Pesti Napló, 1936. október (87. évfolyam, 224–250. szám)
4 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1986 október 1 Elhízásnál, szivelzsírosodás és májelzsírosodás eseteiben reggel, délben és este egyharmad pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz — félórával az étkezés előtt bevéve — rendkívül értékes háziszer, melynek hatása gyors, biztos és mindig kellemes. Az orvosok ajánlják, ország nehezen lett volna kapható. A gazdasági boldogulás lehetőségét nem az elzárkózásban, hanem a nemzetközi kiegyenlítődésben és elsősorban az árak kiegyenlítésében látjuk. Megszűnt a valutaháború. Egy közbeszólásra válaszolva, kijelentette Vincent Auriol, hogy Morgenthau kincstári államtitkár és Neville Chamberlain angol kincstári kancellár szerint, ezzel a megegyezéssel egy olyan nemzetközi épület alapjait vetettük meg, amely a becsületen és kölcsönös bizalmon nyugszik. De ez még csak a kezdet kezdete. Folytatnunk kell a munkát. Mindenesetre az is nagy eredmény már, hogy valutáris téren megszűnt az áldatlan nemzetközi harc. A kormány el akarja kerülni a pénzértékcsökkentés esetleges káros következményeit. Mindehhez azonban bizalomra és fegyelemre van szükség. CaiVaux: 71 frnk értékcsökkentése elkerülhetetlen volt A pénzügyminiszter után Caillaux radikális szenátor, a pénzügyi bizottság elnöke, emelkedett szólásra. Tárgyilagos akarok lenni és ezért elismeréssel kell szólanom a pénzügyminiszter buzgalmáról, — mondotta. — Én is azok közé tartozom, akik annak idején a frank árfolyamát túlságosan magasnak találták. 1926-ban, amidőn elhagytam a miniszteri széket, olyan pénzrögzítés-ről tárgyaltam, amely mellett a frank árfolyama a fonthoz viszonyítva 130 lett volna. A frank értékcsökkentése elkerülhetetlen volt. — mondotta. A kormány eddig úgynevezett reflációs politikát űzött, de ez az egész vonalon kudarcba fulladt. A francia és külföldi árak közötti különbség egyre tágult. A munkanélküliek száma 30.000-rel növekedett. Ami pedig a kormány mostani javaslatát illeti, ezzel a kormány tulajdonképpen viszszatér a deflációhoz a pénzt értékcsökkentés leple alatt, ami ezt a műveletet a nép számára talán elviselhetőbbé teszi. (Élénk taps.) A pénz értékcsökkentésének következményeit el kell fogadnunk, de azokat az egész vonalon érvényesítenünk kell. Az áldozat, amelyet az országnak hoznia kell, igen csekély, de különbséget nem szabad tenni az állampolgárok között. A siker titka a költségvetési egyensúlyban rejlik. Az ország népének meg kell hoznia a szükséges áldozatot, mert különben egyre lejjebb süllyedünk azon a lejtőn, amelynek alján mindnyájan jól tudjuk, hogy mi vár. A kommunisták álláspontja 1 "A kommunisták álláspontját a pénzügyi törvényjavaslattal szemben Cachin Marcel fejtette ki. Kijelentette, hogy a törvényjavaslat súlyos fenyegetést jelent a középosztályra és fix fizetésűekre nézve. A helyzet megoldása a nagy vagyonok vagyonváltsága lett volna. A pénz értékcsökkentése kedvező lesz az üzérkedőikre, a bankárokra és a trösztökre nézve. A kommunisták a rendet akarják, amelyet fenyegetnek a fasiszták és a nagytőkések. Ezzel befejeződött az általános vita és, kimondották a szakaszonkénti tárgyalásra való áttérést. Singer, a tizenkéttagú baloldali köztársasági csoport elnöke kijelentette, hogy ő és barátai hívek maradnak a pénzsűrítés politikájához és a javaslat ellen szavaznak. Elfogadják az értékcsökkentést A szenátus ezután 137 szavazattal 127 ellenében elfogadta a valutáris törvény első cikkelyét, amely kimondja a pénzértékcsökkentést. 