Pesti Napló, 1936. május (87. évfolyam, 100–125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
Péntek Gondtalan élet »Mennyi gonddal jár egy ilyen nagy lakás« — mondta mögöttem egy hölgy az autóbuszon. Nem fordultam hátra, hogy megnézzem a beszélőt, így is elhittem neki a gondjait. Azután hirtelen eszembe jutott Hunta Mária a Pozsonyi útról. Esténként a Pozsonyi út egy boltajtajának kőküszöbén, a lehúzott rendőny előtt kendőbe bugyolált dolgot láthat a járókelő. Olyan, mint valami nagyobb batyu. Szürkés-fekete, formátlan és mozdulatlan. Ez a batyu Hunta Mária. Esőben, szélben épúgy ott van, mint enyhe időben. Nappal is ott van, ilyenkor kissé felemelt fejkendős apró arcát és hurutos, piros szemével bizonytalanul pislog. Ha valaki rászán két fillért, a hangját is hallhatja. Berozsdásodott, alig hallható hangon motyog valamit a Jóistenről. Hunta Mária hetvenötéves és nem osztozik a nagylakású hölgy gondjaiban, sőt még az enyéimben sem, pedig nekem kis lakásom van. Régen nem érti már az ilyen gondokat. Hunta Mária tudniillik nem lakik. Ez így furcsán hangzik az első pillanatban. Az ember feltételezné, hogy mindenki lakik valahol, ha másutt nem, hát a hajléktalanok menhelyén. Lakni kell, sőt mi több, illik. Kérdezzünk meg akárkit, aki ilyesmihez ért, nem kaphatunk más választ, mint hogy jobb ember minden körülmények között, feltétlenül lakik. Különösen a városi ember. És legfőkép a tisztes korú ember. Hetvenöt év tisztes kornak számít, de mint minden, ez is relatív. Aki nem lakik, annak még a kora sem tisztes. Ezért Hunta Mária megítélése meglehetősen bonyolult. Az ember nem tudja, milyen rovatba skatulyázza. Csavargónak nem lehet tekinteni, mert mindig egy helyben ül. Koldusnak sem nevezhető, mert sohasem kér senkitől semmit, csak éppen elfogadja a krajcárt. Végeredményben még csak nem is lakos. És ha az ember a családi viszonyai iránt érdeklődik, az eldünnyögött egyszavas feleletek sem könnyítik meg számára a tudományos rendszerezés nehéz munkáját. Hunta Mária nem feleség, nem özvegy, nem anya és nem nagyanya. Családi állása épúgy nincs, mint társadalmi állása. Legutoljára, egy-két évtizeddel ezelőtt, testvér volt. Három testvére már régen meghalt. Voltak egyidőben szülei is, de azokat hetven évvel ezelőtt elvitte a kolera. Később Hunta Máriát egy bakter nevelte fel. Azután a munka korszaka következett. Hunta Mária fél évszázadon át dolgos tagja volt a társadalomnak. Cselédszobákban és konyhákban töltötte Európa történetének ezt a sorsdöntő fél századát. Erre az időre esett a telefon, az autó, a repülőgép, a film és a rádió születése és feltűnő fejlődése, továbbá a kapitalizmus fénykora, az imperializmus, a világháború és a háború utáni új mozgalmak. Már javában kefélt és mosogatott, mikor Jókai még javában írt. Átélte a századvégi dekadenciát, az impresszionizmust, az expresszionizmust és végül az új tárgyilagosságot. Működésének utolsó éveire esett a modern építészeti irány kialakulása, a korszerű lakásépítés. Erről feltűnő módon nem vett tudomást. A harmincas évek kezdetén kiöregedett a cselédségből. Különös módon megfeledkezett arról, hogy félszázados működése alatt vagyont gyűjtsön. Ez a könnyelműség azután csúnyán megbosszulta magát. Az öreg John D. Rockefeller, aki vagy két évtizeddel idősebb mint Hunta Mária, aránylag sokkal jobb helyzetben van, mert egész életében takarékoskodott, kuporgatta a petróleumvállalatokat és most öreg napjaira sem kell nélkülöznie. Hunta Mária viszont az utóbbi években alkalmi munkából tengette életét és tömegszállásokon hált. Igaz, hogy soha életében nem volt saját lakása, de azért ez az állapot még nála is hanyatlást jelentett. A harmincas éveket tehát, ha Hunta Mária életét történelmi távlatból nézzük, nyugodtan