Pesti Napló, 1936. augusztus (87. évfolyam, 175–198. szám)

1936-08-05 / 178. szám

Ezerfia PESTI NAPLÓ 1936 augusztus 5 92 liót, a belföldiek 366.5 milliót, együttvéve tehát 720.2 millió pengőt tettek ki. Az 1935—36. pénzügyi évben az állami függő adósság nettóban 58.8 millió pengővel emelkedett, főleg a gazdaadósságok rendezésével és a beru­házási célokra felvett kölcsönök révén. Jegyforgalom és devizagazdálkodás !A Magyar Nemzeti Bank helyzetével kapcso­latban a jelentés utal arra, hogy a jegyforgalom az utolsó évnegyedben 6 százalékkal volt maga­sabb, mint az 1935. év megfelelő időszakában. Úgy a magán-, mint az állami zsírókövetelések emelked­tek. Az érckészlet az utolsó negyedben csökkent, de valamivel magasabb színvonalon áll, mint egy év­vel ezelőtt. Az aranykészlet változatlan. A gazda­adósságok rendezésével kapcsolatosan az államnak nyújtott előlegek miatt a fedezeti arány 1935 jú­nius 30-a óta jelentéktelen mérvben csökkent. A leszámítolási kamatláb változatlanul 4 százalék maradt. A Nemzetközi Fizetések Bankja, valamint a többi jegybank által nyújtott hitelek konszolidá­ciójával kapcsolatban kibocsátott pénztárjegyek összege, e jegybankhitel olasz részletének a többi résztvevő hozzájárulása mellett történt visszafize­tése következtében csökkent. Az összes forrásokból származó devizabevéte­lek a megelőző év megfelelő időszakához képest az 1936. év első negyedében 32 százalékkal, az 1936. év első felében pedig 31 százalékkal emelkedtek. Az összes fontos csoportokban emelkedés mutatko­zott. A pengő ellenében történő export 9,8 millió pengőről 5,6 millió pengőre csökkent. A folyó év első hónapjaiban a Németország felé irányuló magyar kivitel erősen emelkedett. A Nemzeti Bank külföldi deviza­helyzete a felárak egységesí­tésének következtében javult. A behozatal céljaira történt devizakiutalások körülbelül olyan összeggel emelkedtek, amely hozzávetőleg megfelel az 1935. évi kedvezőtlen tengeri- és takarmánytermés következtében szük­ségessé vált takarmánybehozatalnak. A k­ülföldi hitelek A Külföldi Hitelek Pénztárával szemben az államnak nincsenek hátralékai. Az egyéb hátra­lékok 20.5 milliót tesznek. A készpénzben rendel­kezésre álló összeg a múlt évi 22.2 millió pengőről 14.1 millió pengőre csökkent. A pénztár által az állam részére nyújtott kölcsönök 11,5 millió pengővel emelkedtek. A pénztár más befektetései az utolsó jelentés óta nem változtak. Az az összeg, amely 1936. június 30-ig a hitel­rögzítő egyezmények alapján helyeztetett letétbe rövidlejáratú banktartozások külföldi devizák­ban ki nem elégített kama­ai és jutalékai fejében, 67,35 millió pengőt tett ki. Ebből, 64,62 millió fizet­tetett ki olyan hitelezőknek, akik a fizetést kö­vetelésük kielégítéseként elfogadták. A Nemzeti Banknál fennmaradt egyenleg tehát 2­73 millió. Az az összeg, amely ugyanezen egyezmények alap­ján tőketörlesztések fejében fizettetett be 1936. június 30-ig pengőben a Nemzeti Bankhoz, 26.67 millió pengőt tett ki. Ebből az összegből a hite­lezők 25.45 millió pengő felett rendelkeztek. A Nemzeti Banknál maradt egyenleg tehát 1.22 mil­lió pengő. Érdekes megállapítások a gazdasági helyzetről és a nemzeti jövedelemről A belkereskedelem fejlődési iránya — így szól a továbbiakban a Tyler-jelentés — emelkedő tendenciát mutat, a külkereskedelem azonban stagnál. Főleg a termelési tőkejavak termelése terén mutatkozik javulás, a fogyasztási javak termelé­sével kapcsolatos fejlődés lassú. Általánosságban a magyar ipar a, megelőzőleg külföldről impor­tált készáruk iránti keresletnek mind nagyobb részét fedezi, azonban