Pesti Napló, 1932. január (83. évfolyam, 1–25. szám)
1932-01-31 / 25. szám
Vasárnap Joachim-emlékhangverseny a Zeneművészeti Főiskolában A hegedűjáték klasszikus nagymesterének, Joachim Józsefnek emlékét most az egész műveit világon ünneplik. De talán sehol sem ünneplik annyi joggá, mint a mi Zeneművészeti Főiskolánkon. Hiszen Joachim magyar föld szülötte és ha el is szakadt tőlünk, nem feledkezett meg rólunk: gyakran jött Magyarországra hangversenyezni, sőt — ahogy azt szerzeményeinek magyaros témái bizonyítják — költői álmai is vissza-visszaszálltak szülőföldjére De ez még önmagában véve kevés lenne ahoz, hogy Joachimot magunkénak valljuk. Mert Joachim végeredményben mégsem Erkelben, nem is Lisztén, hanem a német Brahmsban találta meg zenei ideálját. Joachimot elsősorban az a hatalmas szebem öröksége láncolja hozzánk, melyért nemzetünk szívvel-lélekkel megfizette az örökösödési adót. A magyar kultúrélet, mely egyébként olyan könsrnyelmesen bánik a nagy magyar szellemek örökségével, Joachimmal kivételt tett. Joachim külföldön telepedett meg, de az előadóművészeinek az a komoly, elmélyedő szelleme — melyet Joachim képviselt — megtelepedett nálunk, reméljük örökre. Ha minden értékünket — a magyarnak maradtakat is — annyira magunkévá tettük volna, mint a németté lett Joachim zsenijének kincsét, akkor nem kellene féltenünk a magyar kultúra jövőjét. Kern virult-e tovább kamarazenénkben, a Hubay—popper vonósnégyestől a Waldbauer—Kerpely kvartettig, Joachim kamaramuzsikájának lelke. És nem volt-e legnagyobb hegedűpedagógusunk, Hubay Jenő Viuxtemps mellett Joachimnak is növendéke, egyike azoknak a kiválasztottaknak, akik a német mester komoly tradícióját össze tudták egyeztetni a francia-belga iskola könynyed csillogásával. A Főiskola szombati ünnepi hangversenyén csak végig kellett nézni a pódiumon: a zenekar ragyogóan működő hegedűsei, bizonyos fokig mind Joachimleszármazottak, a Joachim-tanítvány Hubaynak, vagy a Hubay-iskola tanárainak tanítványai, mondhatnánk Joachim-unokák és dédunokák. A Hubay-iskola gondoskodott is róla, hogy ne hozzanak szégyent világhírű ősükre. Zsolt Nándor lendületes karmesterpálcáját követve az egész növendék-zenekar pompásan adta elő a Hamlet-nyitányt. Elsőrendűen szerepelt az est két hegedűszólistája: Koromzay Dénes és Szécsi Magda. Az előbbi a : Magyar hegedű verseny'-t, az utóbbi a zenekarkíséretes variációkat játszotta. Koromzay gondosan csiszolt technikájú, választékos izlésű, rendkívül muzikális hegedűs. Átél minden hangot, világosan építi fel a kompozíció egészét. Ami a lendület szabadságából, átfogó erejéből hiányzik, azt biztos muzikális kötöttséggel pótolja és ebben szinte lehetetlen fel nem ismernünk a vérbeli kamaramuzsikust, sőt nemcsak mi muzsikust, hanem apoétát: is. Szécsi Magda ezzel szemben az önmagában teljes, biztosan, öntudatosan kiálló, igazi szólista-egyéniség. Ragyogó technikai és zenei fölénnyel oldja meg a feladatát; míg Koromzay áhítatosan együttmuzsikált a zenekarral, addig ez a pompás temperamentumú művésznő valósággal magával »vitte« a zenekart. A cigányok,plomas lettTBiji Bora — melyJoachimot insiprálja — megköveteli ezt az elfogulatlan szabadságot; de a hegedűsnek nemszabad felednie, azt a komoly ízlést, azt a "szigorú" fortúraérzéket sem, mellyel a hegedűjáték