Pesti Napló, 1935. augusztus (86. évfolyam, 173–197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

4 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1935 augusztus 1 . nács tagjaival keresni azokat a megoldási módokat, amelyek révén a békéltető bizottság újra felvehetné működését. Csatlakozik Laval indítványához. Az elnök kijelenti, hogy Laval indítványa nem korlátozza a Tanács szabadságát s a Tanácsnak jogában áll az egyezményokirat korlátain belül szabadon cselekedni. Megállapítja, hogy sem Olaszország, sem Etiópia képviselője nem ellenezte Laval indítványát. Megállapítja egyben azt, hogy a bizottság tagjai is magukévá teszik az indítványt, amely szerint a tárgyalást holnap délután 5 órakor folytatják. Az elnök berekeszti az ülést. A következő ülés holnap, csütörtökön, délután 5 órakor lesz. Zavar és bizonytalanság így szól a Népszövetség információs osztályának hivatalos jelentése. Ezzel szemben megállapítható, hogy a Népszövetségi Tanács 78-ik ülésszaka a legnagyobb zűrzavar és bizonytalanság közepette nyílt meg szerdán délután. A tanácsülés napirendjének hiánya már egymagában is elegendő, hogy kuszává tegye az egész helyzetet. Amellett a körülmények kényszere alatt ma Genfben ismét szemmel láthatóan feltámadt a titkos diplomácia, amelynek ugyan sokszor holt hírét költötték, de amely voltaképpen egy pillanatig sem szűnt meg. A nap legfontosabb eseménye az a megbeszélés volt, amelyet Laval francia miniszterelnök Anthony Eden angol népszövetségi miniszterrel és báró Aloisi olasz főkiküldöttel némi megszakítással több órán át folytatott. Ezt a megbeszélést tudvalevően hetek óta Párizs, Róma és London között folytatott megbeszélések előzték meg. A mostani megbeszélés központjában Laval akciója állott. Fő törekvése az, hogy a követendő eljárás dolgában megegyezést hozzon létre Olaszország és Anglia között olyképpen, hogy lehetővé váljék aztán a diplomáciai tárgyalások folytatása abban a reményben, hogy újra helyre fog állani a stresai arcvonal is. Kétségtelen, hogy Lavalnak rendkívül nehéz a helyzete. Nem akarja érinteni Olaszország érzékenységét, nem akarja megbontani az angolfrancia jóviszonyt, amely megingana, mihelyt Franciaország teljesen Olaszország álláspontjára helyezkednék. Mesterkednie kell abban az irányban, hogy — ha már egészen eltüntetni úgy sem tudja — elkerülje az Olaszország és Anglia között fennálló felfogásbeli ellentét nyílt kipattanását és a két felfogásnak összeütközését. Mit akar Abesszínia ? A helyzet bonyolításához hozzájárult az is, hogy utóvégre figyelemmel kellett lenni Abesszíniára is, mert hiszen erről az oldalról folytonosan azt a követelést hangoztatták, hogy a Tanács előtt ne csupán a békéltető bizottság eljárásának folytatásáról, hanem az olasz-abesszín viszály valamennyi kérdéséről érdemlegesen tárgyaljanak. Avend népszövetségi főtitkár, a szerdai nap folyamán hosszabb megbeszélést folytatott Tocle Havariette párizsi abesszíniai követtel és ennek jogi tanácsadójával, Jeze tanárral, akik a négus képviseletében jelentek meg Genfben. Kapcsolatban ezzel a megbeszéléssel népszövetségi körökben híre terjedt, hogy Abesszínia most már semmi esetre sem ragaszkodik az alapokmány záradékának azonnali alkalmazásához. Az anyo megoldás Arra a kérdésre, hogy Genfben egyáltalában miféle megoldásra törekedhetnek, a választ a következő két pontba lehet foglalni: 1. Az eddigi eljárás folytatása az olasz-abesszín békéltető bizottság munkájának újrakezdése útján. 