Pesti Napló, 1927. május (78. évfolyam, 98–122. szám)
1927-05-01 / 98. szám
"Vasárnap PESTI NAPLÓ 1927 május 1 isz gusztus 1-ére, illetőleg a jövő év február 1-ére ki kell költözködnie az üzletből, sok esetben nem akarta megvárni a félévi, illetőleg egyévi felmondási időt, mert a bért így is igen magasnak találta és már sokkal olcsóbb bérű üzlethelyiséget talált magának, ezért egyszerre felfedezték, hogy a főváros lakásbérleti szabályrendelete, amely az üzletek szabadforgalmával automatikusan életbe lépett, negyedévi, illetőleg félévi felmondást biztosít számukra. Ezzel a negyedévi, illetőleg félévi felmondással élni is akartak, de most már a háztulajdonosok hivatkoztak a lakbérrendeletre, amely a felmondást a félévi, illetőleg egyévi határidőhöz kötötte és nem akarták korábban kiengedni a szerződésből a kereskedőket. Ebből sok per és sok vita származott, úgyhogy a ház- és telektulajdonosok egyesületének képviselője, dr. Szende Péter Pál erre nézve kérte elsősorban a népjóléti minisztérium döntését. A HÁTOK a szerződési hűségre hivatkozik, de a népjóléti minisztériumnak az az álláspontja, hogy a lakásrendeletek gyöngébb félnek az érdekét szolgálják, ezért a fővárosi lakbérszabályrendeletben foglalt felmondási jogaikkal élhetnek. Sok esetben előfordult, hogy a háztulajdonos és eddigi bérlője a bérösszegre nézve nem állapodott meg. A háztulajdonos mégsem élt a felmondás jogával. Vitás kérdés tehát az is, hogy ilyenkor a háztulajdonosnak május 1-én mily időpontra nyílik felmondása. A népjóléti minisztérium álláspontja szerint a felmondás ekkor nem lehet negyedéves, vagy féléves, mert a rendelet szelleméből az következik, hogy a háztulajdonos 1200 aranykorona béren alul augusztus 1-e előtt, 1200 aranykorona béren felül a jövő év február 1-e előtt nem mondhat fel. Dr. Szende Péter Pál, a HÁTOK alelnöke úgy nyilatkozott előttünk, hogy a szövetség ezt az álláspontot a magáévá fogja tenni és azt ajánlja a tagjainak, hogy ha a májusi bérnegyedben felmondanak valamely üzlet bérlőjének, akkor ez a felmondás augusztus 1-ére, illetőleg február 1-ére történjék. Sok vitára adott alkalmat a háztulajdonosok és az üzletbérlők között az is, hogy a háztulajdonosok, amikor bérlőiket értesítették a bérösszeg felemeléséről, azokban az esetekben, amikor a bérlők ezekre a levelekre nem válaszoltak, ezt úgy vették, mint beleegyezést. Ezt az álláspontot azonban a népjóléti minisztérium nem osztja és a bérlőnek azt a magatartását, hogy a béremelésről szóló levélre nem válaszolt, nem engedi úgy magyarázni, hogy a felemelt béröszszegbe beleegyezett. A háztulajdonosok azokban az esetekben, amikor az új üzletbéreket a 75 százalékos kvótán felüli összegben állapították meg, vitatják a bérlőnek azt a jogát, hogy az üzletbéreket havi részletekben fizethessék. Minthogy pedig a népjóléti miniszter kijelentése szerint, az üzletbér havonkénti részletekben fizethető, azt kívánják, hogy ezt rendeletben szögezze le a miniszter és dr. Szende azt is kijelentette, hogy a HÁTOK hajlandó a készülő új lakásbérleti rendeletben olyan általános rendelkezést elfogadni, amely szerint a bérek havonként fizethetők, de azt, kérik, hogy a havonkénti ráták rendszerét akkor hozzák be az adótörvényekben és a bankok amortizációs kölcsöneinek a törlesztésében is. Briand parlamenti ezüstlakodalmát" ünnepelte Franciaország Kilencszer volt miniszterelnök 25 év alatt Franciaország legjobb szónoka Párizs, április 27. (A Pesti Napló tudósítójától.) Ma huszonöt éve, azaz pontosan 1902 április 27-én választották meg Aristide Briandot, a Loire département képviselőjévé, s ma egész Franciaország »Briand külügyminiszter parlamenti ezüstlakodalmát« ünnepli, akit 1902 óta szakadatlanul megválasztottak a kamarai választásokon. A 25 éves képviselői jubileum magában véve nem rendkívüli dolog Franciaországban. — nemrégiben ünnepelték az öreg Gaston Thomsont, aki immár 50 éve tagja a francia kamarának, állandóan az algíri Comstantine város képviseletében — Briand esete azonban rendkívüli, mert