Pesti Napló, 1938. március (89. évfolyam, 48–72. szám)
1938-03-05 / 52. szám
94 Szomlmt PESTI NAPLÓ Viharos jelenetek Milotay István és Rajniss Ferenc sajtóperének tárgyalásán A bíróság elrendelte a bizonyítást, hogy verekedtett-e (Saját tudósítónktól.) Izgalmas és botrányos jelenetekben bővelkedő tárgyalást tartott két sajtóperben péntek délben a büntetőtörvényszék Pálffy-tanácsa. Az egyik per vádlottja Faragó László Pál, a másiké Vukov Lukács volt, akik ellen Milotay István, az Új Magyarság főszerkesztője és Rajniss Ferenc, az Uj Magyarság főmunkatársa indított sajtó lítján elkövetett rágalmazás miatt pert. Elsőnek Faragó László Pál sajtóperét tárgyalta a törvényszék. A vádlott hírlapíró egyik hetilap múlt év május elsején megjelent számában hosszabb cikket írt arról, hogy egy fajvédő újság szerkesztőségében a főszerkesztő és a főmunkatárs között súlyos verekedés zajlott le. A cikk többek közt azt tartalmazta, hogyaz ismert főszerkesztő, aki némi pálfordulások után jutott el pozíciójáig és az ismert főmunkatárs, aki a pálfordulatok számában főnökén is túltett, a fajvédő lap egyik igazgatósági ülésén összeverekedtek. Helyesebben a főszerkesztő — miután nem kívánt elszámolni némi és idegenből befolyó összegecskékről és hozzá még marhának is minősítette kitűnő munkatársát — hatalmas pofont kapott a temperamentumos vezércikkírótól. Amikor a főszerkesztő percek múlva rájött, hogy megsértették, bement a munkatárs szobájába és hátulról pofonvágta a vezércikkíró urat. A pofonra a főszerkesztő akkora ökölcsapást kapott, az arcára, hogy orvosi beavatkozást is igénybe kellett venni«. Az inkriminált cikk felolvasása után Faragó László Pál kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert cikke nem Milotayra és Rajnissra vonatkozik. Rajniss és Milotay jogi képviselője, Károlyi József kérte a bizonyítás elrendeléseit arra vonatkozóan, hogy a cikk valóban a két országgyűlési képviselőre vonatkozik. Terjedelmes bizonyítási indítványt terjesztett elő, amelynek a törvényszék helyt adott és a tárgyalást elnapolta. Ezután Vukov Lukács sajtóperének tárgyalása következett. Vukov cikke ugyancsak egy hetilap mult év májusi számában jelent meg és arról szólt, hogy az Új Magyarság szerkesztőségében Milotay István és Kojniss Ferenc között bizonyos rendkívüli bevételek körül verekedés támadt. A cikk szerint az Új Magyarság egyik igazgatósági ülésén Rajniss Ferenc felelősségre vonta Milotayt bizonyos bevételekkel kapcsolatban. Milotay ezért ingerülten támadt Rajnissra ezekkel a szavakkal: »Így mersz velem bánni, te strici?" Rajniss erre telitalálattal arculütötte Milotayt, aki erre felkapta íróasztaláról a tintásüveg tömör tartóját és a főmunkatárs fejéhez vágta. Viszont Rajniss hisztérikus haraggal kezdett kiáltozni: »Ki a strici? Közben felkapott egy széket és azzal irtózatos csapásokkal kékre-zöldre verte az elegáns főszerkesztőt. A cikk felolvasása közben többször hangos derültség támadt a közönség soraiban. A főmagárt vádlói emelvényen ülő Rajniss is többször felnevetett. Milotay István a tárgyaláson nem jelent meg. Az elnök kérdésére Vukov kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Hangoztatta, hogy cikkét közérdekből írta és kérte a valóság bizonyításának elrendelését. Ekkor felállt Károlyi József, a főmagánvádlók jogi képviselője és a következő bejelentést tette: — A törvényszék előtt is tudott dolog, hogy Vukov Lukács következetesen mellékvágányra akarja terelni az ügyeket. Kérem tehát, hogy a valóság bizonyítását csak a verekedésre vonatkozóan méltóztassék megengedni. A bizonyítás Az elnök felszólítására András Ernő védő előterjesztette a valóságbizonyításra vonatkozó indítványát. — Nem lehet bennünket azzal gyanúsítani, — mondotta — hogy a lényegtől el akarunk térni. Egy másik perben, amely Vukov és Milotay között folyik, a törvényszék minden vonalon elrendelte a bizonyítást. A két főmagánvádló országgyűlési képviselő több politikai egyesületben szerepet vivő személy és nincs kétségem aziránt, hogy a remagánvádlók saját reputációjuk érdekében nem fognak elzárkózni, a bizonyítás megengedése elől. Felszólalása