Pesti Napló, 1937. október (88. évfolyam, 223–248. szám)
1937-10-31 / 248. szám
Csütörtök Makray Lajos nyilatkozik a kereszténypárti politika céljairól és a szélsőséges mozgalmakról „A forradalmi lendület átrobogott balról a jobboldalra, a mozgalmat egyéni ambíciók szertelensége jellemzi" — „Legelső kötelesség: levezetni a szociális elégedetlenséget, az egyéni önkénnyel szemben győzelemre segíteni a társadalmi igazságot" (Saját tudósítónktól.) A kereszténypárt legutóbbi értekezletén élesen szembefordult azzal a szélsőséges mozgalommal, mely az utóbbi hetekben erősen nyugtalanítja a közvéleményt és amely ellen a kormány is különböző intézkedéseket foganatosít. Erről a kérdésről a Pesti Napló munkatársa hosszabb beszélgetést folytatott dr. vitéz Makray Lajos országgyűlési képviselővel, aki többek között a következőket mondta: — A politikai életnek az első vonalában és a legtöbbet tárgyalt kérdések között a választójog kérdése mellett kétségkívül Mari Lajos az úgynevezett szélsőségek mozgalma áll. A szélsőség bal- és jobboldali.A baloldali szélsőségek mintha pillanatnyilag megbénultak vagy elnémultak volna. Ez természetesen közel sem jelenti azt, hogy az események éber őre ezeket figyelmen kívül hagyhatja. Itt nem egy mozgalom kiapadásáról, hanem csak taktikai szélcsendről van szó. — Amilyen elcsendesedett a baloldali szélsőség, annyira meghangosodott a jobboldal. Talán a végleteik találkozásának törvénye szerint a forradalmi lendület átrobogott a két igen közelálló pólus egyikéről a másikra. A szélsőséges jelentkezések, amennyiben tényleg csak egy energikus, mélyrenyúló szociálpolitikát akarnának inaugurálni vagy sürgetni, nem volnának kifogásolhatók. Ahogyan azonban ez a sok irányban kirobbant mozgalom jelentkezik, ilyen átgondolt programszerű irányról még a legenyhébb kritikával szemlélő előtt sem lehet beszélni. A mozgalmat az egyéni politikai ambíciók szertelensége jellemzi. Jog helyett erőszakról, szabadság helyett rendről — amire feltétlenül szükség van, de amely szabadság nélkül mégis csak a börtön rendjei szólnak. Szociális program helyett társadalmi igazságtalanságról és elnyomásról, a nemzet ellenőrzése helyett ellenőrizhetetlen diktátori önkényről, felelősség helyett felelősségnélküliségről, mérsékletet irányító kritika helyett fölényes és felszínes kritikátlanságról, történelmi gondolat helyett üres rögeszmékről, igazi kereszténység és keresztényi szellem helyett gyűlöletről, az egyéniség keresztényi tisztelete és védelme helyett a totális államban felszívott rabszolgaságról hallunk elég sűrűn, — és retorikailag elég rosszul — nap-nap után izzó beszédeket. — Konfúzió, elködösítés és zavartkeltés, sőt forradalmi tüzek lelkiismeretlen gyujtogatása ezeknek a mozgalmaknak tendenciája. Ki ellen és mi ellen akarnak ezek a tüzesfejű titánok forradalmat szítani, főleg ma, amikor a józan és komoly magyar népnek széles rétegei békét, nyugalmat és egyetértést kívánnak? Amikor még élénken él mindenki lelkében a forradalom szörnyűségeinek és irtózatos következményeinek eleven emlékei? Ezzel szemben teljes tudatában vagyunk annak és világosa látja minden felelősséggel és lelkiismerettel a közéletben szerepet vállaló magyar politikus, hogy gyújtogatni csak ott lehet, ahol gyúlékony anyag van, hogy nem talál visszhangra semmiféle felforgató izgatás, ha nincs elkeseredés, kétségbeesés és igazságtalanság. Minden szélsőséges izgató mellett a legrémesebb izgató a nyomor. A szélsőségek elleni harc sem merülhet ki rendőri intézkedésekben, hiszen ez a probléma nem csak és nem elsősorban rendőrivagy gyomorkérdés, hanem lelki és szociális probléma is. Tehát legelső kötelesség levezetni a szociális elégedetlenséget, mely, ha nem is olyan mértékben, mint ahogyan azt az agitáció hirdeti, de tényleg megvan a nemzet egyes rétegeinél. Az egyéni önkénnyel szemben a társadalmi igazságot kell győzelemre segíteni, vagyis meg kell szüntetni azt a helyzetet, amelyből kétségbeesésükben más kiutat, mint a diktatúra felé vezetőt nem látnak. Az az irány, amelynek én is munkása és harcosa vagyok, megértéssel és mély szociális érzéssel, nem pedig elferdített és eltorzított keresztény