nagymestert» ezt a mámort megragadta. Nos, Szécsi Magda eleget tett ez utóbbi követelménynek is. A közönség mind a két szólistát őszinte lelkesedéssel ünnepelte és azzal a meggyőződéssel hagyhatta el a hangversenytermet, hogy Joachim hiába vándorolt ki külföldre, életének java nálunk maradt. (Tóth) (*) Szomorú délelőtt egy elárvult pesti színház társalgójában. A színház két héttel ezelőtt bezárta kapuit. A tagok felmondták a barátságot, a főváros villamossági üzeme lezáratta a villanyt. De azért a színészek minden délelőtt bejárnak a színház épületébe. Talán csodára várnak, arra, hogy a bérlő igazgató átadja nekik a színházat, s talán arra várnak, hogy hirtelen kigyulladnak a villanylámpák, áttüzesednek a fűtőtestek, megszólalnak a telefoncsengők, kinyitnak a lezárt pénztárak, megkezdődnek a próbák és a közönség ismét elindul a nézőtér széksorai felé. A szegény színészcsapat úgy jár be délelőttönként a színházba, mintha próbára indulnának és mintha súlyos büntetést kapna az, aki nem jelenik meg pontosan. Nemcsak a színészek járnak be délelőttönként a színházba. Az igazgató is. A hideg társalgóban igazgató és színészek elfoglalják régi helyeiket és szétfoszlott huzatú díványokon, amelyek körbe futnak a poros falak mentén. És mielőtt bárki egy szót is szólna, hozzákezdenek a pénzgyűjtéshez. Az egyik színész két fillért ad, a másik négyet, van olyan is, aki 10 fillérrel járul a kollekcióhoz. Mire kell a pénz? Tüzelőanyagra. A legfiatalabb színész átszalad a pénzzel a közeli szenesboltba, szenet és fát vásárol. Befűtenek a kis vaskályhába. Szétterjeng lassanként a meleg és megindul a beszélgetés. Szomorú, fáradt beszélgetés. Semmi értelme és semmi célja. De beszélgetnek. Arról, hogy mi lesz? Erről beszélgetnek, ezt kérdezgetik egymástól és senki se tud választ adni, így haldoklik egy színház 1932 januárjában Budapesten. PESTI NAPLÓ 1932 január 31 21 A rágógumikirály kezében minden arannyá válik A Paramount új gazdája (Saját tudósítónktól.) Levelet kaptam Hollywoodból, mely szerint William Wrigley Jr., a rágógumikirály vette meg a Paramount-részvények többségét és így ő lett a Paramount Publik Corporation vezérigazgatója és főrészvényese. Más szóval: megvette a Paramountot. Mint minden hollywoodi hír, úgy ez is megerősítésre szorul és így nem feltétlenül biztos az, hogy jelenleg Wrigley Jr. tulajdona a Paramount vállalat. Akármilyen valószínűtlenül hangzik is első percben ez a hír, és olyan valószínű is, mert na olyan a helyzet, hogy a tegnapi fantasztikumok mai tényekké válhatnak. Különösen Hollywoodban, a lehetetlenségek hazájában. William Wrigley Jr., a Paramount Publis vállalatok új tulajdonosa ötvennégyéves ember. Bendes milliomoscsaládból származik, de amikor fantasztikus magasságokba ívelő karrierjét megkezdte, szegény ember volt. Egész vagyona hárommillió dollárból állott, amit derék édesapja szappanfőzéssel szerzett. Vagy húsz esztendővel ezelőtt beállított a fiatal Wrigleyhez egy névtelen, szegény ember, aki elmondta, hogy kitalált egy cukorfajtát, amit rágni lehet, jó íze van, de lenyelni nem szabad. Órákig is elrágódhat az ember, ha kell, egy-egy ilyen gumicukron. Wrigleynek azonnal megtetszett az ötlet, mert már akkor is nagydivatban volt Amerikában a bagózás. A kezében volt egy egészséges bagószerű