Pesti Napló, 1935. december (86. évfolyam, 274–297. szám)

1935-12-08 / 280. szám

198 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1935 december 8 INGATLANPIAC, ÉPÍTKEZÉS Miért nem kell gázfűtés és gázfőzés a budapesti lakónak? Építőipari szakvélemény a gázfogyasztás csökkenésének okairól A Gázművek igazgatóságának legutóbbi jelentése, mely szerint a fogyasztás év­ről évre csökken, nagy fel­tűnést keltett, mert hiszen általában az egész vonalon a forgalom emelkedésének örvendetes tényéről számol­tak be. Nem érdektelen tehát annak vizsgálatába bo­csátkozni, hogy mi okozza a gázfogyasztás visszafejlő­dését.­ Hiszen úgyszólván minden lakott utcában le van fektetve a gázvezeték, ami óriási invesztíciót jelent. Hogyan lehetséges, hogy a fokozott propaganda mel­lett ez a nagy befektetés évről évre kisebb forgalmat eredményez, úgyhogy az aggodalmaskodók már azt az időt is látni vélik, amikor a termelt gáz egy részét a levegőbe kell bocsátani, úgy, mint az Pécsett történik sokmillió köbméter gázzal. Az építőipar köréből elsősorban arra a körülményre mutatnak rá, hogy a közönség szerényebb jövedelemmel bíró része a leghatározottabban idegenkedik a gáztól és azzal sem főzni, sem fürdővizet készíteni nem hajlandó, mert az szerinte drága. A tömeget pedig ez a szerény jövedelmű réteg teszi ki, az általános elszegényedés, a jövedelmek összezsugorodási folyamata még mindig nem állt meg, úgyhogy a baj egyik oka itt keresendő. Gya­kori eset, hogy a háziúr a modernitás elvétől vezetve, kislakásos bérházát a legmodernebb felszereléssel látja el, a konyhába gáztűzhelyet állít, a fürdőszobába pedig vízmelegítőt és szobafűtőt. A jelentkező lakóktól pedig első követelményül azt a feltételt kapja, hogy a fürdő­szobába fatüzelésű kályha, a konyhába pedig normális tűzhely állítandó. Ez nem csekély zavarba hozza a házi­urat, mert a modern házakban egyrészt helykihasználás miatt már ilyen fatüzelésű kályhának helye sincsen, a fürdőszobában a csempézett miliőbe bele sem illik és végül az a rengeteg kémény sem áll rendelkezésre, amely ehhez szükséges volna. Így azután vagy a bérlő megy tovább, vagy kompromisszum történik, hogy a konyhában egy modern gáztűzhely marad és a fürdő­szobába mégis beállítanak fatüzelésű kályhát, amely me­leget is ad és a vizet is felforralja. Ugyancsak szóváteszik az építőipar körében azt a hiányt, hogy a kisebb villák és etázs-fűtések számára nem konstruáltatott a Gázmű egy takarékos fogyasz­tású gázkazánt, amely olcsó, lehetőleg pausál-tarifa mel­lett szolgáltatná a fűtéshez szükséges gázt és így nem kellene fűtőanyag felhurcolásával, salak elszállításával vesződnie ezeknek a középháztartásoknak. Hiányzik végül az egészen­ kis (egyszobás és garszón) lakások szá­mára olyan univerzális autógeszir, amely a fürdőszobá­ból ellátná nemcsak a melegvízszolgáltatást, hanem 1—2 radiátor fűtését is. Ilyen készülékekkel gyakran találkoz­hatunk a külföldön. Az építőipar általában figyelmébe ajánlja a Gáz­műveknek a paulálrendszert, mert a közönség határo­zottan előnyben részesítené, hogy minden hónap elsején egyenletesen elosztott fix összeget kellene fizetnie és nem a 20-ika