szellemmel, radikális, szociális politikát sürget és követel. Csak így lehet a szélsőség ellen irányuló mozgalomnak erkölcsi jogosultsága. Nem letörni, hanem felemelni, nem szétkorbácsolni, hanem a helyes útra vezetni. Nem erőszakkal még hatalmasabb lángokat szítani a lelkekben, hanem jósággal és szociális meggyőződés erejével csendet és nyugalmat teremteni. A szociális program azonban csak egy szektora az államvezetés művészetének. Az egészhez hozzátartozik és az előbbitől elválaszthatatlan a közgazdasági program, amely alapja minden okos, józan szociális politikának; a kulturális program, mellyel a nemzet szintje olyan magasságra emelhet^ ho^^he^cea^el^fii^ jMBagiefejű agitátorok még zavarosabb jelszavai és frázisai hatástalanul hulljanak le róla. — És végül egy közjogi program, amely szerves kapcsolatban van az ezeréves múlttal és a magyar alkotmány ragyogó szellemével, amely egyenlő jogú állampolgárok igazságos egységébe foglalja a nemzet egész minden tagját, amely teljessé teszi a királyság tényleges helyreállításával a nemzet alkotmányát, közéletét és erejét és így alkalmassá teszi azoknak a hatalmas, mondhatnám emberfölötti feladatoknak a teljesítésére, amitől a magyar jövő és a magyar vágyak és igazságok teljesülése függ. Ezek mellett a gondolatok mellett foglal egységesen, őszintén és árnyalati különbségek nélkül állást az egyesült keresztény pártnak minden egyes tagja. Minden más beállítás csak a jelenlegi helyzetnek félreismerésén alapulhat. E gondolatok diadalára indul országos körútra a kereszténypárt és az a visszhang, amelyet szélesarányú agitációja keltett az országban, csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy ugyanezek az igazságok és eszmék élnek a magyar nép lelkében is. Megtaláljuk az utat a néphez és hisszük, hogy pártokon és felekezeteken felül egy nagy és diadalmas, a szociális igazságot szolgáló, emberséges viszonyokat teremteni akaró, a magyar alkotmányhoz minden következményeivel hűséges frontba tudunk tömöríteni minden becsületes és jószándékú magyar embert. PESTI NAPLÓ 1937 október 28 . «Ja Tényleg fiacskám — egészen megfeledkeztem róla, hogy új TUNGSRAM duplaspirállámpát csavartunk be Juhász Nagy Sándor és Thury Levente vezetésével megindult a debreceni kisgazdapárt újjászervezése Eckhardt Tibor kiáltványa Debrecen ellenzéki polgárságához (Saját tudósítónktól.) A független kisgazdapárt központját az utóbbi hónapokban ismételten foglalkoztatták azok a belső ellentétek, amelyek a debreceni és hajdúmegyei szervezetekben észlelhetők voltak. Eckhardt Tibor személyesen is járt Debrecenben, a szembenálló felek találkoztak Eckhardt ünneplésében, azonban mihelyt arról volt szó, hogy »házilag« is együtt dolgozzanak, újra és újra kitört az ellenségeskedés. A pártvezér végül kénytelen volt feloszlatni debreceni szervezeteit azzal, hogy alkalmas időben kezdeményezni fogja a szervezetek újjáépítését. Az alkalmas idő most elérkezett. Eckhardt Tibor — mint értesülünk — Juhász Nagy Sándor volt miniszterre és Thury Levente lapszerkesztőre bízta a szervezkedés irányítását, egyúttal kiáltvánnyal fordult Debrecen ellenzéki polgárságához. _ A múltból ittmaradt reakció és az utóbbi időben nagyra nőtt felforgató elemek, a magyar nép jogos elégedetlenségére támaszkodva, a törvények és az alkotmány félredobásával, felforgató, romboló törekvésekkel, a gyűlöltség vadvizeinek szabadjára eresztésével ígérik a bajok orvoslását — írja Eckhardt. — Valójában ezek az elemek saját politikai pecsenyéjüket akarják megsütni a mesterségesen magasra szított lángoknál. Kéri a debrecenieket, hogy feledve a múltak minden rossz emlékét, azon az elvi alapon, amelyet országos munkájában a kisgazdapárt képvisel, fogjanak össze és indítsák meg Debrecenben is a szervezkedést, mégpedig debreceni kisgazdapárt néven. Ez a munka Debrecennek vezető politikai szerepet biztosíthat a Tiszántúl. — A magyar nemzet sorsfordulóhoz érkezett, — írja kiáltványa befejezésében. — A becsületes titkos választójog megvalósítás előtt áll. A siker attól függ, hogy a felforgató elemekkel szövetkező reakció ellen mennyi erőt tiulunk a haladó népi politika szolgálatába állítani.