Pesti Napló, 1936. augusztus (87. évfolyam, 175–198. szám)
1936-08-01 / 175. szám
Szombat PESTI NAPLÓ 1936 augusztus 1 X. roma - pension corvin OOtto umberto 184. piazza colonna mellett, a caffe aragno háziban macro in' penzió, legnagyobb kényelem penzió 30 lírától kában nem az anyagon, hanem az időn van a hangsúly. A lényegben azonban sehol sincs különbség, a gyár üzemét beszüntetik, a kazánok kihűlnek, a gépek zakatolása elül, ha a termelési folyamat effektív haszonnal nem jár. A gyárépületek, gépek értelmetlen és haszontalan eszközök, ha a benne rejlő tőkének hasznot nem biztosítanak. Mi értelme lenne annak például, hogy egy papírgyár akkor is tovább termeljen, ha az évek egymásután ráfizetéssel végződtek és például a tulajdonosnak megtakarított pénzét vagy vagyonát kell miatta feláldoznia. A gyárban az épületekhez, a gépekhez nem köti az embert semmi és a nagyszerű termelő organizációt a haszon tartja össze. Itt egyfelől a reálmunkabér, másfelől a teljesítmény, a rentabilitás és végsősoron a haszon a főszempont Ezzel szemben merész dolog lenne azt mondani, hogy az utazó nem talál különbséget a forró magyar Alföld, a Pó völgye páradús rizsföldjei, vagy a szélmalmok hűvös hazája Hollandia és az amerikai Wild-West búzatáblái között stb. A föld is tőke, de nem olyan, mint az eddig említett. A föld nemcsak materiális hasznosságok termelésére való, hanem amint Prohászka mondja: »Ebből a földből nő ki a magyar lélek, a magyar kultúra«. A föld az emberrel összeforrva termi a fekete, sárga és fehér milliók embererdőit. A föld az emberrel összeforrva a haza mély érzését szüli és akié a föld, azé az ország. Ezért szisszent fel a magyar társadalom, mert érzi, hogy amikor idegen kézre kerül a föld, az idegen tulajdonos részt hasít magának a magyar életből, a földből hatalom sugárzik felé, ura lesz a magyar nép egy részének. A földkérdésnek ezt az oldalát is nézzék azok,m akik a nagybirtokrendszer mellett törnek lándzsát, annak ellenére, hogy a nemzeti termelés szempontjából az egészséges kisgazdaságok hasznosabbak és többet produkálnak. -A Mezőgazdasági nagyüzem antagonizmusa a sűrűn lakott agrárvidékek természetes művelési rendszerének. A nagybirtokost és főleg a nagybérlőt — a nagybérletek területe Magyarországon 2 millió kat. holdat tesz ki — a haszon hajtja. A nagy bérgazdaságok elve ugyanaz, mint a gyárüzemé: »production for profit«, szemben az önálló kisgazdaságban érvényesülő »production for use« elvével. Az önálló kisgazda a földdel összeforrt s ez nemcsak műveli, hanem imádatig szereti is azt, érte halni is kész és ami a legfontosabb, csak akkor válik az ország, a nemzet és a faj stabillá, ha a parasztság a földdel így összeforrhat. A nagybirtok gazdát cserélhet, idegen kézre juthat s ami még fontosabb, idegen népnek válhat otthonává. Gondoljunk elcsatolt területeink 7 millió kat. hold nagybirtokára, amelyen a szomszéd népek vertek gyökeret. Bevallom, ha a dunántúli mammutbirtokok vi-A dugulást reggel felkeléskor egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz 2—3 órán bel 13l megszünteti, a gyomor működését előmozdítja, a anyagcserét élénkíti, a vért felfrissíti s kellemes közérzetet és fokozott munkakedvet teremti Az orvosok ajánlják. Ráomlott egy búzaraktár az alatta lévő kovácsműhelyre Makón — két halott, egy súlyos sebesült Szeged, július 31. • (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) Borzalmas raktárbeomlás történt ma este Makón. A Szegedi utca 21. számú házban, amely özvegy Engel Hugóné tulajdona, egy udvari raktárépületben van Benák András kovácsmester műhelye. Idén ennek a műhelynek padlását a makói gazdasági hitelszövetkezet, amelynek búzaosztálya is van, bérbevette búzaberaktározás céljára. A kovácsműhelyben dolgozók ma délelőtt figyelmeztették a háztulajdonost arra, hogy az épület padlása recseg-ropog a nagy teher alatt, aggodalmaikat azonban azzal hárították el, hogy az épület biztosítva van. Ma délután hat órakor hirtelen detonációszerű robbanással beszakadt a kovácsműhely mennyezete és a padláson lévő búzatömeg, amely mintegy 3 