71 kormány nem vállalta a felelősséget a szenátus módosításaiért A szenátus a javaslat 6. szakaszát új szövegben fogadta el. A 10. szakaszhoz módosítást nyújtottak be, amelyhez a pénzügyminiszter is hozzájárult. Ennek értelmében a Francia Bank ezévi november 1-ig az értékállandósági alap terhére Franciaországban lakó, illetve székelő természeti vagy jogi személyektől megvásárolhatja a felajánlott aranyrudakat vagy aranypénzeket és a kilencszázezredrész finomságú arany 65,5 milligrammjáért egy frankot fizethet. Azok, akik nem éltek ezzel a lehetőséggel, be kell hogy vallják a birtokukban lévő aranymennyiséget november 1. és 15 9 között. A módosítást a szenátus elfogzadta. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy október folyamán azoknak, akik aranyat szolgáltatnak be a Francia Banknak, nem kell megnevezniük magukat. Amikor az új 13. a. szakaszt kezdte tárgyalni a szenátus, Blum miniszterelnök szólásra emelkedett, hogy néhány politikai természetű felvilágosítást adjon. Kijelentette, hogy a kormány nem vállalhatja magára a felelősséget a szenátusban javasolt szövegért, amelyet a másik törvényhozó testület többsége nem fogad el. 71 frankleértékelés újból a kamara elé került Párizs, szeptember 30. A kamara pénzügyi bizottsága elvetette a szenátus által megszavazott új 13. a) szakaszt és megint a régi 14. szakaszt fogadta el, amit a szenátus a javaslattól elválasztott. A kamara teljes ülése éjjel háromnegyed tizenkettőkor kezdte meg a pénzügyi törvényjavaslat második olvasását. A pénzügyi bizottság főelőadója azt javasolta, hogy a kamara fogadja el a szenátus által módosított alakban a 10—13. szakaszt, de vesse el a szenátusi szöveg 13. a) szakaszát és fogadja el újra a szenátus által a javaslattól elválasztott szakaszokat. A vita megnyitása után Vincent Auriol szólalt fel a kamarában. A baloldal tapsvihara közben arra kérte a kamarát, hogy gyorsan tárgyalja le a javaslatot, nehogy a várt nemzetközi aktus késedelmet szenvedjen. Elvetik a szenátusi módosításokat Az első szakaszt a kamara 313 szavazattal 214 ellenében fogadta el. A 2—13. szakaszokat a szenátusi szövegben fogadták el. A szenátus által elhagyott 14—15. szakaszt a kormánnyal egyetértésben megint a kamara szövegezésében fogadták el. A kamara megszavazta a 16—25. szakaszokat is, az eredetileg a kamara által elfogadott szövegben. Ezenkívül elfogadtak még egy pótló szakaszt, amit De Monzic volt miniszter javasolt. Blum Genfbe utazik Párizs, szeptember 30. Jólértesült körökben úgy tudják, hogy Blum miniszterelnök Spinasse gazdasági miniszterrel együtt csütörtökön Genfbe utazik. Genfben Spinasse nyilatkozni fog a francia frank értékcsökkentésének a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásáról. Japán ezt követeli Kínától • • • London, szeptember 30. Az Evening Standard szerint Japán a híres 21 pontra emlékeztető messzemenő követeléseket intéz Kínához. E követelések részletei a következők: 1. Teljes kártérítés és bocsánatkérés a legutóbbi incidensekért, a bűnösök és felelősök legszigorúbb megbüntetésével. 