Pesti Napló, 1937. december (88. évfolyam, 273–297. szám)

1937-12-05 / 277. szám

Vasdrnap PESTI NAPLÓ 1937 december 5 if Öl NAPLÓ Glitten, titfl, *utffoídó,... hímzés, rövid, kétszínű, ezek azok a­­varázsszavak amelyeknek a dél­utáni és az estélyi divat hódol. Kezdjük az elsővel: a flitter már a dél­utáni szövetruhákat is díszíti. Variációja olyan sokféle, hogy felsorolni nem is le­het. Hol a gallért, hol az egész felsőrészt díszíti, angolos, mellény­szerű formában. Gyakran az ujjak készülnek flitterből, vagy a nyakat és a ruha derekát díszíti valamilyen flitterornamentika. A dús füll estélyi szoknyákon is gyak­ran látni tenyérnyi széles flittercsíkokat, amelyek a mozgásnál és táncnál fényükkel és csillogásukkal életet öntenek a tüll matt egyhangúságába. Az estélyi ruhák kiegészítő része idén a fejdísz s a tüll, mint vállig és csípőig érő lenge fátyol burkolja be viselőjének hajfürtjeit és­­de­koltázsát. A tüll a délutáni és a kisesti­ruhákon is szerephez jutott, ugyanis gyak­ran készül a ruha ujja, válla és háta tüllből. A divat idei legnépszerűbb »schlag­wortja« a­ raffolás. A mellet és a csipőt kihangsúlyozó, lágy raffolt vonalakat a »demi-saison« is egyhangúlag elfogadta. A ruhák vagy a mellrészen, vagy a csipő­vonalon raffoltak. Némelyik újdonságon mind a kettő egyszerre megtalálható. Gyöngy, fémszál és tarka gyapjúfonal hímzéssel igen kedves és fiatalos effektu­sokat érhetünk el, még a felfrissü­lésre szoruló tavalyi szövetruhánkon is. Jó öt­let az estélyiruhánk dekoltázsát eltakaró fémszállal vagy gyönggyel dúsan hímzett bele­-). A rövid ruha sokaknak nagy örömet okoz, sokaknak pedig kellemetlen meg­lepetést szerez. Már azt hittük, hogy az emlékezetes térdig érő ruha nem térhet többé vissza, most pedig alig öt centivel térd alatt fejeződnek be még a nagy dél­utáni ruhák is. Kétszínű toaletteket sokat látni az es­télyi divatban. Más a ruha felsőrésze és másszínű a szoknyája, de az is előfordul némely délutáni ruhán, hogy fehér az eleje és fekete a háta.­­Az pedig, hogy egy fekete délutáni ruha derekára élénk szívű, a ruha aljáig érő muszlin »schleifnit» kö­tünk, elfogadott az asszonyok között. Molnár Éva ?f egy pék­a leányának írta: BOZZAY MARGIT Ha nem írta volna levele elején hogy »Ór­iási az értéke annak, mind ön a női társadalomért tesz, mert hetekig tárgyalják egy-egy cikkét«, nem feleltem­ volna levelére. Nem mert témája olyan, amivel csak egészségügyi lapok, könyvek foglal­koznak és amit tárgyalni legfeljebb ha válóperekben hall az ember. De mert igenis, segíteni akarok az as­­tzonyokon, mert fel akarom nyitni a szemüket, mert meg akarom magya­rázni nekik azokat a dolgokat, ame­lyeket részben nem tudnak, részben nem törődnek velük és ezzel számta­lan katasztrófának a magvát vetik el, megpróbálom valamennyire letár­gyalni levelének főbb pontját. Hogy sokhelyütt felzúdulás lesz belőle, tu­dom. Nem­ baj... Azok fognak csak felzúdulni, akik találva érzik magu­kat. És ha azok közül csak egy is be­látja igazamat és változtat eddigi felfogásán, már nem volt hiábavaló mag­ánra venni a többiek felzúdu­lását. Ha tényleg olyan figyelemmel ol­vassa cikkeimet, mint írja, akkor ol­vasnia kellett azt a nem kevésszámú cikket, amelyben letárgyaltam, hogy a férfi mind­en könnyelműsége, zül­lött legényélete ellenére miért nem élhet hasonló életet a nő és miért nem zü­llhet ugyanoda a nő, így ezzel is kérdéssel most újólag nem foglal­kozom. Sem azzal, hogy az asszony igenis­­ nem áldozza fel magát a házasságban. Feláldozni annyi, mint megsemmisülni vagy mindenről le­mondani. Nos, az asszony sem meg nem semmisül, sem nem mond le mindenről a házasságban. Sőt. Olyan jogokat nyer, amelyek azelőtt nem voltak birtokában. Hogy ezekért