Pesti Napló, 1926. január (77. évfolyam, 1–25. szám)
1926-01-22 / 17. szám
8 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1926 Január 21 Botrányos belső harcok középpontjába került a Petőfi Társaság A Múzsa Rt. irodalompártolása — üzleti alapon — Szávay Gyula volt főtitkár nyilatkozik a Jókai-bélyeg és „ragjegy"-akcióról (Saját tudósítónktól.) A Petőfi Társaság belső harcai mind szélesebb hullámokat vernek. Az Est részletesen ismertette ezeknek a Petőfi Társaság keretén belül lezajló küzdelmeknek hátterét, a bonyolult ügy középpontjában a Petőfi Társaság Jókai-bélyegei, Jókai-sosjettvei, valamint »ragjegyei állanak, amelyeket a társaság súlyos anyagi helyzetének a megjavítására bocsátott ki. Az egész akciót Pekár Gyula és Császár Elemér kedzeményezésére Pásztó Mártonnak egy irodalmi és művészeti ügyekkel foglalkozó ügynöknek adták át, akit a Petőfi Társaság a két vezetőjég fiához már egy közösen végzett, sikertelen munka emlékei fűztek. Pásztó alapította a Múzsa részvénytársaságot, amely rövid ideig a nem sok vizet zavart»Magyar Múzsa« című, a kurzus szolgálatában álló irodalmi újságot adta ki. Az elnöki tanács „egyéni akciója" Szávay csakhamar észrevette, hogy Pásztó Márton adminisztratív képességei ugyan igen nagy jövedelmeket biztosítanak neki magának, azonban a Petőfi Társaság, amely az akciót megindította és amelynek égisze alatt a jövedelem befolyt, a bevételekből egyetlen fülért sem látott. Szávay, mint a Petőfi Társaság főtitkára, megindította a küzdelmet Pásztóék garázdálkodása ellen és sikerült is elérnie, hogy az akció lebonyolítását a Petőfi Társaság maga vette kezébe. Azonban Pekárnak és Császárnak nem tetszett a helyzet ilyetén alakulása és mindent megkíséreltek, hogy új a a Múzsa részvénytársaság, illetve Pásztó Márton kezébe jutassák a társaság Jókai kiadványainak terjesztését és forgalombahozatalát. Különböző puccszerű intézkedések után a Petőfi Társaság elnöki tanácsa szembehelyezhetőe a közgyűlés határozatával, az akció vitelét újból a Múzsa rt.-nek adta át, egyúttal meghosszabbítva az akció időtartamát is, négy hónapnál. Szávay Gyula ezt a határozatot a társaság szempontjából a lehető legkárosabbnak tartotta,, megfellebbezte a belügyminiszterhez, aki a főváros tanácsát meg is bízta a vizsgálat lefolytatásával. Ebből az ügyből keletkezett a harc, amelynek során a fajvédők estilapja már a legdurvább modorban támadja meg Szávay Gyulát, akinek a legsúlyosabb visszaéléseket veti szemére. Az elnök úr nyilatkozik Alig enyhébb tónusban fűzi nyilatkozatát a fajvédő lap támadásaihoz a Petőfi Társaság elnöke, Pekár Gyula, aki kijelenti, hogy Szávay Gyulát eddig kímélte, de a történtek után vádjaival a nyilvánosság elé lép. Kijelenti, hogy a közgyűlésen, amely visszavonta Pásztótól a megbízatást, »diplomáciai« elfoglaltsága miatt nem volt jelen, jelenlétében a tervezet nem vált volna határozattá, miután a Petőfi Társasághoz nem méltó az ilyen kereskedelmi ügyleteknek a lebonyolítása. Szávay Gyula azért tiltakozott az elnöki tanács összehívása ellen, mert a tagjegy-akció lebonyolításánál szabálytalanságokat követett el. Az elnöki tanács azonban Császár Elemér elnöklete alatt bizottságot küldött ki Szávay ügyeinek megvizsgálására és az eredmény Pekár szerint a Szávay Gyulára vonatkozó súlyos adatok megállapítása volt. A házivizsgálat eredményéről jegyzőkönyvet vettek föl. Pekár Gyula azt sem hallgatja el, hogy igen rossz néven veszi volt elnökségi társától, hogy »destruktív« lapokhoz fordul ebben a kérdésben és váteszként fölidézi a bekövetkezendő belügyminiszteri vizsgálat Szávayra nézve minden bizonnyal terhelő eredményét is. Szükségesnek tartottuk, hogy az egész ügyre vonatkozólag kérdést intézzünk Szávay Gyulához, aki a következőkben világította meg az ellene irányuló akció hátterét: — Pekár Gyula, a Társaság elnöke, teljesen Császár Elemérnek a hatása alatt áll, aki spiritusz rektoraiként mozog a háttérben. A Petőfi Társaság akaratnyilvánításai — nem csekély mértékben az én befolyásom alatt — nem egyeznek meg Császár