztben. Az infláció boldog ideje elmúlott. A lisztspekuláció azonban tovább dühöng, táplálja az ezidei katasztrofálisan rossz termés folytán előállott folytonos búzadrágulás. A malomkoncentráció a kampány elején felborult, őrült versengés indult meg a nagymalmok között. A vevők utáni hajsza, az okodás forszírozása csak tápot adott a lisztpiacon az illetéktelen elemek spekulációjának. Nagy tételekben vették a lisztet, mindenki többet vesz, mint amennyire szüksége van és ki tud fizetni. Ha jön az ultimo és át kell venni a vásárolt lisztet, nincs pénz az átvételre, a malmoknak prolongálni kell, különben elveszítik a vevőt, prolongációs díjakat számítanak fel, a vevő pedig mindig jól jár, mert a prolongációs díj kifizetése eddig rentábilis befektetésnek bizonyult. Az árak állandóan feljebb mentek és ha mutatkozik a kötésen némi csekély haszon, eladják a másodkezes piacon és így alakulnak ki az alacsony másodkezes árak. A lisztkereskedelem a régi hivatott lisztkereskedők kezéből átsiklott az alkalmi spekulánsok kezében M másodkezes lisztbörze alakult egy terézvárosi helyiségben. Aki azelőtt a malmoknál, vagy annál a nagykereskedőnél szerezte be szükségletét, ki az utánpótlási árat figyelembevevő, reális kalkulációval állapítja meg árait, most elmegy alisztklubba, és 20%-kal olcsóbban veszi meg a szükséges 30—40 zsák lisztet. A néhány régi lisztkereskedő üldetett kézzel nézi ezt az állapotot, várja, hogy elfogyjanak az olcsó kötések és kimerüljön a második kéz. Ehez a búzaár stabilizációja kellene. A malmok már visszasírják a koncentrációt.. A szabadverseny nagyon szomorú eredményre vezetett és ők is nagyon megsínylik a tőkeszegény spekuláció üzelmeit. A háború óta a gabonatőzsdén eltiltották a határidőüzletet. Ez a körülmény is hozzájárult a lisztspekuláció túltengéseihez. Az infláció óta meghonosított búzavaluta árfolyamának meghatározott időpontra való megrögzítése csak készpénzfizetés mellett valósítható meg. A fojtogató pénzhiány következtében ez nagyon ritkán volt kivihető és búzatartozások fedezésére gyakran lisztet vásároltak, mivel lisztet lehet 1—2, esetleg három hónapra előre, készpénzfizetés nélkül venni. Sokan fordultak ehez a módszerhez, amely azonban nem vált be, mert a búzadrágulással a lisztdrágulás nem tartott lépést és kik búza tartozásaik fedezésére ugyanazon terminusra lisztkötéseket csináltak, nagyon rosszul jártak. A búzatartozásokra vásárolt lisztet az esedékesség napján el kellett adni, mert meg kellett venni a búzát és ezekből a fedezeti vásárlásokból eredő kényszereladások is befolyásolják a lisztpiacot. A liszt forgalmi adóját kizárólag a malmok és a hivatásos lisztkereskedők fizetik. A spekulánsok, nem szakmabeliek természetesen nem űzetik a forgalmi