a jogokért adnia is kell valamit, ter­mészetes. Aki azonban nem akar adni, nem megy férjhez. Vagyis nem ál­dozza fel magát. (Hogy melyik az az asszonyfajta, amelyik feláldozza ma­gát, arról majd máskor beszélek.) Az ön megállapítása szerint a régi »szende virágszálak ma nem tetsze­nek a férfiaknak«­. Ne vegye rossz né­ven, nem csodálkozom rajta. A szen­deség ugyanis nem egyszer a buta­ság takarója és nem egyszer álarc. És ma ezek egyikére sincsen szük­ség. A dolog lényegéből folyik, ez alatt nem értem azt, hogy a lány legyen szabados, engedjen meg min­dent és legyen olyan kellemetlen­­szörnyeteg, mint amilyenek ma sza­ladgálnak. Dehogy... Legyen értel­mes, tisztafejű, tudjon­ mindent, de legyen jóízlésű és ne éljen vissza a mindennel. Ne legyen olyan, akire ha egy férfi ránéz, fusson az anyjá­hoz és panaszkodjon, hogy üldözik, de olyan sem, akinek a férfi azt mondhatja: nézze, olyan rövid az élet, bolond, aki ki nem használja. Vagyis, ne csak nő legyen, hanem em­ber is, szemben a szende virágszállal, aki azért nem tud még csak nő sem lenni, mert földöntúli lénynek kép­zeli magát, valamennyi férfit meg szörnyetegnek. Nagyon rosszul hivatkozik arra, h­ogy pesti vagyok és így nem tudom, »mennyire más a vidéki nő élete és lénye«. Vidékről kerültem Pestre, sok évszázad vidéki úriasszonyának hi­bá­ját, erényét egyesítem, és mert az állandó munka mellett még mindig nem értem rá »igazán pestivé« lenni, m­a is sokkal jobban ismerem a vi­déki nőt, lényét, felfogását, helyzetét, mint a telivér pestit. Éppen ezért nagyon jól tudom hogy a nőt nem lehet osztályozni. Végeredményben nincs vidéki nő és pesti. Nő van ... Okos nő és nem okos. És ezekből itt is van, meg ott is. Mert b­e gondolja, hogy a nem okos vidéki nő, ha Pestre kerülne, okossá válnék, vagy az okos pesti elbutulna vidé­ken. Dehogy... A nem okos legfel­jebb kis mázat szedne itt magára és megbotránkozna azon, amin ön meg­botránkozott Hogy a vőlegénye, aki­vel csókolózik, akinek talán egy hét múlva a felesége lesz, akivel közös minden tervük, gondolatuk,­­ a napi félfürdő előnyeiről, sőt szükségessé­géről beszél. Megbotránkozna és mint ön, »ajtót mutatna neki, kidobná a gyűrűjét az ablakon, levonná a követ­keztetést« és inkább élne férfigyűlölő vénlány módra, mintsem belátná, hogy vőlegényének igaza... igaza... igaza volt és minden mai keserűségé­nek, egyedüllétének saját bornírtsága az oka. Sok mindent hallottam már, de azt nem, hogy a tisztaság »erkölcstelen« és hogy a nem tisztaság — nem aka­rok piszkosságot mondani — erköl­csös ... A középkorban, a vallási té­velygések idején élt ez a hit, de ma már csak azok takaróznak vele, akik lusták vagy buták a tisztaságra vagy irtóznak a tisztaságtól. Tudott dolog, hogy Pompadour, Dubarry és kortár­saik — a királynőket sem véve ki — sohasem fürödtek, de nem fürdött a Napkirály és XV. Lajos sem. Viszont a parfümök légióját használták el, h­ogy testük kellemetlen kipárolgá­sát ellensúlyozzák. XV. Lajosról fel­jegyezték, hogy felkeléskor olyan szörnyű volt körülötte a levegő, hogy alázatos udvaroncai szédeleg­tek a rosszulléttől. Éppen így® fel­jegyezték Pompadourról is, hogy »isteni testét sohasem érte vízcsepp«. Azt hiszi, hogy a testek kipárol­gása azóta megszűnt és így sem par­főmre, sem vízre nincsen szükség? Dehogy nincs. De mert a parfőm na­gyon drága, meg mert a víz és szap­pan az egészség, az ü­deség céljának is sokkal jobban megfelel, — hogy olcsóságáról ne is beszéljek — leg­okosabb bizony, ha a fürdőszoba vagy tüzelő hiánya a napi fürdőt nem en­gedélyezné, a napi félfürdőt úgy be­iktatni az életrendbe, mint a napi evést vagy alvást. Sőt­., még job­ban. Mert hiába, igaza van a férjnek­aki »ugyanakkor, amikor henceg a gyerekével, el akar válni a feleségé­től, mert az nem tiszta«. Vagy talán azért, mert egy asszonynak gyereke van, mert szerzett magának egy fér­jet, már mindent megengedhet ma­gának? Még azt a menthetetlen ízlés­telenséget is, hogy irtózzék a víztől. •»Lehet, — irja levele végán — hogy ez álszemérem és az ósdi nevelés ered­ménye. Lehet, hogy nincs igazam sem nekem, sem a hozzám hasonló gondolkozású sok nőnek, de itt vala­mi nincs rendben.