Pesti Napló, 1932. január (83. évfolyam, 1–25. szám)

1932-01-31 / 25. szám

Vasárnap Joachim-emlékhangverseny a Zeneművészeti Főiskolában A hegedűjáték klasszikus nagymesterének, Joachim Józsefnek emlékét most az egés­z műveit világon ünnep­lik. De talán sehol sem ünneplik annyi joggá­, mint a mi Zeneművészeti Főiskolánkon. Hiszen Joachim magyar föld szülötte és ha el is szakadt tőlünk, nem feledkezett meg rólunk: gyakran jött Magyarországra hangverse­nyezni, sőt — ahogy azt szerzeményeinek magyaros té­mái bizonyítják — költői álmai is vissza-visszaszálltak szülőföldjére De ez még önmagában véve kevés lenne ahoz, hogy Joachimot magunkénak valljuk. Mert Joa­chim végeredményben mégsem Erkelben, nem is Liszt­­én, hanem a német Brahmsban találta meg zenei ideál­ját. Joachimot elsősorban az a hatalmas szeb­em­ örök­sége láncolja hozzánk, melyért nemzetünk szívvel-lélek­kel megfizette az örökösödési adót. A magyar kultúrélet, mely egyébként olyan könsr­nyelmesen bánik a nagy magyar szellemek örökségével, Joachimmal kivételt tett. Joachim külföldön telepedett meg, de az előadóművészeinek az a komoly, elmélyedő szelleme — melyet Joachim képviselt — megtelepedett nálunk, reméljük örökre. Ha minden értékünket — a magyarnak maradtakat is — annyira ma­gunkévá tettük volna, mint a németté lett Joachim zsenijének kincsét, akkor nem kellene féltenünk a magyar kultúra jövőjét. Kern virult-e tovább kamarazenénkben, a Hubay—pop­per vonósnégyestől a Waldbauer—Kerpely kvartettig, Joachim kamaramuzsikájának lelke. És nem volt-e leg­nagyobb h­egedűpedagógusunk, Hubay Jenő Viuxtemps mellett Joachimnak is növendéke, egyike azoknak a ki­választottaknak, akik a német mester komoly tradíció­ját össze tudták egyeztetni a francia-belga iskola köny­nyed csillogásával. A Főiskola szombati ünnepi hangversenyén csak végig kellett nézni a pódiumon: a zenekar ragyogóan működő hegedűsei, bizonyos fokig mind Joachim­leszármazottak, a Joachim-tanítvány Hubaynak, vagy a Hubay-iskola tanárainak tanítványai, mondhatnánk Joachim-unokák és dédunokák. A­ Hubay-iskola gon­doskodott is róla, hogy ne hozzanak szégyent világ­hírű ősükre. Zsolt Nándor lendületes karmesterpálcá­ját követve a­z egész növendék-zenekar pompásan adta elő a Hamlet-nyitányt. Elsőrendűen szerepelt az est két heged­ű­szólistája: Koromzay Dénes és Szécsi Magda. Az előbbi a : Ma­gyar hegedű verseny'­-t, az utóbbi a zenekarkíséretes variációkat játszotta. Koromzay gondosan csiszolt technikájú, választékos izlésű, rendkívül muzikális hegedűs. Átél minden hangot, világosan építi fel a kompozíció egészét. Ami a lendület szabadságából, át­fogó erejéből hiányzik, azt biztos muzikális kötött­séggel pótolja és ebben szinte lehetetlen fel nem is­mernünk a vérbeli kamaramuzsikust, sőt nemcsak mi­­ muzsikust­, hanem a­­poétát­: is. Szécsi Magda ezzel szemben az önmagában teljes, biztosan, öntudatosan kiálló, igazi szólista-egyéniség. Ragyogó technikai és zenei fölénnyel oldja meg a feladatát;­­ míg Koromzay áhítatosan együttmuzsikált a zenekarral, addig ez a pompás temperamentumú művésznő valósággal magá­val »vitte« a zenekart. A c­igán­yok,­p­lomas lettTBiji Bora­ —­­ mely­­Joachimot insiprálja — megköveteli­ ezt az el­fogulatlan szabadságot; de a hegedűsnek nem­­szabad felednie, azt a komoly ízlést, azt a "szigorú" fortúra­érzéket