Pesti Napló, 1931. július (82. évfolyam, 146–172. szám)

1931-07-24 / 166. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1931 július 26 . A szerelem válsága : ' ~ * Kérem­, szerelmi válság van jelen az országban. Ez egészen nyilvánvaló abból, hogy a most közzétett sta­tisztika szerint Budapesten aránylag "háromszor annyi a válóper, mint Londonban. Ki nem állhatom azokat a házasembereket, akik saj­nálkozással, sőt bánatosan bedőlnek arról az óráról, amelyben megnősültek. Ha ilyen beszédet hallok, min­dig azt gondolom: -Miért voltál oly ostoba, hogy rosszul nősültél!« Aki a boldogságával dicsekszik, ízléstelen em­ber; aki pedig a családi boldogtalanságát idegen embe­rek előtt hangoztatja, férfiatlan ember. Régi közmondás, h­ogy­ házat építtetni vagy venni nagy öröm, de a háztól megszabadulni még nagyobb öröm. Ezt a tételt variálják a boldogtalan házasok, mi­kor azt mondják, hogy házasodni nagy öröm, de elválni még nagyobb öröm. Én azonban nem hiszek ezeknek a boldogtalanoknak, mert azt még el tudom képzelni valahogy, hogy egy könnyelmű, lump embert a­­házasélet megjavíthat, de azt még sohasem hallottam,, hogy válóperének szeren­csés befejezése bárkit is megjavított volna. Az embernek ne­m­ kell épp újj, nagy pesszimistának lenni annak felismeréséhez, hogy a legtöbb házastárs unja egymást. De miként a hároméves übereihert unja az ember és mégis tovább viseli, mert újat venni nem lehet, az unott házasság igáját is tovább cipeli a legtöbb ember, s az igazán okos emberek nem is igen gondolnak az elválásra, mert nem n­agyon való­színű, hogy új házasságkötésük szerencsésebb lenne, mint a régi. Ha pedig már teljesen elviselhetetlen a házasélet, akkor a felek tényleg legokosabban­ cselek­szenek, ha szétmennek. Úgy látszik, mintha ez a nézetem ellentétben volna Egyházam tanításával. Ez azonban csak látszat. Az Egyház nem követeli, hogy együtt éljen az ember a házastársával akkor is, ha az az együttélést kínossá vagy veszélyessé teszi. Amikor megesküszünk az ol­tárnál, hogy egymást sohasem hagyjuk el, ez nem je­lenti azt, hogy nem hagyjuk el akkor sem, ha min­dennap­ megpofozol«. A házastársat szegénység vagy f­etegség miatt elhagyni nem lehet (kivéve a nem­i betegségeket s a pártintézeti kezelést igénylő elme­bajt),­­ de a brutális házastársat igenis lehet el­hagyni. Nemcsak, az­­ásó­kapat választhat szét ben­nünket, hanem az Egyház és a bíróság is:­­ az Egy­ház a Magsty hirdeti, dfr. ,3 különélést "b­izonyos esetekben ráé­lengedi. Boldogtalan felebarátom, vagy oka a te boldog­talan,­tigor 88k a, házastársad, vagy nem. Ha­ nek i­s az oka, akkor te vagy az oka és nincsen semmi jogod a papaszra; ha ijed­ig a házastárs tette vagy ma­ga­tartása az oka mindennek és'ezt érdektelen fórum előtt be is tudod'bizonyítani,­­ akkor ám tessék szét­válni, mert hiszen erre úgy az egyházi, mint a vi­lági törvények megteremtették a lehetőséget. " Azonban én úgy vettem észre, hogy a válóperek óriási többségében nem­ az a valódi indítóok, hogy a há­zastárs lehetetlenné vagy kínossá teszi a házasélet fen­tartását, hanem a valódi ok — egy harmadik személy. Miből következtetek én erre! Abból az egyszerű és letagadhatatlan tényből, hogy a legtöbb olyan ember, aki panaszkodik, hogy­­jaj, de ostoba voltam, mikor megnősültem! — jaj, csak még egyszer visszakaphatnápi arany szabadságomat! — jaj, milyen boldog életem lenne nekem, ha nőtlen maradtam