Pesti Napló, 1939. március (90. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-16 / 62. szám

10 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1939 március 11* Tágul a horizont Magyarország körül Harminchat kilométerre a közös lengyel-magyar határtól, március 15. (A Pesti Napló kiküldött munkatársának telefonjelentése.) Vozdry Aladár országgyűlési képviselő társaságá­ban Munkácsról elindulva bejártuk ma a meginduló csapatok nyomán az újonnan felszabadult területeket. A Pesti Napló munkatársa járt­­ Beregszentmilóson, amelyet csapataink már nemcsak hogy megszálltak, ha­nem ahol már teljesen berendezkedett a csendőrség és a polgári közigazgatás. Közvetlenül Szolyváig jutottunk, amelyet ma este már teljesen birtokukba vesznek a csendőrök és a közigazgatás emberei is. Szolyvától a Vereckei szoros felé A budapest—lembergi fővonalon haladtak mindenütt csapataink a Vereckei szoros felé, ahol Árpád és a hon­foglaló magyarok bejöttek. A legfontosabb város ezen a vonalon Szolyva, tulajdonképpen kis városka csak, de a stratégiai jelentősége annál nagyobb. Munkácstól 29 kilométernyire van és itt kereszteződnek azok az utak, amelyek egyrészt Szlovákiával, másrészt Ru­­szinszkó keleti részével, Huszttal, Nagyszőlőssel, Akna­­szlatinával kötik össze Kárpátalja többi részét. Az egyetlen útvonal, amely Szlovenszkót Romániával összeköti, szintén Szolyván fut keresztül, ezért vég­telenül fontos Szolyva elfoglalása, mert ez annyit jelent, hogy a Ruténföldet valósá­gigái kettévágt­a csa­pataink Nagyon fontos a nyugat felé vezető országút azért is, mert a cseh hadsereg visszavonulásának ez az egyetlen útja. Perecsényen és Eperjesen keresztül vezetne ez az út, amely azonban igen rossz állapot­ban van és nagyobb csapattestek szállítását nem bírja el. Szolyvától már csak 36 kilométerre van a Verecké­­től északra fekvő határvonal, ahol a lengyel csapatok várják már a honvédség csapatait. Szolyva a fele úton fekszik a lengyel-magyar határhoz. Hatalmas fűrész­telepek és gyárvállalatok vannak Szolyván. Még Szolyva előtt van Beregszentmiklós, amely csupa gyár és ahol a Schönborn-Buchheim grófok csodálatosan szép vadászkastélya áll. Természeti kincsek Szolyva körül a szó szoros értelmében minden kilo­méteren savanyúvízforrások fakadnak a föld mélyéből. Itt van a remek bolonai víz, itt van a világhírű luhi savanyúvíz, amelyet már békében importáltak Ausztrá­liába is és amelyet a magyar Selters-víznek keresztel­tek el. Itt van Hátfalva és még számtalan más sava­­nyúvízforrás, amelyeknek vizét Magyarország idáig nélkülözte. Szinyákon kénesfürdő, tanyán vasasfürdő van és mindenütt, amerre a szem ellát, valóságos ős­rengeteg, bükk-, fenyőerdők. Patakok százai csörgedez­nek a szó szoros értelmében tele pisztránggal, úgyhogy kézzel lehet fogni a halakat. Az erdő mélyén szarva­sok, vaddisznók, sőt itt vannak a Verhovina és a Kár­pátok híres medvéi is. Igen nagy jelentősége van en­nek a vidéknek azért is, mert 600.000 hold állami erdő van, amely olyan dús fában, hogy Magyarország nem szorul többé faimportra. A táj csodálatosan szép, vetek­szik Svájc szépségeivel és például az 1600 méteres Stoj meredek oldalain még június derekán is pompásan lehet síelni. Számos üdülő- és fürdőtelep van Verhovinának és a Kárpátoknak ezen a gyönyörű részén. Sok forrás olyan bővizű és olyan nagy esése van, hogy aránylag igen kis befektetésekkel egész Magyarországot el le­hetne látni innen villamosenergiával. Ez nagyon fontos lenne és akár rögtön meg lehetne építeni ezeket a gyárakat. Itt van Aknaszlatina is kimeríthetetlen sóbányái­val. Amellett, hogy egész Magyarország sószükségletét fedezni lehetne innen, körülbelül 10.000 vágon sót tud­nánk exportálni. »A magyar történelem országútja« volt — mint Vozáry Aladár képviselő előadássorozatának címéül is adta,­­ a Vereckei szoroshoz vezető Latorca-völgye, ahol a magyarok bejöttek. Az utolsó szakasz, gyönyö­rűen megépített szerpentin, 14 kilométeren keresztül ve­zet a