Pesti Napló, 1938. április (89. évfolyam, 73–97. szám)
1938-04-24 / 92. szám
34 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1938 április 14 A korszerű légvédelem, mint a légoltalom elengedhetetlen feltétele, a spanyol, japán-kínai háború tanulságai alapján írta: székelyi Nyiry László ny. vezérkari ezredes Darányi miniszterelnök győri beszédében az egymilliárdos beruházási programmal kapcsolatban különösen kiemelte a légvédelem fontosságát. Eddig általában csupán a légoltalomról írtunk. A »légoltalmi liga« működésére és a légoltalom szükségességére szívtuk fel cikkeinkben a polgárságot, így ezúttal röviden rátérünk a légvédelemre, annak jelentőségére, különös tekintettel a jelenleg dúló spanyol polgárháborúra és a Távol-Kelet fegyveres mérkőzéseinek, a légvédelemmel kapcsolatos igen értékes és szenzációs tanulságaira. Mi a különbség a légvédelem és a légoltalom közötti A légvédelem nem más, mint az aktív védekezés ellenséges légitámadások ellen, míg a légoltalom, mint azt általánosságban tudjuk, a passzív védekezés. A légvédelemnek legfontosabb része az úgynevezett aktív légvédelem, vagyis az a tevékenység, amely különböző harci eszközökkel az ellenséges támadó bombázókat elpusztítani, vagy legalábbis működésükben gátolni hivatott. Örök igazság, hogy minél fejlettebbek a támadó fegyverek, annál korszerűbbek és alaposabbnak kell a védelemnek lenni. A támadó légi gépek úgyszólván »egyik óráról a másikra« fejlődnek és ívelnek teljesítőképesség tekintetében a magasba. A jövő háborújában természetszerűleg már nem a világháború lomha, lassú Zeppelinjei, meg nyitott gépei fognak óránkénti 100 km-es »cammogással« támadni, hanem olyan áramvonalas, modern bombázók, amelyek akár egy vagontételnyi robbanó, gyújtóbombát és mérgesgázt tudnak 500 km-es óránkénti sebességgel szállítani. Ezek a korszerű bombázógépek ma már valóságos csodái az alkotó zseninek. Ezúttal sem időnk, sem helyünk nincs ahhoz, hogy ezeket a »légvédelem« legnagyobb ellenségeit felsoroljuk, így csupán egyet szakítunk ki a sok közül, az úgynevezett »Blenheim« nevezetű angol bombázógépet, amelyet a legutóbbi nagy brit légihadgyakorlatok verhetetlen hősének tartanak. Ez aBristol-Brenheim bombázó, amelynek 840 lóerős Mercury motorja óránként 500 kilométer sebességgel repíti e mozgó légi erődöt, nemcsak bombák lehajítására alkalmas, hanem egyúttal felderítésre és vadászfeladatok megoldásáig, tehát ellenséges gépek lelövésére is. Valóságos légicirkáló, többüléses gép ez, amely nemcsak bombát vet, hanem forgatható géppuskatornyában elhelyezett géppuskáival is tüzel, azonfelül harcigázt permetez, sőt az ellenséges országokra baktériumtenyészeteket is szórhat a menekülő tömegeket pedig gépágyúival kaszálhatja. Láthatjuk tehát, hogy a légvédelemnek is lépést kell tartania a támadó légigépek oly korszerű fejlődésével. Ez tehát a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy állam légvédelmi apparátusának minden élő szerve és holt anyaga a legmodernebb követelményeknek is meg kell hogy feleljen. A korszerű háborúk tanulságai azt igazolják, hogy a légvédelem egyik leghatásosabb eszköze a támadás. Ezt a támadást a védő bombázógépeinek és vadászgépeinek kell végrehajtania. Vagyis, a védő vadászrepülőinek az ellenséges légitámadást jóval megelőzőleg fel kell emelkedniük a magasba, hogy a támadó gépeket lelőhessék, a védő bombázóinak pedig megtorló bombatámadásokkal kellaz ellenség kedvét