volna!.. — válóperé­nek szerencsés befejezése­­után expressz gyorsasággal újra megnősül! És ugyanígy cselekszenek a hölgyek is. Az »elvált hölgy« rendszerint nem büntet a­ válás után azzal, hogy gyűlöli a férfiakat,­­ majdnem minden eset­ben újra férjhez megy, mert abban, hogy hogyan kell férjre szert tenni, már van egy kis gyakorlata. És fér­jet fogni különben is sokkal könnyebb, mint horoggal halat fogni, mert a halacskáknak általában sokkal több eszük van, mint a férfiaknak, mikor ezek egy félig-med­dig szemrevaló elvált menyecskével állnak szemben. A halacska sohasem megy reá egy olyan horogra, melyről tudja, hogy egy másik halacska már megjárta vele, — de a férfiak habozás nélkül udvarolnak egy oly nőnek, akivel egy másik férfi már megjárta. Sokat tűnődtem azon, hogy mi lehet ennek a magyarázata! Úgy képze­lem, hogy minden férfi nagyon hiú és ha egy elvált nő­vel áll szemben, körülbelül ezt gondolja. ..Hja, persze, el kellett válnia a férjétől; bezzeg, ha én lettem volna a férje, a válás eszébe sem jutott volna!­­. Némely esetben helyes is ez az okoskodás, de ugyebár, némely esetben helytelen? Mindezeknél fogva semmiképpen sem gondolom, hogy a házasság intézményében lenne valami hiba. Nagyszerű intézmény ez, — azért bírta ki már évezre­deknek a viharait. Nem a házasság van válságban, ha­nem a szerelem. Miként az én pénzügyi válságomban nem­ az a hiba, hogy nincsen pénz, hanem az, hogy nekem nincsen pénzem, mikor az életnek pénzt köve­telő szükségleteivel állok szemben — úgy a boldogtalan házasnak sem az az igazi baja, hogy a házasság intéz­ménye megvan, hanem­ az, hog nincs meg őbenne, a boldogtalan emberben, az a szerelem vagy legalább annyi szeretet, amennyi a házasélet kellemmessé teteléhez szükséges. E­z szerelmi válságnak­ a következménye a tömérdek válás, és a tömérdek újabb házasság. Hogy ez utóbbiak közül aránylag kevés válik be, annak aligha más az oka, mint az, hogy aki mindjárt az első alkalommal rosszul vásárolt be, ab­ból az életben rit­kán lesz jó bevásárló. Megszorították a fővárosi közmunkák kiadását (Saját tudósítónktól.) Az általános gazdasági válság erősen sújtja a fővárost is. Sipőcz Jenő polgármester szabadságon van, de bejött a vá­rosba és Borvendég Ferenc alpolgármesterrel, va­lamint, Lamotte Károly pénzügyi tanácsnokkal hosszú ideig tanácskozott. Megállapodtak abban, hogy a legnagyobb óva­tosságra van szükség é­ S éppen ezért lehetőleg minden kiadástól tartózkodni fognak. Elsősorban érinti ez a határozat a közmunkák kiadását. Az új rendelkezés­­ szerint az ügyosztá­lyon minden közmunkát felülvizsgálnak, megné­zik, vájjon feltétlenül szükséges-e azok végrehaj­tása, ha az bármiféleképpen mellőzhető, úgy nem fogják munkába adni, illetve a munkát nem fog­ják folytatni.­­ Ezek az intézkedések természetesen csak arra az időre szólnak, amíg a mostani válságos idők elmúlnak és mihelyt lehetséges, a közmunkák megindításáról gondoskodni fognak. A fővárosnak gondoskodni kell a pénzügyi egyensúly fentartásáról is. Ma már nyílt titok, h­ogy a főváros adóbevételei nem folynak be olyan mértékben, mint­­ah­ogy előirányozták. Egyes üze­mek forgalma is visszafejlődik, a fővárosnak ilyen módon a bevételei szinte napról napra zsugo­rodnak, tehát gondoskodni kívánnak valamilyen módon az esetleges hiány pótlásáról. Erre találták ki, hogy a gáz, víz és villany egységárát felemeljék. A víz árának felemelése