Pesti Napló, 1936. szeptember (87. évfolyam, 199–223. szám)
1936-09-20 / 215. szám
10 . Csütörtök PESTI NAPLÓ 1936 szeptember 24 SPORTNAPLÓ Budapest, 1936 szeptember 13 — 19 Mit mond a számtan az úszósport fejlődéséről? A Pesti Napló április 26-iki számában a legutolsó három olimpiász eredményei alapján kiszámítottuk, hogy ha átlagosan fejlődik az úszósport, a berlini olimpiász győzteseinek milyen eredményeket kell elérni. Kitértünk arra is, hogy az előző évi legjobb idők szerint 1500 méteren a valóság messze elmarad a számtan mögött, a 4X200 m-es stafétában is lényeges a különbség a kettő között, azonban a többi versenyszámban nem lesz nagy eltolódás. Most utólag megállapíthatják, hogy ebben a két versenyszámban valóban messze elmaradtak a győztesek a kiszámított eredmény mögött, azonban a 400 m-es gyorsúszásban és 200 m-es mellúszásban alig gyengébb a berlini győztes eredménye a kiszámítottnál, míg a 100 m-es Az olimpiai versenyek után most már foglalkozhatunk azzal is, hogy négy esztendő múlva milyen eredményeket várhatunk? Egyelőre ne legyünk túlságosan tudományosak, hanem csak A számtan előbbi megállapításunkat hagyja helyben. A rövidtávokon — bom-es gyorsúszás és hátúszás — egyáltalán nem látszik lehetetlenségnek, hogy a tokiói bajnokok az eredményeket elérjék, a középtávokon a mellúszás és 400 m-es gyorsúszásban és 100 m-es hátúszásban hajszállal ugyan, de túlszárnyalja azt. Az eredmények tehát azt mondják, hogy a világ úszósportja a legutóbbi években a rövidtávúszásban és a hátúszásban erősen fejlődött, a középtávon és a mellúszásban egyenletesen fejlődik, az 1500 méteren és a stafétában pedig lassúbb a fejlődés. Egy mondatban kifejezve, mennél rövidebb a versenytáv, annál nagyobb arány ig a fejlődés. Nem lesz érdektelen, ha egy kis táblázatban kimutatjuk, mi a különbség a kiszámított idő, az 1935. évi legjobb időeredmény és az olimpiai bajnok ideje között. Az eredmények mellé odaírjuk a neveket is, hogy látható legyen, mennyire más versenyezni, mint időre úszni. azt állapítsuk meg, hogy az 1920. évi antwerpeni és az 1936. évi berlini olimpiász győztesei által elért idők között fennálló összefüggés milyen időeredményt ígér Tokióra. gyorsúszás — már kissé valószínűtlennek tetszenek az eredmények, míg a hosszútávokon — a stafétában és az 1500 m-es úszásban — egyelőre utópiának kell a fenti időket tekinteni. Dr. Bárány István: Versenyszám : 1935. évi legjobb idő Berlinre várt idő Berlinben elért idő 100 m-es gyorsúszás Peter Fick 566 57.8 Csik Ferenc 57.6 400 m-es gyorsúszás Negami 4:41.4 4:41.0 Medica 4:44.5 1500 m-es úszás Ishiharada 19:12 0 18:45.0 Tereda 19:13.7 300 m-es hátúszás Kiefer 1:4.3 1:06.0 Kiefer 1:05 9 200 m-es mellúszás Koike 2:41.2 2:40.0 Hamuro 2:42 5 4X200 m-es staféta Amerika 8:44.1 8:31.0 Japán 8:51.2 Versenyszám Antwerpen, 1920 Berlin, 1936 Tokió, 1910 100 m-es gyorsúszás Kahanamoku 61.4 Csik Ferenc 57.6 56.6 400 m-es gyorsúszás Roes 5:26.8 Medica 4:44.5 4:33.9 1500 m-es úszás Ross 22:23.2 Terada 19:13.7 18:26.3 100 m-es hátúszás Kealoha 1:15.2 Kiefer 1:05.9 1:036 200 m-es mellúszás Malmroth 3:04 4 Hamuro 2:42.5 2:37.0 4X200 m-es staféta Amerika 10:04.4 Japán 8:51.5 8:33.3 Nemzetközi futballnapló Bécs, szeptember 19. MIÉRT MARADTAK TÁVOL AZ OLASZOK A PRÁGAI KONFERENCIÁRÓL? Feltűnést keltett, hogy Prágában a KK-döntőn nem jelentek meg az olasz szövetségi vezérek. Ez okból maradt el a tervezett prágai kupakonferencia, amelynek napirendjén többek között a KK kibővítésének terve is szerepelt volna. Jól informált helyről nyert értesüléseink szerint az olaszok távolmaradásukkal tüntetni akartak a gyakori konferenciák ellen, mert a véleményük, hogy évente 12 ilyen konferencia teljesen elegendő a aktuális kérdések személyes letárgyalására. Az olaszok szerint a folyó kupaügyeket levélváltás útján is el lehet intézni. De más elvi okok is közrejátszottak az olaszok prágai látogatásának elmaradásánál. Olaszország labdarúgó vezérei ellenzik a KK további kiépítését és inkább a konkurrencia leépítése mellett kardoskodnak. Azt a felfogást vallják, hogy országonként 2-2 résztvevő