Pesti Napló, 1935. január (86. évfolyam, 1–26. szám)
1935-01-06 / 5. szám
100 Szombat PESTI NAPLÓ 1935 január 5 A föld proletárjai * A mai nap politikai szenzációja gróf Károlyi Gyula fellépése volt a birtokpolitika ügyében. A gróf úrnak valószínűleg mindig az volt a nézete, hogy a nagybirtokok fenntartása nemzeti érdek. Hogy így gondolkozott, az természetes. Az azonban, hogy meg is akart róla győződni, hogy álláspontja csakugyan helyes-e, — határozottan rokonszenves dolog. Nagyon érdekes módszerrel végrehajtott vizsgálatának eredménye — mint a Pesti Napló mai számában olvashattuk, az, hogy a nagybirtokok felaprózása nemzeti veszedelem lenne, mert milliónál több munkanélküli agrárproletárt teremtene. Kész meggyőződéseiket csak igen csekély mennyiségben tartok raktáron az elmémben; meggyőződéseimet, melyeket sohasem tekintek szent dogmáknak, esetről esetre formálom ki, figyelembe véve nemcsak a konkrét »tényeket«, hanem a bennük rejtőző szellemi és erkölcsi tartalmat is. Nem intézem el a kérdést azzal, hogy »húsz hold föld valóságos birtoka mégis jobb alap a magyar paraszt számára, mint a nagybirtok, melyen abban a szerencsében részesül, hogy cseléd, vagy napszámos lehet, egy talpalattnyi föld tényleges birtoka nélkül. Ez a mondat, melyet idézőjelek közé tettem, úgye meggyőző erejű. Hát persze, hogy az. Való, hogy húsz hold föld jó létalap a paraszt számára, de csak annak számára, akinek jut húsz hold. Miután a milliót meghaladná azoknak a parasztoknak a száma, akiknek nem jutna föld, és miután ez a millió a maga igen szegényes megélhetését megtalálja ma a nagybirtokon, de nem találná meg a reform után a húszholdasoknál, kiknek ennyi segítőerőre szükségük semmi esetre sincsen. — gróf Károlyi Gyula mai fellépése fölött egyszerűen napirendre térni nem lehet. A gróf a nagybirtokot védi, ez nyilvánvaló; de igen nagy a valószínűsége annak, hogy a nagybirtok és a paraszt természetes érdeke sok pontban találkozik. Nem titok előttem, hogy van nagybirtok, melyen a mezőgazdasági cseléd és munkás kategóriájába tartozó sokezer embernek a sorsa sokkal rosszabb, mint a hajdani rabszolgáké volt; mindennap aggódva nyitom ki az újságot, hogy azon a robbanógázokkal már egészen telített vidéken nem történt-e valami, aminek jogszolgáltatási megtorlásaként sok-sok embert felakasztanának ... Ez azonban abnormális helyzet, — a nagybirtokok kezelése általánosságban emberi és tényleg vannak uradalmak, hol a cselédség, gróf Károlyi szavaival élve, »páholyból nézi« e válságos idők folyamát. A függetlenség és a szabadság nagyon gyönyörű elméletben, de gyakorlatban néha nagyon terhes. Nincs szabadabb és függetlenebb, mint a munkanélküli; nem parancsol neki senki, akkor kelve fekszik, amikor neki tetszik, jár-kel kényekedve szerint; függetlensége biztos, csak csupán a kenyere, hajléka, ruházata és egészsége bizonytalan. Nyolcvanhat esztendővel ezelőtt felszabadult a magyar parasztság, de legnagyobb része még ma is arról koldul. Rosszul csinálták az egész dolgot a doktrinerek, elmélet szerint, az élet ismerete nélkül, mikor készen voltak vele, meg is ijedtek tőle. Mikor egyikük nagyon kesergett, hogy jobbágyainak elvesztése után múlhatatlanul teljesen tönkre kell