táján beérkező bizonytalan összegű számlát. Az az ennél is általánosabb elv, hogy a nagy fogyasz­tásnak csak egy titka van: jó és olcsó kiszolgálás, ter­mészetesen érvényesül itt is az egész vonalon. Adókedvezmény-kontingens vagy — félszázalékos­­ ellenőrzés] alap­ ul lell az új tatarozási rendeletben ( IlCfiFTTíí --¡r. i'VL)j* r.1.,»¡J au * Az építőipar nagy érdeklődéssel várja az új tatarozási rendeletet, amelynek meghosszabbítá­sát és részletes módosítását a pénzügyminiszter már hivatalosan is bejelentette. Kétségtelen, hogy a meghosszabbítás ismét egy évi időtartamra szól, a módosításokról azonban még mindig foly­nak a tanácskozások. Ezek során felmerült ismét az a kívánság, hogy a tatarozási adókedvezményt szüntessék meg, ezzel szemben töröljék a házak rendkívüli pótadóját, ami abba a helyzetbe jut­tatná a háztulajdonosokat, hogy áldozatokat hoz­hassanak házaik modernizálására és karbantar­tására. Ez a kívánság azonban illetékes helyen nem talált meghallgatásra A pénzügy kormány, a jelek után ítélve, arra sem hajlandó, hogy évről évre mintegy 20—25 mil­lió pengős kontingenst állapítson meg a tataro­zási adókedvezmény nyújtására, bár illetékes he­lyen is hangoztatják, hogy az adókedvezmény igénybevétele körül ebben az évben már nem for­dultak elő a tavaly olyan sűrűn szóvátett vissza­élések. A pénzügyi kormány azonban nagy elő­vigyázatossággal kezeli a kérdést, továbbra is ra­gaszkodik ahhoz, hogy megkülönböztetést tegyen a tatarozás és az átalakítás között, mint ahogy ez eddig is történt. Viszont meglehet, hogy a rende­let meghosszabbításával egyidőben bizonyos tech­nikai könnyítéseket léptetnek hatályba s ebből a célból az érdekeltek máris hajlandóknak nyilat­koztak a munka értékének fél százalékát olyan alapba befizetni, amelyből az ügyek ellenőrzésé­nek költségeit fogják fedezni. Ezekről a tervekről és javaslatokról azonban végleges döntés még nem történt. Kisért a liftadó. A lakbérleti szabályrendelet életbe­léptetésének egyik legnagyobb akadálya még mindig a liftdíjkérdés. Ebben a városházi pártok nem foglaltak még véglegesen állást. A belügyminisztérium javaslata, amely az Árvizsgáló Bizottság, továbbá a pénzügy-és igazságügyminisztérium közreműködésével készült, tudvalevően hatfilléres liftdíj megállapítását tartal­mazza. Emellett szabad teret enged a lakó és a bérbeadó átalánymegállapodásának is, ha a liftdíj a béren felül kikötve menetenként nem haladja túl a hat fillért. Eze­ket a díjakat természetesen az adó számításba vétele nélkül szabták meg, aminthogy a liftdíj eddig sem szol­gált soha adóalapul. Most azonban egyes adóügyi ha­tóságok ragaszkodnak ahhoz, hogy a háziurak az áta­lányban kapott liftdíj után — a menetenként fizetett liftdíj amúgy sem volna megfogható — adót fizessenek. Állítólag attól tartanak ezek az adóügyi hatóságok, hogy a lakókkal kötött átalánymegállapodásokkal egyes háziurak megkárosíthatnák a kincstári érdekeket. Ez az aggodalom alighanem túlzott, mert hiszen a szabály­rendelet kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az átalány­ban fizetendő kiidíj sem lehet nagyobb menetenként hat fillérnél. A huzavona mindenesetre