2. A kínai-japán békét szavatoló állandó biztosítékok nyújtása. 3. Valamennyi japánellenes szervezet feloszlatása. 4. A japánellenes szövegek törlése a kínai tankönyvekből, beszédekből, lapokból, falragaszokról. 5. A japánellenes kínai közhivatalnokok elbocsátása. 6. Japán légiforgalmi jogainak elismerése Kína felett. 7. A vámtételek mérséklése. 8. Az öt északkínai tartomány viszonyainak rendezése. 9. Japán tanácsadók alkalmazása a vezető állásokban és az összes fontosabb kínai közhivatalban. A Reuter-iroda még a következő japán követelésekről tud: „ Japán csapatokat tarthat a Jangce völgyében a japán lakosság megvédésére. . 2. Gazdasági együttműködés. Hír szerint az angol kormány a tokiói angol nagykövet útján állandóan tájékozódik a Japán és Kína között folyó tárgyalásokról. Japán nem szab határidőt a követelések teljesítésére. i Óriások Irta: Gelléri Andor Endre Mi volnánk a két herkules, kikről annyit beszél a phrügymenti nép. Mink heverünk naphosszat, míg körülöttünk víz felé megy a sikló, virágra a méh és méz után a barnamedve. A mi szemünkön lángol, ha baltát csap villámként tölgyekbe az ég, s mi védjük ama öreg fákat, kiknek a gyökere úgy mozog mint a rossz fog. Sűrű, sötét viharban láthatnak minket,s amint nekifekszünk az őszrombú fának s míg nekiront a szél, erősen fogjuk törzsét s lecsillapítjuk dobogó szívét. Na kidőlt mégis valamely vénhedt fa: vállunkra vesszük éjjel s míg gömbként libegő baglyok kísérnek, elceperjük a szakadékhoz, ledobjuk a mély verembe áttörő csontjai zúzódó ágai zengik a gyászéneket. Mi vagyunk, kik meztelenül a folyóba állunk és sziklás emelkedőn úszunk fölfelé fokról-fokra. Mi heverünk holdtöltén püspökarcú kövek között, mikből halk pattogással beszéd pattan s ha megindul a kövek szava, óriási sziklák jajgatnak föl és kis kavicsok nyögnek köröskörül halkan. A levegő ismetr minket és fehér köpenyében sokszor odaáll hozzánk beszélgetni. A csillagok, ha sötét az út, a tenyerünkre ereszkednek a hold az asztalunkra száll és könyökére támaszkodva hallgatja, hova indulunk s miért? Ivéha, ha gonoszság üli meg a szivünket, tüzet akarunk látni, fáklyásan járjuk be az erdőt és csakhamar vörös lesz a fák törzse és áttetsző. Szép a tuzipompa, mi fölött ijedten imbolygnak a baglyok gyulladtan ügetnek a medvék és elrémülve bámulnak fényébe az ágbogas szarvasok. Minap egy kis öregasszony jött hozzánk. Már sirva-sirt messziről s a kezét tördelte. »Oooó, kegyelmes óriások, a pedert bajuszú Lacfi elvitte az irmát, ohohooó, pedig ő már a Károly katonáé ...juhuhu, Dahi, mi történjék velem?« — Csak térj haza, szegény asszony, mondjuk ne nálunk az igazság, a szívünk veled érez, add ide ajtöcsög tejet, meg a zacskó dohányt, amit hoztál nékünk. Lacsi szívét bedobjuk az udvarodba holnap. Nekünk is volt anyánk, úgy rémlik s ezért, ha anya jő hozzánk fájdalmával, megenyhül furcsaságunk, erőnk is bágyadtabb lesz és ha szava mögül igazság cseng, szavára mint parancsra indulunk. Hűs éjjelen lépdelünk át, fejünk felett sötét felhők szaladnak. Fülünk kitágul, hogy beleférjen minden hang, szemünk előttünk repül, akár a madár. Vállunknak nyílnak a lombok, megússzuk a