Elemér és Pekár Gyula intencióival. Pekár és Császár még a Magyar Múzsa-ügyből kifolyólag lekötelezettjei Pásztónak, akinek érdekeiért a Petőfi Társaság érdekeit is figyelmen kívül hagyják. Például, mikor már körülbelül peres viszonyban álltunk a Muzsa-részvénytársasággal, Pekár maga járt el a belügyminisztériumban, hogy a beadványainkat mutassák meg Pásztó Mártonnak, miután intern felterjesztéseink Pásztónak való kiadását annakelőtte a minisztérium már megtagadta. — Ki kell jelentenem, hogy Pekár Gyula állításai egytől-egyig valótlanságok, ezekből a valótlanságokból folynak következtetései. Így például nem igaz az, hogy eredetileg Pásztó nevére kérték a belügyminisztérium engedélyét, az erre vonatkozó kérvény, mint ez a minisztérium irattárában egykönnyen megállapítható, eredetileg is már a Petőfi Társaság nevére szólott. Pekár és Császár mit sem mulasztottak el, hogy az embereket Pásztó érdekében leszereljék, így például Váradyt, a Petőfi Társaság ügyészét egyenesen presszionálták, hogy térjen el Pásztóval szemben elfoglalt intranzigens állásfoglalásától. Ezt Várady többízben maga mondotta el nekem. Ki kérte a vizsgálatot? — A vizsgálat megindítását a Petőfi Társaság belső ügykezelésére vonatkozólag én magam kértem saját elhatározásomból a belügyminisztériumtól és miután ez január 18-áig nem történt meg, a vizsgálat megindítását éppen a társaság érdekében újból megsürgettem. Mindkét erre vonatkozó ügyirat a belügyminisztérium aktái között megtalálható. Pekár ezzel szemben azt állítja, hogy a vizsgálat megindítását ő szorgalmazta. Átkutattam az ügyben föltalálható összes iratokat, Pekárnak azonban ilyen fölterjesztését nem találtam a Petőfi Társasággal foglalkozó ügyiratok között. — A nyilatkozat hazugságot halmoz hazugságra, amelyekkel egyenként nem is tartom szükségesnek foglalkozni. A fajvédő lap és Pekár Gyula rágalmai egyaránt bírói megítélés döntése alá fognak kerülni. Pekár és Császár a maguk házi boszorkánykonyhájukban különféle vádakat koholtak ki, a Társaságot pedig semmiről sem tájékoztatják, csak dodonai kijelentésekkel, sejtelmes bejelentésekkel igyekeznek hangulatot támasztani. Az állítólagos házivizsgálatról egyáltalában nem tudok. „Bizonyos célok érdekében..." Majd megkérdeztük Szávay Gyulát, hogy miképpen látja az ügy további fejlődését.• A Petőfi Társaság tagjainak nagy része mellettem van. Itt tulajdonképpen két irányzat harcáról van szó, egyik oldalon állunk mi, akik a Petőfi Társaságot régi múltjához méltóan akarjuk vezetni, a másik oldalon állnak Császár Elemér és Pekár Gyuláék, akik bizonyos célok érdekében igyekeztek és igyekeznek lekötni társaságunkat. Főtitkári állásomról lemondottam, miután ezekkel az urakkal nem vagyok hajlandó együtt dolgozni, azonban továbbra is az egyesület tagja maradok. Voltak itt a háttérben dolgok, amelyek a nyilvánosságra kívánkoztak, de nem akadt bátor ember, aki ezeket a társaság plénuma elé merte volna vinni. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az ütközet tiszta helyzetet teremt. Pekárék hároméves mandátuma március 15-én lejár, új emberek kerülnek majd a társaság élére és bekövetkezik a Petőfi Társaság renesszánsza, amely homlokegyenest ellenkezni fog mindazokkal a tervekkel, amelyeket a Pekári Császár-féle boszorkánykonyhában főztek ki. Az ELVJE villamosvasúti szakcsoportja akar válni az egyesületből (Saját tudósítónktól.) A Magyarország csütörtöki számában részletes tudósításban számolt be az Ébredő Magyarok Egyesületében lappangó válság újabb fázisáról. Az ÉME vezetősége Eckhardt fajvédő képviselővel az élén a legutóbbi napok egyikén tartott értekezleten abba a helyzetbe került, hogy kénytelen volt elejteni Rákóczi Béla ügyvezető igazgatót, aki a kerületvezetők értekezletén már nem is vett részt. Az Ébredő Magyarok Egyesületében kitört válság folyamatát tulajdonképpen az úgynevezett villamos szakcsoport indította meg. A villamos szakcsoport, amely a BESZKAR alkalmazottaiból rekrutálódik, kifogásolta Rákóczi Béla ügyvezető igazgató néhány állásfoglalását és az országos