már régen szőnyegen van, Borvendég alpolgár­mester még tanácsnok korában megpróbálta ke­resztül vinni, de a törvényhatósági tanács tilta­kozásán a­ terv megbukott. Úgy gondolják, hogy a jövő évi költségvetést már a magasabb egység­áron állítanák össze. Nem valószínű, hogy ez a lehetetlen terv kresztülmenjen. A főváros lakossága igen nehéz helyzetben van, a közönség jövedelmei összezsugorodnak, nem le­het a közüzemek révén még nagyobb terhekkel súj­tani a nehézségekkel küzdő embereket. Annál is inkább lehetetlen ez, mert a közüzemi szolgáltatá­sok termelési költségei jóval alatta vannak a béke­beli termelési költségeknek, lehetetlenség az, hogy a technika, fejlődésének előnyeit a publikum egyál­talában ne érezze. Annyi bizonyos, hogy most a nyáron nem igen mernek foglalkozni ezzel a kérdéssel, legfel­jebb ősszel kerül ma­jd­ a főváros illetékes szervei elé, az emelés gondolata. Eddig a törvényhatóság a tarifák leszállítását sürgette, nem végződhetik úgy a bizottsági tagok akciója, hogy­ a közüzemek szolgáltatásának árait egyszerűen felemeljék. Itt említjük meg, hogy valami közmunka mé­giscsak megindult. Az Országos Társadalombizto­sító Intézet felterjesztésére a népjóléti miniszté­rium leiratot intézett a fővároshoz, melyben kö­zölte, hogy az Ó-hegyen megkezdik a Horthy Miklós-telep létesítését. Több telek a főváros tu­lajdonában van, a Társadalombiztosító most azt kéri, hogy ezeket a területeket a főváros engedje át az OTI számára. Felakasztotta magát egy hadirokkant főhadnagy, mert elárverezték házát és üzletét (Saját tudósítónktól.) Csütörtök délután egy villamoskalauz a hűvösvölgyi vadaskertben az egyik fán akasztott férfiholttestre akadt. Azonnal rendőrért futott, akinek intézkedése kapcsán rendőri bizottság szállt ki. A bizottság átkutatta a halott férfi zsebeit és búcsúlevelet talált, ame­lyet az öngyilkos férfi a rendőrséghez címzett. Orosz­.Antal 46 éves, hadirokkant vagyok, — írja búcsúlevelében a HONSz elbocsátott fő­tisztviselője. Elárverezték pesterzsébeti Vörös­marty ucca 91. szám alatti házamat. Ferry Oszkár ""figyel fizlétén itt, és mindezek Tenesfere ttém vettek fel a Timót uccai hadirokkant-otthonba. Sokat szenvedtem, éheztem, pedig nagyon szerettem az életet. Most el kell hagynom ezt a szép világot, amelyben olyan nagy öröm élni. A népjóléti mi­nisztérium azért nem utalt be engem, mert csak ötvenszázalékos rokkant vagyok és csak hetvenöt százalékon felüli rokkantak kapnak helyet az ott­honban., , A rendőrség megindította a nyomozást. Az ön­gyilkosság mögött a búcsúlevélben megírt tragé­dia húzódik meg. Orosz, aki a háborúban főhad­nagy volt, a legnagyobb nyomorba jutott. Fele­sége, mint kisfizetésű tisztviselőnő dolgozott egy budai üzletben. Orosz­­ Antal már napok óta a Hűvösvölgy táján kóborolt. A búcsúlevélen kívül megtalálták még a zse­bében a népjóléti minisztériumnak azt a dönté­sét is, amelyben elutasítja Orosz Antalnak a hadi­rokkantotthonba való felvétel iránti kérvényét. Az iparosok Bud miniszternél és Vagha pénzügyi államtitkárnál Teljesíteni fogják az iparosság kéréseit (Saját tudósítónktól.) Az összes ipartestületek által kiküldött 10-es végrehajtó bizottság a szer­dán tartott, érdekképviseletközi értekezlet hatá­rozata alapján ma dr. Gál­­Jenő és dr. Vázsonyi János országgyűlési képviselők vezetésével fel­keresték a parlamentben Bud János kereskede­lemügyi minisztert, aki előtt