meggátolja az új szabályrendelet gyors életbeléptetését, amire most már februárra is alig lehet számítani. Budapesten: Ingatlanárverési naptár környéken: Az árverés Az ingatlan kikiáltási ár időpontja n­e­­­ye­te­k vé­s e­l-öl pengőben XII. 17 du. 3 Közp. Ib. Kőfaragó u. 2 197 304.100 XII. 19 du. 3 XII. 19 du. 5 Közp. Ib. Közp. Ib. Berlini tér 1 Katona J. 2/a 430­­/c­ adr. 291 128.000 687.920 XII. 20 du. 4 Közp. Ib. Lujza u. 1/b 211 227.760 XIL 30 du.3 Közp. Ib. Szépvölgy u. 149 953 16.832 19361. 2 du. 4 Közp. Ib. Istvánfi u. 19 431 9.905 I. 3 du. 3 Közp. Ib. Bihari u. 16 1 hold 442 252 134.324 I. 3 du. 4 Közp. Ib. Kelemen u. 31 1 hold 442 252 13.181 I. 8 du. 5 I. 22 du. 4 Közp. Ib. I—III. kjb Hajtsár út 66 Keve u. 23 602 »/„adr. 162 5.813 4.761 I. 24 du. 3 Közp. jb. Gyulai Pál u. 12 545 589.700 I. 39 du. 4 Közp. jb. Thököly út 112 602 8.033 I. 11 du. 3 Közp. jb. Víg ucca 32 253 108 520 III. 6 du. 3 1—III. kjb. Hertelendy u. 7 312 455.142 Az árverés Az ingatlan Kikiáltási ár pengőben időpontja helye fekvése; •-öl Kikiáltási ár pengőben XII. 12 du. 2 Cinkoti 930 hrsz. 481 6.070 XII. 16 de. 11 Békásmegyer 2132 hrsz. 132 1.400 XII. 17 du. 4 Pestszentlőrinc 4548 hrsz. 140 5.075 XII. 19 de. 11 Törökbálint 3120 hrsz. 671 5.770 XII. 27 de. 11 Pestújhely 630 hrsz.­­5.254 19361. 10 de­­.10 Budakeszi 756 hrsz. -7.700 1. 10 de.­­/, 10 Budakeszi 4819 hrsz. -1.100 1. 13 de. 11 Pestújhely 1791 hrsz. -5.990 Tizennégy ingatlanárverés, hárommillió pengő kikiáltási ár. Az ingatlanárverések száma az utóbbi időben ismét emelkedett. Feltűnő, hogy mind nagyobb értékű ingatlanok kerülnek árve­résre, jeléül annak, hogy a súlyos viszonyok egy­formán érvényesülnek a kisebb és a nagyobb ház­tulajdonosokkal szemben. Sőt ez utóbbiakkal szemben most mindenesetre fokozottabb mérték­ben, mint a korábbi években. Ezen a héten, mint a más helyen közölt kimutatásunkból is látható, nem kevesebb, mint tizennégy budapesti ingat­lanra tűztek ki árverést, túlnyomrészt a város forgalmas helyein fekvő, ismert, nagyértékű ob­jektumokra. Mutatja ezt az együttes kikiáltási ár is, amely közel jár a hárommillió pengőhöz. A tűzveszélyes házak arányszáma 22 százalékról 9,5 százalékra olvadt le. Az 1920. évi népszámlálással kapcsolatos adatgyűjtés szerint a házaknak még csak a felerésze állott cserép-, pala- vagy bádogtetőzet alatt, — vagy amint a biztosítóintézetek mondják: kemény tetőzet alatt — 8.4% ellenben zsindellyel vagy deszká­val és 41.2% zsúppal vagy náddal volt fedve. Tíz év múlva azonban minden tíz ház közül hét volt kemény anyagokkal fedve s csak háromnak volt fa, szalma vagy nád a teteje. E tíz év alatt 290.000 ház épült fel, de a keménytetős házak száma e tíz év alatt nemcsak ennyi­vel, hanem 420.000-rel növekedett, a zsindelytetős házaké fele alá esett le, a szalma- és nádtetősöké pedig mintegy húsz százalékkal apadt. Nemcsak az új építkezések aránya volt tehát nagy, hanem az átépítéseké is. Ez a folyamat tükröződik a biztosítótársaságok statisztikájá­ban, amely egyúttal azt is megvilágítja, hogy az átépí­tésnek ez az egészséges folyamata az új évtizedben is rohamosan folytatódik tovább. A Magyar Statisztikai