elvenniök a további légitámadásoktól«. De hogyan védekezzék példá: Magyarország a légvédelem ilyen aktív módján, amely a trianoni békediktátum miatt nem tarthat hadirepülőgépeket? Pedig a spanyol polgárháború és a Távol-Kelet hadieseményeinek tanulságaiból tudjuk, hogy az ellenséges támadógépek még a védők harci repülőgépeinek a gyűrűjét is majdnem minden alkalommal áttörték. Ez minden kétséget kizáró módon igazolja, hogy Magyarországnak, legelemibb jogából fakadó önvédelme érdekében mihamarabb hadirepülőgépekkel kell rendelkeznie. Nem kétséges immár senki előtt, hogy a támadó repülőgépek technikájának már említett hatalmas felívelése a hadvezetőségeket egyenesen csábítja arra, hogy kormányaik akaratát, lehetőleg még a hadüzenet előtt, az ellenséges hátország ellen intézett hatalmas légitámadások által a másik félre rákényszerítsék. Magyarország előnytelen geopolitikai helyzete, fővárosának, nagyobb ipartelepeinek és nagyobb gyár- és kereskedelmi városainak közelsége a trianoni határhoz, azt is lehetővé teszi, hogy Budapestet ellenséges repülők a szó szoros értelmében percek alatt megtámadják. Ne felejtsük el, hogy a támadó gépeket a modern technika vívmányai, így pl. a rádió is irányítják. Így az ellenséges gépek, meg felhők mögött is, anélkül, hogy megfigyelőik latnának, tudják, mikor érkeztek a megtámadandó város fele. Bombáikat, a felhők mögül lecsapva, még akkor is eredményesen dobhatják le, ha nem is tudnának pontosan célozni. ,,,,,,, ,, , , . A már idézett, most dúló háborúk tanulságai szerint a támadó repülő alakzatok, mint már említettük, majdnem minden alkalommal átrepülték a védelem megfigyelő vonalait és az ezek mögött elhelyezett földi tűzgépek övezeteit és eljutottak a megtámadandó város fölé, ahol ledobhatták bombáikat. De viszont e háborúkból azt a tanulságot is meríthetjük, hogy a légvédelmi tűzfegyverek, vagyis, a légelhárító ágyúk, a gépágyúk, a nohéz és más gépfegyverek, a támadó repülők közül igen sok gépet lőttek le, illetve tettek harcképtelenné, így például a spanyol harctéren a köztársasági repülők közül, amelyek Salamancát támadták, a nemzetiek tűzvédelmi gépei 15%-ot tettek harcképtelenné. Látjuk tehát, hogy a légvédelmi tűzfegyvereknek igen nagy szerepük van a légvédelemben. Általános tájékozásul szolgáljon, hogy pl. egy légvédelmi ágyú percenként 10—20, egy légvédelmi gépágyú percenként 100-150, egy lgvédelmi nehézpuska percenként 200—100 és egy légvédelmi géppuska percenként 800—1500 lövést adhat le. (Laczházy: »Riadó.«) Ha most még tekintetbe vesszük azt is, hogy e légvédelmi tűzfegyverek lövedékeinek igen nagy kezdősebessége folytán a gyorsan haladó támadógépeknek alig van idejük a lövedékek irányától eltérni, akkor bátran állíthatjuk, hogy e légvédelmi tűzfegyverekre, mint a légvédelemnek különösen a hadirepülőgépeket nélkülöző Magyarország szempontjából egyik leghathatósabb tényezőjére, elengedhetetlenül szükségünk van. Rendkívül érdekes, hogy az úgynevezett 1ő léggömbgátakon kal már az angolok és franciák, később az olaszok a világháborúban is védekeztek. Nem lehetetlen, hogy ezek a jövő háborújában is szerepet fognak játszani. A léggömbgátak többezer méter magasra felbocsátott olyan teherbíró léggömbökből állanak, amelyeket a földhöz lehorgonyoztak és amelyek a beléjük ütköző támadó repülőgépeket szétroncsolják. Amerikai lapok arról is írnak, hogy az amerikai hadvezetőség oly elekdromágneses sugarak birtokában