Pesti Napló, 1926. október (77. évfolyam, 222–248. szám)
1926-10-01 / 222. szám
«jferdíjuk Budai.76 • • * — ELŐFIZETESI ARAK! 107 hóra .... 50.000 K negyedévre . . 135.000 f Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és h pályaudvarokon . . 2000 K Vasárnap 4000 K Egyes »im Ausztriftbam hétköznai 30 garas (3000 o. IC) vasárnap 40 garas (4000 o. K) A 'tCX _SLD .• évfolyam 222. szám Jtra 2Q00 korona Péntek, október 1 PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON I József 62-30,62-31,62-32. Szerkesztőség Bécsbomnm, Kohlmarkt 7. antant a német-franciával szemben Chamberlain és Mussolini találkozása a „Giuliana" fedélzetén Róma, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Chamberlain és Mussolini beszélgetése a »Giuliana« fedélzetén több mint egy óra hosszat tartott, A tanácskozás után az angol miniszter visszatért saját hajójára és továbbutazott. A beszélgetésnek nem voltak tanúi. Az Impero jelenti, hogy a két miniszter a találkozás után nagyon megelégedett arcot mutatott. Mussolini fasiszta üdvözléssel búcsúzott Chamberlaintől. (M. P.) London, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Az angol ellenzéki pártok felfogása szerint Chamberlain és Mussolini találkozásának az a célja, hogy a készülő német-francia antanttal szemben angol-olasz antantot létesítsenek. Az olaszok külön célja pedig az, hogy Olaszország befolyást kapjon a tengeri kérdés rendezésénél, továbbá, hogy a Vörös-tenger melletti olasz szférát kitágítsák, végül, hogy Olaszország Chamberlaintől kötelező ígéretet kapjon arra nézve, hogy Anglia Ausztria és Németország egyesüléséhez sohasem fog hozzájárulni, akkor sem, ha ahoz Franciaország hozzájárulna. (W. H. E.) Párizs, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Mussolini és Chamberlain találkozását Párizsban érthető érdeklődéssel kísérik. A sajtónak illetékes helyről tartózkodást ajánlottak és ezért a lapok a találkozást nem is kommentálják. Diplomáciai körökben azonban annál élénkebben tárgyalják az eseményt. Az angol sajtónak az a kommentárja, hogy a két államférfi találkozásának semmiféle politikai jelentősége nincs, itt nagy szkepszissel találkozik. Ezzel szemben rámutatnak arra, hogy Churchill és Mussolini első rapalloi találkozásánál az angolok hasonló kijelentéseket tettek és utóbb mégis kiderült, hogy Rapalloban igen fontos megállapodásokat létesítettek, nevezetesen az új angol-olasz egyezményt Törökországra nézve és az abesszínai megállapodást. Franciaországban úgy látszik, különösen attól tartanak, hogy Anglia Olaszországnak engedményeket fog tenni Tanger nemzetközi közigazgatására vonatkozólag és hogy támogatja Olaszország aspirációit Abessziniára Ha Olaszország Abessziniában messzebbmenő támogatást kap Anglia részéről, akkor ezzel szőnyegre viheti az egész északafrikai problémát, amely rendkívül kényes természetű. (L. St.) London, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) . Azokkal az olasz és francia jelentésekkel szemben, amelyek Mussolini ás Chamberlain találkozásának különös LJ£ntőséget tulajdonítanak, a Reuter-iroda jelnti, hogy Chamberlain látogatását az olasz miniszterelnöknél kizáróan csak arra a körülményre kell visszavezetni, hogy az angol külügyminiszter éppen Olaszországban tartózkodik. Szó sin® arról, hogy valamilyen programot állapítottak volna meg a találkozás számára, vagy hogy valamilyen sürgős kérdést beszéltek volna meg. Chamberlain