Gál Jenő ecsetelte azokat a körülményeket, melyek az iparosságot gyors megmozdulásra kényszerítették. " A kiadott rendeletek egyoldalúsága a tönk szélére juttatja ezt az értékes társadalmi réteget. Tarr Béla kifo­gásolta, hogy az iparosok elsőrendű vevő­váltóit egyetlen bank sem számítolja le, s így a munka­bérek és a nyersanyagok kifizetetlenek maradnak, ami egyenlő a még megmaradt munkalehetőség megszüntetésével. Tóth József és Gábor Gyula megjegyzései után a miniszter megígérte, h­ogy a testületközi értekezlet, által hozott határozati ja­vaslatot a pénzügyminiszterrel együtt áttanulmá­nyozza, mert belátja, hogy az iparosok kérése in­dokolt, valamit tényleg tenni kell. A bizottság ezután Wekerle Sándor pénzügy­minisztert kereste fel, aki fontos tárgyalásokat folytatván, a bizottságot Vargha Imre államtit­kárhoz utalta. Az államtitkár előtt dr. Gál Jenő és Tarr Béla kifejtették, hogy a legutóbbi rendeleteket az adó­sok egynémelyike arra használja fel, hogy fize­tési kötelezettségeit elodázza, ami arra vezet és vezetett már­is, hogy az iparos fizetési kötelezett­ségeinek eleget nem tehetett. Gál Jenő olyan meg­oldást ajánlott, amely szerint erre vonatkozó újabb olyan rendelet volna kibocsátandó, amely egyúttal a rosszhiszemű adós ellen szigorú bün­tető szankciókat is tartalmazna. Ezt a módot az államtitkár is elfogadhatónak tartja. Gábor Gyula kifejtette, hogy az éppen az előbb említettek foly­tán, de még azért is, mert nem képzelhető el, hogy a szükségrendeletek megszűnésekor a rendelet előtti úgynevezett »normális« viszonyokra minden átmenet nélkül azonnal visszatérni lehessen, s­szükségesnek tartja egy legalább 60 napos átme­neti idő beékelését, mely idő alatt bármilyen ter­mészetű fizetési, kötelezettség teljesítését, ezek kö­zött a közterheket is­ függesszék fel. Ezen idő alatt a végrehajtások, árverések, transzferálások is felfüggesztendők volnának. Meg kell kímélni az iparosságot a végső romlástól, mert az elkesere­dettség már igen nagy mérveket öltött. • Dengler Lajos építőmester kérte az államtit­kárt, hogy az építkezésekre megszavazott hitele­ket akár az igazolt munkabérek és anyagszük­ségletek bemutatott számláit minden további nél­kül szabadítsák fel és az építeni akaróknak akár közvetlenül, akár közvetve tegyék szabaddá, hogy az építkezés fennakadást ne szenvedj­en, mert az állami érdek. Fáhó Sándor, Cserépi István és Horti József felszólalásai után Vargha államtit­kár kijelentette, hogy az iparosság" kérését a le­hetőségeken belül, pártolva terjeszti a miniszter elé, aki a kereskedelmi miniszterrel egyetértve remélhetőleg közmegelégedésre fogja a kérést el­intézni. Kézművesipar és az átmeneti intézkedések Az Or­­szágos Kézműves Testület elnöksége ez­úton is értesíti tagszervezeteit és az érdekelt ipa­rosokat, hogy a bankszünnapok következtében szükséges átmeneti­­intézkedések a céljának egész tartama alatt jogi, pénzügyi és gazdasági szakér­tők bevonásával permanens tanácsadó és jog­segélyszolgálatot tart fenn és a vitás esetek elbí­rálására kiküldött és a Nemzeti Bankban működő bizott­sággal állandó érintkezést tartva fenn, igyekszik megóvni a kézművesipar érdekeit, a gaz­dasági­­ életünkben az átmeneti intézkedések kö­vetkeztében beálló neézségekkel szemben. Az O. K. T. irodája minden vitás ügyben vagy orvos­lásra szoruló panasz ügyében készséggel áll az ér­dekelt iparosok rendelkezésére.

Next