Pesti Napló, 1930. július (81. évfolyam, 146–172. szám)
1930-07-01 / 146. szám
Budapp 1910 146. sz. 21.60 pengő ELÖFI: Egy hét Negyedé Félévre Egyes számára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap ... 32 fillér „Ki, a nép közé?" Írta: dr. Szabó László »Megtehetem, hogy elhagyom a helyemet, mondotta Bethlen, de akkor kimegyek a nép közé és felvilágosítom a népet, hogy kik az ellenségei.« Szerencsére erre nem került a sor, a kormánypárt teljesítette a miniszterelnök kívánságát és így gróf Bethlennek nem kell helyét elhagyva, kimenni a nép közé és nem kell a népet felvilágosítania. Nincs is az országban komoly ember, aki attól tartott volna, hogy gróf Bethlen elhagyja helyét; de ha ez, amire egyedül ő gondolt egy szeszélyes pillanatában, csakugyan bekövetkezett volna, úgy megdöbbenve kellett volna tapasztalnia, hogy mily kevesen követik őt »a nép közé«, és hogy a nép mily közönnyel fogad egy oly államférfiút, akinek már nincsen hatalom a kezében. A »nép közé kimenni« és a népet megnyerni kizárólag csak annak sikerülhet, aki rendelkezik az összes hatalmi tényezőkkel. Ezt tapasztalnia kellett nem Bethlennek, hanem Kossuth Lajosnak is, aki — ha ma szabad ily megjegyzést kockáztatni — szintén tehetséges és szintén népszerű ember volt. Kossuth toborzó beszédeinek millió éljen és százezer taps volt az eredménye, de kevés honvéd mindaddig, míg el nem rendelte a kényszersorozást. A néppel szemben 1848—49-ben is a nyers hatalom volt a leghathatósabb eszköz, és ez a helyzet azóta lényegesen nem változott. Teljesen céltalan dolog tehát a népet »felvilágosítani«. A magyar népet fel lehet lelkesíteni (bár az is nagyon nehéz mesterség), de meggyőzni nem lehet. S azoknak, akiket meggyőzni nem lehet, természetes sorsa az, hogy legyőzik őket. (Itt a »legyőzés« költői kifejezés egy másik szó helyett, melynek használata a mai büntetőjogi praxis mellett lehetetlen.) Kimenni a nép közé, a népet felvilágosítani, megnyerni és ezzel a hatalmat megszerezni, — ez a parlamentarizmusnak az elmélete; ez az elmélet azonban csak akkor válik be, ha bizonyos előfeltételei megvannak. Ilyen feltétel — de nem egyetlen feltétel — a politikai agitáció és a választás szabadsága és tisztasága. Van azonban ennél még elsődlegesebb feltétel is: nevezetesen szükséges, hogy a nép fel bírja fogni a napirenden levő politikai kérdéseknek jelentőségét s értelmi és erkölcsi színvonala elég magas legyen ahoz, hogy e kérdésekben kialakulhasson a közvélemény. Bagehot az angol alkotmányról szóló munkájában kifejti, hogy a régi, 19. század előtti parlamentek azért nem voltak a nemzeti akarat hű kezői, mert nem is volt a nemzetnek akarata; sok nagyfontosságú, a nemzet sorsát kiválóan befolyásolható törvényjavaslat iránt semmi figyelmet sem tanúsított a nagyközönség; nem bírták megérteni, hogy mi lesz az új törvénynek a várható következménye, s a napirenden levő politikai kérdés ilyen vagy olyan megoldása mellett nem csoportosultak a polgárok. A választókra való tekintet és a közvélemény nem zavarta a parlament tagjait állásfoglalásukban. Mindez szóról szóra elmondható a mai magyarországi helyzetről is; a választók kilenctizedrésze nem is tudja, hogy miről van szó a politikában, és nem alakul ki közvélemény semminő kérdésben sem.Senki sem tudná megmondani, hogy ebben vagy abban a kérdésben mi a nemzeti akarat! Következésképpen senki sem tudná bebizonyítani, hogy ma bármi is a nemzet akarata ellen történnék. Ha nincs nemzeti akarat, akkor teljes lehetetlenség abba beleütközni. Bagehot azt a körülményt, hogy