nem vitt magával sem titkárt, sem okmányokat, sem semmiféle anyagot, amiket el szoktak vinni előre előkészített fontos tárgyalásokra. (W. H- E.) Therry a tengeren Angol-olasz-balkáni szövetségi front a német-francia-oroszkisantant együttműködéssel Róma, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Chamberlain és Mussolini livornoi találkozásáról este a következő hivatalos közleményt adták ki: »A két államférfi találkozója, akiket tudvalevően kölcsönös személyes barátság fűz egybe, rendkívül szívélyes formában játszódott le. Azon a megbeszélésen, amelyet a Delphin jacht fedélzetén és a Chamberlain tiszteletére adott reggeli után a Giuliana királyi jachton folytattak, a két miniszter megbeszélte a legfontosabb aktuális nemzetközi kérdéseket és megelégedéssel szögezték le Anglia és Olaszország szoros barátságát és azoknak a módszereknek egységes felfogását, amelyekkel a két kormány a legfontosabb európai problémákat megoldani kívánja. A találkozás külsőségeiről a Pesti Napló tudósítója a következőket tudta meg: Mussolini a Giuliana-hajóról virágcsokrot küldött Chamberlain feleségének a Delphinre és egy félóra múlva kíséretével maga is megjelent az angol hajón. A Stephani-ügynökség jelentése szerint Chamberlain és Mussolini sokáig szorongatta egymás kezét, majd egy kis frissítő után a két államférfi visszavonult az angol hajó közepére, ahol egy óráig tanácskoztak. Chamberlain feleségével és fiával ezután a Giuliana-yachtra ment át, ahol lunchre volt hivatalos. Chamberlain és Mussolini ezután szemlét tartott az őrszolgálatot teljesítő Tigre torpedónaszádon, amely a vendégeket tizenegy ágyúlövéssel üdvözölte. A szigori intézkedések megakadályozták azt, hogy az iusánírák közelről figyeljék meg a találkozót, de már a hivatalos kommüniké közzététele előtt jelentette a Giornale d'Italia tudósítója, hogy a megbeszélés jelentősége semmivel sem marad mögötte Thoirynak és a két miniszter között a legteljesebb egyetértés uralkodik. A hivatalos helyről sugalmazott lapok vezércikkeikben megállapítják, hogy Livorno igazolja az Anglia és Olaszország között fennálló bensőséges viszonyt és különösen kiemelik, hogy Chamberlain milyen melegen rokonszenvezik Mussolinival Hangsúlyozzák azt is, hogy a livornoi találkozást nem szabad úgy értelmezni, mint ellenakciót Thoiryval szemben. A német-francia közeledést csak ellenőrizni kívánjuk, mert ez úgy Angliának, mint Olaszországnak, a locarnoi szerződést garantáló hatalmainak nemcsak joga, de kötelessége. A Lavoro d'Italia, ezenkívül leszögezi, hogy Livorno a nemzetközi szabadkőműves plutokráciának a fasiszmus elszigetelésére irányuló törekvéseit akarja meghiúsítani. Nem olasz diplomáciai körökben azt hiszik, hogy Chamberlain és Mussolini tárgyalásainak egyik igen fontos célja, hogy Olaszországot Balkán politikájának következetes folytatására bírja rá, amelynek az a célja, hogy a kisantantot függetlenítse Franciaországtól, ami az angol külpolitikának egyik alapvető törekvése. Londonban nem tartják kizártnak, hogy a Franciaország és Németország közötti gazdasági közeledést politikai közeledés fogja követni, amelyet Ororszországra is kiterjesztenek. Ebben az esetben a kisantantnak Franciaországgal való kapcsolata olyan hatalmi csoportot jelentene, amely az európai egyensúlyi viszonyokban lényeges eltolódást idézne elő. Ugyanezekben a körökben úgy tudják, hogy Kergenzev római orosz követet rövidesen visszahívják és ez a személyi változás Oroszország diplomáciai képviseletének teljes átszervezésével fog együtt járni. Ennek oka elsősorban az a Moszkvában elterjedt felfogás, hogy Kergenzevnek nem sikerült Olaszország Erről van szó .Hát nem Bárczyli.. .