Pesti Napló, 1932. február (83. évfolyam, 26–48. szám)
1932-02-02 / 26. szám
Az úri társadalom • •• «» jovoje Irta: dr. Szabó László Közszabadságaink mai állapotában gróf Bethlen Istvánnal szemben kritikát legföljebb a harminchármas bizottság gyakorolhat, természetesen e bizottság jellegének megfelelően, csak a nyilvánosság kizárásával. Nem tehető tehát kritika tárgyává, hogy a magyar közélet mai szomorú képéért, melyről gróf Bethlen oly mélabús merengéssel beszélt a Nemzeti Kaszinó ünnepi lakomáján, nem terheli-e őt is felelősség, s ha igen, mennyiben? Ezt a kérdést igen valószínűleg majd csak az utókor fogja jogerősen eldönteni, az utókor, mely mindenkinek kijelöli a maga helyét a nemzet emlékezetében, a Leonidászokét, az Efialteszekét és a Herosztrateszekét egyaránt Gróf Bethlen azonban fölvetett egy olyan kérdést is, amely ugyan megvitatást nem igényel, de a közfigyelmet nagyon is megérdemli Azt kérdi ugyanis gróf Bethlen, hogy vájjon a régi magyar úri társadalom nem helyesebben tenné-e, ha helyét átadná másoknak? A magam részéről sietve, nagyon határozott »igen*-nel felelek a feltett kérdésre, mert ismerem annak értelmét. Miután azonban a kérdésnek tartalma egészen közismeretesnek nem mondható, beszélnünk kell róla, hogy tulajdonképpen miről van szó? Mi az a »hely«, amelyet a régi magyar úri társadalom elfoglalva tart és amelyet esetleg, talán át kell adnia másoknak ? Ez a »helyt a vezető szerep, nem a társadalomban, melynek szervezett élete nálunk nincsen, hanem a politikában és a bürokráciában. A régi magyar úri társadalomnak minden tagja teljesen kvalifikálva van a törvényhozói munkára és minden politikai jellegű állás betöltésére. — tisztán és kizárólag születésének és társadalmi pozíciójának jogán. Ez, szerencsére, ma már nem azt jelenti, hogy például a képviselőház padsorait »a régi magyar úri társadalom« tölti meg, mert ez a társadalmi osztály, a természet örök törvényénélfogva, már annyira megfogyatkozott, hogy a bürokráciát is, meg a törvényhozást is ellátni nem bírja. Szabad tehát a törvényhozói pálya a »demokratikus elemek« előtt is, ha alávetik magukat a vezetésnek, vagy ha oly nagy bennük a »demagóg« energia, hogy semmiképpen sem lehet őket elbuktatni a választásokon. Ezeknek a száma azonban elenyésző, mert a választási gépezet a modern technika minden vívmányával nagyszerűen fel van szerelve. A bürokráciában azonban még ritkább az »új elemek« érvényesülése: igen ritka kivétellel minden jelentős pozíció a szóbanforgó »régi magyar úri társadalom« kezében van, amiből igen logikusan következik, hogy ügyeink intézéséért és mai állapotáért ez a »régi magyar úri társadalom« felelős. Ez a régi magyar úri társadalom elsősorban is: nem régi- Például az Esterházy hercegi családról a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet kideríteni, hogy négyszázharminc évvel ezelőtt hol létezett és hogy hogy hívták azelőtt? Az anmalista nemesség túlnyomó része a XVII. és XVIII. században emelkedett ki a teljes ismeretlenségből és sok, ma igen nagynevű család még később. És mit jelent az, hogy »kiemelkedett«? Beszéljünk egyszer erről is. A főúri rangemelések királyi adományokkal jártak, de a »donációért« az új gróf éppenúgy fizetett taksa szerint, mint a köznemes. Még a hős Pálffy nádor is százezer, meg százötvenezer forintokkal váltotta meg a donációkat, noha a diplomákban csak vitézségéről és tagadhatatlanul nagy politikai érdemeiről van szó. Ahány portálból állott a királyi donáció, aszerint fizettek érte. A »régi magyar úri társadalom« legelső ősei valaha jobbágyok voltak, akik úgy lettek »urak«, hogy a földesurak felszabadította őket többnyire helyi és napi árfolyam szerint s azután kerestek két urat — lehetőleg egy prelátust és egy konziliátust — akik azután a szokásos száz rdénes forint tiszteletdíj fejében a Legszentségesebb Felség kegyességébe ajánlották az ambiciózus magyart Az Udvari Kancellária azután a szokásos taksák beszedése után kiadta a kutyabőrt- Mindez nagyon reális dolog volt: a király veszített vele, hogy egy adófizetője adómentessé vált valamiképpen tehát »regresszálnia kellett magát«. Hogy az új nemes írni és olvasni is tudjon, az egyáltalán nem volt szükséges és a legtöbb esetben csak több nemzedéken át emelkedett a nemes família a nemzetnek igazán »úri« társadalmi modorú rétegébe-Az úri jelzőt szintén ne nagyon boncolgassuk, mert az mindig többet ért kívülről nézve, mint belülről nézve. A becsületbeli kérdések leginkább a kártyával kapcsolatban voltak szabályozva és ha a párbaj-lovagiasságtól eltekintünk, semmit sem találunk, ami a dsentri kultúréletének szabályozottságát ugyanazon kis városi, purger társadalma fölé helyezné. Viszont, a városi polgárság, ha