dolog, ami azonfelül sokkal olcsóbb és jobbízű is, mint a dohány. És bagózás közben is lehet rágni. Wrigleynek három milliója volt. Ezt az összeget majdnem teljes egészében hirdetésre költötte és csak egy elenyészően csekély töredéket őrzött meg a gyártási költségekre. A Broadway és a 42nd Street sarkán gigantikus táncoló emberkék jelentek meg, furcsa, háromszögletes fejekkel, villanykörtékből kirakva. Ezek az emberkék jelentették az akkor még teljesen ismeretlen Wrigley-féle rágógumik védjegyét. Egész Amerikában még senki sem tudta, mit jelentenek ezek a háromszögletű fejek, de felbukkantak újságokban, utcákon, számolócédulákon, mindenütt. A táncoló emberkék jelentését találgatták az emberek villamosokban, subwaykban és a táncoló rejtély befurakodott az otthonokba is. Találgatták, nevettek rajta, helyeselték, megoldás után kutattak, olyan volt azegész, mint valami izgalmas detektívtörténet kezdete». Wrigley boldogan mosolygott. Beszéltek róla és csak ez volt fontos. Mindenki a táncoló emberkékről beszélt és a besélők nem tudták, hogy ezzel készítik elő a talajt a megszámlálhatatlan Wrigley-milliók számára. Csalódás és kiábrándulás fogadta aztán a rejtély megoldását, amikor a rágógumi, a táncoló emberkékkel megjelent az üzletekben. Ez lenne az a híres? Csak ilyen furcsa, ragadós, nyúlós, kellemesen cukorféle az egész? De megvették. Eleinte csak mint furcsaságot, alig merték megkóstolni, nem bíztak benne, miféle cukor az, amit nem lehet megenni?. Aztán egyre jobban nekibátorodtak, az újdonság után sóvárgó gazdag amerikaiak felkarolták, egymásnak ajánlották és lassanként mindenki Wrigley-féle gumit rágott az egész országban. Megjelentek az első rágógumi-viccek. Nyúlós, csúnya gumi. De rágták rendületlenül, szorgalmasan és szerették. És Wrigley újabb hirdetésekkel árasztotta el Amerikát. Az ország legjobb írói írták a hirdetések szövegeit és Will Rogers, Amerika kedvence lefényképeztette magát, amint éppen Wrigley-féle gumit rág és mosolyog, a jellegzetes Srogers-mosollyal, mert ízlik neki. »Will Rogers is ezt szereti!« ordították a hirdetések. A lavinát már nem lehetett megállítani. Amerre nézett az ember, mindenhonnan a táncoló emberkék nevettek bele a világba. És Wrigley is nevetett. Mert utcán, villamosokon, színházban, koncerttermekben, lakásokban mindenki az ő gumiját rágta. És kitalálták azt, hogy az ilyen gumirágás jó a meleg ellen, mert hűsít, jó a hideg ellen, mert energiát termel, jó evés előtt és nélkülözhetetlen étkezések után. Élni nem lehet nélküle. És Wrigley gazdagodott egyre, félelmetes arányokban, ömlött a pénz hirdetésekre és tízszeresen, százszorosan került vissza. Mikor már legendák keringtek szédítő gazdagságáról, elhatározta, hogy emberbarát lesz, szakít az üzleti gondokkal és szórakozni fog. Istállótulajdonos lett és megvásárolta az ország egyik leghíresebb baseball klubját. Szórakozni akart a milliomos a baseballal, de ebben nem volt szerencséje, mert addig szórakozott, amíg azon vette észre magát, hogy számtalan újabb millió dollárral lett gazdagabb. Kiderült, hogy a baseball egyike az ország legjövedelmezőbb iparainak és Babe Ruthnak, Amerika baseball sztárjának hasonlíthatatlanul nagyobb fizetése van, mint az Egyesült Államok elnökének. Már mindenki gumitrágott Amerikában." Ez a szakma