folyót, megmásszuk a csúcsot, ez rohan előttünk, mókusok fönt, kígyók hanyatlanak le lábunk alatt. Mondja is a társam: Ne menjünk ef föl az égbe, há-*tunk iit nekivetni az éjnek, mintha bársony lenne? Kacsintok, testem kellemes huzatban áll, lábam alatt ropog a kő és övemhez leszorítva elől , hátul egy fűrész acélfogakkal csillog. Azon tűnődök, hogy mit is teszünk mi Lacsival, ha rátalálunk. Eli ujjuk ! Kipackoljük az erdőből, hogy falujába röppen? így akadunk rájuk. A leány alszik, aléltan, kimerülten s fölötte, fának dőlve Lacsi áll. Ébenhajú ember, fekete bajusszal, csillogó szemekkel. Oldalán néki kard van, övében pisztoly, léptünkre felriad s ránk elhűlve bámul. Kardjához kapna, de lefogom és néki csendet intek. Aztán átlépünk vele egy erdőt s ott leülünk vele társalogni. — Minek vitted el ezt a leányt, te, Lacsi? — mondom neki kellemes szigorral. — Te, — mondja nékem — tudom, hogy amit tettem, tilos. De úgy kértem az anyját, adja... Nem adom, mert egy katonáé, mondta. Kértem a leányt is: jöjjön, mert nélküle nem lehet élnem. Nem szeretlek, mondta. Ez az oka, hogy lóra vettem, hogy erdőbe vittem s ha ti elvennétek tőlem, inkább öljetek meg. Bólintanak erre a beszédre: — Megölünk szegény kis ember. Azért jöttünk és semmi másért... de ha már így van, imhol a kulacsunk s egyél szalonnánkból. — Igen, igen, — suttogó Lacfi poharazás közben — ti az egyik anya szánalmáért csak megöltök engem... de nékem talán nincs anyám? Ennél a szónál nyugtalan lett a lelkünk. különben is oly édesen, búsan bírt beszélni, hogy még elbeszélte volna tervünket a semmibe. — No Lacfi, — mondom — most állt be derékig ebbe a verembe. Képzelj annyit, hogy fa vagy, kihez eljöttek a favágók, baltával, fürésfészel és néki végetvetnek. — Ej, nagyságos urak, hol vannak hozzá rólam a lombok, hol vannak rólam a háncsok s hogyan lehetne gyenge lábaimat gyökereknek nevezni? Mikor vágtak ki ilyen gyenge fát az erdőn? s mikor sírt még így egy fa, mint én fogok, ha fűrészeltek? Így beszélt, de bennünk zengett, amit ígértünk. Tudja a phrügymenti nép, hogy a két herkules szava törvény, ígérete beteljesülés. Ezért hát szelíden homlokon vágtuk Laciit, de az suttoga tovább is: — Ki tehet róla, hogy vakká tesz a vérem, hogy amit kívánok, akarom, s hogy ennyire szeretni mertem. — Ki tehet róla, — mondtam — hogy elfűrészeljük a derekad, hogy bedobjuk az asszony udvarába a szíved és hogy nekünk ezt kell tenni. Mert ekkor már húzta ő és húztam én a fűrészt. — Gyenge törzs — sugár társam. — Csak gyorsan, gyorsan, sürgettem őt. S ledőlt ime Lacfi, mielőtt ledőlt még jajgatott egyet, aztán csak a vére patakzott búsan. Én a szívével kimentem a hegyfokra , onnan elhajítom. Röpült a szív, vére csöpögve s odahullt az udvarra, ahova ígértem. Aztán felkaptuk a lányt s levittük a falu aljáig. Vernehajú lány volt, valamitől kábult, ráhagytuk egy vén parasztra, hogy haza vinné. S amerre mentük, meghajoltak az erdők, csendesebben csobogtak a folyók és úgy zúgtak alattunk a szakadékok, mint a viharos álom. 71 szavazás A szenátus 21 szavazattal 125 ellenében elfogadta a pénzügyi törvényjavaslatot a szenátus pénzügyi bizottsága által megállapított szövegben. A szenátus a szavazás után holnap reggel fél tíz órára napolta el ülését.