nem is igen szerzett armálist (mert nem volt szüksége rá), a szorgalom mintaképe volt a szorgalom pedig rendet feltételez nemcsak a munkában, hanem a családi életben is. Tömérdek polgári család van, mely különb pedigree-vel rendelkezik, mint nagyon sok »úri« család, — csak nem tudja ezt mert a múlt nem érdekli. Ezt a társadalmat a törvényhozásból és a bürokráciából hajdan jogszerűen, utóbb »célszerűen« kirekesztették. És mit szóljunk az őstalajról, a népről és annak oly gyakran egyszerűnek gúnyolt gyermekeiről! Mennyi tehetség rejlik benne! S az élet nehezebb küzdelmei mennyi energiát halmoztak fel benne! Én ezeket tudva és látva, nem azt kérdezném, amit gróf Bethlen, hogy várjon a régi magyar úritársadalom ne adja-e át helyét másoknak, hanem azt, hogy micsoda jogcímen tartja azt a helyet az ő magántulajdonának. Azt mondja gróf Bethlen, hogy »a történelmi osztályok kizárólagos vezető szerepe fölött már minden országban napirendre tértek«. Ez annyiban igaz, hogy osztályuralmat fenntartani nem kiszabad még akkor sem, ha egy osztály a történelmi jelzőt bitorolja. Mert »történelmi osztály« egyáltalán nincsen. A történelmet nem egy osztály csinálta, hanem mindazok, akik e földért véreztek, izzadtak és adóztak s így az országot fenntartották. Ma már a gyermekeket sem lehet megtéveszteni azzal a mesével, hogy 1848 előtt a harcokban csak a nemesség hullatta vérét a hazáért, mert ma már a gyermek is tudja, hogy nem a nemest verbuválták katonának, hanem a parasztot és hogy már 1683 óta nemcsak megengedett de szokásos dolog volt, hogy az a »régi magyar úri társadalom« saját vérének hullatását megváltsa készpénzzé . A rendiség megszűnt, vele megszűnt az az állapot is, melyben társadalmi osztályhoz való tartozás közügyekben bárminő jogcímet is biztosíthatott az egyénnek. Mind egyformán »régiek« vagyunk, mert mind Ádámtól származunk, mind csak annyiban vagyunk magyarok, amennyiben ezt tetteink is igazolják, úrivá nem a társadalmi osztályunk tesz minket hanem mi tehetjük úrivá a társadalmunkat jobb erkölcseinkkel és magasabb műveltségünkkel, s ama bizonyos »hely«-re, melyről gróf Bethlen beszélt, tisztességgel ma már csak ez a két »egyéni szerzemény« jogosíthatja az embert és nem »a régi úri társadalomhoz« való tartozás. (wrf Kedd PESTI NAPLÓ 1552 február 5 . 1 90 jajsj 5 REKEDTSÉG, HURUTOS BÁNTALMAK ELLEN megfojt ez az átkozott köhögés fictssctinta) Látható cró«n»n/(iiMM II nflMMyuMM Egger Mellpasztilla csakhamar meggyógyított Debreceni táj télen A debreceni Vadász Endrét szombaton a Szinyei- társaság a grafikai díjjal tüntette ki (Vadász Endre rajza a Pesti Napló számára) Új községi választás lesz a Lágymányoson A közigazgatási bíróság megsemmisítette a kerület választását (Sadt tudósítónktól.) A közigazgatási bíróság hétfőn tárgyalta a lágymányosi választókerület törvényhatósági bizottsági választása ellen beadott petíciót A közigazgatási bírólégi a választást megsemmisítette és ti) szavazást rendelt el. Az ítélet szerint a megismételt szavazáson ugyanazok a pártok vesznek részt, amelyek 1930 decemberében indultak, vagyis a régi ajánlások érvényességéhez a közigazgatási bíróság nem nyúlt hozzá. A kerület tíz mandátumáért hét párt indult. Az egységes párt 1, a Wolff-párt 4, a szociáldemokraták 2, a szabadelvű párt, a Friedrich-párt és a frontharcosok 1—1 mandátumot kaptak, a demokratapárt listája ö1 szavazattal maradt le Wolffék negyedik mandátuma mögött. • A demokratapárt listáján Pakots József és Gál Jeri után Klár Zoltán és Rácz Vilmos volt a listavezető. Klár több alapon támadta meg a választást, így kifogásolta, hogy egyes körzetekben a szavazójegyek borítékáit nem csatolták a jegyzőkönyvekhez és azt is kérte, hogy ezeket a szavazatokat, amelyeknek borítékai birtokában vannak, írják az ő javára s így jelentsék ki a mandátum tulajdonosának. A közigazgatási bíróság ítéletének indokolásában kimondotta, hogy a boríték nélkül csatolt szavazatok érvénytelenek, mert a szavazólap akkor is érvénytelen, ha azon és a borítékon az elnök kézjegye nem azonos. A szavazatokat azonban nem írta Klár javára, mert bár valószínűnek látszik, hogy több szavazat esett az ő listájára, ezt utólag megállapítani nem lehet. A törvény értelmében az új szavazást 15 napon belül kell megtartani. Minthogy Klár Zoltán listájának — amennyiben a pártok régi szavazatarányaikat megtartják — csak 34 szóval kell többet kapni, mint az előző választáson, valószínűnek tartják, hogy a megismételt szavazáson a demokrata párt is mandátumhoz jut a Lágymányoson, a Wolff-párt viszont egy mandátumot veszít. MdiMszürkén nincs szükség semmiféle átalakításra, ha az eddigi helyett Orion dinamikus hangszórót használ. Sydfrija.: Orion izzólámpa. j/yDA