az ő 25 éves képviselői jubileuma a legnagyobb politikai harci évek egyik állomását jelenti a III-ik francia köztársaság történetében. Briand-t elég későn, 41 éves korában, választották meg képviselővé, — több eredménytelen kísérlet után — könnyen kiszámítható tehát, hogy Briand jelenleg 66 éves, így politikai karrierje tulajdonképpen csupán érett férfikorára esik. Mint ismeretes, Briand annakidején szocialista programmal került a kamarába, s első helye a Bourbon-palotában, Jaurés mellett volt a szélsőbaloldalon. A 25 év alatt a szélsőbaloldalról a középre került s ma az úgynevezett szocialista-republikánus parlamenti csoport tagja, amely tudvalevőleg polgári alakulat, csupán a nevében viseli a szocialista jelszót. Ugyancsak ennek a csoportnak tagja Painlevé hadügyminiszter is. A szélső baloldalról hosszú az út a középig, de a hosszú úton Briand mindenkor a köztársasági gondolatot szolgálta, úgyhogy a »nagy politikusok"t — a Gambetták, Waldeck-Rousseauk sorába sorozzák, akik legérdemesebb s legkiválóbb szolgálói voltak a köztársasági gondolatnak. Tulajdonképpen akkor kezdődött karrierje, 1902-ben, amikor Waldeck-Rousseau a kamarai választásokon döntő, nem várt nagy sikert arat s immár körülbelül biztosnak tekinthető, hogy a III-ik köztársaság fenmarad. A kamarában kelt először feltűnést a már akkor kitűnő szónok hírében álló szocialista ügyvéd s akkor érkezik be véglegesen, amikor, mint az egyház és állam szétválasztásáról szóló törvényjavaslat előadója diadalra segíti a parlamentben a törvényjavaslatot. Ekkor 1904-et írnak s ettől a pillanattól kezdve — Briand beérkezett. Először mint kultusz-, majd igazságügy-, majd belügy-, 1906-.tól 1910-ig pedig mint külügyminiszter szolgálja a köztársasági érdekeket a legnehezebb viszonyok között s 25 év alatt kilencszer miniszterelnök, — s a huszonöt év felét, kereken tizenkét és fél évet a parlamentben — mint valamelyik tárca minisztere vagy mint miniszterelnök tölt el. A háború kitörésekor megindult ú. n. nemzetvédelmi koalíciós kormánynak Briand is tagja s a stíluos verduni harcok idején, 1916-ban éppen miniszterelnök is. Saját bevallása szerint életének legnehezebb óráit ekkor élte át... Számunkra, magyarokra, Briand háborúelőtti magatartása egy bizonyos szempontból különösen jelentőségteljes. Briand volt az ugyanis, aki az ú. n. szalonikii front fentartásához ragaszkodott s még a verduni súlyos harcok alatt sem volt hajlandó a balkáni szövetséges katonai fronton álló francia csapatokhoz hozzányúlni. Ő küldte Franchet d'Esperay-t is a Balkánra s ki tudja, hova fejlődtek volna az események, ha akkoriban Briand nem ragaszkodik annyira a szalonikai fronthoz s nem Frenchet d'Esperay van a Balkánon... Állítólag Briand messzelátó, nagyszabású külpolitikai kombinációi miatt ragaszkodott ahoz, hogy a Balkánon a francia befolyás és túlerő érintetlen maradjon a háború folyama alatt. Ennek a kombinációnak eredményeit Magyarország saját bőrén tapasztalhatta. Ezután meg kell említeni, hogy állítólag Briand volt az, aki más megoldási formát választott volna az osztrák—magyar monarchia problémájával kapcsolatban, ha a béketárgyalások időpontjában uralmon lett volna. De akkor már Clémenceau volt az úr, akinek útjai elváltak Briand-tól, mert míg Briand a francia kamarában a balközéptől csupán a középig haladt, addig a »vieux tigre« a balszélről egészen a jobbszélre került... A francia sajtó lelkesen ünnepli Briandezüstlakodalmát,s egyhangúlag megállapítja, hogy Briand hallatlan népszerűségét, de sok értékes munkatársát is elsősorban annak köszönheti, hogy 25 éves politikai karrierje alatt soha nem kapatta el magát, kedves, közvetlen, barátságos és tréfálkozó volt mindenkivel szemben s különösen meleg, baráti kapcsolatot tartott fenn a sajtó képviselőivel (g. a.). Őrültséget szimulál Szász Elek az ügyészség fogházában (Saját tudósítónktól.) A főkapitányság föloszlatott háziétkezőjének volt vezetője, a letartóztatásban levő Szász Elek rendőrkapitány aaz ügyészség fogházában várja