sem, mellyel a hegedűjáték nagymestert» ezt a mámort megragadta. Nos, Szécsi Magda eleget tett ez utóbbi követelménynek is. A közönség mind a két szólistát őszinte lelkesedéssel ünnepelte és azzal a meg­győződéssel hagyhatta el a hangversenytermet, hogy Joachim hiába vándorolt ki külföldre, életének java ná­lunk maradt. (Tóth) (*) Szomorú délelőtt egy elárvult pesti színház tár­salgójában. A színház két héttel ezelőtt bezárta kapuit. A tagok felmondták a barátságot, a főváros villamos­sági üzeme lezáratta a villanyt. De azért a színészek minden délelőtt bejárnak a színház épületébe. Talán cso­dára várnak, arra, hogy a bérlő igazgató átadja nekik a színházat, s talán arra várnak, hogy hirtelen kigyul­ladnak a villanylámpák, áttüzesednek a fűtőtestek, megszólalnak a telefoncsengők, kinyitnak a lezárt pénz­tárak, megkezdődnek a próbák és a közönség ismét el­indul a nézőtér széksorai felé. A szegény színészcsapat úgy jár be délelőttönként a színházba, mintha próbára indulnának és mintha súlyos büntetést kapna az, aki nem jelenik meg pontosan. Nemcsak a színészek járnak be délelőttönként a színházba. Az igazgató is. A hideg társalgóban igazgató és színészek elfoglalják régi he­lyeiket és szétfoszlott huzatú díványokon, amelyek körbe futnak a poros falak mentén. És mielőtt bárki egy szót is szólna, hozzákezdenek a pénzgyűjtéshez. Az egyik színész két fillért ad, a másik négyet, van olyan is, aki 10 fillérrel járul a kollekcióhoz. Mire kell a pénz? Tüzelőanyagra. A legfiatalabb színész átszalad a pénzzel a közeli szenesboltba, szenet és fát vásárol. Befűtenek a kis vaskályhába. Szétterjeng lassanként a meleg és megindul a beszélgetés. Szomorú, fáradt be­szélgetés. Semmi értelme és semmi célja. De beszélget­nek. Arról, hogy mi lesz? Erről beszélgetnek, ezt kér­dezgetik egymástól és senki se tud választ adni, így haldoklik egy színház 1932 januárjában Budapesten. PESTI NAPLÓ 1932 január 31 21 A rágógumikirály kezében minden arannyá válik A Paramount új gazdája (Saját tudósítónktól.) Levelet kaptam Hollywood­ból, mely szerint William Wrigley Jr., a rágógumi­király vette meg a Paramount-részvények többségét és így ő lett a Paramount Publik Corporation vezérigaz­­gatója és főrészvényese. Más szóval: megvette a Para­mountot. Mint minden hollywoodi hír, úgy ez is meg­erősítésre szorul és így nem feltétlenül biztos az, hogy jelenleg Wrigley Jr. tulajdona a Paramount vállalat. Akármilyen valószínűtlenül hangzik is első percben ez a hír, és olyan valószínű is, mert na olyan a helyzet, hogy a tegnapi fantasztikumok mai tényekké válhat­nak. Különösen Hollywoodban, a lehetetlenségek hazá­jában. William Wrigley Jr., a Paramount Publis vállala­tok új tulajdonosa ötvennégyéves ember. Bendes mil­liomoscsaládból származik, de amikor fantasztikus ma­gasságokba ívelő karrierjét megkezdte, szegény ember volt. Egész vagyona hárommillió dollárból állott, amit derék édesapja szappanfőzéssel szerzett. Vagy húsz esztendővel ezelőtt beállított a fiatal Wrigleyhez egy névtelen, szegény ember, aki elmondta, hogy kitalált egy cukorfajtát, amit rágni lehet, jó íze van, de lenyelni nem szabad. Órákig is elrágódhat az em­ber, h­a kell, egy-egy ilyen gumicukron. Wrigleynek azonnal megtetszett az ötlet, mert már akkor is nagy­divatban volt Amerikában a bagózás. A kezében volt egy egészséges bagószerű