Pesti Napló, 1930. március (81. évfolyam, 50–73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
2 Szombat PESTI NAPLÓ 1930 március 1 tok, amelyek a délutáni felvonulásban fognak résztvenni. A gyülekezés már a déli órákban megkezdődött. A lobogódíszbe öltözött város útvonalain a közönség sorfala között vonultak a különböző, egyesületek és városok kiküldöttei. Délután 3 órakor megnépesedett a Városház -tavara. Egymásután érkeztek a különböző dalárdák, dalegyesületek és zenekarok és a közel kétezer főnyi dalos főpróbát tartott, amely után az Erzsébet híd pesti hídfőjéhez indultak a dalosok. Mindegyik egyesület elhozta magával zászlaját, 46 zászlót vittek az élen, az Erzsébet híd felé. Négy óra tájban az egész Dunapart megtelt emberekkel. A társadalmi egyesületek szövetségének felvonulásában résztvevő 15.000 ember az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél gyülekezett. Díszruhás rendőrök sorfala között hullámzott a százas csoportokban érkező sokaság. Kék-, lila-, feketesapkás egyetemi hallgatók, cserkészek, leányleventék, a MANSz magyarruhás hölgyei tették színessé a hatalmas tábort. Közvetlenül a hídfő mellett százával lobogott a különböző egyesületek zászlaja. A hídfő körül 12 főiskolai lovas és 7 lovasnő várakozott. Az egymásután felgyulladó lámpák fénye ködösen tükröződött a nedves aszfalton: a hangulat hasonlított egy régi, több mint tíz év előtti ünnepségre, arra az ünnepségre, amikor a fővezér fehér lovon lovagolt be a magyar fővárosba és a közönség: esernyősen, dideregve, de lelkesedéssel ünnepelt. Báró Perényi üdvözlő beszéde A kormányzót elsőnek báró Perényi Zsigmond a következő beszéddel köszöntötte: — Lelkes hazafiak, társadalmi egyleteink vezetői részéről indult meg a mozgalom, hogy megünnepeljük tizedik évfordulóját annak a napnak, amelyen Főméltóságod az isteni gondviselés rendelkezése folytán és saját akaratunkból a kormányzói széket elfoglalni méltóztatott. — Tudomásunkra jutott Főméltóságodnak az a kinépének I vánsága, hogy az ünneplés szerényebb keretekben, pompa és ünnepi zaj nélkül folyjon le. — Mély tisztelettel hajlottunk meg Fű-méltóságod kívánsága előtt és megértettük azt a nemes felfogást, hogy az ország mai nehéz helyzetében a zajos ünneplést nem kívánja a fui kormányzónk, aki egész "gondjait viseli és szenvedéseit átérzi. — A magyar társadalom nevében hódolattal köszönt .•»r-"twí "-.Fűméi tó-ágo-da'. a tepm-l.'g.M.bénvs.vs. őszinte, keresetlen szavakkal, mint ahogy az Főméltóságod fenkölt és nemes egyéniségéhez legjobban illik. — Mi Főméi jóságodban az Államfőt, látjuk, akinek hódolattal tartozunk, a Vezért, aki irányt szab és akinek engedelmeskedünk. De látják a legelső magyar polgárt is, akihez magyar szívünk minden érzésével ragaszkodunk, aki példát mutat kötelességteljesítésben, emberszeretetben, aki érettünk dolgozik, velünk érez, velünk örvend és velünk szenved. — Mikor Főméltóságod a magyar nemzeti hadsereg élén bevonult fővárosunkba, minden igaz magyar, fiatal és öreg, gazdag és szegény túláradó örömmel, lelkes ujjongással mint Megváltót fogadta, hiszen Főméltóságod vezetett ki bennünket a nemzetietlenségből, a forradalmi posványból a nemzeti élet biztos várába. Ez a bevonulás volt az első csillagfény sötét egünkön, a korni,ó,t.j.,ói szék elfoglalása az első reménysugár arra, hogy megvilágosodik a magyar éjszaka. És bár az elmúlt tíz év alatt sok keserves csalódásban volt részünk, mégis