Pesti Napló, 1931. április (82. évfolyam, 74–97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1931 április 1­5 Kecskeméten a rejtélyes vasúti merénylet áldozatának rejtélyes élete nyomain A példás életű kereskedő különös titkolt útjai, kölcsönügyletei, élet­biztosítása és levelezése egy bonyolult kertészügyben A Pesti Napló kiküldött munkatársa Steinherz Rudolf özvegyénél Kecskemét, március 31­ . ,­­A Pesti Napló kiküldött munkatársának telefonjelentése.) Rejtélyek rejtélye, megoldhatatlan talány a ceglédi vonaton történt rablógyilkosság ügye. Két főkapitányság, három kapitányság és egy csend­őrörs emberei kutatják a Duna—Tisza-közét, haj­szolják a gyilkost, akiről nem tudják, hogy ki­csoda, világosság helyett egyre sűrűbb homály borul a különös bűntény hátterére. Az alföldi városok és falvak népe ideges nyugtalansággal várja ennek a minden bűnügyi regénynél titokza­tosabb és érdekesebb esetnek tisztázását. A titokzatos Steinherz Hatodik napja már, hogy a szegedi személy­vonat másodosztályú fülkéjében bezúzott kopo­nyával, vértől borítva, félig eszméletlenül találták a Cegléden fölszálló utasok Steinherz Rudolfot, az ötvenéves kecskeméti borkereskedőt. Steinherz meghalt anélkül, hogy megoldotta volna a titkot, anélkül, hogy megmondta volna, ki a gyilkos. És Steinherz halála után megkezdődött, a lá­zas nyomozás. A budapesti és pestvidéki főkapi­tányság, a ceglédi, nagykőrösi és kecskeméti rend­őrkapitányság, a lajosmizsei csemlőrörs megindí­totta a hajszát. A nyomozásnak az lett az eredmé­nye, hogy mindennap más adat került elő a ku­tatásnál, és az adatok százai útvesztőként állnak a rendőrség előtt. Steinherz Rudolf sohasem sze­repelt a nyilvánosság előtt és most, hogy a titok­zatos bűnügy nyomozásának során kutatni kezd­ték útjait, összeköttetéseit, életmódjának körülmé­nyeit, kiderült, hogy a békés kecskeméti polgár titokzatos ember volt, aki életének apróbb és na­gyobb titkait haláláig megőrizte. Ezért van az, hogy mindenütt mást és mást gyanúsítanak a gyilkosság elkövetésével, minde­nütt más rúgót keresnek a bűntény megfejthe­tetlennek­ látszó hátterében* 1­0 Mi történt tulajdonképpen? Az eddigi nyomozás csak néhány adatot álla­pított­ meg-teljes kétségtelenséggel. Ezek az a­da­tok a következők: Steinherz Rudolf március 25-én a hajnali sze­mélyvonattal a gyilkossal egy kocsiban utazott és a gyilkost, aki be­ akart lépni fülkéjébe, moso­lyogva tuszkolta ki az ajtón. A gyilkos sötétszürke kövérkot kabátot viselt (a nyugati pályaudvar pénztárosnő­je kedden felismerte a ceglédi udvaron vérfoltosan talált kabátban a­ gyilkos kabátját). Steinherz a keddről szerdára virradó éjszakát a Mer­ári-sitt­­­lóban töltötte, vele együtt jött az a felyil­kos személyletr­ásának megfelelő fiatalember, aki­ Kovács Ferenc névre állította ki bejelentősipját s akit a szállodai személyzet szerint Steinherz ismert. A következő éjszakát a bornagykereskedő a London-szállodában töltötte és hajnalban nyug­talanul érdeklődött távozása előtt, hogy nem várta-e valaki a kapu előtt. Ezen a néhány biztos adaton felül még a kedden megállapított újabb személyleírás is helyesnek látszik. Ezek szerint a tettes 165 cm magas, 20 év körüli sötétbarna, hátul a