nem nagyon érdekelte Wrigleyt. Szórakozni akart. Hatalmas szigetet vásárolt Hollywoodtól négy órányira és ezt a Catalina Islandot, ami tíz évvel ezelőtt még pusztaság volt és unalom, a Wrigley-milliók segítségével valóságos kis paradicsommá varázsolta. Minden elképzelhető szórakozás várja itt a boldog halandót, csodaszép magánpaloták, szállodák, mozik, strandfürdő és amit csak elképzelni lehet. Rendes hajójáratokat szervezett, Los Angelesből Catalina Islandra, motorcsónakok jönnek, mennek, mozifelvételek készülnek a sziget vadregényes részein és újabb milliókat fektetett be a hirdetésekbe. Hirdette a szigetet külön, mint látványosságot, hirdette a sziget szállodáit, hirdette a klímáját, ami csak ott található, a repülő halat, ami csak nála reptül és hajókat építtetett, üvegfenekű, gyönyörű hajókat és kirándulásokat szervezett az üvegfenekű hajókkal és ámult a világ. Mert kísértetiesen szép látványt nyújtott a tenger a Wrigley-féle üveghajókból nézve. Nappali fényben Úszott, a, fengfr jn^^^^fcj^le refiekto. ^ rok kivilágítássrbán és'kívánscsi rémülettel ütődött a tenger millió ..élőlénye.. a..hajófenék , nyega hókához. ÉS,',| a \Vífiség -misisícíl:n i'ssfiét "pg^öj-bín&fc.''' Mindéi»''' arannyá vált a rágógumikirály kezében. A hollywoodi hír szerint ez az ember vette meg a Paramount gyárat. Wrigleynek az az ambíciója, hogy pénzt áldozzon valami isteni szórakozásra, de eddig még mindenen milliókat keresett. Talán most majd sikerül neki is ráfizetni néhány milliót a filmgyártásra. Az is lehet, amilyen peche van "ennek a Wrigleynek, hogy néma filmeket fognak gyártatni megint és kénytelen lesz ezen az üzleten is újabb milliókat keresni. Vannak emberek, akiken nem lehet segíteni. Királyhegyi Pál Kirobbanó naev siker az Andréssy úti Szinft az új mms&Fás ! KOSARY EMMY Vasdxry Prros Ha, JDe/Auf Ilona, Ráday, Gózon, Borsony, Peti, Radó .. •• • Besteffy konferákt Sís és kedden délutáni előadási Legdrágább egy6 pengő, Hapsuaii ft.cimű Allan Hargli. Lahrrer M $J. dr. Jehő? Sínes szenzációs új gyimeseoperettje, kedden dél.táni,4 órakor Vígszínház Kedvezményes jegyek Az Est kiadóhivatalába.» Február 10-én MANDEL BÉLA IV., DEÁK FERENC UCCA 19 fehérnemű- és vászonüzlete jelen helyiségében EGSZŰNIK! Régi közismert elsőrangú áruit női, férfi- gyerrmekfehérnemű, pongyola, pojama, búz, asztalnemű, törlő, törülköző, zsebkendő és egyéb méteráru raktárát mélyen leszállított áron árusítja ki Zavartalan kiszolgálás biztosítására kérjük lehetőleg a kora délelőtti órákban szíves látogatását. Rózsavölgyi hangversenyei Watzke Rudolf A világhírű basszista febr 5. Műsorán: Bach Kreuzstabkantáté zene- és énekkarral. Händel, Schubert, Schumann, Loewe. Kísér dr. Herz Ottó". Weisbach Hans - Mahler V. 'febr. 15. Mahler ezen legnagyszerűbb művén kívül Cserepaii új zongoraversenye. Játssza a szerző. Wagner, Bienzi. Hangversenyzenekar febr. 5. 7. fél 9. (Nem Vs 8.) Vezényel Vaszy Viktor. Közreműködnek: Farnady Edith (zongora) és Horváth László (gordonka). Jeanne Marie Darre Liszt-estje febr. 17. Bachfantázia és fuga, 6 düd, Tarantella, Rigoletto stb. Haydn: Teremtés. Vezényel Weissbach. Febr. 24. Basilides Mária dalestje márc. 3. (Nem febr. 3. Beethoven: Missa Solemnis márc. 14 Szólisták: Báthy, Basilides, Székelyhíd//, Kálmán. Vezényel: Lichtenberg.