élünk magyarok és úgy érezzük, hogy most már a mi utunk fölfelé vezet, ha mi is úgy akarjuk. Tíz év Dr. Sipőcz Jenő polgármester a főváros törvényhatóságának küldöttsége élén a következő szavakkal üdvözölte a kormányzót: — Főméltóságú Kormányzó Úr! A szeretetnek, a ragaszkodásnak és hálának hullámai, amelyek a mai napon az országtól és fővárosából Főméltóságod felé áradcalfe, a magyar néplélek legmélyebb és legtisztább forrásaiból fakad. — Fakadnak abból az ösztööyös megsejtésből, hogy a Kormányzó Úr megjelenése történelmi szükségszerűség volt. De fakad mindez az ösztönös szeretet annak megérzéséből is, hogy az új életre ébredt magyar a maga eszményeit látja egy magyar férfiban megvalósítva, így lett a Kormányzó Úr legendás alak, jelkép. Jelképe a kemény, viharral dacoló magyarnak, jelképe a die,a múltnak és a személyéhez fűződő nemzeti célokban hordozója a magyar jövendőnek. Mindez, az érzés ösztönösen él a nemzet lelkében, de mint az egyénnél, úgy a nemzetnél is ezek az ösztönös érzések a legszebbek, legnemesebbek. De amit a nemzet ösztönösen megérzett, azt tíz évi kormányzás után a fontolgató ész is igazolja. Főméltóságú Kormányzó Úr tíz évi kormányzata alatt megteremtette a nemzeti létet, a külső biztonságot, a belső békét, a társadalmi rendet, a nyugalmat, amely az állandó folyamatos munkának, a jelen és jövő boldogulásának a záloga. — Érzés és megfontolás viszi tehát ma a tízéves évfordulón az ország társadalmát és a főváros népét Főméltóságod elé. Az ország társadalma az imént nyilatkozott meg. Stálos szívvel, teljes együttérzéssel csatlakozik ehez a székesfőváros népe, lakossága, térgaratíva is. Az, hogy külön szólunk, nem elkülönzést jelent, hanem az együttérzésnek megerősítését, erősebb hangsúlyozását. De külön kell szólanunk, mert nekük még külön van köszönni valónk. — Köszönjük, hogy Főméltóságod állandó Utlakásdval valódi székvárossá tette fővárosunkat. Köszönjük, hogy itt él közöttünk és részt vesz örömünkben, bánatunkban. És engedje meg, hogy hálatelt szívvel köszönjük meg, hogy fenkölt élettársa, a Főméltóságú Asszony vigasztalója lett Budapest szenvedőinek, gyámolítója szegényeinek. Országnak, fővárosnak szíve összedobban e napon a szeretet, ragaszkodás, hála szent érzéseiben. De ez nem elég. Mi azért, is jöttünk, hogy ünnepélyes fogadalmat, tegyünk, hogy a Kormányzó Űr lelki erejét, bizalmát, kitartását belevisszük az országnak és a fővárosnak társadalmába egyaránt. Arra kérjük az Egek Urát, hogy a Kormányzó Űr továbbra is szent kötelességekben és hosszú időn át vezethesse a nemzetet és annak fővárosát azon az úton, amely a nemzetnek a régi nagy országot, fővárosának pedig a ragyogó fejlődést bizton ígéri. Az Ég áldása legyen a Főméltóságú Kormányzó Úron és családján! Megindult a menet Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél 12 fehérlovas rendőr várta a dalosokat és vezette őket a Várba. A tér közepén várakozott az úgynevezett kis küldöttség, amelynek a tagjai valamennyien fekete ruhában jelentek meg, mert a kormányzó külön kihallgatásánis részt vesznek- ott volt többek között Andréka Károly főkapitányhelyettes, Szomstaffy Tamás, Szörtsey József, Borbély-Macskcfj Emil, vitéz Endre László és a TESz vidéki egyesületeinek minden vezetője. Amikor a dalosok elvonultak, az Erzsébet híd körül összegyülekezett tömeg tökéletes rendben csatlakozott hozzájuk. Elől vitték a zászlókat, náluk haladt a