nevezhetjük a hanyatlás korának. (Ez is azt bizonyítja, hogy minden relatív: a modern építészetnek például határozottan fénykora volt ugyanez az időszak.) Később, mint mondani szokás, mindjobban megérezte a gazdasági depressziót, melynek sajnálatos következményeképpen egy év óta nem lakik. Mai élete ilymódon meglehetősen egyhangúnak mondható. Környezetváltozásról nem beszélhetünk vele kapcsolatban- Hálóhelye, munkahelye, sőt lázóhelye pontosan egybeesik. Ruhája és cipője egy év óta nem került le testéről, mert a boltajtómélyedésben nincs fürdőszoba. Körülbelül ugyannyi idő óta nem feküdt, csak az álló és az ülő helyzetet ismeri újabban. Egy bizonyos: gond nélkül él. Akit nagyon elcsüggesztenek a nagy lakással járó gondok, az menjen ki a Pozsonyi útra és cseréljen vele, Bálint György. PESTI NAPLÓ 1936 május 1 rael LlDluiilli|| púdert jöltapas, és elveszi az arcdír kellemetlen fényét. 263 fővárosi tanerőt kényszernyugdíjaznak A kultuszminisztérum állította össze a listát . A főváros a kényszernyugdíjazásra ítéltek kétharmadát szeretné megmenteni (Saját tudósítónktól.) Felkai Ferenc tanügyi tanácsnok ma délelőtt a legnagyobb titokban magához hivatta ügyosztályának vezető tisztviselőit és közülük nyolc referenst kiválasztott. Közölte velük, hogy a kényszernyugdíjazásaik lebonyolítását tovább halasztani nem lehet. Péntek délelőtt a kultuszminiszter kívánsága szerint megindul az eljárás. Az 1934. évi 1. paragrafus alapján a kormánynak joga van a fővárosnál is a kényszernyugdíjazásokat elrendelni. A kultuszminiszter élt is ezzel a jogával és már hónapokkal ezelőtt leküldte azoknak a listáját, akik ellen az eljárás megindítását javasolta. Különféle számok kerültek nyilvánosságra. A Pesti Napló megtudta az igazságot: a miniszter 263 tanerőt kíván kényszernyugdíjaztatni. A referensek a behívókat csütörtök délben elkészítették és külön kézbesítő személyzet még a délután folyamán mindenkinek átadta az idézést. Azok, akiket a miniszter a kényszernyugdíjazásra kiszemelt, péntek reggel kötelesek jelentkezni, a referensek hivatalosan tudatják velük a miniszter határozatát és vagy belenyugszanak ebbe, ebben az esetben az eljárás szabályszerűen lebonyolítódik vagy méltánytalannak találják magukra nézve a kormányhatározatot, ebben az esetben joguk van ügyüket erre a célra alakított bizottság elé terjeszteni. A főváros két bizottságot alakított. Mindegyik bizottságnak hivatalból van elnöke, a főpolgármester, a polgármester, az alpolgármesterek és a tanácsnokok vállalták ezt a nehéz szerepet, a bizottság egyik tagját a közgyűlés a törvényhatósági bizottság tagjaiból már megválasztotta, ezenkívül van egy póttag is, mert az eljárás nem akadhat meg amiatt, hogy valamelyik bizottsági tag megbetegszik. A bizottság harmadik tagját a kultuszminiszter rendeli ki. Érdeklődtünk aziránt is, hogy a kényszernyugdíjazásra ítéltek kiválasztása hogyan történt? Azt a választ kaptuk, hogy a főváros ebbe nem folyt bele. A tanfelügyelők, a királyi főigazgatóságok és a szakfelügyelőségek útján a kultuszminiszter mint felügyeleti fórum szerezte be az adatokat és a részletes jelentések alapján maga a miniszter jelölte ki a kényszernyugdíjazás alá vonandók listáját. A törvény értelmében a bizottságok döntése ellen is fellebbezni lehet a belügyminiszterhez, végeredményképpen ez csak formalitás, mert a kényszernyugdíjazások ügyében a kultuszminiszter saját hatáskörében, mindenkitől függetlenül, dönt. Nyugdíjaztathat olyanokat is, akiket a bizottság alkalmasnak tart a továbbtanításra, viszont megkegyelmezhet olyan tanerőknek is, akiknek képességeit a bizottság nem méltányolja olyannak, hogy célszerű a további alkalmaztatása. A városházán tisztában vannak azzal, hogy a kényszernyugdíjaztatások híre nagy