nyakon kereken körülborotvált hajú, hosz­szúkás borotvált arcú, hegyesorrú, szegényes kül­sejű fiatalember. Ruhája, szürke, télikabátja sötét­szürke, fekete puhakalópot­ hordott, nadrágja viseltes és feltűnően rövid. Lehet, hogy bajuszt növesztett és hogy kalap helyett sapkát hord. Két tettes? Ebből a néhány adatból indul ki­­a nyomo­zás. Minden nyomozási központban más a fel­tevés. A ceglédi rendőrség szerint Steinherz Ru­dolfot páratlan kegyetlenséggel, előre megfontolt, szándékkal, ravaszul kieszelt terv alapján gyil­kolták meg. A feltevés szerint két tettes volt, egyik a felbujtó, másik aki a tettet, végrehajtotta. A felbujtó ismerte Steinherzet, kikémlelte körül­ményeit, áldozatát rászedte és­ mint kertész, Stein­herz legidősebb fiának állást ígérve, a borkeres­kedőt felcsalta Budapestre, hogy a visszavezető úton társa végrehajtsa a rablógyilkosságot. A ceglédi rendőrségen az a meggyőződés, hogy a felbujtó és­ a gyilkos szerdán este meg­jelentek az Abbazia-kávéházban, ahova a felbujtó hívta Steinherzet állásszerzés ürügye alatt. De mind­ a ketten távolmaradtak Steinherz asztalá­tól, mert a találkozóra csak azért volt szükség, hogy a felbujtó a halálos terv végrehajtójának­­megmutath­assa a kiszemelt áldozatot. Valószínű­nek tartják Cegléden, hogy a gyilkost felbérelték és Steinherz Rudolf anélkül, hogy érezte volna a közeledő veszélyt, napokon keresztül gyilkosainak megfigyelése alatt áll, Budapestről Kecskemétre, Kecskemétről vissza összes útjain követték és meglesték a szállodából való távozása után is. Szövevényes üzleti ügyek A budapesti rendőrség inkább azt a feltevést fogadja el, hogy egy megrögzött vasúti tolvaj ölte meg Steinherz Rudolfot, de lehet az is, hogy csakugyan az álkertész működött közre a pokoli terv végrehajtásában. A kecskeméti rendőrkapitányság arra gya­nakszik, hogy Steinherz szövevényes üzleti ügyei mögött kell keresni a rejtély megoldását. Stei­n­herz számtalan emberrel állt üzleti kapcsolatok­ban, sok ellensége volt és bonyolult perei, bűn­ügyei voltak. A homályos kertészhistória Még sok feltevés szerepel a Duna—Tisza közé­ -nek nyomozóhatóságai között, de eddig még egyiknek sincsen határozott alapja. Az állítólagos kertészre Steinherz utolsó titokzatos szavai hárí­tották a gyanút. Néhány nappal a gyilkosság el­őt Steinherz. Rudolf elmondta feleségének, hogy megismerkedett a bécsi báró Rotschild egyik ker­­­tészével, aki a tenyészálla­tvásár alkalmából tar­tózkodik Magyarországon, s ez a kertész el fogja helyezni Béla fiukat, aki má­r régebben elvégezte a kertészeti iskolát. Steinherz Lajosmizsén ismer­kedett meg az állítólagos kertésszel, aki olyan ha­tározott ígéretet tett, hogy a borkereskedő azonnal levelet írt fiának és elküldette fivére alsóhernádi birtokára, — ahol a fiú néhány hónap óta gaz­dászkodik — s azt írta a­ levélben, hogy a fiú szerda reggel térjen haza Kecskemétre, mert együtt utazik vele Pestre a kertésszel való megbe­szélésre. Steinherz Béla apja levelére haza is tért Kecs­kemétre, de az utazásból nem lett semmi. Stein­herz Rudolf szerdán délután, egyedül utazott Bu­dapestre, nem mondta meg családjának, hogy,­ínért mm­ viszi magával-.a fiát, csak legyintette ,és azt mondta, hogy meggondolta a dolgot, a fiúnak nem kell vele utazni. Mikor Steinherz halálos ágyán­­feküdt­, feleségéne­k néhány összefüggéste­len szóval suttogta: « Béla ügyét nem tudtam elin­tézni, nem jöttek el a randevúra... Lajosmizsén­ szállt fel . . .