2. Az ötödik döntőbíró kinevezése, amit a Népszövetség Tanácsának jóvá kell hagynia. Előrelátható, hogy a békéltető eljárásnak ez az új szaka is kudarccal fog végződni. Amíg azonban a békéltető eljárás hivatalosan tovább folynék, elő lehetne készíteni ezzel az eljárással párhuzamosan Addisz-Abeba és Róma között oly kiegyenlítő megoldást, amelyet közvetlenül lehetne alkalmazni. E kompromisszum kidolgozásában a főszerep ismét az angol kormánynak jutna. Hír szerint nemcsak Laval támogatja az idevágó angol indítványt, hanem állítólag báró Aloisi szájából nem hangzott el ezzel a lehetőséggel szemben szerdán délelőtt az a határozott visszautasítás, amelytől tartani kellett, nem veszett el minden... A francia küldöttség körében, ahol reggel még mindent meglehetősen sötéten láttak, később már valamelyest reménység mutatkozott. Azt hangoztatták, hogy noha az olasz sajtó most újra hevesen támadja a Népszövetséget és maga Mussolini igen harcias nyilatkozatot tett a párizsi Intransigeantban, még rzindig nem veszett el minden. Egy dolog már most is mindenesetre bizonyos, az ugyanis, hogy a keletafrikai háború törvényesítése a népszövetségi alapokmány 15-ik cikkelyének 7-ik szakasza alapján már eleve lehetetlennek látszik, mert Anglia semmiesetre sem hajlandó Olaszországnak cselekvési szabadságot biztosítani Abesszíniában. (T.) Tele volt sárga halvány virágokkal hintve, mint egy hervadó táj. — Mért vannak itt ilyen sokan! Egész Pest üres és itt tele van, — mondta Csombárdyné. — Na mért? — vágott rá Jani. Csombárdyné soká nézett Janira s megmozdult az ajka, látszott, hogy tudna valami jót mondani. — Mégis hallatlan, hogy nyolcvan fillér belépőt kell fizetni, büntetésül, ha az ember kocsin jön, — mondta Józsa. — Kocsin jöttetek? — Hát persze, — replikázott Csombárdyné, — Ki fog ebben a melegben a villanyoson préselődni? — A férjek. Csombárdyné nagyot nevetett. — Nagyon helyes. A férjek spóroljanak. Nekünk. De nekünk s nem másnak.— De fogad van rám máma. Mi az? — Imádlak. — Nagyon? — Borzasztóan. — Örökké? — Mind a sírig. Sőt a válóporig. — Már látom, hogy utána el akarsz csípni. — Majd megmondom Matyinak. — Te jellem. Józsa most örvendezni kezdett: — Itt vannak, itt vannak. Matyi és Juluka megjelentek a bejáratnál.Józsa azonnal felállott és jelt adott nekik. A négy asszony úgy összecsapott, mint a libák, ha találkoznak és elkezdenek zsizsegni. — Mit rendeltetek? Vágrándy kezet fogott Matyival és kezet csókolt Julukának, aki nem nézett rá. Csombárdyné átadta a helyét Julukának. — De okosan tetted, hogy kijöttél egy kicsit a szigetre. Képzeld, az urakat itt találtuk, úgy össze voltak bújva, mint az összeesküvők. Remek, hogy így találkozunk, mind márt jön Csombárdy is. Hát ő szegény egy igavonó. Nem olyan nagyúr, hogy a hivatalát akármikor otthagyhassa, mint némely jeles alak. Senki sem nevetett. — Józsa nálam volt és mondom, menjünk ki a szigetre. Telefonáltam Csombárdynak és azt mondta: jó. Avval letette a kagylót. Vágrándynak furcsa volt, hogy mennyire igazolja ez az asszony magát, hogy itt van. Félszemmel Julukán legelt. Juluka végtelenül komoly volt. Nagy babos keppjében úgy elrejtőzött, csak testileg volt jelen. Vág-rándy lesütötte a szemét. Juluka mindig komoly, de máskor ez a komolyság nem neki szól, hanem az életnek, amelytől hozzá menekült. Valami ösztökélte, hogy érintse meg a kezét, de nem merte... Sőt, nem akarta... Megérezte, hogy nem kívánják az ujjai teljesíteni a parancsot... A pincérek hozták a kávét. Egy hozta s kettő kísérte, mint valami szertartási menet. .