dolog, ami azonfelül sokkal olcsóbb és jobbízű is, mint a dohány. És bagózás közben is lehet rágni. Wrigleynek három milliója volt. Ezt az összeget majdnem teljes egészében hirdetésre költötte és csak egy elenyészően csekély töredéket őrzött meg a gyártási költségekre. A Broadway és a 42nd Street sarkán gigantikus tán­coló emberkék jelentek meg, furcsa, háromszögletes fe­jekkel, villanykörtékből kirakva. Ezek az emberkék je­lentették az akkor még teljesen ismeretlen Wrigley-féle rágógumik védjegyét. Egész Amerikában még senki sem tudta, mit jelentenek ezek a háromszögletű fejek, de felbukkantak újságokban, utcákon, számolócédulákon, mindenütt. A táncoló emberkék jelentését találgatták az emberek villamosokban, subwaykban és a táncoló rejtély befurakodott az otthonokba is. Találgatták, nevettek rajta, helyeselték, megoldás után kutattak, olyan volt az­­egész, mint valami izgalmas detektívtörténet kezdete». Wrigley­ boldogan mosolygott. Beszéltek róla és csak ez volt fontos. Mindenki a táncoló emberkékről beszélt é­s a besélők nem tudták, hogy ezzel készítik elő a talajt a megszámlálhatatlan Wrigley-milliók számára. Csalódás és kiábrándulás fogadta aztán a rejtély megoldását, amikor a rágógumi, a táncoló emberkék­kel megjelent az üzletekben. Ez lenne az a híres? Csak ilyen furcsa, ragadós, nyúlós, kellemes­en cukorféle az egész? De megvették. Eleinte csak­ mint furcsaságot, alig merték megkóstolni, nem bíztak benne, miféle cu­kor az, amit nem lehet megenni?. Aztán egyre jobban nekibátorodtak, az újdonság után sóvárgó gazdag ame­rikaiak felkarolták, egymásnak ajánlották és lassan­ként mindenki Wrigley-féle gumit rágott az egész or­szágban. Megjelentek az első rágógumi-viccek. Nyúlós, csúnya gumi. De rágták rendületlenül, szor­galmasan és szerették. És Wrigley újabb hirdetésekkel árasztotta el Amerikát. Az ország legjobb írói írták a hirdetések szövegeit és Will Rogers, Amerika kedvence lefényképeztette magát, amint éppen Wrigley-féle gu­mit rág és mosolyog, a jellegzetes Srogers-mosollyal, mert ízlik neki. »Will Rogers is ezt szereti!« ordították a hirdetések. A lavinát már nem lehetett megállítani. Amerre nézett az ember, mindenhonnan a táncoló em­berkék nevettek bele a világba. És Wrigley is nevetett. Mert utcán, villamosokon, színházban, koncerttermek­ben, lakásokban mindenki az ő gumiját rágta. És ki­találták azt, hogy az ilyen gumirágás jó a meleg ellen, mert hűsít, jó a hideg ellen, mert energiát termel, jó evés előtt és nélkülözhetetlen étkezések után. Élni nem lehet nélküle. És Wrigley gazdagodott egyre, félelme­tes arányokban, ömlött a pénz hirdetésekre és tízszere­­sen, százszorosan került vissza. Mikor már legendák keringtek szédítő gazdag­ságáról, elhatározta, hogy emberbarát lesz, szakít az üzleti gondokkal és szórakozni fog. Istállótulajdonos lett és megvásárolta az ország egyik leghíresebb base­ball klubját. Szórakozni akart a milliomos a base­ballal, de ebben nem volt szerencséje, mert addig szórakozott, amíg azon vette észre magát, hogy szám­talan újabb millió dollárral lett gazdagabb. Kiderült, hogy a base­ball egyike az ország legjövedelmezőbb iparainak és Babe Ruthnak, Amerika base­ball sztár­jának hasonlíthatatlanul nagyobb fizetése van, mint az Egyesült Államok elnökének. Már mindenki gumit­­rágott Amerikában." Ez a szakma nem