« Steinherz levele a bécsi Rothschild báróhoz Ez a néhány, szó terelte­ a gyanút az álker­tészre és most már csak nemcsak az állítólagos bécsi kertészt keresik, hanem Nagytétény­ben ku­tatnak Lakos Ferenc és­­Borda István kertészek után, akik az alsóhernádi birtokon kertészkedtek s akik Steinherz Rudolffal a birtok közelében lakó kereskedők szerint teljesen ismeretlen okból kap­csolatban voltak. Egészen különös fényt derít erre az ügyre az, hogy Steinherz Rudolf már hónapokkal ezelőtt levelet írt a­ bécsi Rothschild bárónak, hogy fo­gadja be fiát ausztriai kertészetébe, mert mint ortodox zsidó nem akarja, hogy fiának szomba­ton is dolgoznia kelljen. Úgy l­átszik, hogy Stein­herz­­valamilyen okból el akarta titkolni, az igazi kertész kilétét és azért mondotta, hogy a Roth­schild-féle kertészethez tartozik, mert már régeb­ben összeköttetésben állt fia ügyében a báró ker­tészetével. A rendőrség meg is állapította, hogy a Rothschild-féle kertészet egy embere sem volt Magyarországon és Steinherznek, a tapasztalt üz­letembernek néhány percnyi beszélgetése alatt észre kellett volna venni a szélhámosságot, az »osztrák« kertész rossz, németségéről és tájéko­zatlanságáról. Az eltűnt jegyzetek Mindezeknél sokkal titokzatosabb Steinherz Rudolf eltűnt jegyzeteinek ügye. Steinherz, mint üzletember, állandóan magával hordta feljegyzé­seit, amelyeken tartozásai és követelései, üzleti ügyeinek esedékességei szerepeltek. A 180 pengőt tartalmazó bőrtárcáv­al, a tulaórával együtt ezek a jegyzetek is eltűntek Steinherz Rudolf zsebéből. Fontos kérdés tehát, hogy mi volt ezekben a jegy­zetekben. A Pesti Napló munkatársa megtudta, hogy Steinherz Rudolf az utóbbi években kölcsönöket helyezett ki ka­mat­ ellenében,a budapesti és vidéki embereknek nyújtott segítséget. A tartozási össze­geket­­és a­ ka­matesedékességeket jegyezte fel Steinherz abba a jegyzőkönyvbe, amely a gyilkos­ság után eltűnt zsebéből. Ügyének másik érdekessége,­ hogy barátainak és legtöbb rokonának, ügyvédjeinek tudta nélkül kötött életbiztosítást, nem is Magyarországon biz­tosíttatta magát, hanem­­ egyik pozsonyi sógora ELI DA( Jn?>cmsL SZAPPAN HABJA REMEKÜL TISZTÍT ÉS FRISSÍT révén. Egyelőre egy 50.000 svájci frankos biztosí­tásról tudnak, de lehet, hogy­ ezenfelül egyéb kül­földi biztosításai is voltak. Nemcsak biztosítás, hanem kölcsönki­helyezési és más fontos üzleteiről sem számolt be Steinherz Rudolf környezetének. Most tragikus halála után derült ki, hogy egészen külön járta a maga útját. A rejtélyes Steinherz rejtelmes élete talán magá­ban hordja a titokzatos bűntény titkát. A tekintélyes kecskeméti üzletember Steinherz Rudolf apja Sopronból került Kecs­kem­étre, ahol az ortodox izraelita hitközség al­kalmazottja volt. Steinh­erznek sok testvére volt, de a Steinh­erz-fiúk közül mindössze hárman ma­radtak meg: Rudolf, Adolf és József. Rudolfban már fiatalkorában mutatkozott a nagy üzleti érzék, és törekevés, eleinte bornagykereskedések­ben