Pesti Napló, 1937. április (88. évfolyam, 72–97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

2 Csütörtök PESTI NAPLÓ , 1937 ápprilis 1 Magy, Ki­. Osztálysorsjáték A 38. Osztály sorsjáték I. osztályára még fönntar­tott osztálysorsjegyeket,­­ melyeket a régi tulaj­donosaik, el nem vittek, az új Igénylőknek kell kiszolgáltatni. Tehát sürgős intézkedést ké­rtünk, mert régi részt­vevőik nem számíthat­nak ezentúl arra, hogy eddigi sorsjegyszámai­kat megkapják • A főárusítók figyelmezte­tik­­. üzletfeleiket, hoggy csak úgy biztosíthatják részvétüket az új sors­játékra, ha a sorsje­gyekért járó összeg az előírt 30 fillér költ­séggel együtt legkésőbb a húzás előtt, tehát most az illetékes helyekre beérkezik, különben minden további igé­­nyük megszűnik. Aki azonban bármely oknál fogva a beküldött sors­jegyeket nem akarja megtartani, küldje azonnal vissza az illetékes helyre (mint nyomtatvány 2 fillér portóval) mert az idejében ki nem fize­tett sorsjegyeit semmi jogot nem biztosítanak, a főárusítóknak azonban kárt és veszteséget okoz­nak, ha azokat postafordultával nem kapják vissza! Húzás már a jövő héten, 10-én kezdődik! Az I. oszt. sors jegyárak­­ «/s­ a1/», V4-7B V2=14p «/i-28 pengő nem is lesznek talán mindenütt népszerűek. Európa keletén és Ázsia nagy részében egy sokmilliós nép erőszakkal megváltoztatta azt a társadalmi rendet,­ amelyet a múlt ráha­gyott. Ennek a múltnak a dicsérete,­ egyetlen liberális ember sem kísérelheti meg. "Túl­ságo­san élénken élnek emlékezetemben azok a­ drá­mai esztendők, amelyeken Franciaország a köztársaság megalapítása előtt átment, ahhoz, Párizs, március 31. _ _ A Temps vezető felelyen a kisantant­­külpoliti­kájával foglalkozik. A kisantant-államok egymás közötti kapcsolataiban a látszat ellenére sem kö­vetkezett be lényeges változás — írja a lap.­­ Ezzel szemben a kisantant és az európai nagy­hatalmak viszonya eléggé mélyreható módosulá­son ment át, ami a nagyhatalmak erőviszonyai­ban beállott eltolódásoknak tudható be. A kisantan­t annak idején azért jött létre, hogy tagjait megoltalmazza a magyar követelésekkel szemben. Ez az alakulat csakis Párizsban, vala­mint a Népszövetségnél kereshetett támogatást és éveken át szükségszerűen azt a politikát kellett folytatnia, amelyet Benes, Titulescu és Jesuics neve jelöl meg. De a helyzetben változások álltak be. Németország és Olaszország ereje megnöve­kedett. Délkelet-Európa államai úgy vélték,­­hogy az új.­ helyzet i­j embereket és bizonyos mértékig új politikát követel meg. Jeszics és Titulescu le­tűnt a színről és Jugoszlávia gazdaságilag Német­országhoz közeledett, politikai téren pedig meg­kezdte Olaszországgal azt a kacérkodást, amely a minap egyezményre vezetett. A Temps nézete szerint egyébként a kisantant­államok új politikája csak kényszerhelyzet követ­kezménye. Olaszország és Németország továbbra is ,igen veszélyes szomszéd a kisantant-államok számára és a két nagyhatalom egyike sem ad­hatja meg nekik­­­ azt a biztonságot,*,­amelyet az erős és teljesen önzetlen Franciaországgal való szoros szövetkezés a­ Népszövetség­­keretei közötti nyújtott nekik.