Pesti Napló, 1935. október (86. évfolyam, 223–249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

7 Kedd Grósz Emil így jubilál... Maholnap ötven éve hajlik a műtőasztal felé az a Grósz Emil, aki harminc éve prelegálja a szemészet tudományát Pázmány Péter ősi egyetemén. De aki szemben áll vele, aki már látta végigsietni a klinika folyosóin, aki csak egyszer jelen volt valamelyik előadásán, az hitetlenkedve hallja ezeket a számokat, amelyeket semmiképpen sem lehet azzal az emberfölötti energiával és munkabírással közös nevezőre hozni, amellyel Grósz Emil közel félszázad óta a maga napi harcaiba indul. Neve régen varázsos név már, áldott név, amit ezrek foglalnak imába, alakja köré évtizedek óta fonódnak a legendák, amelyek csak az igazi nagyságot kísérik útján, de azt a munkát, a gyógyító-, tanító-, nevelő- és szervezőmunkának azt a halmozott hekatombáját, amelyet évtizedek óta végez, a jottányit sem engedve éveinek, amelyek szinte elvesztették felette uralmukat — azt csak azok látják, akik árnyékában élnek. A tanítványok s a klinikai környezete tudják csak, hogy a Mester már hajnali öt órakor dolgozik s a klinikán még néma csend honol, amikor már Grósz Emil tolla perceg. S ettől kezdve nincs többé megállás: műtétek és műtétek, betegvizit, ambulancia, tanácsok és tanácskozások, orvosképzés, kórházügy, felsőoktatásügy, közegészségügy, az egyetem, a fakultás, a tracomabizottság , ki tudná elsorolni mindazt, ami Grósz Emiltől kap hajtóerőt. Egyetemek, klinikák, szervezetek levelezése, átiratai, belföld és külföld, Európa és Amerika, majd előadás a medikusoknak és újból műtét és újból a betegek, akik úgy néznek fel rá, mint a Messiásra — s közben asztalán oszlopokká nőnek a könyvek és folyóiratok, amiket csak átfutni, csak átlapozni is gigászi munka, hát még elolvasni, felszívni, erényeiket meglátni, hibáikat észrevenni, tanulságaikat felhasználni, velük élni és dolgozni... Más a részei alatt roppanna össze annak a munkának, amit Grósz Emil pontosan és játszva végez el, nem is sejtve képességeinek nagyságát, mint egy titán, aki nem tudja, hogy az a kőtömb, amit vállára vett, hegység. Valami szellem lakik benne, valami nyughatatlan démon, amely benne lüktet minden idegszálában, minden pórusában és sejtjeiben, megtízszerezve benne azt az energiát, ami más halandó embernek jut osztályrészül, hogy százak helyett is dolgozni tudjon. Reggel 8mnakor, mikor megcsillan kezében a kés, már háromórai munka van mögötte, már tanulmányokon dolgozott, már javaslatokat készített, valamit már tett, épített vagy teremtett, már gondolatokat küldött szét, ki a világba, amikre figyelni fognak Párizsban vagy Londonban s amelyeket végre fognak hajtani Bécsben vagy Amszterdamban, így ül a hajnali csendben Grósz Emil, egy szobában, amelynek szekrényein, asztalain, székein, állványain, polcain és mindenütt, ahol tenyérnyi hely akad, könyvek vannak. Az asztalán dombok merednek könyvekből és iratokból, de közöttük végtelen horizontokra látható nincs a világ tudományos életének olyan mozzanata, amiről ne tudna, olyan aktus, amiről jóelőre értesülve n© volna, olyan külföldi kapcsolat, amelybe hazai tudományosságunknak helyet ne szorítani. Senki annyit nem tett orvostudományunk európai nívójának elismertetéséért, mint e könyvekkel rakott asztal mellől Gróm Emil, aki minden alkalommal, minden magyar orvostudományi kérdésben egész valóját, személyiségének és presztízsének