további során a védő kérte magának Rajnissnak és Milotaynak, továbbá az Új Magyarság szerkesztősége tagjainak és nyomdaszemélyzete számos tagjának kihallgatását arra vonatkozóan, hogy a két országgyűlési képviselő közt tényleg lefolyt a verekedés. — A másik állítás az, — folytatta védő —hogy Milotay István Rajniss Ferencet stricinek nevezte. Minthogy ez becsületsértő kifejezés, amelyet a vádlott hírlapíró is megismételt, a vádlott hírlapíró azt igazolni is kívánja. — Fimasz! — hangzott ekkor az első izgalmat keltő közbekiáltás Rajniss Ferenc részéről a védő felé. — Nem értem ... — fordult a védő nyugodtan Rajnisshoz. — Azt mondtam, hogy pimasz! — kiáltotta most már ingerültebben, vörösre gyulladt arccal Rajniss. Az elnöki rendreutasítás után András Ernő kijelentette, hogy ezt az incidenst az elnöki rendreutasítással elintézettnek tekinti, de leszögezi, hogy a főmagánvádlókat sem személyileg, sem politikai vonatkozásban becsületügyben érinteni nem kívánja, csupán védői kötelességét teljesíti. — Azt kell bizonyítani, — fordult ezután az elnök a védő felé — használta-e a strici kifejezést Milotay vagy sem? Hogy ez a kifejezés megilleti-e Rajniss Ferencet, azt legfeljebb Milotaynak kellene bizonyítania. — De Vukov Lukács megismételte ezt a kifejezést, — vitatkozott az elnökkel a védő — tehát a bizonytás is az ő feladata. A vádlott a strici kifejezést politikai értelemben használta, nem pedig abban az értelemben, hogy a főmagánvádlót a nők tartják ki. — Pimasz! Csirkefogó. — mormolta maga elé Rajniss Ferenc. — Politikai értelemben véve stricinek azt kell tekinteni. — folytatta a védő — aki elveit állandóan változtatja, hogy ilymódon magát másokkal, elvbarátaival, párthíveivel nyilt vagy burkolt juttatások segítségével eltartassa. — Micsoda ez kérem? — csap indulatosan az asztalra Rajniss Ferenc. Ekkor a hallgatóság sorából S'lain Ferenc sápadt arccal Rajnisshoz ugrott, lefogta hadonászó karját és csillapította. — Bizonyítani kívánom, — folytatta András Ernő — hogy Rajniss Ferenc politikai meggyőződését rövid pályafutása alatt tíz alkalommal is megváltoztatta, hogy anyagi érvényesülését, mások által való eltartását és boldogulását elősegítse. Kitör a botrány — Pimasz! — hangzik ismét Rajniss felkiáltása. — Szenzációhajhászás az egész! — ugrik fel a helyéről Usain Ferenc is. — Szégyeljék magukat! — Azt óhajtom bizonyítani, — kezdi ismét, a védő — hogy Rajniss Ferenc politikai meggyőződését anyagi érdek céljából... — Mi ez!? Tárgyalás vagy pedig komédia, — kiáltott közbe Rajniss. — Nem engedem meg, hogy így folytassa, — figyelmeztette Pálffy elnök a védőt — mire a védő semmisségi panaszt jelentett be. — A harmadik tényállítás, amelyet a félmagánvádlók inkriminálnak, — mondotta a védő — hogy Rajniss Ferenc és Milotay István az Új Magyarság rendkívüli bevételei körül verekedtek össze. Ebben a tekintetben nem ismerem el Rajniss sértetti minőségét, csak Milotayét. — Az is foglaltatik a cikkben, — jegyzi m meg az elnök — hogy Rajniss fűrészelte Milotayt. — Ez nincs mód tárgyává téve, csak a verekedés! — kiált közbe egyszerre Rajniss és Usain. — Ez politikai komédia! Az elnök felszólítására Rajniss egész testében remegve kijelentette, hogy a valóság bizonyításához hozzájárul. Ezután Ulain Ferenc emelkedett szólásra. — Milotay István nevében hozzájárulok a valóság bizonyításához, de csak bizonyos keretek közt — mondotta. — A verekedés nem történt meg. Itt nem komoly perről van szó, hanem arról, hogy vesszőfutást rendezzenek egy tisztességes, kifogástalan magyar emberrel, aki politikailag más állásponton van, mint azok, akik felfogadott szérencekkel... — Tessék tartózkodni az ilyen kifejezésektől — szólt közbe az elnök. — Szabad-e megtörténnie annak, — folytatta Usain — hogy ilyen nevetséges bizonyítási listával állhassanakelő, hogy ilyen nevetséges tárgyalási módnak adja oda magát a bíróság csak azért, hogy Milotay István nevét minél többször lehessen sárral befecskendezni. Ellenzem valamennyi tanú kihallgatását, mert nem akarom állandó vesszőfuttatásnak, újabb jeleneteknek kitenni Milotay Istvánt. — A magam részéről a