tisztviselősködött, majd fuvarlevélfelülvizsgáló irodát nyitott, amely az első és­­egyet­en volt Kecskeméten és ez az iroda vetette, meg vagyoná­nak alapjait. Az irodán szerzett vagyonból alakí­totta meg a Fructus Részvénytársaságot bátyjá­val, Seinherz Adolffal együtt és a harm­adik fivel­ is a részvénytársaságnál dolgozott. Ebben az--időben Steinherz volt­­Kecskemét egyik legtekintélyesebb üzletembere, a kecskeméti kereskedelmi kaszinó elnöki tisztségét töltiük­ be. A kecskeméti vasúti állomással szem­ben sa­ját házában lakott feleségével,­­­ négy­ gyermeké­vel, három fiával­ és egy leányával. A fegyverviselési engedély Még a Fructus fénykorában­ is voltak Stein­herznek egészen különálló üzleti ügyei, melyeket senki sem­ ismert és már évekkel ezelőtt különös helyzetbe kerülhetett, m­ert a kecskeméti rendőr­ségtől fegyverviselési engedélyt­ kért és kérelmét azzal indokolta meg, hogy valami támadástól fél. A Fructus akkori vezérigazgatója gyengéden óvta, az egész ügyről Steinherék házában máig sem tudtak. Steinherznek annak idején meg­ is adták a fegyverengedélyt Veitel flgvír" fejáryveivel" járta útjait.-- - ' r "'; -- '' " Az összeomlás 1924-ben hirtelen összeomlott a virágzó válla­lat. Steinherz Adolf már régebben kilépett az öccsével együtt alapított vállalatból, Mercur Rt. néven alapított egy másik vállalatot, az összeom­lás akkor­ történt, mikor Steinherz Rudolf már egyedül volt a Fructus részvénytöbbségének bir­tokosa. A részvénytársaság bécsi fióküzletének egyik vezetője részt vett a frankkontremin-speku­lációkban és óriási veszteségei, magával rántották a Fructust is. Ekkor különböző további bonyodal­mak származtak, melyekhez hozzájárult a Kláber híres borkereskedő cég bukása is. Hosszadalmas üzleti tárgyalások után felszámolt a Fructus, majd több hitelező csődöt kért Steinherz Rudolf vállalata ellen. Megindult a csődeljárás s egyúttal két csalárd­bukási bűnügy a tönkrement vállalat vezérigaz­gatója ellen. Ugyanekkor Kecskeméten, de főként Bécsben indultak súlyos, igen nagy összegű perére, melyek végső tönkrejutással fenyegették Stein­herz Rudolfot. Magános utak Steinherz nem vesztette el a fejét, állandóan utazgatott és míg Kecskeméten mindenki azt hitte, hogy nagy borüzleteket köt, főként kölcsön­­ügyekkel foglalkozott.­­ • A­ volt vezérigazgató hetenként többször is megfordult Pesten és többnyire egyik, sógorának lakásán szállt meg, de a sógor sosem tudta, hogy Steinherz Rudolf kikkel tárgyal, milyen összeköt­tetései vannak, miféle emberekkel barátkozik. Azok, akik Steinherzzel hétről hét­re tárgyaltak és találkoztak, sosem tudták, hogy a kecskeméti üzl­­letember hol volt és hová megy. Nem volt egyet­len bizalmas, barátja sem, akinek beszámolt volna budapesti összeköttetéseiről. Egyetlen helyen látták Stein­herzet gyakran megfordulni: egy körúti kávéházban, ahol nem­csak bor- és kölcsönüzleteket kötött, hanem isme­rősöket, pajtásokat is szerzett, akikkel budapesti tartózkodása alatt együtt volt. Kávéházi látoga­tásai rövidek voltak, csak néhány szót váltott az­ Izom és ízületi fájdalmakat és a fejfájást csillapítják és megszüntetik­­ a Togal-tabletták­. Kérdezze meg orvosit Minden gyógyszertárban kapható. Ára 1.8° 1

Next