­­ Egyébként távolról sem lehet rossznak minő­síteni azt, ami diplomáciai téren jelenleg Délkelet-Európában végbemegy. Franciaország sohasem törekedett hegemónia iránt ezen a vidéken és nem nézheti rossz szemmel a béke megszilárdítására irányuló törekvéseket. Párizs régóta­ óhajtotta az olasz-jugoszláv közeledést és most csak örvend­het annak, hogy ez a közeledés megvalósult.. De Franciaország sértetlenül fenn akarja tartani a kisantanttal fennálló kapcsolatait és úgy véli, hogy ezeknek a kereteknek meglazítása sem a kisantantállamok, sem a béke érdekeit nem szol­gálná. Bukarest, március 31. Antonescu külügyminiszter ma reggel Bel­grádba utazott. Prága, március 31. Krofta külügyminiszter szerdán délután Bel­grádba utazott, ahol részt vesz a kisantant állandó tanácsának értekezletén. Bukarest, március 31. Román politikai és diplomáciai körökben igen nagy fontosságot tulajdonítanak a kisantant hol­nap Belgrád­ban kezdődő értekezletének, különö­sen azok miatt az európai fontosságú események miatt, amelyek a legutóbbi kisantanttértekezlet ótre történtek. Ezek között első helyen említik Jugo­szláviának Bulgáriához való közeledését, illetőleg ,az olasz-jugoszláv egyezményt. Belgrádnak Szó­fiával, majd Rómával kötött egyezményei román­ hivatalos körökben helyesléssel találkoztak, bár Romániában a sajtó egy részében még mindig bizonyos rossz hangulat nyilvánul meg ebben az irányban. Új helyzet előtt a kisantant Ma kezdődik a kisantant külügyminisztereinek belgrádi tanácskozása GÉZA KI SZTIY ÉS DUSÁN 51 Írta: Hunyady Sándor Éppen ott ült egy délben, amikor vékony gyerekhang szólította meg könyörgőn: — Nagyságos úr! kérek szépen egy kis kenyérrevalót, szegény világtalannak! A rongyosruhájú sovány kislány egy va­­kot vezetett kézenfogva. Egyikét ama élel­mes koldusoknak, aki rájött arra, hogy bár a szegény emberek szíve jobb, mégis okosabb dolog a Mária Valéria utcán vagy a Hangli előtt kéregetni, mint az Angyalföldön. Dusán, mialatt a zsebébe nyúlt, ránézett a koldusra. Szikár, fekete ember volt, az or­rán sötét pápaszem. Valahogy nem illett a vakok közé, a vakok szelídek. Ezen valami komiszság érzett, olyan volt, mint egy eltop­rongyosodott gigerli, piszkos kezének két ujja sárga a nikotintól. Dusán megismerte és megdöbbenve fölkiáltott: — Gruics! — szerbül folytatta: — Hogy kerülsz te ide!? Az­­ egykori írnok és jegyző is megis­merte régi ellenségének hangját. A válla előbb idegesen megrándult, mintha menekülni akarna, aztán a teljesen elpusztult és nyomo­rékká lett ember szörnyű fölényével a hang irányába fordította arcát­ . — Megvakultam, nagyságos uram! __ — mondta egyszerre könyörögve és fenyegetően, mintha annak, akivel beszél, valami része lenne a szerencsétlenségében. Pillanatra le­vette a fekete okulárét és megmutatta, hogy roncsolta össze a szemét a trachoma végső kifejlődése. ' "­­ Dusán teljesen elfelejtkezett a viszályról, amely köztük volt valaha. Csak arra gondolt, hogy a sovány kislány rossz helyen van a vak keze között. Azt akarta megmenteni va­lahogy. De hogyan? Rendőrt hívjon? Meg­kérdezte, most már magyarul: — A magáé ez a gyerek?. — Nem. Csak velem van! —­ felelt© a vak rekedten és kereső mozdulattal kinyúj­totta kezét a levegőbe. — Fogd meg a kezem Mariskat Abból az ijedt gyorsaságból, ahogy Ma­riska engedelmeskedett, Dusán kétségtelenül láthatta, milyen lehet a sorsa. Fölállt a pad­ról s védelmezően a kislány piszkos hajára tette a kezét: — Mondja Gruics, akarja, hogy bejut­tassam valami menhelyre vagy fölvétessem a kórházba!? A vak rettegve felelte: — Nem akarok kórházba menni! Hagy­jon engem békén a nagyságos úr! — megrán­totta a gyerek kezét, indulatosan paran­csolta. — Vigyél innen Mariska! A kislány ijedten vezette­ tovább a gaz­dáját. A jelenet olyan furcsa volt, a megva­kult spicli olyan hangosan beszélt, hogy