mennie, a fia megjegyezte: — De apám, te annyit szónokoltál a jobbágy-felszabadításért ... — Igen, — válaszolt a nagy politikus — de ki gondolta volna, hogy meg is csináljuk?! A paraszt ugyan nem volt tulajdonosa, de haszonélvezője volt a földnek, s amit szerzett, a családjáé volt. Ha nem volt neki elég a föld, kereshetett másik földesurat. Egy egész sereg paraszt fölkerekedett Tolnában, mert ott csak tizenhat hold volt a paraszttelek, s elment Békésbe, hol ötven holdat kapott, a jobbágy, így alapították meg a tolnai parasztok Orosházát. Igaz, hogy nagy terhei is voltak a parasztnak: igával 52 napig, iga nélkül 104 napig kellett robotolni és kétféle adót is kellett fizetni, de ha egy tizenhatholdas gazda száz év előtti összes terheit kiszámítjuk mai pénzértékben, s a régi terheket összehasonlítjuk a maiakkal, csak azt mondhatjuk, hogy a mai viszonyokhoz képest a hajdani parasztnak gyöngyélete volt. A mai bajoknak az a forrása, hogy 1848-ban a közjogi viszonyokat rendezték, a gazdaságiakat nem. Az 1848—49-iki törvényhozóknak abból a szempontból jól jött a abszolutizmus, hogy félmunkájuk következményeiért a nép már nem vonhatta őket felelősségre. Az abszolutizmus után, 1867-től kezdve végig, egészen é91-ig, megint csak közjogi kérdések uralkodtak az egész politikában, — az exisztenciák gazdasági megalapozásásának szükségessége eszébe sem jutott senkinek. Most, úgy látszik, történni fog valami; természetesen nem szerelemből, hanem államérdekből. A magyar nép úgy, amint ma van, nem bír többet szolgáltatni, miután pedig többre van szükség, mint amennyit szolgáltatunk, tenni kell valamit, hogy a növekvő szükségletek fedezésére képesek legyünk. Sürgős államérdekké vált, hogy a nyomorgó proletár átalakuljon fizetőképes polgárrá. Ennek éppen az ellenkezője következnék be, ha gróf Károlyi Gyula számításai helyeseknek bizonyulnának , az agrárproletariátus hatalmas arányokban növekednék. Az emberek között mindig voltak és mindig lesznek különbségek, sőt nagy különbségek; mindig lesznek gazdag és szegény emberek; ez elég baj, de csak akkor igazán nagy baj, ha a szegények azt látják, hogy ennek nem ők maguk és nem az emberektől független körülmények az okai, hanem egy rossz politikai vagy gazdasági rendszer. Akár igaza van Károlyinak, akár nincs, bizonyos, hogy a mai rendszerben lényeges hibák és hiányok vannak és ma is elmondhatjuk, amit Magda Pál soproni professzor már száztizenöt esztendővel ezelőtt írt: »Hogy tetemes jobbításokról hathatólag és halogatás nélkül gondoskodjék a nemzet, az időnek géniusza fenyegetve inti«. Hét szegfűcsokorral indult meg a küzdelem öt ezüst púder szelencéért Lázas izgalomban és estélyi ruhában megkezdődött a Fészekben az első női bridzsverseny (Saját tudósítónktól.) A Fészek Klubban most játszszák az első hölgy bridzsversenyt. A startnál kötelező volt az estélyi ruha. A második emeleti nagyszalonban délután már felállították a bridzsasztalokat és rajzszeggel feltűzték a színes pédrafákat: észak-dél, kelet-nyugat. A hátsó kisszalonban kiállították a nyereménytárgyakat. Az egyik asztalon halmozódnak a bridzsversenyhez elengedhetetlenül szükséges kellékek, kártyapaklik, ceruzacsomók, bridzsblokkok és dobozok, melyekben