a 18. század angol parlamentje nem képviselhette a ki sem alakult nemzeti akaratot, annak tulajdonítja, hogy abban a korban, még nagyon tökéletlenek voltak a szellemi közlekedésnek eszközei. Mik a szellemi közlekedésnek eszközei? A népgyűlés és a sajtó. A 19. században Angliában teljesen szabaddá vált a népgyűlés és a sajtó; a szellemi közlekedés eszközei a fejlettségnek igen magas fokára emelkedtek s ennek következtében mindenkit fel lehet világosítani a napirendre kerülő politikai kérdésekről, aminek viszont az a következménye, hogy a választók a napirenden levő politikai kérdésnek ilyen vagy olyan megoldása mellett csoportosulva, kifejezésre juttatják a közvéleményt. Van közvélemény, van nemzeti akarat, és nemcsak van, hanem döntően befolyásolja a törvényhozást és kormányzást. Nálunk a szellemi közlekedésnek eszközei, melyek nélkül nincsen közvélemény és nincsen nemzeti akarat, sokkal fejletlenebbek, mint a XVIII. századbeli Angliában; gyülekezési »jogunk« korlátoltabb, sajtónk szabadsága kisebb. Hogy ma hogyan kezelik a gyülekezési jogot, arra nézve sok rikító példát láttunk a közelmúltban. A sajtó pedig az esküdtbíráskodás felfüggesztésével, a lapbetiltás lehetőségével, s az egyéni és a nemzeti becsület s a társadalmi rend »hatályos« védelmének új törvényeivel, melyek az egész világon mindenütt ismeretlen, új bűncselekményeket statuáltak, teljesen harcképtelenné van téve. Ha oly politikai kérdés kerül felszínre, mely a kormánynak kellemetlen, vagy amely »kényes«, teljesen ki van zárva, hogy annak a kérdésnek népgyűlésen való tárgyalására engedélyt adjanak, s a szellemi közlekedés másik »hatalmas« eszköze, a sajtó is teljesen erőtlenné válik az ily esetekben, s kénytelen kerülgetni a dolog lényegét, mint macska a forró kását, és csak a már teljesen elejtett emberrel szemben mondhatja ki nyíltan a véleményét. A polgárok figyelmét senki és semmi nem tereli a napirenden levő kérdések lényegére, ha ez a közhatalom valamelyik kezelőjére nézve nagyon kellemetlen volna; a nagyközönség ennélfogva látja az aktuális kérdés több-kevesebb pikáns vonását, melyet az újságírói ügyesség veszély nélkül közölhetőnek tart, de vajmi ritkán látja, sőt ritkán sejti a lényeget és ennek következtében állást sem foglalhat. Ily helyzetben »kimenni a nép közé« — mit jelent"? Akinek ma módjában van a nép közé kimenni, azt tapasztalja mindenütt, hogy a népben nincsen semmi érdeklődés semmi iránt, mert a népnek nincsen véleménye semmiről. Valaha volt legalább annyi véleménye a népnek, hogy magáévá tette pártjának, természetesen a Kossuth-pártnak egyszerű, közérthető álláspontját, de ma egyetlen párt sem szolgáltatja az egyes polgárnak azokat a kezdetleges, stereotíp elveket, melyeket fentartás nélkül magáévá tehet. A nép csak panaszkodni tud, de panaszait egy politikai állásfoglalás erejéig összegyűjteni és rendszerbe foglalni, valamely elvvé kijegecesíteni képtelen. Ha valaki »fel akarja világosítani«, a népben legföljebb kíváncsiság van, de sem érdeklődés, sem bizalom nincsen, és minden felvilágosító munka céltalan és meddő mindaddig, míg maga a nép is nem képes véleményt alkotni és bizonyos közvéleményt kiformálni a napirendre kerülő kérdésekben. Bármily kormány van is uralmon, az ily helyzet ránézve ideálisan kényelmes. Csak az a kár, hogy az ilyen helyzet is bizonyos neme a nihilizmusnak, melyben a nép, mely végre is a legnagyobb hatalom akkor is, ha erejét nem mutatja, annál könnyebben eszköze lehet a skrupulus nélküli lelkiismeretlenségnek, minél tovább tart ez az idők szellemével