egész súlyát dobta latba és nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem, hogy ennek az elhagyott kis orszégnak barátokat szerezzen. S amint ő felfogja — mint végtelen érzékeny antenna — a tudomány áramlatait (hogy azokat kipróbálva, ha jó, megtartsa, ha rossz, elvesse), azon mód figyelnek rá is és nincs a világon klinika, legyen az Columbiában vagy Egyiptomban, Spanyolországban vagy Japánban, ahol ne tisztelettel említenék a nevét, mint olyan emberét, aki szakmájának legelső és legltoldusabb koponyái közé tartozik. A hajnali pára felszállt. Nyolc óra van. Grósz Emil operál. A legendás kéz, amely betegek tízezrein segített, legyőzte a kort, amely másokat visszavonulásra késztet. Grósz Emil keze, lendületében és biztosságában, erejében és könnyedségében — élettani csoda, győzelem a Törvényeik felett, amelyek különben nem szívelik az örök rugalmasságot- Ám Grósz Emil felett nyom nélkül suhant el az idő, az őrlő munkában teli évek s ha magas alakja meghajolt is, ha éles arcélű Savonarolafejét nem is fedi már más, csak gyérülő ősz hajszálak, de szelleme s e lebírhatatlan agyvelő vetülete, a kéz megmaradtak örök fiatalnak, szembenézve a korral s intő jelként a tanítványoknak, hogy benne mindenekfelett az emberi akaraterő inkarnációját csodálják S csodálják is és állnak is körötte napról napra angolok, németek, franciák, hollandok, olaszok, egyiptomiak, ámuló tekintettel követve kését amely úgy operál, annyi finomsággal siklik, mint keveseké a földön. Pedig nem akar kápráztatni, nem csinál bravúrokat s ami az idegennek ritka mutatványként tűnik fel, az neki megszokott, mindennapi dolog, sablon, de mivel már sablon, hallatlan tökéletességgel és precizitással csinálja. 3. A pontosság életének mottója. Azt hiszi, hogy másokat rövidít meg, ha életét nem percekre parcellázza, aminthogy azt hiszi, hogy vétkezik, ha csak egyetlen percet is munka nélkül töltene. Fanatikusa a kötelességteljesítésnek, vérében van a kanti imperativus s hitvallója a híres francia axiómának, amely szerint, ha valaki képes valamire, azzal tartozik. S mivel ő roppant dolgokra képes, nem áll meg soha, nem pihen, nem fárad el s nem hagy semmit abba, mert mindennek folytatása van. Napoleonról írja Taine, hogy amikor haditerveit készítette, gondja volt a kastélyai átalakítására s a wagrami éjszakán udvarának költségeit latolta. Grósz Emil sem ismer mellékes dolgokat, nincsenek előtte fontosak és kevésbé fontosabbak. Mindent el kell végezni, akármi legyen az, százféle munkát, százféle funkciót s mindent úgy, mintha csak az az egyetlen elvégzendő lenne. És amellett ezer elfoglaltsága közt sem aprózza el magát, mindennek megvan a maga ideje és helye, beosztása, rendje és határai. Természetesen ez az élet, munkafanatizmusával, parancsoló kötelességérzetével, háttérbe szorította és alárendelte az, ami nem volt a klinikával és annak hivatásával kapcsolatban. Érzései és szengédsége — gondolatairól nem is beszélve — a linika köré fonódtak és fonódnak, amelyet, mint az összes modern pesti klinikákat, néhai Tóth Lajos államtitkárral ő szólított életre. Mondják, hogy a pallókon járkált mikor az új klinikát építettek, reggeltől estig figyelve a munkát segtve a türelmetlenségtől és a gondolattól, hogy az épülő palotát megtöltheti soha nem nyugvó szellemével. Nincsen olyan klinikai beteg, akinek adatait ne tudná, betegségének fázisait nyomon ne követné, a végső utasítást ne ő adná; szinte