csapat felelne meg legjobban a középeurópai futballblokk érdekeinek. A csehszlovákok, svájciak és a magyarok az ellenkező álláspontot képviselik, Ausztria pedig diplomatikusan hallgat, hogy ne rontsa el a dolgát jobbra sem, balra sem. Az olaszok értesüléseink szerint ragaszkodni fognak álláspontjukhoz és így a KK körül a közeljövőben heves diplomáciai csaták fognak lezajlani. HÁNY IDEGEN FUTBALLISTA SZEREPEL FRANCIAORSZÁGBAN? Megértent a francia ligákban szereplő idegen játékosok névsora és abból megállapítható, hogy ezidőszerint 157 külföldi profijátékos keresi meg kenyerét francia egyesületeknél. Nemzetiség szerint csoportosítva így fest az érdekes lista: Osztrák 44, magyar 38, angol 15, csehszlovák és skót 8, lengyel 7, német 6, argentínai 5, svájci, brazíliai és spanyol 4, jugoszláv és görög 3, román 2 és 1—1 olasz, ír, uruguayi, egyiptomi, portugál és török. Ezek után indokolt egy francia szakember maró öngúnyról tanúskodó kérdése, i a mikor vezetik be klubjaink a numerus elazisust francia játékosok részéről« A BÉCSI BÍRÓTESTÜLET »KÍVÁNSÁGAI« A bécsi futballbírók testülete megelégelte az osztrák közönség és a sajtó részéről tagjaival szemben megnyilvánuló »ellenséges hangulatot« és a »megtorlást mezejére lépett. Ott fekszik az ORFB elnökének, dr. Kleistluiller-nek asztalán a Bírótestület hivatalos átirata, amely többek között a következő forradalmi jellegű kívánságokat tartalmazza: A futópályán egyetlen klubfunkcionárius se tartózkodhasson. A mérkőzések előtt a bírók szabálymagyarázó oktatásban részesítsék a közönséget. A bíró öltözőjébe klubfunkcionáriusnak tilos legyen a belépés. A bíróküldés eredményét az érdekelt klubok csak közvetlenül a mérkőzések előtt tudják meg. Igazságtalan sajtókritikákkal szemben a szövetség helyreigazító nyilatkozatok formájában védje meg a testület tagjait. A bécsi futballbírók jegyzéke viharos derültséget keltett az osztrák labdarúgó társadalomban. A szövetség foglalkozni fog az átirattal és rövidesen hivatalosan fog válaszolni a Bírótestületnek. A sajtó már válaszolt, még pedig tömören és velősen: »tessék jól bíráskodni, akkor felesleges lesz hasonlójegyzékeket*, szerkeszteni!* HOGY KERÜLT PLANICKA A SLAVIAHOZ Planicka, a legendáshírű csehszlovák kapusfenomén, Bubenecben, Prága egyik külvárosában ismerkedett meg a bőrlabdával. A bubeneci grundokon tartotta első »tréningjeit« az elemista Planicka futballrajongó iskolatársaival együtt. Prágának ebben a külvárosában mindenki Sparta-párti és így nemm csoda, ha Planicka is örök hűséget esküdött a bordóingeseknek. Amikor már »cégnek« számított a grundokon, egy szép napon felvételre jelentkezett a kapushiányban szenvedő Spartánál. Kipróbálták egy tréningen és bár rettenetes lámpaláza volt, rugalmassága, védései és labdafogása elárulták az igazi tehetséget. A Sparta trénere mégis lekergette a pályáról, mert »alacsony termetű kapust az egyesület elvből nem szerepeltetett soha«. Jelenlegi kapusuk, Klenovac sem nevezhető alacsonynak: 202 cm magas!) Az önérzetében megbántott kapusjelölt erre bosszúból a nagy riválisnál, a Slaviánál jelentkezett felvételre. És Bubenec legjobb kapuvédje a Slaviánál hamarosan Csehszlovákia és a kontinens legjobb kapusává nőtte ki magát. Ezt a kedves történetet a prágai futballvezérek mesélték el elmúlt vasárnap osztrák vendégeiknek, akiknek nagyon imponált a hórihorgas Klenovec játéka. És hozzátették: t Ptamicka szívéhez még ma is a Sparta áll legközelebb .. (B. F.) Megjegyzések a Középeurópai Kupa döntőhöz Prága, szeptember. Prágának vasárnap olyan futballeseményben volt része, mint aminőt Európában csak Angliában és ott is csak kivételesen láthatni. A prágai Sparta és a bécsi Austria 65.000 ember jelenlétében küzdött a Masaryk-stadionban a Középeurópai Kupáért. A mérkőzés nyers bevétele 160.000 pengő körül mozoghatott. Ezek a magyar viszonylatban fantasztikus számok, akárcsak mint maga a Masaryk-stadion, a rendkívüli sporteseménynek csak keretét szolgáltatták, ami aztán megtöltötte ezt a keretet, a nyújtott sport, szintén olyan rendkívüli volt, mint maga a keret. A Masaryk-stadion egymagában