össze nem egyeztethető állapot. A nép közé való kimenetelt mindenesetre előzze meg a szellemi közlekedés eszközeinek felszabadítása, a gyülekezés szabadabbá tétele és a sajtó bilincseinek eltávolítása. Ha ez megtörténik, a nép képes lesz a saját helyzetét és az ország helyzetét meglátni és felismerni, pártokba verődve közvéleményt alkotni s nemzeti akaratot létrehozni. Mert nemcsak arra kell gondolni, hogy egy akarat nélküli nemzetet kormányozni a legkönynyebb, hanem arra hogy nemzet-e a nem-zeti akarat nélkül? ! Ára 16 fillér Kedd, július 1 SZERKESZTŐSÉGI * Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. UU TELEFON : József 455—50-től 56-iff, József 484-18, J. 464-1«. Szerkesztőség Becskem I., Kohlmarkt 7. Bethlen londoni útja után A Manchester Guardian kritikája — a legnagyobb dicséret — Az angol liberális politika demokratikus fejlődést vár Magyarországtól — A magyar miniszterelnök belpolitikai kérdésekről is tárgyalt az angol államférfiakkal? London, június 30. (A Pesti Napló londoni szerkesztőségétől.) Bethlen miniszterelnök sokat vitatott útja véget ért. Ha ennek a látogatásnak valódi jelentőségéről, annak az angol és magyar politika egymáshoz való jövőbeni viszonyára gyakorolt hatásáról akarunk igazságos mérleget felállítani, úgy ezt csak akkor tehetjük meg, ha a miniszterelnök személyét mindjárt teljesen különválasztjuk az általa képviselt politikától. Míg egyrészt tagadhatatlan, hogy a miniszterelnök látogatása kedvező alkalmat nyújtott azoknak, akik a magyar politika reakciós irányát nyíltan hangoztatott ellenszenvvel nézték és támadták, e támadások különös nyomatékkal való megismétlésére, addig másrészt tagadhatatlan az is, hogy maga Bethlen miniszterelnök személye egyénileg kedvező benyomást keltett még azoknál is, akik egyáltalán nem tagadott nyílt és hangos ellenszenvvel kísérték »a magyarországi reakció vezérének« angliai útját és a szocialista angol kormányhoz való közeledési kísérletét. Az angol szocialisták eredményeket várnak Bethlen látogatásától Az angol szocialista párt több vezető tagjával folytattunk beszélgetést Bethlen miniszterelnök látogatásáról és mindez a magyarországi politikai rendszer ellen elhangzott nem egyszer igen erős kritika ellenére is, kétségtelen, hogy az angol szocialista körök is bizonyos fokú enyhüléssel és várakozással kísérik a hazatérő látogatót, abban a reményben, hogy a magyar miniszterelnök angliai látogatásának a magyar politikai jövő kialakulására is meglesz az eredménye. Bethlen ezúttal személyesen is meggyőződhetett arról, mondják evélemények, hogy míg az angol nép körében tagadhatatlanul fennáll egy igenmeleg és megfelelő politikával gyakorlati értékké is változtatható szimpátia a magyar nép iránt, addig másrészt ezt a szimpátiát nagyon ellensúlyozza az a nem is titkolt ellenszenv, amit a liberális és szocialista pártok mögött álló hatalmas néptömegek a magyar kormány reakciós szellemű politikájával szemben éreznek. Feltétlenül mértékadó helyről értesültünk arról, hogy ez a felfogás Bethlen miniszterelnöknek a vezető angol államférfiakkal folytatott bizalmas beszélgetésében is őszintén kifejezésre jutott. Igen komoly és nagysúlyú, nemcsak Anglia, de a világ sorsának is nagy hatást gyakorló angol politikusok fejezték ki a magyar miniszterelnök előtt azokat az aggodalmakat, amelyeket az angol demokratikus politika és közvélemény a jelenlegi magyar kormányrendszer bizonyos kormányzati metódusaival szemben tanúsít. Természetesen e megjegyzéseknek legkevésbé sem volt alar a magyar belügyekbe való beavat