kö­röskörül figyelni kezdtek. Dusán visszarettent a botránytól, ez az alak bizonyosan ordí­tozni kezdene, ha tovább forszírozná a dolgot. De később egyre jobban fájt, lelkének egyik örök sebe maradt, hogy nem járt a végére Gruics ügyének ott az uccán, hogy nem vá­lasztotta el tőle a penészes, kis proletár gye­reket, aki nem tudhatta, hogy az ördögöt ve­zeti a kezén. Eszébe jutott a boros éjszaka, amikor a barátjával együtt vallatta az írnokot. Aztán látta Gruicsot, amikor jegyző lett, látta koc­kás bekecsét, félretaposott lakkcipőjét. A hangját hallotta,, ahogy a részegeket uszítja a kocsmában. A lelke teli lett haraggal, amely lassan szomorúsággá változott, ahogy­ a kapcsolódó képek­ során megjelent előtte Irina, hosszú batisz­t hálóingében, zöld selyem, török papu­csában, amint harmatosan a­­friss víztől ki­jön a fürdőszobából. Hazasétált a hoteljébe. A recepcióban át­vette a­ postáját. Elsőnek Milica levelét bon­totta ki. Ahogy olvasta, a keze remegni kez­dett, a betűk táncoltak a papíron, a gyomrá­ban olyasmit érzett, mint mikor az emberrel túl gyorsan megy a lift. Azt olvasta a levél­ben, hogy Irinának a múlt hét keddjén, haj­nali négykor, egészséges leánygyermeke szü­letett ... hogy túlzott szigorúsággal, hipokrita arccal megfellebbezhetetlen véleményt akarjak mon­dani. Vájjon ezt a népet mindig csak vissza kell taszítani úgy, ahogy azt egyesek ajánlják és kiközösítve­­őket a népek társadalmából, valósággal börtönbe kell őket zárni? Én hiszek abban, hogy a szabadság fertőző betegség és hiszek a testvériség erejében. A gyűlölet és a veszekedés alapjára helyezkedve még soha senkinek sem sikerült nagyot al­kotnia. A régi demokráciák legfőbb törekvése az, hogy önmagukat megvédelmezzék, ugyanakkor azonban tiszteletben tartsák a mások függet­lenségét is, amellett pedig igyekeznek segí­teni azokat­ a demokráciákat, amelyek még forrásban vannak. Mi franciák ellenségei vagyunk minden túlzásnak és a középutat tartjuk a legjárha­tóbbnak. Ezt vallja honfitársaim túlnyomó többsége is és ez a francia nép igazi esprit-je. Ha szabatos mondatban akarnám megfogal­mazni ezt a törekvésünket, akkor ezt monda­nám: a francia nép eszménye az okosság mind a munka, mind a béke és a becsület mezején. (Copyright by Pesti Napló & Opera Monett.)" VI. Családi összejövetel Negyedi néninél Negyedi néni házának kertje is volt. Nem nagy, de kedves. Volt benne egy rózsa­grup, harminc tővel. Két gesztenyefa, öt ezüstfenyő, négy-négy almafa, szilvafa és barackfa. A gyümölcsfák között veteményes­ágyak voltak, spárgának, epernek, salátának, kalarádénak. Az ezüstfenyők közötti­ tisztáson két hosszú kőasztal. A kert végében, a kerí­tés mellett fedett kuglipálya. Ezt a kuglizót még a háború előtt építtette Negyedi Dénes. De nem nagyon használhatta, mert nemso­kára rá koponyaér elmeszesedés következté­ben meghalt. Negyedi néni mégis gondosan ápolta a kuglizót, a pálya földje gyönyörűen le volt döngölve, a babák, golyók mind rend­ben voltak, hogy ha »olyan« vendégek jön­nek, szórakozhassanak. Ez a kert a rokonság képzeletében úgy élt, mint egy kis paradicsom. Azok a rokonok is tudtak róla, akik még soha nem látták. A régi Magyarország összetört területén élő, egymástól ,­szerteszórt, nagy família, külön­böző családközpontjaiban sokszor fölmerült a terv, hogy: »nyárára le kellene menni Ko­lozsvárra Zsófihoz, szép háza, kertje van, strand is van a városban, csak ne lenne olyan drága.az.úti. . . (Folytatása következik.)

Next