-" Ez a kifakadás jellemzi a tegnapi polgármesterválasztás nyomán kerekedett hangulatot. Ebbe a kifakadásba megdöbbenés, csalódás s keserűség vegyült el — annyira várta s anynyira bizonyosra vette a főváros lakossága, hogy már az első választás nem hagy kétséget aziránt, ki lesz Budapest polgármestere. Azok, akik lehetővé tették, hogy ez a kifakadás felszakadjon a lelkekből, könynyen elképzelhetik, mi venne erőt a lelkeken, ha a holnapi döntő választás szintén olyan eredménnyel végződne, amely után jogos lenne ez a felkiáltás — hát nem Bárczy!?... Mit gondolnának az emberek, ha a holnap esti választás eredménye azt harsogná feléjük — la course continue, a kurzus továbbra is a nyeregben marad. Mit gondolnának, ha tudomásul kellene venniök, hogy semmi változás nem lesz Budapest életében, minden folyik tovább úgy, mint ahogy az utolsó hat esztendőben folyt. A jelszavas politika tovább garázdálkodik, mintmást befúrja a munkahelyekre, nem azt nézik, kinek van tehetsége és rátermettsége, hanem azt, ki ordítozott velük és ki állotta körül a hordójukat. Az a szellem, amely százakat és százakat kenyörtelenné tett, csak azért, hogy a maga kreatúráit a legfontosabb pozíciókba elhelyezze, ezentúl is itt fog élni, hatni és hemperegni körülöttünk. A főváros gazdasági helyzete marad az, ami volt — munkátlanság, üzlettelenség és tehetetlenség. Ha megfeszülünk, sem fog felbukkanni sehol egyetlenegy sápadt gondolat vagy eszme, amely a mostani helyzeten változtatni akarna, amely kenyeret szeretne juttatni az állástalanoknak s életet és pezsdülést szivárogtatna be a mai aléltságba. La course continue, — a főváros lakossága ezentúl se szoroz, se oszt, nem törődnek vele, nem számít. Mindezek eszébe jutnának holnap Budapestnek arra a hírre, ha nem Bárczy kerülne ki győzelmesen a választásból. Mindezekre gondolna és m agya elkábulna, lelke megfagyna s talán a reménytelenség fogná el. Ezért vegyék jól fontolóra a dolgot azok, akik lehetővé tették a tegnap esti választáson, hogy nem Bárczy lobogója repült fel elsőnek az árbocra. Fontolják meg jól, mit jelentene az, ha holnap is érzelmek által vezettetnék magukat. A mi drága fővárosunk, minden magyar nagy szerelme jövőjét tennék kockára. Magukra vállalják-e ezt a felelősséget! Ezeket a szavakat nem azokhoz intézzük, akik esztendőkön keresztül a kurzust támogatták és a kurzusból éltek. Ezekhez nincs szavunk. De szólunk azokhoz, akik szenvedtek a kurzus igája alatt, akik érezték a korbácsütéseket s akiknek az arcában talán még ott van egy kis pirosság, amelyet a szégyen odahajtott. S szólunk azokhoz, akik, ha nem is feküdtek a kurzus sarka alatt, de szeretik a fővárost s azt szeretnék, hogy vegyék le róla a politika és a jelszó bilincseit. Ahoz a többséghez szólunk, amelyet Budapest lakossága tavaly a kurzus ellen hadba küldött. Ez a többség fogjon össze az utolsó emberig s tegye lehetetlenné, hogy továbbra is a senyvedés és az összezsugorodás útján maradjon. Ez a többség megvan, é s csak arra van szükség, hogy holnap tömör sorokban járuljon az urnák elé s érvényesítse a fővárosnak azt az akaratát, amely úgy szól, hogy a kurzus megszűnt, Budapest ismét Budapesté