nagyon érdekelte Wrigleyt. Szórakozni akart. Hatalmas szigetet vásárolt Hollywoodtól négy órányira és ezt a Catalina Islandot, ami tíz évvel ezelőtt még pusztaság volt és unalom, a Wrigley-milliók segít­ségével valóságos kis paradicsommá varázsolta. Minden elképzelhető szórakozás várja itt a boldog halandót, csodaszép magánpaloták, szállodák, mozik, strandfürdő és amit csak elképzelni lehet. Rendes hajójáratokat szer­­vezett, Los Angelesből Catalina Islandra, motorcsónakok jönnek, mennek, m­ozifelvételek készülnek a sziget vad­regényes részein és újabb milliókat fektetett be a hirdeté­sekbe. Hirdette a szigetet külön, mint látványosságot, hirdette a sziget szállodáit, hirdette a klímáját, ami csak ott található, a repülő halat, ami csak nála reptül és hajókat építtetett, üvegf­enekű, gyönyörű hajókat és kirándulásokat szervezett az üvegfenekű hajókkal és ámult a világ. Mert kísértetiesen szép látványt nyújtott a tenger a Wrigley-féle üveghajókból nézve. Nappali fényb­en Úszott, a, fengfr jn^^^^fcj^le refiekto­. ^ rok kivilágítássrbán és'kívánscsi rémülettel ütődött a tenger­­ millió ..élőlénye.. a­..hajófenék , n­yega hókához. ÉS,',| a­­ \Vífiség -m­isisícíl:n i'ssfiét "pg^öj-bín&fc.''' Mindéi»''' arannyá vált a rágógumikirály kezében. A hollywoodi hír szerint ez az ember vette meg a Paramount gyárat. Wrigleynek az az ambíciója, hogy pénzt áldozzon valami isteni szórakozásra, de eddig még mindenen milliókat keresett. Talán most majd sikerül neki is ráfizetni néhány milliót a film­­gyártásra. Az is lehet, amilyen peche van "ennek a­ Wrigleynek, hogy néma filmeket fognak gyártatni megint és kénytelen lesz ezen az üzleten is újabb milliókat keresni. Vannak emberek, akiken nem lehet segíteni. Királyhegyi Pál Kirobbanó naev siker az Andréssy úti Szinft az új mms&Fás ! KOSARY EMMY Vasd­xry P­rros Ha, JDe/Au­f Ilona, Ráday, Gózon, Borsony, Peti, Radó .. •• • Besteffy konferákt Sís és kedden délutáni előadási Legdrágább egy­­6 pengő, Hapsuaii ft.cimű Allan Hargli. Lahrrer M $J. dr. Jehő? Sínes szenzációs új gy­imeseoperettje, kedden dél­.­tán­i­,4 órakor Vígszínház Kedvez­m­én­yes jegyek Az Est kiadóhivatalába.» Február 10-én­ MANDEL BÉLA IV., DEÁK FERENC UCCA 19 fehérnemű- és vászonüzlete jelen helyiségében EGSZŰNIK! Régi közismert elsőrangú áruit női­, férfi- gyerrm­ekfehérnemű, pongyola, pojama, búz, asztalnemű, törlő, törülköző, zsebkendő és egyéb méteráru raktárát mélyen leszállított áron árusítja ki Zavartalan kiszolgálás biztosítására kérjük lehetőleg a kora délelőtti órákban szíves látogatását. Rózsavölgyi hangversenyei Watzke Rudolf A világhírű basszista febr 5. Műsorán: Bach Kreuzstabkantáté zene- és énekkarral. Händel, Schu­bert, Schumann, Loewe. Kísér dr. Herz Ottó". Weisbach Hans - Mahler V. 'febr. 15. Mahler ezen legnagyszerűbb művén kívül Cserepaii új zongoraversenye. Játssza a sz­erző. Wag­ner, Bienzi. Hangversenyzenekar febr. 5. 7. fél 9. (Nem Vs 8.) Vezényel Vaszy Viktor. Közreműködnek: Farnady Edith (zongora) és Horváth László (gordonka). Jeanne Marie Darre Liszt-estje febr. 17. Bach­fantázia és fuga, 6 d­üd, Tarantella, Rigoletto stb. Haydn: Teremtés. Vezényel Weissbach. Febr. 24. Basilides Mária dalestje márc. 3. (Nem febr. 3. Beethoven: Missa Solemnis márc. 14 Szólisták: Báthy, Basilides, Székelyhíd//, Kál­mán. Vezényel: Lichtenberg.

Next