vezetőségtől a szerintük sérelmes ügyek helyes elintézését kérte. Az akkoriban szárnyrakelt hírek szerint Rákóczi Béla ügvvezető iagazgató Eckhardt Tibornak, az ÉME elnökének kedves embere. Eckhardt azonosította magát Rákóczi intézkedéseivel és így a villamos szakcsoport mozgalma egyelőre nem ért el eredményeket. Később a mozgalom, amely Rákóczi Béla ellen irányult, kiterjedt, úgyhogy a január 18-án tartott kerünetvezető értekezleten már az egyes résztvevők kijelentették, hogy Rákóczi Béla jelenlétében nem tárgyalnak és amennyiben az országos vezetőség Rákóczi ügyvezető igazgatót nem menti fel, ők hagyják el a helyiséget és kilépnek az egyesületből. Eckhardt Tibor csak az ajtóból tudta visszahívni a távozni készülő kerületvezetőket és a tanácskozást ezután Rákóczi Béla részvétele nélkül folytatták le. Ez a látszólag személyi ügy régi, éles ellentétet takar, amely az Ébredő Magyarok Egyesületében gazdasági okok miatt támadt. Az egyesület ugyanis néhány esztendővel ezelőtt, amikor virágkorát élte, egyremásra állította fel szervezeteit, Budapesten is, a vidéki városokban is. Ezek a szervezetek akkoriban nagy lendülettel kezdtek munkához és a szervezéssel megbízott helyi vezetők, vagy a központból kiküldött tisztviselők gyors munkát végeztek. Erre módjuk is volt, mert minden tagnak belépésekor bizonyos tagsági díjat kellett befizetni, ami az adminisztráció költségeit biztosította. Később, a vidéki szervezetek látogatottsága erősen megcsappant és a fővárosban is egyre kevesbedett azoknak a szervezeteknek száma, amelyek aktív életet éltek. Ezzel természetesen a tagdíjbefizetések nagymérvű csökkenése is együttjárt és a szervezetek kezdtek összezsugorodni. Az ÉME központi vezetősége presztízskérdést csinál abból, hogy lehetőség szerint mértéket tartsanak az egyes szervezetek megszüntetésénél vagy összevonásánál és így fenntartottak különböző szervezeteket akkor is, amikor azok már nem voltak életképesek, illetve tagdíjaik messze elmaradtak a kiadások összege mögött. Ezeket a szervezeteket a központi vezetőség fontos előőrsöknek tekintette és a központból anyagilag támogatta, úgyhogy bár nagy nehézségek árán, de folytatni tudták működésüket. Ez annyit jelentett, hogy olyan szervezetek is megmaradtak, amelyek jóformán semmi tagsági díjat nem fizettek be az ÉME pénztárába. Egy szervezete volt az Ébredő Magyarok Egyesületének, amelyik mindig mintaszerű pontossággal fizette meg a tagsági járulékot: a villamos vasúti szakcsoport. Ennek a pontosságnak viszont az volt a magyarázata, hogy a BESZKÁR bérelszámoló osztálya minden ÉME-tag villamvasúti alkalmazottnak hivatalosan levonta fizetéséből a tagsági járulékot és közvetlenül fizette be az Ébredő Magyarok Egyesületének pénztárába. Ezzel az adminisztrációs lépéssel biztosítani tudták a tagdíjfizetések pontosságát és talán nem tévedünk, ha ebben jelöljük meg az okát annak is, hogy miért maradt aránylag legintaktabb szakcsoport a villamosvasutasoké. Amikor azután köztudomású lett, hogy az ÉME vezetősége a különböző szervezeteket a központ pénzéből támogatja, azok a szervezetek kezdtek ez ellen tiltakozni, amelyeket mint pontos fizetőket ez elsősorban érintett. — A mi pénzünkön ne csináljanak hiábavaló akciókat! — adták ki a jelszót a villamosvasúti alkalmazottak körében — és így indult meg a mozgalom. Erősen kifogásolták többek között azt is, hogy Rákóczi Béla már több ünnepélyt és gyűlést szervezet, amelyek ráfizetéssel végződtek. A villamosvasúti alkalmazottak szakcsoportja, miután Rákóczi Bélával szemben diadalt aratott, várakozó állásponton van és várakozó álláspontra helyezkedtek a vidéki szervezetek is, de nyilvánvaló, hogy a szakadási mozgalom nem áll meg. Az érdekelt villamosvasutasok hangsúlyozzák, hogy tisztára gazdasági indító okai vannak kiválási szándékuknak és továbbra is ezen a gazdasági alapon akarnak megmaradni. Ma még nem lehet előre tudni, hogy a szakadási mozgalomnak mi lesz a vége. Micsoda zajlaal az Uránia, Mozgóképotthon és Capitol környékén 9 leni fiain? Az nevetnek az emberek.