« Bizony nincs... Sok minden nin­csen rendben. Elsősorban az, hogy­­a nők csak egészen hiányosan és rosz­szul tudnak magukról valamit. És ami ennél is rosszabb, nem is akar­nak tudni. Struccpolitikát folytat­nak. Millió dolgot cipelnek maguk­ban, amiről sejtelmük sincs és ami­vel ha szembekerülnek, lehazudják, b­álszemérmeskedik. Süketen, vakon mennek a házasságba és azzal a buta hittel ámítják magukat, hogy az úri­asszonynak más törvényei vannak, mint a nem úrinak. Pedig... ezen a ponton nincs úrinő és nem úrinő... Nő van... Okos és buta. Az okos tudja, hogy elsősorban önmagáért, azután az uráért mindent meg kell tennie, amivel együttlétük harmóniá­ját elősegítheti. A buta pedig csökö­nyösen ragaszkodik elveihez és az okosakat, a férfiak komiszságát, a felfordult v­ágot és mindent, min­denkit, csak önmagát nem, okol azért, ha élete... zátonyra fut... EGÉSZSÉGES SOVANYITÁS Gyakori jelenség, hogy azoknál, akik bár nem hajlamosak a hízásra, mérték­letesen étkeznek és higiénikusan élnek, egyes helyeken olyan nagymennyiségű zsírlerakódás képződik, hogy valósággal deformálja alakjukat. A leggyakoribb a comb és az alsó lábszár megvastagodása, mely esetben csak a felsőtest karcsú és jólformált, máskor pedig a feltűnően vé­kony lábszárak és vékony csipők mellett hatalmas zsírpárnák rakódnak le a karon és a lábon. A női szépség szem­pontjából igen fontos a jó és mozgékony alak megőrzése. A láb, a csipő, a gyomor és a felsőcomb elhízása, illetve megvastago­dása rontja el leginkább az alakot. Néha a legsoványabb nőknek is vannak zsírpár­nái, holott éveken keresztül kitartóan sportoltak. Ezek a nők hiába kínozzák magukat gumiharisnya viselésével, vagy vizeslepedőben való alvással, hiába fás­lizzák végtagjaikat és hasztalanul rendez-nek koplalónapokat, mert eredmény úgy­sem mutatkozik. Nem is mutatkozhat így eredmény s hozzá még meg is beteged­hetnek. A részleges zsírlerakódást igen sokszor anyagcserezavar, illetve a belső kiválasz­tásos mirigyek megbetegedése okozza, mely esetekben speciális injekciókkal, egyéb kúra nélkül nagy eredményeket lehet el­érni. Ha csupán hajlam az oka a részle­ges kövérségnek, úgy a külsőleg a részleges fogyasztással jó eredményt lehet elérni, feltéve, hogy a folyamat nem túlságosan régi. Ezen eljárással egyidejűleg a bőr rugalmassága is nagy­mértékben fokozható. A nyak hátsó ré­szén, a vállak magas­ságával egyvonalban egyébként sóalakú nőknek is igen gyak­ran van vastag zsír­párnája, mely károsan befolyásolja a nő megjelenését és külsejét. Ez esetben is igen jó eredményt lehet elérni a speciális gépkezeléssel: a zsírpárna teljes felszívó­dásával a­­zsírpúpot f­el lehet tüntetni. Az alsó lábszár megvastagodásánál sok­szor elégséges, kellő orvosi kivizsgálás után pár hónapig »lúdtalpbetétet« hordani, mert számtalanszor a kezdődő és alig észre­vehető, másszor pedig a már kifejlett lúd­talp okozza az alsó­lábszár deformálódá­sát. Ilyen eseteknél bármennyire is vi­gyáz valaki a lábára és azt bárhogyan is ápolja, masszíroztatja és kenegeti, a leg­kisebb eredményt sem érheti el cipőbetét nélkül. Ha nem lúdtalp és nem a cson­tok deformáltsága idézi elő a lábszár meg­vastagodását, speciális kezeléssel ebben az esetben is nagyon szép eredményt lehet elérni. Dr. med. László Vilmos

Next