kisküldöttség, majd a vidéki küldöttségek következtek. Utánuk vonultak az egyetemi ifjak, a cserkészek, a Sasok, a Magyar Asszonyok, a Keresztény Nemzeti Liga, a protestáns nők csoportja, a keresztényszocialisták tömege, az Ébredő Magyarok Egyesülete és a különböző állami üzemek tisztviselői és alkalmazottai. A dalosokmár a Szent György térre érkeztek, amikor a menetet bezáró egyetemi lovasok az Erzsébet híd budai hídfőjénél voltak. A megszervezett felvonuláson kívül hatalmas rajokban hömpölygött át a hidakon Pest népe. A korai estében izgatott hangyaboly volt a Vár környéke, teleszórva az esernyők csillogó gombáival. A budaiak a Hunyadi János úton és a Várban már korán elhelyezkedtek. Az utca népe minduntalan éljenezte a menet tagjait és Horthy Miklós kormányzót. A sikló iszonyúan zsúfolt előcsarnokában izgatottan találgatták az emberek, hogy följutnak-e még s ha igen, kapnak-e helyet? A várban •A siklóból kilépve, crikkes Bívány fogadott» Amikor a Dísztérre a raenet első gsopwtja, érkezett a rendír ök ««írfíja között.konil^tú • minisztérium homlokzatán hatalmas piros-fehérzöld transzparens gyulladt ki és a szürkületben fehéren izzott felül a tízes szám. A miniszterelnökségi palotától a Várkertig a Szent György tér egy nagy embertömeg. Nagy a tülekedés. Mindenki be akar jutni a belső várudvarra. Mindenki hallani akarja a beszédeket, a, monstre kórust és látni akarja Horthy Miklóst, akiért most egész Budapest kor-, osztály- és valláskülönbség nélkül eljött ide erre az esős , mégis lelkes tüzű térre. A Vár udvarán a testőrség tagjai várták a menetet, a díszőrség riadót fújt, amidőn a Mátyás király szobor csoportozattól balra fekvő kiskapun a tömeg a királyi palota belső udvarára jutott. A kormányzói lakosztály erkélyén két hatalmas kandeláber égett, közte vörös drapéria az erkély korlátján. Pont hat óra volt, amikor mind a15.000 résztvevő elhelyezkedett a Vár udvarán, újra felharsant a kürtszó, s megjelent a kormányzó az erkélyen, felesége és Miklós fia kíséretében. Eget verő éljenerkebi viharzott fel. A küldöttségek, a dalosok és a közönség egy nagy, lelkes felkiáltásban egyesült. A hatalmas éljen szó végighullámzott a Vár belső udvarán, ki az útvonalakra, a Szent György térre, az Iri uccára. Pillanatok alatt szétterjedt az éljenzés az egész Várhegyen. Amikor az éljenzés utolsó hullámai is elcsitultak, közel kétezer dalos rázendített a Himnuszra. Most már mindenki elfelejtette a Várudvaron a szitáló esőt és a ködöt. .A dalosok a Himnusz után az üdvözlő Fohászt énekelték, — amely Selleynek, a Budai Dalárda volt karnagyának és Lampérth Gézának a műve. — Utána felhangzott aFekete szem éjszakája majd az ,azik a búzakalász Róbert Fohásztít a BESzKIR és a 3. honvédgyalogezred zenekarának kíséretében adták elő, befejezésül együttesen énekelték el a Szózatot. A kormányzó fogadja a hétszáztagú küldöttséget A kormányzó családjával együtt végighallgatta a szerenádot s végignézte a hatalmas tömeg katonásan tisztelgő felvonulását. Negyed nyolcra járt már az idő, amikor a menetet bezáró egyetemi lovasok és lovashölgyek elvágtattak a kormányzó előtt. Az erkély ajtaja bezáródott egy utolsó hatalmas éljelszó után és ír nagyközönség számára befejeződött az ünneplés. A siklót, az autóbuszokat, taxikat, a Várból levezető összes utcákat elözönlötte az ünneplősokaság. Nagy esőben hömpölygött le Budapest népe, Várhegyről az ünneplés után. Ezalatt a kormányzó