Pesti Napló, 1938. március (89. évfolyam, 48–72. szám)

1938-03-05 / 52. szám

94 Szomlmt PESTI NAPLÓ Viharos jelenetek Milotay István és Rajniss Ferenc sajtóperének tárgyalásán A bíróság elrendelte a bizonyítást, hogy verekedtett-e (Saját tudósítónktól.) Izgalmas és botrányos jelene­tekben bővelkedő tárgyalást tartott két sajtóperben péntek délben a büntetőtörvényszék Pálffy-tanácsa. Az egyik per vádlottja Faragó László Pál, a másiké Vukov Lukács volt, akik ellen Milotay István, az Új Magyar­ság főszerkesztője és Rajniss Ferenc, az Uj Magyarság főmunkatársa indított sajtó lítján elkövetett rágalma­zás miatt pert. Elsőnek Faragó László Pál sajtóperét tárgyalta a törvényszék. A vádlott hírlapíró egyik hetilap múlt év május elsején megjelent számában hosszabb cikket írt arról, hogy egy fajvédő újság szerkesztőségében a fő­szerkesztő és a főmunkatárs között súlyos verekedés zajlott le. A cikk többek közt azt tartalmazta, hogy­­az ismert főszerkesztő, aki némi pálfordulások után jutott el pozíciójáig és az ismert főmunkatárs, aki a pálfordulatok számában főnökén is túltett, a fajvédő lap egyik igazgatósági ülésén összeverekedtek. Helye­sebben a főszerkesztő — miután nem kívánt elszámolni némi és idegenből befolyó összegecskékről és hozzá még marhának is minősítette kitűnő munkatársát — hatal­mas pofont kapott a temperamentumos vezércikkírótól. Amikor a főszerkesztő percek múlva rájött, hogy meg­sértették, bement a munkatárs szobájába és hátulról pofonvágta a vezércikkíró urat. A pofonra a főszer­kesztő akkora ökölcsapást kapott, az arcára, hogy or­vosi beavatkozást is igénybe kellett venni«. Az inkriminált cikk­ felolvasása után Faragó László Pál kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert cikke nem Milotayra és Rajnissra vonatkozik. Rajniss és Milotay jogi képviselője, Károlyi József kérte a bizo­nyítás elrendeléseit arra vonatkozóan, hogy a cikk való­ban a két országgyűlési képviselőre vonatkozik. Terje­delmes bizonyítási indítványt terjesztett elő, amelynek a törvényszék helyt adott és a tárgyalást elnapolta. Ezután Vukov Lukács sajtóperének tárgyalása kö­vetkezett. Vukov cikke ugyancsak egy hetilap mult év májusi számában jelent meg és arról szólt, hogy az Új Magyarság szerkesztőségében Milotay István és Kojniss Ferenc között bizonyos rendkívüli bevételek körül verekedés támadt. A cikk szerint az Új Magyar­ság egyik igazgatósági ülésén Rajniss Ferenc felelős­ségre vonta Milotayt bizonyos bevételekkel kapcsolat­ban. Milotay ezért ingerülten támadt Rajnissra ezekkel a szavakkal: »Így mersz velem bánni, te strici?" Rajniss erre telitalálattal arculütötte Milotayt, aki erre felkapta íróasztaláról a tintásüveg tömör tartóját és a főmunka­társ fejéhez vágta. Viszont Rajniss hisztérikus haraggal kezdett kiáltozni: »Ki a strici? Közben felkapott egy széket és azzal irtózatos csapásokkal kékre-zöldre verte az elegáns főszerkesztőt.­ A cikk felolvasása kö­zben többször hangos­ derült­ség támadt a közönség soraiban. A főm­agárt vádlói emelvényen ülő Rajniss is többször felnevetett. Milotay István a tárgyaláson nem jelent meg. Az elnök kérdésére Vukov kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Hangoztatta, hogy cikkét köz­érdekből írta és kérte a valóság bizonyításának elren­delését. Ekkor felállt Károlyi József, a főmagánvádlók jogi képviselője és a következő bejelentést tette: — A törvényszék előtt is tudott dolog, hogy Vukov Lukács következetesen mellékvágányra akarja terelni az ügyeket. Kérem tehát, hogy a valóság bizonyítását csak a verekedésre vonatkozóan méltóztassék meg­engedni. A bizonyítás Az elnök felszólítására András Ernő védő előter­jesztette a valóságbizonyításra vonatkozó indítványát. — Nem lehet bennünket azzal gyanúsítani, — mon­dotta — hogy a lényegtől el akarunk térni. Egy másik perben, amely Vukov és Milotay között folyik, a tör­vényszék minden vonalon elrendelte a bizonyítást. A két főmagánvádló országgyűlési képviselő több poli­tikai egyesületben szerepet vivő személy és nincs két­ségem aziránt, hogy a remagánvádlók saját reputáció­juk érdekében nem fognak elzárkózni, a bizonyítás meg­engedése elől. Felszólalása