a lakosság vásárlóereje sokkal alacsonyabb, mint volt akkor, amikor Ma­gyarország külföldi készárukat vásárolt és nem­csak a jelenleginél sokkal nagyobb mennyiséget exportált, hanem értékesebb árukat is, így ga­bona helyett lisztet, élő disznó és szarvasmarha helyett feldolgozott húsárut. Ezután utalva arra, hogy legutóbbi jelentésé­ben már foglalkozott a nemzeti jövedelemre vonatkozó becslésekkel, megemlíti, hogy a nem­zeti jövedelemre vonatkozólag szélesebb keretek­ben a Gazdaságkutató Intézet is végzett becslése­ket A tényleges pengőértéken arapuló becslés szerint a nemzeti jövedelem az 1928/20. évi 5776 millióval szemben 1933/34-ben érte el a legalacso­nyabb szintet 3522 millióval, az 1934/35 évben pedig felemelkedett 3666 millió pengőre. Az 1924/25— 1926/27. évek átlagárain alapuló becslés szerint az 1928/29. évi 5728 millióval szemben a mélypont­­1932/33-ban következett be 5167 millióval. 1933/34-ben a nemzeti jövedelem 5682 millióra emelkedett, de 1934/35-ben egy árnyalattal alacsonyabb, 5569 millió pengős szintet mutat. A magas árak miatt egyes árcikkei*** Nem verseny­képesek a Sünbö­dön A jelentés rátér ezután a már ismert behoza­tali és kiviteli adatokra, majd részleteket közöl a­ államvasutak és a posta forgalmáról, továbbá a termelésről és a fogyasztásról, megállapítva, hogy a tendencia általában emelkedő. A megélhetési index az utóbbi hónapokban az 1932 óta eltelt évek azonos időszakához képest a legmagasabb nívót érte el. Megállapítja a jelen­tés, hogy néhány termelési ágban az árak olyan magasak, hogy a magyar áruknak bizonyos fon­tosabb külföldi piacokon való versenyképességét kizárják. A részvények árfolyama változatlanul szilárd volt, április óta pedig az emelkedés még kifeje­zettebb, mint amilyen az első évnegyedben volt. Június vége óta az ipari részvények további emelkedést mutattak. Az éve eleje óta a takarék- és folyószámlabe­tétek a postatakarékpénztárnál és a budapesti ban­koknál csupán mintegy 4 százalékos növekedést mutatnak az 1935. év ugyanazon hónapjaival szem­ben. Halottak, akik élnek A Pesti Napló Könyvek új kötete Többrendbeli irodalmi Justizmord-ot igyek­szik jóvátenni ez a nagyszerű kötet. 23 magyar író novelláit közli. Valamennyien halottak, a szó fizikai értelmében — és vannak köztük számosan, akiknek hírét, népszerűségét is megölte az igaz­ságtalan utókor. Nem szokatlan jelenség ez­ sem a magyar, sem a világirodalomban. Hogy csak néhány egészen nagy nevet említsünk: Ibsent ma általában »elavultnak« tartják, mert azok a társadalmi kérdések és helyzetek, melyeket drá­máiban felvett, ma már részben nem időszerűek. Anatole France-ot, aki évtizedeken át volt Európa legnépszerűbb írója, ma már nagyon kevesen ol­vassák. Mi az oka ezeknek az igazságtalan ítél­kezéseknek, melyek örrökértékű nagy írókat akar­nak feledésbe száműzni bizonyos pillanatnyi vál­tozások miatt? Nehéz megmondani. Lehet, hogy az újonnan fellépők versengése szorítja ki az em­lékezetből a halottakat. Annyi bizonyos, hogy a közvetlen utókor rendszerint igazságtalan,­­ de néhány évtized, vagy talán egy évszázad múlva ismét felfedezik az irodalmi halálra ítélt halotta­kat és rehabilitálják őket. Ilyenre is sok példát tud a világirodalom. 