van, amelyekkel a támadógépek bombarakományait fel lehet robbantani. Az amerikai Hearst-lapok ú. n. »láthatatlan sugarakkal való figyelésről” is megemlékeznek. Ibolyántúli és infravörös sugarak ugyanis a sötétségen, köd- és felhőrétegeken is áthaladva, még a zaj nélkül közeledő támadógépeket is felfedezik. Demagnetizálásról is írnak, amely abból áll, hogy a támadógépek motormágneseit elektromágneses sugarak közömbösítik, vagyis az elektromágneses gyújtást kikapcsolják. (»Riadó«, Laczházy.) És mindezek a korszerű légvédelmi eszközök sem tudják teljes biztonsággal megakadályozni, hogy a támadó bombázók a hátország városai, stb. felett meg ne jelenjenek. A Távol Kelet nagy légitámadásai főleg japán részről, általában kikerültek. Hiába lőtték le a támadógépek egyharmadát pl. Nankingnál és Sanghajnál a kínaiak, a japán gépek romboló bombáinak hatása alatt sorban omlottak be a nagy házak, gyárak, sőt egész uccasorok. Ugyanezt tapasztalhattuk eddigelé a spanyol harctereken is, ahol Francóék támadógépei Barcelonában, Valenciában, Madridban igen nagy anyagi károkat okoztak. Itt és éppen ezért, kell méltóan kiegészítenie a légvédelmet, a lég ott a rómnak. Mert házak és utcarészek ugyan beomolhattak, tűzvészek keletkezhettek egyszerre 30—40 helyen is, a támadógépek sok ezer darab apró gyújtó bombáinak hatása alatt, de az emberi életet megóvhatja és nagyrészben meg is óvta az a légoltalom, amely elsősorban az egyén életének és anyagi javainak megőrzését szolgálja. Angol harctéri tudósítók jelentései szerinta nankingi nagy japán repülőtámadás előtt a kínai kereskedők a legnagyobb fegyelmezettséggel foglalták el óvóhelyeiket és tették fel gázálarcaikat, de az ellenséges repülők támadása után azonnal kinyitották üzleteiket, boltjaikat és kiki dolga után ment«. Láthatjuk tehát, hogy légvédelem nélkül nincs és nem lehet hatásos légoltalom. De láthatjuk azt is, hogy a légoltalmat nem pótolhatja a légvédelem. A légvédelemnek és légoltalomnak, vagyis az ellenséges légitámadások elleni aktív és passzív védekezésnek egymással kéz kézben kell együttműködnie oly célból, hogy a hátország ártatlan polgári lakosságát, a nőket, a gyermekeket és aggokat is meg tudjuk védeni a halálos veszély ellen. Más nagy és militarista államok a légvédelem terén már annyira előrehaladtak, hogy egyes községek és városok saját erejükből is szerveztek »légvédelmi repülőflottákat«. Minden embernek Isten adta elemi joga, de egyúttal kötelessége is, hogy családját és saját életét és vagyonát ellenséges repülőtámadások ellen megvédje. Ezt pedig csak a légvédelemmel párosult légoltalom útján érhetjük el. Egy azonban bizonyos! Aki szívvel-lélekkel és megértéssel teszi magáévá a légvédelem nemes intencióit, amelyeket az országos légvédelmi parancsnokság dr. Fábry Dániel vezérkari ezredes vezetése alatt álló mindössze 8 tisztje szervezett meg éjjel-nappali munkával, az esetleges ellenséges légi támadások ellen hathatósan védekezhetik. Ezt a jelenlegi háborúk már eddig is igazolták. Szibériából 23 év után hazatért Kerencs Vince magyar tüzér, akit szentnek tartottak a muzsikák Regényes történet egy harctéri gázálarc körül (Saját tudósítónktól.) Minap Szovjet-Oroszországból feleségével és két fiával 23 évi távollát után hazatért Kerencs Vince 46 éves mádi pincemester. A nagy utat gyalog tették meg. Magyarunk ugyanis két évtizeddel ezelőtt Szibéria legészakibb részében egy jobbára hóval borított pusztaságon