további során a védő kérte magának Rajnissnak és Milotaynak, továbbá az Új Magyarság szerkesztősége tagjainak és nyomdaszemélyzete számos tagj­ának kihallgatását arra vonatkozóan, hogy a két országgyűlési képviselő közt tényleg lefolyt a verekedés. — A másik állítás az, — folytatta védő —hogy Milo­tay István Rajniss Ferencet stricinek nevezte. Minthogy ez becsületsértő kifejezés, amelyet a vádlott hírlapíró is megismételt, a vádlott hírlapíró azt igazolni is kívánja. — Fimasz! — hangzott ekkor az első izgalmat keltő közbekiáltás Rajniss Ferenc részéről a védő felé. — Nem értem ... — fordult a védő nyugodtan Raj­nisshoz. — Azt mondtam, hogy pimasz! — kiáltotta most már ingerültebben, vörösre gyulladt arccal Rajniss. Az elnöki rendreutasítás után András Ernő kijelen­tette, hogy ezt az incidenst az elnöki rendreutasítással elintézettnek tekinti, de leszögezi, hogy a főm­agán­vádlókat sem személyileg, sem politikai vonatkozásban becsületügyben érinteni nem kívánja, csupán védői kötelességét teljesíti. — Azt kell bizonyítani, — fordult ezután az elnök a védő felé — használta-e a strici kifejezést Milotay vagy sem? Hogy ez a kifejezés megilleti-e Rajniss Fe­rencet, azt legfeljebb Milotaynak kellene bizonyítania. — De Vukov Lukács megismételte ezt a kifejezést, — vitatkozott az elnökkel a védő — tehát a bizon­ytás is az ő feladata. A vádlott a strici kifejezést politikai érte­lemben használta, nem pedig abban az értelemben, hogy a főm­agánvádlót a nők tartják ki. — Pimasz! Csirkefogó. — mormolta maga elé Raj­niss Ferenc. — Politikai értelemben véve stricinek azt kell tekin­teni. — folytatta a védő — aki elveit állandóan változ­tatja, hogy ilymódon­ magát másokkal, elvbarátaival, párt­híveivel nyilt vagy burkolt juttatások segítségével eltartassa. — Micsoda ez kérem? — csap indulatosan az asztalra Rajniss Ferenc. Ekkor a hallgatóság sorából S'lain Fe­renc sápadt arccal Rajnisshoz ugrott, lefogta hadonászó karját és csillapította. — Bizonyítani kívánom, — folytatta András Ernő — hogy Rajniss Ferenc politikai meggyőződését rövid pá­lyafutása alatt tíz alkalommal is megváltoztatta, hogy anyagi érvényesülését, mások által való eltartását és boldogulását elősegítse. Kitör a botrány — Pimasz! — hangzik ismét Rajniss felkiáltása. — Szenzációhajhászás az egész! — ugrik fel a helyé­ről Usain­ Ferenc is. — Szégyeljék magukat! — Azt óhajtom­ bizonyítani, — kezdi ismét, a védő — hogy Rajniss Ferenc politikai meggyőződését anyagi érdek céljából... — Mi ez!? Tárgyalás vagy pedig komédia, — kiáltott közbe Rajniss. — Nem engedem meg, hogy így folytassa, — figyel­meztette Pálffy elnök a védőt — mire a védő semmis­ségi panaszt jelentett be. — A harmadik tényállítás, amelyet a félm­agán­vádlók inkriminálnak, — mondotta a védő — hogy Rajniss Ferenc és Milotay István az Új Magyarság rendkívüli bevételei körül verekedtek össze. Ebben a tekintetben nem ismerem el Rajniss sértetti minőségét, csak Milotayét. — Az is foglaltatik a cikk­ben, — jegyzi m meg az elnök — hogy Rajniss fűrészelte Milotayt. — Ez nincs mód tárgyává téve, csak a verekedés! — kiált közbe egyszerre Rajniss és Usain. — Ez politikai komédia! Az elnök felszólítására Rajniss egész testében re­megve kijelentette, hogy a valóság bizonyításához hoz­zájárul. Ezután Ulain Ferenc emelkedett szólásra. — Milotay István nevében hozzájárulok a valóság bizonyításához, de csak bizonyos keretek közt — mon­dotta. — A verekedés nem­ történt meg. Itt nem komoly perről van szó, hanem arról, hogy vesszőfutást rendez­zenek egy tisztességes, kifogástalan magyar emberrel, aki politikailag más állásponton van, mint azok, akik felfogadott szérencekkel... — Tessék tartózkodni az ilyen kifejezésektől — szólt közbe az elnök. — Szabad-e megtörténnie annak, — folytatta Usain — hogy ilyen nevetséges bizonyítási listával állhassanak­­elő, hogy ilyen nevetséges tárgyalási módnak adja oda magát a bíróság csak azért, hogy Milotay István nevét minél többször lehessen sárral befecskendezni. Ellenzem valamennyi tanú kihallgatását, mert nem akarom ál­landó vesszőfuttatásnak, újabb jeleneteknek kitenni Milotay Istvánt. — A magam részéről a