vágón lehetett, rázúdult a műhelyben levőkre. E pillanatban éppen hárman dolgoztak a műhelyben: Bénák Béla 22 éves kovácssegéd, a műhelytulajdonos fia, Rákos Máté kovácssegéd és Varga Ferenc tanonc. A lezúdult búzatömeg mindhármukat teljesen eltemette. A szerencsétlenség pillanatában az udvaron tartózkodott Benák András kovácsmester, aki az összefutó járókelőkkel, majd a kivonult rendőrséggel és tűzoltósággal hozzáfogott a mentéshez. Elsőnek Rákos Máté került elő, aki a futtató alatt állt , annak építménye megmentette attól, hogy nagyobb búzatömeg zuhanjon rá. Megállapították, hogy súlyos külső és belső sérüléseket szenvedett. Néhány perc múlva megtalálták Benák Bélát is eszméletlen állapotban. Az élessítési kísérletek azonban már nem segítettek, a szerencsétlen ember öt perc múlva meghalt. Negyedóra múlva megtalálták Varga Ferenc holttestét is A vizsgálat nyomban megindult és már eddig is megállapítható, hogy nagy mulasztás történt, mert a padlásra legfeljebb 20 centiméter magasságban lett volna szabad terményeket elhelyezni, itt pedig méternél magasabban állt már a búza. Az ilyen beraktározásokhoz különben is hatósági engedély kell, megállapítást nyert azonban, hogy ebben az esetben nem kértek hatósági engedélyt. « Bűnjel írta: Sohuniczky Szefi Klári megvárta, míg az ura utolsó cseppig kikanalazta a levest, akkor kis cédulát nyújtott át: — Ma reggel a paplanján találtam, valamelyik zsebjéből eshetett ki. Beretvás álmosan nézett föl, egyet pillantott s vont a vállával. Klára ingerültebben szólt: — Asszonyírás, hogy került a maga zsebeibe. — Magam is szeretném tudni! Klári hangosan olvasta: negyedkiló sonka, tíz deka vaj, nyolc mignon, egy üveg bor, tizenöt deka szalámi, egy csomó retek, két darab pusztadéri sajt, összesen tíz pengő. Elkezdett nevetni: — Magát be lehet csapni! Én az egészet kiállítom hét pengőből. Visszahúzta a szemeit: — Hogy került a maga zsebébe? — Ez sohase volt az én zsebemben! — Hát akkor hogy került a paplanjára? — Kérdezze meg a szellemeket! Beretvás eldőlt a nevetésben, erős fogai villogtak, volt benne valami harapós, mint mikor asszonyon mulat a férfi. — Vagy, ha a szellemek hallgatnának, kérdezze meg a barátnőit. Klára nyugodt maradt: — Azért ez nem elintézés! Határozottan női írás, nem is egész közönséges. Beretvás kezébe vette a cédulát: — Kicsit ismerős, de nem tudom hová tenni. — Annyian vannak? — Ilyen ismeretlenek annyian! Megint nevetett. Ebéd végén megölelte az aszszonyt: — Nem baj, ha a feleség kicsit féltékeny. Klári tovaszökött, a cédulát összehajtogatta és messziről dobta vissza: — Tegye el, én természetesen mindent elhiszek magának! Csak ne csodálkozzon, ha ezután jobban fölfigyelek. Este durcásabb volt. Megvárta, míg az ura befejezi a vacsorát, cigarettára gyújtott és a füstöt nézve beszólt: — Nézze Jenő, ez után a titokzatos cédula után kételkedem, hogy maga az estéket mindig a pártklubban tölti, kételkedem, hogy szombat délután mindig a kerületébe utazik, kételkedem, hogy egy országgyűlési képviselőnek direkt selyempizsamára van szüksége, ha az atyafiakkal társalog, kételkedem... egyszóval kételkedem a maga egész viselkedésében. Beretvás fölfortyant: — Hát csak kételkedjen! Én pedig becsületszavamat adom, hogy semmi közöm a maga ostoba cédulájához. Klára idegesen kacagott, mint mikor bugyborékolva forr a víz. * Másnap este kerek kérdéssel várta az urát: — A klubban volt! — Hol lettem volna másutt? — Különös, többször kérettem telefonhoz, de mindig azt felelték, nincsen bent, szt nem is látták napok óta. — És miért keresett telefonon? — Mondtam tegnap, hogy kételkedem. — Pedig tudja meg: igenis a klubban voltam! Dühös hang volt. Aktatáskáját megragadta és az asztalra csapta. Klára megint bugyborékolt: _ — Amit egy ártatlan mulatságosnak találna, azért a bűnös dühöng! Beretvás megtömte angol pipáját, rágyújtott és szippantott párat. Nevetett egyet: — Mulatságos asszony maga, nincs egyéb dolga, hát féltékeny! — Micsoda nevetés ez! Maga, Jenő, nem szokott így nevetni. — Hogy nevettem? — Mint mikor rajtacsípik az embert valamin