is látványosságszámba megy. A Hradsiti legemelkedettebb pontján terül el, honnan gyönyörű kilátás nyílik Prága városára és egész környékére. Érdemes megtekinteni olyankor is, mikor kőlépcsőin, tribünjén és zöld gyepén halotti csend honol, hátha még 65 ezer ember zajos élettel tölti meg levegőjét és a zöld gyepen olyan hatalmas mérkőzés folyik, mint a vasárnapi kupamérkőzés. De mindettől a vasárnapi küzdelem még kudarcba is fulladhatott volna. Hogy ennek az ellenkezője történt, arról a csapatok és a közönség gondoskodott. A mérkőzés ugyanis, noha elejétől végig irtó tempóban folyt, sport szempontból is rendkívüli teljesítménnyel szolgált. Mindkét csapat hírnevéhez méltóan szerepelt. Teljes erőből küzdöttek, de azért mindvégig játszottak. Az erő és kitartás mellett a technika és a taktika volt az ütőkártya és ami talán ennél is többet jelent, a sportszerű és lovagias szellem volt úz a pályán, így az olasz Barlassina bírónak volt aránylag legkönnyebb dolga. És mindezt mintegy megtetézte a közönség fegyelmezettsége, majdnem azt mondhatni, pártatlansága. Persze biztatták itt-ott a maguk csapatát, különösen, mikor remény mutatkozott arra, sotig a Sparta még megmentheti a veszett fejsze nyílét, de mindig csak a megengedett határok között. A bécsi Austriát így leginkább a nagy csend figyelmeztethette arra, hogy idegenben játszik. Szóval a vasárnapi mérkőzés valóságos propagandamérkőzés volt a labdarúgás, de különösen a Középeurópai Kupa életrevalósága mellett. A tanulsága mindennek pedig az, hogy még azokat a mérkőzéseket is, melyeknél a tét a legnagyobb, lehet sportszerű keretek között simán lebonyolítani. Lebonyolítani úgy, hogy sem a közönség, sem a bíró, hartem egyesegyedül a játéktudás döntse el a mérkőzés sorsát. Elvégre igaz, hogy ez a tanulság majd olyan régi, mint a labdarúgósport maga. A baj csak az, hogy erről a tanulságról igen gyakran szokás megfeledkezni. Örvendetes tehát, hogy vasárnap sem játékos, sem bíró, sem közönség nem feledkezett meg magáról, mert éppen a Középeurópai Kupa további fennmaradását már-már veszélybe hozta az a mindinkább gyökeret vert tévhit, hogy »odahaza, pedig muszáj nyerni«. A vasárnapi mérkőzésnek volt azonban egy második tanulsága is. A Sparta és az Austria szereplésükkel bebizonyították, hogy ezidőszerint játéktudásban a középeurópai, tehát inkább az európai labdarúgócsapatok élén haladnak. De éppen ez a két csapat az, mely anyagiakban is, fölébe kerekedett társainak. Ezzel bebizonyosodott, a labdarúgásban az csinál jó üzletet, aki jó árut, jó sportot nyújt. Ami viszont beszédes cáfolata annak a sokszor hangoztatott vádnak, hogy a professzionista labdarúgás elüzletesíti a sportot, ami annyit akar jelenteni, hogy az anyagi érdekeknek mindenkor készek a sport érdekeit feláldozni. Persze sokszor láthattuk, hogy vannak, akika pillanatnyi anyagi érdekért elvakultan tudnak lelkesedni és hajlandók a sportérdeket meg nem látni. De ezek csak olyanok, mint azok az üzletemberek, akik rosszul vezetik üzletüket. Aki »ma jobb egy veréb, mint holnap egy túzok« álláspontján áll, annak végül is felkopik az álla. A sovány pillanatnyi anyagi eredmény elúszik és a sportszerűség elhanyagolása súlyosan megbosszulja magát. Nem véletlen dolga, hogy éppen a Sparta és az Austria a legjobban vezetett egyesületek közé tartoznak. Játékosok és vezetőség között harmónia uralkodik. A játékosok nem hagyják cserben az egyesületet és a vezetőség sem tekinti a játékost kifacsarható citromnak, így megvan a siker, növekszik a nélkülözhetetlen közönségtábor és a pénz áll a házhoz. Ahol ez a harmónia megszűnik, ott egy-egy sikert a kudarcok sora váltja fel, ott fogy a közönség és anyagi gondtalanság helyett gond üli meg a lelkeket. Ha a magyar labdarúgósport intézői a vasárnapi prágai mérkőzésnek ezt a két tanulságát megszívlelik, akkor remélhetőleg az 1937 évi Középeurópai Kupa döntőjét Budapesten fogják játszani. Tér. A LEGNAGGYOBB KÖNYVSIKER! Mussolini, Kemál, Sztálin, Gandhi, Lenin és a többiek Regényes életrajzok Irta: SZIRMAI REZSŐ Kapható Az Est könyvkereskedésében, Erzsébet konit 18—20