telepedett le. Itt feségül vett egy primitív muzsikasszonyt, aki életében még nem látott vonatot. Ez a körülmény azután módfelett megnehezítette hazatérésüket. Bár a kiutazáshoz szükséges papírjaik teljesen rendben voltak és a vasúti jegyeket is megkapták Moszkvából, a muzsikasszony azonban — amikor Irkuckban vonatra kellett volna szállni — kézzel-lábbal tiltakozott a vasúti utazás ellen. Haját tépve kiáltozta, hogy a gőzszörnyeteg őt és gyermekeit a pokolba akarja vinni. A hazatérést tehát csak úgy lehetett megvalósítani, hogy faluról falura vándoroltak, amíg el nem érték a magyar határt. Vándorlásuk hat hónapig tartott. Kerencs Vince pincemester 23 éves volt, amikor bevonult a honvédtüzérséghez és 1915-ben — a kárpáti harcok alatt — került orosz hadifogságba. Bajtársaival együtt a hirhedt Yurman-vasutak építkezéséhez vitték, ahonnan a magyar tüzér megszökött és hosszú vándorlás után eljutott a kietlen szibériai pusztákra, ahol érdekes módon felvirradt a szerencséje. Itt — az örök hó birodalmában — több mint húsz évet töltött el olyan kedvező körülmények között, aminekre a fogolykrónikákban nemigen akad példa. Életmentő talizmánja a harctérről magával vitt gázálarca volt. Regényes szibériai életét most így beszélte el: — Amikor a frontra kerültem, nagyon féltem a gáztámadásoktól. Az ezredemtől kapott gázálarcot állandóan magammal hordoztam, pedig akkor még nem gondoltam arra, hogy a reám várakozó borzalmas jövendőben ez a gázálarc lesz az életmentőm. A kietlen szibériai pusztaságokra jutva magam sem tudtam, hogy az ottlakó vademberek között mihez kezdjek. Sokáig keserves napszámosmunkából tengettem az életemet, amikor egyszerre csak csodálatos véletlen folytán felragyogott a napom ... — Egyik este kigyulladt Arisztov Péter gazda viskója. Hatalmas lángok nyaldosták a faépületet. A muzsikok riadtan állották körül, de senki sem merte megközelíteni az égő viskót. Csak jajgattak, hogy a gazda hároméves fiacskája bennrekedt és a lángok között fog elpusztulni. Nem haboztam, feltettem gázálarcomat, bemetem a lángtengerbe és onnan épségben kihoztam a füsttől már elalélt kis Szergejt. Amikor a muzsikák ezt látták, leborultak előttem, gázállrcomat csókolgatták és boldogan mondogatták, hogy engem az Isten, küldött oda az ő megmentésükre... — Ezóta vidékszerte magyar szentnek neveztek. Minden szombat este csoportokban gyülekeztek a szimbirjákok lakásom előtt és ott órákon át imádkoztak, énekeltek. Ha ilyenkor gázálarcommal jelentkeztes előttük, félőrülten hányták magukra a kereszteket. Csodatévő híremnek azután az lett a következménye, hogy a muzsikák engem családommal együtt minden jóval elláttak. A terméketlen sivatagokon — ahol magyar hadifogoly nem tudott megmaradni — 20 éven át úgy éltem, mintha én lettem, volna a környék leggazdagabb embere. Semmim sem hiányzott, csak régi magyar emlékeim gyötörtek. Hazavágyódtam, inkább leszek itthon egyszerű napszámos, mint Szibériában gazdag magyar szent... A négytagú szibériai családot most a fővárosból a szokásos egészségügyi vizsgálatok után hazairányították Mád községbe, ahonnan a magyar tüzér 23 évvel ezelőtt felvirágozottan indult a háborúba. Elutazásuk a pályaudvaron viharos jelenetek között zajlott le. A babonás muzsikasszony levetette magát a földre és sehogyan sem akart felszállni a vonatra. Három ember tuszkolta be a vasúti kocsiba. Férje boldogan követte, kezében szorongatva az életmentő rozoga gázálarcot.