23 halott magyar író egy-egy novella-remek­művet mutatja be a Laczkó Géza gondos szerkesz­tésében megjelenő sorozat új kötete, Kárpáti Au­rél avatott összeállításában. Mindenekelőtt a név­sort írjuk le: Ady Endre, Ambrus Zoltán, Bartóky József, Bródy Sándor, Cholnoky László, Cholnoky Viktor, Csáth Géza, Justh Zsigmond, Kabos Ede, Kaffka Margit, Krúdy Gyula, Lövik Károly, Móra Ferenc, Pap Mariska, Papp­ Dániel, Petelei Ist­ván, Rákosi Viktor, Sebők Zsigmond, Szini Gyula, Thury Zoltán, Tóth Béla, Tömörkény István, Török Gyula. Mindazt, amit azelőtt az irodalmi justizmor­dokról elmondtunk, nem áll természetesen Adyra, sem a magyar elbeszélő irodalom nemrég meghalt két nagy alkotójára, Móra Ferencre és Krúdy Gyulára, sem az anekdotakincse révén örökké népszerű Tóth Bélára és a gyűjtemény még egy­két írójára. De Kaffka Margit, vagy Bródy Sán­dor nokszerűségét bizony már elég vaetasz ré­teggel kezdte bevonni az igazságtalan feledés ho­mokja. És milyen kevesen olvassák Rákosi Vik-4*wst, a Sipululaus-i, est-aa elragadó humoristát, aki­nek örökké friss, üde tréfái bizony nem maradnak el Mark Twain humoreszkjei mögött. Kár, hogy kevesen olvassák ma, mondjuk Kabos Edét, Lö­vik Károlyt, vagy Thury Zoltánt, a magyar no­vellairodalomnak ezeket az erősi lendületű úttö­rőit, stíluskeresőit, vagy a nyugtalan tehetségű Cholnokyakat? Petelei István és Török Gyula szen­vedélyes, keserű naturalizmusáról is kevesen tud­nak a mai nemzedék olvasói közül, pedig milyen döbbenetesen éles és szívenütő mindkettőjüknek az a novellája, mely most ismét a nagyvilág elé kerül Csáth Gézát, a nemesen dekadens finom impresszionista elbeszélőt is elfeledték, sajnos. Szini Gyulát még olvassák, de nagyszerű fiatal­kori írásaihoz már alig juthatnak hozzá azok, akik keresik. Senki sem olvassa viszont Justh Zsigmon­dot, ezt a hatalmas ábrázoló erejű novellistát, a­ki a magyar parasztábrázolás terén az átmenetet je­lentette Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond között. Csodálatos irodalmi »gyöngyszemek« akadnak e 23 író gazdag novellahagyatékában. Elolvassuk írásaikat és elfog a csodálkozás. Nem­ értjük, ho­gyan »mehettek ki a forgalomból«. A kor, mely­ben javarészük írt, természetesen elég messze van tőlünk. A 23 novella nagy része a múlt század vé­gén s az új század első éveiben született. Többé­kevésbé Mikszáth és a Nyugat között, vagy a Nyu­gat kezdő, ősi korszakában. Ekkor kezdett megvál­tozni az addig meglehetősen romantikus magyar írói szemlélet. Az írók kezdték felfedezni az illúziómentes valóságot, a múltból a jelen felé for­dultak, az elpolgárosodott kemény hétköznapok felé. Fanyar, keserű, gyakran véresen kiábrándult szemlélet volt ez, fájdalmas válasz a valóság nyers kihívásaira. Izgalmas korszak ez: a nagy felisme­rése és a nagy átmenetek kora. És ennek a periódusnak minden mély emberi izgalmát csodá­latos művészi erővel, bölcsességgel mentik át szá­munkra ezek a novellák. Egytől egyig megrázó élményt jelentenek, egytől egyig elevenek és aktuálisak. Ez a kötet, mely most a kezünkbe adja őket, a legméltóbb irodalmi igazságszolgáltatás, melyre már régóta vártunk. B. Gy. Agyvértódulás, szívszorongás, nehéz légzés, félelemérzet, idegesség, fejfájás, lehangoltság, ál­matlanság, gyengeségi állapotok, munkaképtelen­ség a rendkívül enyhén ható természetes »Ferenc József« keserűvíz használata által igen sokszor gyorsan megszüntethetők» Az orvosok ajánlják. ­ Rejtélyek a Nép szervezkedési Költségei közül AD-osztály és az „esetenként megfelelő számú alkalmazott" tevékenysége (Saját tudósítónktól.) Hétfő délelőtt látoga­tást tett a miniszterelnökségi palotában Gömbös Gyula miniszterelnök és noha szabadsága csak augusztus 9-én jár le, jelenlétével máris megmoz­gatta a belpolitikai életet. Az időszerű belpoliti­kai problémák valahogy egyszerre aktuálisak lettek,­­ ezek között is a Nép országos szervezke­dése. Gróf Zichy János Az Est-ben legutóbb meg­jelent nyilatkozatában