a lejátszott kártyákat szépen egymás mellé rakva hordják majd asztaltól asztalhoz. Hét órára hirdették a verseny kezdetét és hat óra után már megélénkültek a Fészek második emeleti termet. A nagyszalonba egymásután érkeztek estélyiruhás hölgyek a bridzsverseny izgalmával arcukon, szmokingoe urak társaságában, akik többnyire vagy drukkerek, vagy az egyes hölgycsapatok trénerei. Még meg sem kezdődött a nagy meccs, máris suttogták, hogy a hölgycsapat mérkőzése mögött tulajdonkép a nagy »krekkek« néma harca húzódik meg, hiszen ők trenírozták a mérkőzésre a hölgycsapatokat. A bridzsklub hölgycsapatát a Fészek Európa-bajnok férficsapata trenírozta, Molnár Harry az Unió Teniszklub és az MTK hölgygárdáját, a Lipótvárosi Polgári Kaszinó, hölgycsapatát dr. Hill, a Sziget Klubét dr. Szerviczky, a MAC-hölgyeket pedig Szathmáry Kálmán. Púderszelence és ébresztőóra A bajnoki mérkőzésre készülő hölgyek bekukkantottak a zsűriszobába és kíváncsian nézték a nyereménytárgyakat, amelyek asztalon sorakoznak. Az első díj ezüst púderszelence, öt darab a győztes hölgycsapat öt tagja számára. A második díj öt világító ébresztőóra, a harmadik díj pedig, a Fészeké, öt finom tarka selyemsál. A legötletesebb licitáló arany karkötőórát kap, a legszebb felvevőjátékos pedig egy boát, amelyet ép most hoz egy kifutófiú az egyik nagy szűcsmestertől. A zsűriszoba másik asztalán sárga gyékénykosárban különböző színű szegfűcsokrok vannak. Szám szerint hét csokor, mindegyiken kis cédula számmal.ban elrejtett szám mutatja, hogy az illető hölgycsapat melyik asztalnál foglal helyet, illetve melyik ellen csapattal játszik, amint azt már a szegfűcsokrokra erősített számok szerint előre elhatározta a zsűri. Kezdődik... A szegfű választás után hat asztalnál megkezdődik a verseny. A Sziget Klub hölgycsapatának kapitánya a 7-es számot húzta, ami azt jelenti, hogy a Sziget Klub hölgyei letévesztőket lettek és várniuk kell a selejtező verseny első meneteinek lepergésére, hogy azután megkezdjék a játékot azokkal, akik nem estek ki a versenyből. A sorsolás szerint az Unio Teniszklub hölgyei a Bridzsklub hölgyeivel, az MTK gárdája az FTC-vel, a Lipótvárosi Polgári Kaszinó csapata pedig a MAC hölgyeivel vette fel a versenyt a szabályoknak megfelelően hat asztalnál. Mindenik asztalon rajzszöggel rögzített cédula figyelmezteti a játékosokat és a kibiceket: »Partikat ne beszéljünk meg!«, »Kibicvándorlás tilos! »Hasonlítani csak a zsűriszobában szabadta Ezeket a szigorú figyelmeztetéseket szellemes Diósy-rajzok teszik szemléltetővé a nagyszalon falain. Persze, itt vannak a hölgycsapatokkal a »nagy krekkek«, a trénerek is, akik láthatóan drukkolnak hölgycsapatuknak és a szigorú figyelmeztetés ellenére, hogy »Kibicvándorlás tilos!