bizonyításhoz hozzájárulok,— jelenti Rajniss Ferenc. — Mint büntetlen előéletű ma­gyar állampolgár, a feszületre is hajlandó vagyok meg­esküdni, hogy én soha Milotayval nem verekedtem. Ami itt folyik, azt becslesen, aljas dolognak tartom. — Én a sértéseket itt tucatszámra kapom, — állt fel a helyéről a védő — anélkül, hogy az elnök ezért bárkit is rendreutasítana. — Nekü­nk szótlanul kell tűrnünk mindent? — kiáltja Ulain Ferenc. — Az elnök úr részéről nem kaptam semmiféle elég­­­tételt, — mondja a védő — kérem utólagos intézkedését. — A kifejezés személyek megnevezése nélkül tör­tént — mondta az elnök. Elrendelik a bizonyítást Wilx­tt és újból megismétlődő viharos vitái­ után a bírós HC határozathozatalra vonult vissza. Amikor rövid tanácskozás után a bíróság ismét visszatért a tárgyaló­terembe, Ulain Ferenc nem volt a helyén. Ügyvédtárs«: Károlyi József bejelentette, hogy Ulain az izgalmaktól rosszul lett sz­erént eltávozott. Pálffy elnök ezután kihirdette a törvényszék hatá­rozatát, amely szerint"a bíróság elrendelte a valóság bi­zonyítását arra, hogy Milotay és­ Rajniss az Új Magyar­ságnál összeverekedtek, hogy Milotay Rajnisst becsület­sértő kifejezésekkel illette. Erre vonatkozóan elrendelte Milotay és Rajniss, valamint az Új Magyarság néhány munkatársának kihallgatását. Ezzel a botrányokban és izgalmakban bővelkedő tár­gyalás véget ért. Özv. Illés Narczellné sz. Dán Ilonka a saját és nagyszámú rokon­sága nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy drága jó férje Illés­l Clarczell e hónap 4-én jóságos lelkét vissza­adta a Mindenhatónak. Örökké fogjuk gyászolni. Temetése e hó 6-án, vasárnap dél­előtt ez 11 órakor lesz a rákoskeresz­túri izr. temetőben. Gyászolják: Illés és Dán csa­lád és a nagyszámú rokonság. Részvétlátogatások mellőzését kérjük 3HHBHHHHHHBIBBHBBHHBHHHBHI 1938 március 5 Krausz-Moskovits Egyesült Ipartelepek Részvénytársaság szomonta­n jelenti, hogy érdemekben dús, nyugalmazott igazgatója Zimmermann Adolf úr a részvénytársaság igazgatóságának tagja folyó évi március hó 3-án délután 4 órakor vállal­atunknál folytatott működésének 37-sik évében hosszas szenvedés után elhunyt. A Megboldogult részvénytársaságunk iránti ragasz­kodás e ínségnek, köteles-­­­ségteljesítésnek és szorgalomnak mintaképe volt, akinek emlékét kegyelettel fogjuk meg­őrizni. E hónap 5-én délután 4 órakor fogjuk Mátyásföld, Szilágyi Mihály utca 9. szára alatti gyászházból utolsó útjára elkísérni." Budapest, 1938. évi március hó 4-én. • Imtesmm Krausz-Moskovits Egyesült Ipartelepek Részvénytársaság Igazgatósága és Felügyelő­bizottsága fájdalommal jelenti, hogy Zimmermann Holod úr a részvénytársaság igazgatóságának tagja és nyugalmazott igazgatója él­hunyt. Igazgatóságunk az elhunytban a válla­lat iránti érdemeiben gazdag tagját veszí­tette el, aki a vállalatnál eltöltött 37 szolgá­lati éve alatt, mindenkor ernyedetlen szorga­lommal, példaadó kötelességteljesítéssel sze­relte meg igazgatósági tagtársainak és a felü­gyelőbizottság tagjainak igaz nagyra­becsülését és szeretetét. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni! Budapest, 1938. évi március hó 4-én. • •••••••••••En Krausz-Moskovits Egyesült Ipartelepek Részvénytársaság tisztviselői kara és alkal­mazottai szomorodott szívvel jelentik, hogy a vállalat nyugalmazott igazgatója, Zimmermann Adolf úr a legjobb kortárs és legigazságosabb fel­jebbvaló eltávozott az élők sorából. Az el­hunytban igaz jóbarátot veszítet­tünk el, akinek emlékét soha el nem imláló kegyelettel őrizzük. Utolsó útjára e hónap 5-én, szombaton délután 4 órakor kísérjük a Mátyásföld, Szi­lágyi Mihály utca 9. számú gyászházból. Budapest, 1938. évi március hó 4-én. Az Agro növényvédelmi és mezőgazda­sági rt. igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztikara mély fájdalomimial jelenti, hogy Zimmermann Adolf úr a vállalat felügyelőbizottságának tagja e hó 3-án ,jobb lét­re szenderült. Az elhunyt vállalatunknak megalapítása óta önzetlen irányítója és halálával nemesérzésű jóaka­rónkat vesztettük el. Mély emberbaráti érzése és lankadatlan­­ munkakészsége mindenkor példaként fog: a szemünk előtt lebegni. "

Next