leszögezte, hogy amíg az ellenzék a miniszterelnök betegszabadságának ideje alatt lábhoz tett fegyverrel némán és moz­dulatlanul állott, addig az uralkodópártnak egy kis csoportja korántsem tartotta tiszteletben a miniszterelnök egészségi állapotát, hanem nagy propagandába és különböző akciókba kezdett, amelyekkel kihívta a többi pártok állásfoglalását. A Nép túlnyomó többsége nagy aggodalom­mal figyelte a keszthelyi élharcosértekezlet lefo­lyását és felborítva látta mindazokat a pártelha­tározásokat, amelyek a nyár elején jöttek létre. Most már minden kétséget kizáróan megállapít­ható, hogy a Nep többsége nem ért egyet azzal a politikával, amelyet a párt törpe kisebbsége foly­tat a­záltal, hogy az országot hatósági segédlettel akarja »beszervezni«, valósággal egy karámba terelni. A pártban általános az a meggyőződés, hogy a legközelebbi hetek ki fogják robbantani azt a belső harcot, amely végre megtisztítja a nemezti egység pártját a nyugodt kormányzást veszélyeztető és a pártegységet állandóan bom­lasztó elemektől. Egyszerre véget akarnak vetni azoknak a törekvéseknek, melyek bizonyos rejtett célok megvalósítása érdekében egyre nagyobb terrort fejtenek ki a párt irányításában. Maguk a nemzeti egység pártjának tagjai is legnagyobb részben értetlenül állnak a központi iászervezés­ hatalmas méretei előtt. Nem ismerik ennek a megmagyarázhatatlan pártszervezésnek pénzforrásait. Az Est kedden közölte a Nep költ­ségvetését, amelyhez fogható még nem került a magyar közvélemény elé. Eszerint a szervezkedés költségvetési előirányzata az 1936—1937. évre: Személyi kiadások: szervezési osztály 190.600 pengő, összes kiadások 308.000 pengő. A személyi kiadások meglehetősen túlzottak­nak látszanak, de lehetséges, hogy a párt tagjai e súlyos kiadások fölött még valahogyan átsikla­nak. Úgy halljuk azonban, hogy feltétlenül szóvá akarják tenni már a legközelebbi pártértekezleten a D-osztály költségvetését. Ebből kitűnik ugyanis, hogy az alkalmazott titkár és gépírónő mellett »esetenként megfelelő számú alkalmazott« gondos­kodik azoknak a közéleti tényezőknek megfigyelé­séről, akiket az országos főtitkárság megbízhatat­lannak ítélt. A parlamentet is foglalkoztatni fogja ez a kérdés, mert itt a szabadságjogoknak olyan meg­sértéséről van szó, amely mellett a magyar ország­gyűlés semmi esetre sem mehet el éles kritika nél­kül. Szerepel ezenfelül a kiadási tételek között 50 darab vasúti szabadjegy, a 120 pengő, aminőt csak a sajtónak ad meg­ a MÁV. Vájjon az élharcosok szabadjegyei is »újságíró-szabadjegyek?« A nemzeti egység pártjának körében — mint értesülünk — egyetlen komoly képviselőnek nincs tudomása arról, hogy a párt szervező főtitkársága milyen forrásokból teremti elő az óriásira mére­tezett költségvetési szükségleteket? 308.000 pengő beismert büdsé és ezenfelül a választásokhoz szük­séges többmillió pengő — olyan forrásokat igényel, amelyeket érthetően nem tár még saját pártjának nyilvánossága elé sem az országos főtitkárság. A főbb bevételeket egyszerűen a vasutasok és a postások tagsági díjaiból irányozza elő, ami a pártok történetében Magyarországon egyedül áll. Évek óta az a rendszer uralkodik úgy a postánál, mint az Államvasútnál, hogy az alkalmazottak illetményeiből levonnak havonként 20 fillért és ebből fedezik a Nep szervezkedésének költségeit. Még a legszegényebb és a legnyomorúságosabban fizetett kisembereknek filléreiből is elvonják ezt a tagsági díjat, amely a Nep-nek évenként 130 000 pengőt jövedelmez. Olyan súlyos kérdésről van itt szó, amelyhez fogható a magyar közéletben még nem igen akadt.

Next