«, egyik asztaltól a másikhoz mennek, figyelve, hogy csapatuknak ez vagy a másik párja milyen eredménnyel küzd az eliőcsapat párja ellen. Fogadások Hogy melyik csapat a favorit. A versenyt megelőző izgalomban már fogadások is történtek. Többen 2:3 arányban fogadtak Molnár Harry csapatára, az Unio Teniszklub hölgyeire, akik között Berger Alisz játszik. Ugyanilyen arányban — 50:75 pengő ellenében — történtek fogadások a MAC-hölgygárda diadalára. Ez a csapat, amelynek Szathmáry Kálmán a trénere, már nem egy nemzetközi bridzsversenyen szerepelt elég jól, így legutóbb a tátrai versenyen. Különösen Hudovernignét tartják a MAC-csapat erősségének. Mialatt a verseny megkezdődik, a zsűritagok és a rendezők halk lépésekkel elhelyezkednek egy-egy asztal mellett. Itt van már Dormnbridy Géza tábornok, a Bridzsszövetség alelnöke, várják Kállay Tibort, a zsűri elnökéit. A többi zsűritag: Szabó Nándor, Cohen Rafael, aki természetesen a Bridzsklub hölgycsapatának drukkol, hiszen Cohenné a kapitány , Keéry-Szántó Imre és Klinger Pál, aki egyébként a verseny főrendezője. Fehér karszalaggal, némán járnak a rendezők: Kövér Gyula, Szterényi Gyula és Steiner Imre. Az estélyiruhás és szmokingos első versenynapon 32 leosztás kerül játszásra: 16 vacsora előtt, 16 vacsora után. A kezdet izgalmai, a futkosások és suttogások elnémultak, de a játékos hölgyek arcára, minél több a leosztás, annál jobban kiül a verseny izgalma. Az egyik asztalnál hét sans atour-t licitáltak, és bár halk volt a licit , tilos a »kibicvándorlás« pillanatok alatt egész tömeg vette körül az asztalt, hogy végignézze a nagy szlemm lejátszását. Csendben — meglepő csendben — folyt a hölgyek mérkőzésének eső fejezete vacsoráig. Gyors vacsora után egyre nagyobb izgalomban — hiszen egyre inkább közeledett a selejtező menet a vége felé — a hölgycsapatok lankadatlan szenvedéllyel folytatták a mérkőzést. tíz éjszakai eredmény Az első forduló első félidejének eredményeként az Unió Teniszklub vezet a Bridzsklub hölgygárdája ellen 25 meccsponttal, a MAC-hölgyek a Lipótvárosi Polgári Kaszinó ellen 13, az FTC az MTK ellen 33 meccsponttal. • 11 hét csapat Hét óra tájban már együtt van a kilenc közül a hét hölgycsapat, amely végül a bajnoki meccsen indul. Két csapat lemaradt, Ilosvay Rózsi — senki sem tudja, miért — színésznőfimje nem alakult meg, az újpesti hölgycsapat tagjai náthát kaptak és otthon maradtak. Ezek szerint az első hölgybridzsversenyen résztvevő hét csapat és összeállítása a következő: A MAC hölgycsapata: dr. Hudovernigné, Philippovitsné, Buzásné, Dvorzsákné. A Bridzsklub hölgycsapata: Bokorné, Cohenné, Alpárné, Aldorné, Roggerné. A Sziget Klub csapata: Ujjné, Gundelfingerné, Kerekesné, Fabinyiné, Lázár Pálné. Az Unió Teniszklub csapata, melyet másképpen Molnár Harry timjének neveznek: Arthmuthné, Robicsekné, Orbánné és Berger Alice. Az MTK hölgycsapata: Sebőkné, Bánóné, Kulkáné, Tolnainé és Steinberger Elly. Az FTC hölgycsapata: Bencsikné, Brüglerné, Klingerné, Elekné, Róthné. A Lipótvárosi Polgári Kaszinó csapata: Dömötörné, Varsányiné, Forbáth Györgyné, Tihanyi Lászlóné, Lehner Gizi. Amint a névsorból is megállapítható, alig van leány a versenyző hölgyek között. Úgy látszik, a leányok kevésbé érdeklődnek a bridzs iránt, mint a férjes asszonyok. A versenyző leányok között van Berger Aldoe, aki néhány évvel ezelőtt megnyerte a Pesti Napló bridzsrovatának országos problémaversenyét. A hét hölgycsapat tagjai közül egy-egy — nyilván a kapitány — bemegy a zsűriszobába, a szegfűkosár elé lép és kiválaszt egy-egy csokor szegfűt. A szegfűcsokor csillár, rádió és alkatrészek legolcsóbban VILLANYSZERELÉSI CriEK Fttrchtgott és Társa, Dohány ucca 74, TeLi 41-0-39