a vizsgálat befejezését. A referens ügyész már igen sok tamil kihallgatott ügyében, több szembesítés is volt már, amelyek közül majdnem mindegyik súlyos eredménnyel járt. Az ügyészi nyomozás sikere taktikai elhatározásra késztette Szása Eleket, aki az utóbbi napokban úgy viselkedett a fogházban, mintha elmebeteg lenne. Úgy tudják róla, hogy szimulálja az elmebetegséget, hogy ilyen módon a rá várható súlyos következmények alól mentesítse magát. Sokat beszélnek különben a főkapitányságon arról, hogy milyen eredménnyel járt Szász Elek lakásán a bűnügyi zárlat foganatosítása. A kirendelt tisztviselő és két detektív délután fél nnégy órától éjszaka tizenkét óráig egyfolytában leltározott a kétszobás lakásban, amelynek értékét körülbelül egymilliárd korondra becsülik. Harminc rend ruhája, 20 pdA cipője és ezeinkívül tíz pár cipőre való sámfája, 80 pár új harisnyája, több mint száz inge volt Száisz Eleknek, ezenkívül az éléskamrája tele minden ínyencséggel, a többi között körülbelül 100 üveg pezsgővel. A bűnügyi zárlat foganatosítása utáni nap délelőttjén végrehajtók jelentek meg a lakásban. Azok a cégek ugyanis, amelyek a rendőrségnek szállításokat eszközöltek és a házi étkező által szétosztott áruk ellenértékét máig sem kapták meg, polgári pert indítottak a rendőrség, illetve Szász Elek rendőrkapitányi ellen. Polgári úton támasztott követeléseik erejéig biztosítási végrehajtást kértek Szász Elek lakására, amit a törvényszék el is rendelt. Ennek a foganatosítása miatt jelentetk meg azután a végrehajtók a lakásban. Gróf Schweinitz Frigyesné békebeli takarékbetétje a bíróság előtt „Aranyban fizetendő" feltétel alatt elhelyezett bankbetét valorizáltan követelhető (Saját tudósítónktól.) Özv. gróf Schweinitz Frigyesné 1910., 1912., 1913. és 1914. években négy darab betétkönyvre összesen 7800 aranykoronát helyezett el a Mosonvárosi Takarékpénztárnál. A betétek elhelyezése alkalmával a megállapodáshoz képest a betétkönyvek jegyzetrovatába bevezették, hogyy aranyban fizetendő. 11 Az özvegy körülbelül tíz évig nem jelentkezett a betét felvétele végett s amikor néhány évvel ezelőtt a bankban megjelent és a betét kifizetését kérte, a bank arra való hivatkozással, hogy a bankbetétek a joggyakorlat értelmében nem valorizálhatók, csupán szám szerint egyező papírkoronát volt hajlandó kifizetni. A grófnő erre keresetet indított a takarékpénztár ellen 7800 aranykorona iránt s úgy a törvényszék, mint az ítélőtábla a betéti összeg tízszázalékos valorizált értékének megfizetésére kötelezték a takarékpénztárt. A Kúria Keczer-tanácsa ezt az ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása megállapítja, hogy a betevő kívánságára a takarékpénztár segédkönyvelője a betét elhelyezése alkalmával annak aranykoronában való visszafizetésére ígéretet tett. E tény mellett nincs jelentősége annak, hogy ez a pénzintézet nem foglalkozott aranybetétek elfogadásával és kifizetésével és hogy az intézet könyveiben nincs nyoma erre vonatkozó feljegyzésnek. Éppen így súlytalan az is, hogy az említett kötelezettség vállalásához az intézetek valamely üzletvezetéssel megbízott tisztviselője vagy igazgatója hozzá nem járult. Az alapszabályok értelmében ugyanis a betétek elfogadásával és kifizetésével az intézet részéről a könyvelő, pénztárnok és a napibiztos volt megbízva. E megbízásból folyóan pedig, — mondja a Kúria ítéletének indokolása — kétségtelen, hogy a nevezettek jogköre kiterjedt mindazokra a jogcselekményekre, amelyeket az ilynemű ügyletek szükségessé tesznek. E hatáskörükből folyóan ezeknek a tisztviselőknek annál is inkább joguk volt az aranyban elhelyezett betéteknek aranyban való visszafizetését vállalni, mert ez a kötelezettségvállalás az ügylet természetével is együtt járt — és abban az időben az intézetre nézve különösebb megterhelést nem jelentett. Ezért helyes az alsóbíróságoknak az a döntése, hogy hogy az alperesi pénzintézetet, teherbírásához képest aranyalapon átszámított tíz százalékos valorizációnak megfelelő összeget fizesse®.