bizonyításhoz hozzájárulok,— jelenti Rajniss Ferenc. — Mint büntetlen előéletű magyar állampolgár, a feszületre is hajlandó vagyok megesküdni, hogy én soha Milotayval nem verekedtem. Ami itt folyik, azt becslesen, aljas dolognak tartom. — Én a sértéseket itt tucatszámra kapom, — állt fel a helyéről a védő — anélkül, hogy az elnök ezért bárkit is rendreutasítana. — Nekünk szótlanul kell tűrnünk mindent? — kiáltja Ulain Ferenc. — Az elnök úr részéről nem kaptam semmiféle elégtételt, — mondja a védő — kérem utólagos intézkedését. — A kifejezés személyek megnevezése nélkül történt — mondta az elnök. Elrendelik a bizonyítást Wilxtt és újból megismétlődő viharos vitái után a bírós HC határozathozatalra vonult vissza. Amikor rövid tanácskozás után a bíróság ismét visszatért a tárgyalóterembe, Ulain Ferenc nem volt a helyén. Ügyvédtárs«: Károlyi József bejelentette, hogy Ulain az izgalmaktól rosszul lett szerént eltávozott. Pálffy elnök ezután kihirdette a törvényszék határozatát, amely szerint"a bíróság elrendelte a valóság bizonyítását arra, hogy Milotay és Rajniss az Új Magyarságnál összeverekedtek, hogy Milotay Rajnisst becsületsértő kifejezésekkel illette. Erre vonatkozóan elrendelte Milotay és Rajniss, valamint az Új Magyarság néhány munkatársának kihallgatását. Ezzel a botrányokban és izgalmakban bővelkedő tárgyalás véget ért. Özv. Illés Narczellné sz. Dán Ilonka a saját és nagyszámú rokonsága nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy drága jó férje Illésl Clarczell e hónap 4-én jóságos lelkét visszaadta a Mindenhatónak. Örökké fogjuk gyászolni. Temetése e hó 6-án, vasárnap délelőtt ez 11 órakor lesz a rákoskeresztúri izr. temetőben. Gyászolják: Illés és Dán család és a nagyszámú rokonság. Részvétlátogatások mellőzését kérjük 3HHBHHHHHHBIBBHBBHHBHHHBHI 1938 március 5 Krausz-Moskovits Egyesült Ipartelepek Részvénytársaság szomontan jelenti, hogy érdemekben dús, nyugalmazott igazgatója Zimmermann Adolf úr a részvénytársaság igazgatóságának tagja folyó évi március hó 3-án délután 4 órakor vállalatunknál folytatott működésének 37-sik évében hosszas szenvedés után elhunyt. A Megboldogult részvénytársaságunk iránti ragaszkodás e ínségnek, köteles-ségteljesítésnek és szorgalomnak mintaképe volt, akinek emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. E hónap 5-én délután 4 órakor fogjuk Mátyásföld, Szilágyi Mihály utca 9. szára alatti gyászházból utolsó útjára elkísérni." Budapest, 1938. évi március hó 4-én. • Imtesmm Krausz-Moskovits Egyesült Ipartelepek Részvénytársaság Igazgatósága és Felügyelőbizottsága fájdalommal jelenti, hogy Zimmermann Holod úr a részvénytársaság igazgatóságának tagja és nyugalmazott igazgatója élhunyt. Igazgatóságunk az elhunytban a vállalat iránti érdemeiben gazdag tagját veszítette el, aki a vállalatnál eltöltött 37 szolgálati éve alatt, mindenkor ernyedetlen szorgalommal, példaadó kötelességteljesítéssel szerelte meg igazgatósági tagtársainak és a felügyelőbizottság tagjainak igaz nagyrabecsülését és szeretetét. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni! Budapest, 1938. évi március hó 4-én. • •••••••••••En Krausz-Moskovits Egyesült Ipartelepek Részvénytársaság tisztviselői kara és alkalmazottai szomorodott szívvel jelentik, hogy a vállalat nyugalmazott igazgatója, Zimmermann Adolf úr a legjobb kortárs és legigazságosabb feljebbvaló eltávozott az élők sorából. Az elhunytban igaz jóbarátot veszítettünk el, akinek emlékét soha el nem imláló kegyelettel őrizzük. Utolsó útjára e hónap 5-én, szombaton délután 4 órakor kísérjük a Mátyásföld, Szilágyi Mihály utca 9. számú gyászházból. Budapest, 1938. évi március hó 4-én. Az Agro növényvédelmi és mezőgazdasági rt. igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztikara mély fájdalomimial jelenti, hogy Zimmermann Adolf úr a vállalat felügyelőbizottságának tagja e hó 3-án ,jobb létre szenderült. Az elhunyt vállalatunknak megalapítása óta önzetlen irányítója és halálával nemesérzésű jóakarónkat vesztettük el. Mély emberbaráti érzése és lankadatlan munkakészsége mindenkor példaként fog: a szemünk előtt lebegni. "