eggyé vált a klinika minden funkciójával. Negyvenhét éve áll a szembetegek, a tudomány s a klinika szolgálatában Grósz Emil, akinek most ünnepelték tanítványai harmincéves tanári jubileumát s ha volt valaha professzor, aki intézetével összeforrott, akkor ő összeforrt a máriauccai házzal, szinte elválaszthatatlanul és elszakíthatatlanul. Vasárnap délelőtt régi és jelenlegi asszisztenseinek körében, szembenézve saját szobrával és szellemének hirdetőivel, a Tanítványokkal, könynyes szemmel állott Gróss Emil. »Mester, — mondotta elcsukló hangon a szónok — Mester a szívünket hozzuk Eléd, mert Gróss Emilünk csak egy van. Maradj mindig előttünk, vezetőnek ésátmutatónak...« És Grósz Emil talán a könnyeinke- A has gyakori teltsége, a rekesz erősebb feltolódása, mántájéki fájdalmak, emésztési nehézségek, gyomorbélhurut és sárgaság a természetes »Ferenc József« keserűvíz használata által megszüntethtt tők és az agy, a szem, tüdő vagyszív fölé irányuló vértódulások ellensúlyozhatók. Az orvosok ajánlják, ' ' . PESTI NAPLÓ 1935 október 1 Az olasz-abesszín viszály nyomán támadt világpolitikai feszültség két legfrissebb eseménye: 1. A négus elrendelte az általános mozgósítást. 2. Közzétették az angol válaszjegyzéket, amelyben Anglia arra a francia részről szeptember 11-én feltett kérdésre felelt, mi lenne Nagybritannia magatartása abban az esetben, ha Európában erőszakhoz folyamodnak, különösen pedig, ha az az eset áll elő, hogy erőszakhoz folyamodik Európában valamelyik állam, akár tagja a Népszövetségnek, akár nem. AZ ABESSZIN MOZGÓSÍTÁS Az általános mozgósítást Abesszíniában — a jelek serint — kedden hajtják végre. Úgy számítják, hogy az általános mozgósítás után a négusnak már egymillió katonája lesz. Abesszíniát aligha fenyegeti fegyverhiány, mert a legújabb jelentések szerint Belgiumból és Japánból állandóan folynak a fegyverszállítások Addisz-Abeba felé. Tovább tartanak az olasz csaparszlítások is. Vasárnap este hét olasz hajó indult el Nágolyból 8000 katonával, hadianyaggal és öszvérrel Kelet-Afrikába. A tarantói kikötőből szintén 4000 olasz katona indult advík Kelet-Afrika felé. Közöttük van a bergaillói herceg is. Londoni lapjelentések szerint a négus bizalmis, sajátkezűleg írt levelet hiteiért Viktor Emánuel olasz királyhoz, akit a legdrámaibb módon arra kért, akadályozza meg, hogy a két keresztény nép öldöklő háborút indítson egymás ellen. Az összes jelentésekből arra lehet követ- CVAF|III|ÖV|T XI, LENKE IT 117. m M Jövő hétre várják az olasz-abessz.nu háború kitörését Ellentmondó hírek az állítólag megkezdődött elnyomulásról - M Népszövetség közötte a négussal, hogy nem emel kifogást az általános mozgósítás ellen — Fokozódó türelmetlenség és feszültség Rómában — Olaszország nyersanyagellátása biztosítva van — Nem lehet szó kollektív intézkedésekről megtorló angos válaszjegyzék Párizsban az „európai támadás”• kérdéséről Október-1 • A szajkó ikreké Szájvizében DIANA sósborszesz, fogkeféjével DIANA fogkrém. Az olcsó és tökéletes szájápolás ! Hogy ezt mindenkinek bebizonyíthassuk, kizárólag október 1-31-ig minden vevő, bármely üzletben ha együtt veszi as ápoló ikreket: 1 nagy tubus 78 filléres DIANA fogkrémot és a próbapalack 84 filléres DIANA lilbarswsX 1.38 P helyett összesen csak 1.10 pengőt filzet ! resztül is arra gondolt, hogy másnap tíz műtét van és a »jubileumé miatt félórával kevesebbet tud dolgozni. • . - 5* '•,„,, Üt.ósz Emil így jubilál.