felfordulást fog okozni a tanítószemélyzet körében, de tovább halogatni ennek az ügynek elintézését nem lehetett. A főváros azért sem sürgette az ügy megoldását, mert nem akart élni a kényszernyugdíjazások lehetőségével. A B-listák révén még valami megtakarítást lehetett elérni, erről azonban most szó sincsen. Akiket nyugdíjaznak, azok helyébe új emberek lépnek. A nyugdíjazások révén a nyugdíjteher lényegesen emelkedni fog, ami megnehezíti a főváros pénzügyi politikájának zavartalan folytatását Abban reménykednek, hogy a kultuszminisztérium sem fog olyan határozottan ragaszkodni eredeti javaslatához és sikerülni fog a minisztert meggyőzni arról, hogy a kényszernyugdíjazásra ítélt tanerők között sok van, aki munkakörét mindenki megelégedésére be tudja tölteni.Úgy gondolják, hogy a 263-as létszám le fog apadni 800ICO személyre, de ennyit bizonyosan kényszernyugdíjazni fognak. I. Faruk egyiptomi király hazautazott Londonból London, április 30. Az angol király csütörtökön a Buckinghampalotában fogadta Faruk egyiptomi királyt. I. Faruk király még csütörtökön elindult Londonból Kairó felé. A királyt május 5-ikére várják Alexandriába. Két áldozati tehenet vágtak le Fuad király temetésén Kairó, április 30. Többszázezer ember jelenlétében temették el csütörtökön Fuad királyt. Horthy kormányzó nemzetiszínű szalagokkal díszített koszorút küldött a sírra és a közvéleményben mély benyomást keltett, hogy Magyarországon háromnapos hivatalos gyászt rendelt el. A magyar kormányt a temetésen Páthy László főkonzul képviselte. A temetési menetet több lándzsás osztag vezette be, majd a testőrség zenekara következett. A zenekar nem játszott a felvonulás alatt csak a gyászlepellel bevont dobokon pergették a lépés ütemét. Ezután Egyiptom összes helyőrségeinek egy-egy gyalogoskülönítménye következett kakiszínű vászonruhában, piros fezben és a föld felé tartott puskákkal. A koporsó előtt a testőrtisztek csapata haladt. A király koporsóját ágyútalpon helyezték el, amelyet hat fekete paripa vontatott. A menet egy órakor érkezett meg az Alrifai mecsethez. A királyi család tagjai a részükre felállított hatalmas sátorban foglaltak helyet és ott fogadták az előkelőségek részvétnyilvánításait, mielőtt a mecset előterében levágták az áldozati állatnak szánt két tehenet. A mecset belsejében a király koporsóját a királyné várta négy leánya kíséretében, majd a koporsót lassan leeresztették a sírboltba, ahol a király anyja is nyugszik. r A belügyminiszter egyeztet a Beszkár-tarifa ügyében (Saját tudósítónktal.) A belügyminisztériumban újra összeült Kozma Miklós belügyminiszter elnöklésével az az értekezlet, amelynek feladata a Beszkár tarifa ügyében dönteni. Ez már a második megbeszélés, de ezúttal sem sikerült végleges határozatot hozni. A Beszkár igazgatósága ragaszkodik a tarifaemeléshez, mert különben az üzem zavartalan működését nem tudja biztosítani. Zsitvayék viszont erősen kardoskodnak a Veress Gábor-féle javaslat mellett, amely a kisszakasz árát 5 fillérre kívánja mérsékelni és a távolsági tarifa bevezetésére gondol. A közérdekeltségekre felügyelő hatóság már hónapok óta vizsgálja a főváros üzemeit és a Beszkárnál is talált megtakarítási lehetőségeket. Minden valószínűség szerint a sok tanácskozás vége egy kompromisszum lesz. Valahol a középen találkozni fognak az egymással szembenálló javaslatok. Az értekezlet természetesen zárt ajtók mögött folyt le. Ki is adtak egy szűkszavú hivatalos jelentést, amely szerint a pa. megbeszélés során a Beszkár nyugdíjintézetének kérdésében végleges megoldás történt. A viteldíj kérdésében az álláspontok közeledtek egymáshoz, végleges megállapodás azonban nem jött létre. Kozma Miklós belügyminiszter különben szombatra tűzte ki az értekezlet folytatását.