és zavarban van. Beretvás nem tudott szólni, megbénította egy gondolat: a leglogikátlanabb asszony is logikus, amint a férfi után kutat. Másnap délben Beretvás ragyogó arccal állított be: — Megvan a cédula titka! A Ház folyosóján Toldy Jancsival találkoztam s csak ránéztem, megoldódott a rejtély! Rögtön eszembe jutott, hogy akkor este egy tőle Vanott könyvet olvastam, abból eshetett ki. Előkotortam a cédulát, nevetett és zsebrevágta. Figyelmezettem a maga éles ítéletére, hogy, árakban csaló nő, mire Jancsi legyintett: legényember más árt fizet, mint a házas. Meg akarta ölelni az asszonyt: — Ezzel hát, úgye rendben lennénk? Klári tovaszökött: — Milyen erőltetve nevet és milyen békülékeny! Megnyugtatom, a dolog még nincs egészen rendben. — Maga tehet, amit akar, de én tovább nem törődöm ezzel a szamársággal. — Kényelmes álláspont! _ — Nevezze, aminek akarja! Nem volt összeveszés, de tréfának se látszott egészen. Klára biggyedt szájjal mosolygott: — Kicsit különös maga! Az utóbbi időkben itthon alaposan elhanyagolta magát, annál elegánsabb a hétvégi kirándulásain. Szemeiből a kivillant fény metszett, mint egy olló. — Ne kicsinyeskedjen — dörmögte Beretvás. Klári vont a vállán. De este jókedvűen fogadta az urát: — Délután komissióztam, vettem magamnak egy csipkeblúzt! Könnyelműség volt, nagyon finom csipke. — Jól tette! Ami megéri a pénzt, sohase drága. — Milyen gavallér egyszerre! — Ez is baj? — Meglepő! Már megint villogott és metszett a szemeiben a fény. — Képzelje a véletlent: Toldy Jancsival találkoztam az utcán! Panaszkodott, hogy hetek óta nem látta magát. Egyre húzódó kínos csend után Beretvás kifakadt: — Ma nem lesz vacsora? — Maga nagyon jól tudja, hogy lesz, de mondja, miért hazudik folyton? — Hagyjon már békében, a jó Isten áldja meg! Hát hazudtam, igenis hazudtam: véget akartam vetni annak az ostoba komédiának! — Csak bűnös siet ennyire a dolgokkal. Beretvás váratlan dühvel kiabált: — Hagyjanak már békében! Nem tehetek róla, hogy piszkos cédulákat dobnak az ágyamba; egyszer már becsületszavamat adtam, hogy semmi közöm sincs hozzája, ennél többet nem mondhatok! Klára mosolygott, nyugodt volt és fölényes, ártatlan lenne, tréfának venne az egédit. dékén járok, valami bizonytalan nyugtalanság vesz erőt rajtam és ha a Duna—Tisza közén Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Szeged vidékén visz utam, valahogy úgy érzem, hogy minden rögöt görcsösen megmarkolva tart a magyarság és az onnan soha ki nem fog hullani! Hajnali török-magyar kártyacsata, két feljelentéssel (Saját tudósítónktól) Feltűnő kártyahistória előzményeit bogozza péntek óta a főkapitányság bűnügyi osztálya, a rendőrség központi ügyelete és a VII. kerületi rendőrkapitányság. A kártyatörténet 50 pengő körül forog. Hőse Lőrincz János tisztviselő, aki a Vörösmarty ucca 48. számú házban és Kasztorian Hejm török állampolgár, aki a Hársfa utca 39. számú házban lakik. A főkapitányság központi ügyeletén megjelent Kasztorián és elmondta, hogy a csütörtökről péntekre virradó éjszakát Lőrincz-cel töltötte, egész éjjel ittak és mulattak. Hajnal felé Lőrinczet hársfauccai lakásába hívta, hogy kártyázzanak. Játék közben Lőrincz elnyerte a török egész vagyonát: 50 pengőt, mire az kölcsönt kért Lőrincztől. Lőrincz 24 órára 30 pengőt kölcsönzött a töröknek, aki ékszereket adott át neki fedezetképpen. A török átvette a 30 pengőt, aztán újra elkezdtek kártyázni egészen addig, amíg Lőrince a 30 pengőből 25 pengőt elnyert. Kasztorián Hejm ekkor már rendkívül mérges lett, felugrott, szétszórta a kártyákat, rárohant Lőrinczre, elvette tőle a 25 pengőt és az ékszereket, amelyeket eredetileg fedezetképpen adott. A vita hevében hamiskártyásnak nevezte Tlőrinezot, azután kiutasította lakásából. Lőrinez a rosszul sikerült kártyacsata után a hársfauccai kapitányságra sietett és ott, rablás miatt feljelentést tett, míg a török délután a főkapitányság központi ügyeletén becsületsértések címén jelentette fel Lőrinczet. A detektívek szombaton állapítják majd meg, hogy a feltűnő kártyapartiban tulajdonképpen mi az igazság.