lakosztályának fojerjében összegyűltek a kis küldöttség tagjai, megérkezett a főváros küldöttsége, amelyhez az egyes notabilitások is csatlakoztak. .Részt vett a kis küldöttségben báró Perényi Zsigmond, Stipka Ferenc főpolgármester, Hipecz Jenő polgármester, trezeghhuszágh Miklós főkapitány, Andréka Károly, Samurjay Lajos, a MÁV elnökigazgatója és a főváros küldöttsége. Fél nyolckor jelent meg a kormányzó szárnysegéde kíséretében a csaknem kétszáztagú küldöttség előtt• A fogadóterem sarkában állt gyászszájlapgal átkötve az a hatalmas Szűz Máriás nemzeti lobogó, amely alatt tíz évvel ezelőtt a nemzeti hadsereg bevonult Budapestre. •, • után is változatlan bizalommal és hittel tekintünk a mi Vezérünk felé. — Nagy a hit ereje és éltető"/ Valamikor Arábia pusztáira próféta küldetett és évek múlva, mert hittek igéiben és aszerint éltek, a szegény pásztornép hatalmas birodalmat alapított, mely Delhitől Granadáig terjedt. Mihozzánk Horthy Miklós küldetett és honszeretet az ő hitvallása. Buzgó imával fordulunk a mindenható nagy Istenhez, hogy áldja Főméltóságod minden lépését, minden törekvését, hogy segítse Főméltóságodat munkájában, a régi Magyarország romjain a réginél boldogabb, erősebb új Magyarország felépítésében, hogy sokáig éltesse Főméltóságodat, hogy munkájának gyümölcsét, magyar népének boldogságát láthassa. A kormányzó válasza az üdvözlésekre a z és évi. Engem a nemzet őserejének ujjig ébredése szólított helyemre, nem veszíthetem el soha hitemet fajom jövőjében. Életemben mindig a kötelességteljesítés volt a vezércsillagom, a jövőben sem fogok sohasem habozni, hogy megtegyem azt, amit a nemzet érdeke tőlem kíván. Ezt a hitet és ezt a kötelességérzést várom el viszont minden jóérzésű magyar embertől is. A hitet a nemzet életerejében, a harcot a kétkedés ellen, a bizakodást a csüggedéssel, a szembeszállót a mindent lekicsinyléssel szemben — és a haza iránti odaadó kötelességteljesítést, az önzés leküzdését, akkor, ha a haza áldozatokat kíván, az egyéni és osztályérdekek félretételét olyankor, amidőn a nemzet egyetemes javát kell szolgálni, az egymással összefogást a széthúzással, az összetartást a pártoskodással szemben. Különös örömömre szolgál, hogy a székesfőváros népének hivatott képviselői eljöttek ide hozzám, csatlakozva az ország társadalmának küldötteihez. A mi csodálatosan szép fővárosunk nemcsak földrajzilag az ország szíve, nemcsak az állami szervezet működésének központja, ha ne is) a nemzet szellemi és gazdasági Horthy Miklós kormányzó következő beszéddel válaszolt. Szívből köszönöm meleg üdvözlő szavaikat, amelyekkel a magyar társadalom és a főváros jóleső együttérzését tolmácsolták. Az évfordulók az emlékezések ünnepei. A magyar sors mostani kemény napjaiban nem is jelenthetnek többet, mint hogy magunkba szállva vonjuk le az emlékezés tanulságait. Tíz évvel ezelőtt a nemzet újra magára eszmélt és a csüggedés helyett friss energia lángolt föl. Azóta sokat küzdöttünk és még többet szenvedtünk, sorsdöntő percek válságain mentünk keresztül és nehéz időszakokatéltünk át, de szívós, kitmló munkával helyrehozni törekedtünk azt, amit a balszerencse végzetes fordulata rontott a magyarság sorsán. Az eredmények még távolról semérték utól a nemzet vágyait, de a történelem igazságszolgáltatása néha lassan halad előre. Két dolog van, amit nem érinthettek nálam a csalódások és nem koptathatott el az idy és ez a hitem és a kötelességét-