Évkönyv szerint 1927-ben összesen 12 milliárd­­ volt a tűz ellen biztosított ingatlanok és ingók együttes bizto­sítási értéke. Ez a szám 1930-ban 18,5 milliárd pengőre emelkedett, majd ettől kezdve fokozatosan és elég gyors ütemben apadt, annyira, hogy 1933 végén már a biztosí­tott állomány együttes értéke alig több, mint 1927-ben volt: 12.9 milliárd P. 1927-ben a tűz ellen biztosított épületek értéke 6.1 milliárd pengőre rúgott; a leg­nagyobb értéket ezek is 1930-ban érték el, 9.3 milliárd P-vel s 1983 végén már itt is csak 6,6 milliárd pengőt találunk. De ekkor egészen más a kemény tetőzet alatt álló ingatlanoknak a puha tetőzet alatt állókhoz való aránya, mint volt a tárgyalt időszak elején, 1928-ban ugyanis a kemény tetőzet alatt álló épületek biztosítási értéke 4­8 milliárd P volt, 1933 végén csak valamivel kevesebb 6 milliárd pengőnél, a tűzveszélyesek értéke ellenben 1928-ban 1,35 milliárd P s 1933 végén csak 6,1 millió pengő. A növekedés tehát nemcsak teljes egészé­ben a tűzbiztos épületekre esett, hanem még meg is haladta azok értéknövekedésének mértékét és kiegyenlí­tette azt a tekintélyes összeget is, amit a tűzveszélyes építkezések értékének fokozatos apadása jelentett. 1927-ben a biztosított épületek együttes értékéből még 22% volt tűzveszélyes, puhatetőzetű ház, 1933-ban ellen­ben már csak 9,5%-a. Arról, hogy a biztosított összegek csökkenése mennyiben következése annak, hogy a bizto­sított épületek száma — esetleg — csökkent és mennyi­ben annak, hogy azoknak értékét igyekszenek a bizto­síttató felek a tényleges forgalmi értékhez igazítani, egyelőre nincs még adat. Építkezés, lakásüresedés és a lakásbérek S Sopronban. Magyarországon az utóbbi években sehol nem volt olyan intenzív a lakástermelés, han-ahol tíz év alatt 744 új ház épült ír i­onassal, 2332 szobával és 486 fürdőszobával. Ezt a lakástömeget a szükséglet természetesen nem tudta teljesen felszívni, ennek ellenére az üre­sen álló lakások száma, amely 1933 novemberében volt, a rákövetkező évben 152-re és ez év augusztusában 147-re apadt. Az üres üzletek száma ugyanez idő alatt 21-ről 9-re csökkent. Ezek az adatok minden érvnél világosabban és meggyő­zőbben igazolják, hogy a lakáspiacra a lakásterme­lés nem gyakorol feltétlenül rossz hatást, mint ahogy fiskális szempontból olyan gyakran han­goztatja. Mutatja ezt az az adat is, hogy a lakás­os üzletbérek, amelyek a gazdasági válság évei alatt állandóan csökkenő irányzatot követtek, most ismét emelkedni kezdtek. Egy-egy szoba átla­gos bére, amely 1931-ben 285 pengő volt és 1903-ig 216 pengőre csökkent, már a múlt évben elérte a 224 pengős színvonalat és ebben az évben fokozato­san­ tovább emelkedett az állandóan folyamatban levő építkezések és az ezzel párhuzamosan jelent­kező lakáskínálat ellenére is. Érdekes, hogy a sop­roni háztulajdonosok a házbérfillér fokozatos mér­séklésével összesen 120.000 lenyő adókedvezmény­ben részesültek. A házbérfillér, amely eredetileg 5 százalék volt, ez időszerint 2 százalék. Kereskedelmi és ipari alkalmazottak szolgálati jogviszonyt tartalmazó könyvek nagy választékban Az Est könyvkereskedésében, Erzsébet körút 18—2­.

Next