— Van légy? •— Nem szolgálhatok vele méltóságos aszszony? Parancsolnak a méltóságos asszonyok? •— Kávét. — Kávét Ez volt az első szó, amit Juluka kiejtett. Vágrándy megremegett, ahogy a hangját hallotta. Tragikus volt. Mióta itt ült mellette a felesége, mert Csombárdyné úgy rendezte s azért adta át a helyét Julukának, hogy ők egymás mellé kerüljenek, azóta benne hullámzó szívszorongásaik vannak. Juluka oly tragikus volt a maga halk és szinte láthatatlan visszavonultságában, amit csak ő értett, hiszen annyira ismerte már a feleségének legkisebb formai árnyalatát is. Nem, Juluka ezt nem csinálja, nem hatást akar vele elérni, hanem tőle telhető legnagyobb erővel igyekszik eltüntetni a nyomokat, hogy ő most nem való ide, emberek közé. De csak annyit bír elérni, hogy vonagló idegein erőt vesz s bár a lelke másutt van, igyekszik jelen lenni. Vágrándy szépnek találta Julukát. Nagyszerű kalapja volt a fején, a nagy fehér kalap, a szegélyén fekete sávval. A kalap árnyat vetett az arcára s még jobban besötétítette szenvedésekkel zsúfolt szemeit, de úgy tűnt fel, mintha nem belülről jönne a bánat, csak a kalap ... Még sohasem érezte ennyire Vágrándy, hogy Juluka nagy nő. Olyan nő, akinek a bánat áll jól. Elrántotta az arcát, milyen stílusosan tudná őt gyászolni... Aztán újra megkeményedett: no ez sem lesz rossz, viselni az összerombolt életet... Mingyárt meg is bánta: szegény Juluka, mily távol van tőle külsőségekre gondolni. Az igazi asszonynál magától adódik a külső a lelki állapothoz. Igen szeretett volna valamit mondani. Valami közömbös szót s nem tudott. Képtelen volt hangot adni. Juluka pedig úgy ült, ő érezte benne, hogy remeg a pillanattól, mikor ő megérinti, vagy szól hozzá, vagy valamikép testi közeledést próbál... Ez így is volt, pedig szegényke reszketett érte, hogy a férje csak szóljon már, csak mozduljon már, csak tegyen már valamit... Idegenségnek, elzárkózásnak, gyűlöletnek tekintette, hogy oly mereven és moccanástalann tud ülni mellette... A társaság persze vidám volt. Az emberek éppen olyanok, mint a verebek, folyton csatálnak, csipognak, jól érzik magukat a létben. A pincérek felszolgáltak, állandóan jelen voltak, kísérték minden mozdulatukat, senki sem vette észre őket (Folytatása korfuncHBO Megkezdődött a közvetlen angol-fonela tárgyalás Genf, július 31. A tanácsülés után a három nagyhatalom, Anglia, Franciaország és Olaszország képviselőiből álló úgynevezett hármasbizottság tanácskozásra ült össze. Ennek során Laval Edennek átnyújtott egy emlékiratot, amely megoldási módozat szövegét tartalmazza. Eden átvette az emlékiratot és kijelentette, hogy azt tanulmányozni fogja. Az angol népszövetségi miniszter állítólag nem tartja teljesen kielégítőnek az emlékiratban foglaltakat. A békás kiegyenlítő megoldás felé? Genf, július 31. A népszövetségi tanácsülést követő franciaangol megbeszéléseken ma este a két nagyhatalom megállapodott határozati javaslat-tervezetének bizonyos alapvonalaiban, amelyek az olasz-abesszin viszálynak mind formális, mind érdemi elintézését előkészítik. E tervezet főbb pontjai a következők: 1. Lehetőséget biztosítani az egyeztető és döntőbíróságg új ülésezésére. 2. Belemennek az olasz-abesszin viszony kérdésébe általánosságban is . Anglia, Franciaország és Olaszország köteleznék magukat, hogy haladéktalanul tárgyalásokat kezdjenek e kérdés magváról azzal a céllal, hogy augusztus 25-ig létrehozzák a megegyezést. 3. Olaszország kötelezi magát arra, hogy az erőszak alkalmazásától tartózkodik. Ezt a harmadik pontot Anglia és Franciaország között még nem tisztázták teljesen, attól egészen eltekintve, hogy Olaszország kifogásolja a határidő nélküli kötelezettség vállalását. Valószínű, hogy emiatt kezdett Laval és Eden a késő esti órákban újabb tanácskozást. Úgy tudják, hogy Laval, Eden és Avenol előzetes tervezetének lényege az, hogy kiküszöböli