Vereckei szoros tetejére, ahol azután Lengyelor­szágba lép át a vándor. Munkács öröme Munkácson leírhatatlan örömet keltettek az esemé­nyek. Az emberek fellélegzettek, amikor kedden hajnal­ban hírül vették, hogy a csehek esztelen orvtámadására kemény választ adott a magyar honvédség és nemcsak hogy fegyveres kézzel verte vissza az Őrhegyalján támadó cseheket, hanem nyomban erélyes üldözésükre is indult. Az első eredmény az volt, hogy felszabadult Munkács város temetője. Már kedd délelőtt valósággal zarándokoltak szüleik sírjához a munkácsiak. Az egymásután érkező hírek, amelyek újabb és ■újabb előnyomulásról számoltak be, valósággal felvil­lanyozták a várost. Nemcsak azért, mert Munkács haza­fias lakossága várva-várta ezt a napot, hanem azért is, mert a Ruténföld kincsei, de főkép a közös lengyel­magyar határ Munkács városa előtt olyan összekötte­tést és olyan lehetőségeket tár fel, amilyenekre talán egyetlen város sem számíthat ma Magyarországon. Magyarérzelmű ruszinok, románok Kitörő lelkesedéssel fogadták a ruténok is a fel­szabadító honvédcsapatokat. A ruténok mindig Magyar­országhoz húztak, hiszen a „hegyvidéki kirendeltség”, amelyet Darányi Ignác állított fel annak idején, és amely a budapesti­­ földművelésügyi minisztérium égisze alatt működött, mindennel ellátta a szűkölködő ruténokat. A háziipart is ennek a kirendeltségnek kö­szönhették a ruténok. Sajnos, ez teljesen elpusztult a csehek alatt. Gyönyörű tenyészállatokat küldött a Rutén­föld­re a felvidéki kirendeltség, gyümölcsöket is ültettek és az a rengeteg szilva, alma, dió és mogyoró, amely Ruténflödről most kikent­, mind­ennek köszön­hető. A tutajozás is Magyarország felé irányult és így van az, hogy például 14.060 román, akik a Ruténföld keleti sarkában éltek a tutajozásból, egytől-egyig mind a Magyar Pártba léptek be még a cseh elnyomatás alatt is. 1938 június 26-án Vozáry Aladár Munkácson össze­hívta a Magyar Párt nagygyűlését. A legnagyobb meg­lepetésre nemcsak a magyarok jelentek meg ezen a gyűlésen, hanem a román és ruszin nemzetiségűek is, akiknek vezetője megkapóan, tömören fejezte ki népei érzelmeit: — Amikor nektek jó volt, nekünk is jó volt, amikor nektek rossz lesz, nekünk is rossz lesz, amikor nektek jó lesz, nekünk is jó lesz! A Ruténföldön, Vereckén, Volócon ma is elevenen él a Rákóczi-kultusz. A menyecskék vasárnaponként libertás-tallért akasztanak nyakláncukra, az öreg ruszinok között pedig legenda jár: mutogatják a vize­nyős réteken Rákóczi lovának patkónyomát. A patkó­nyomok befelé, Magyarország felé mutatnak, holott Rákóczi itt hagyta el menekülés közben Magyarorszá­got. De azt mondja a legenda, hogy Rákóczi fordítva verette a patkót lova lábára, mert különben a nép utánament volna. Március Idusa Őrhegyalján Munkácson különösen nagy örömet keltett az, hogy éppen március 15-én szabadult fel a város környéke. Hosszú, évtizedes szokás volt Munkácson, hogy a város lakossága Március Idusán örhegyaljára vonult ki a szabadságünnepet megülni, mert itt áll az a 48-as emlék, amelyet annak emlékezetére emeltek, hogy 1849 április 6-án a Vereckei szoroson betörő orosz seregeket őrhegyalján a munkácsi nemzetőrök csatában megver­ték és elesett az oroszok tábornoka is. A munkácsiak most március 15-én megint kizarándokoltak a régi szép szabadságünnepek színhelyére, Őrhegyaljára. Cseh hadi készületek magyar kézen Megjelent ma már Munkácson a felszabadult fal­vak népe. Tejet, kalácsot, libát, csirkét hoztak a vá­rosba és az árak egyszerre zuhanni kezdtek. A tejes­asszonyok régi vevőiktől pénzt sem fogadtak el, ingyen adták annyi idő után a tejet, amelyet hónapokig nem tudt­ak oda eljuttatni. A kárpátaljai viszonyokról fantasztikus történeteket meséltek a Munkácsra érkező emberek. Elmondották, hogy Szolyván például egyetlen kis parasztszobába há­rom ágyat is beállítottak és a földes szobában egy ágyért olyan árat kértek, hogy azért a budapesti Ritz­­szállóban lehetett volna szállást venni. Az a taxiút, amely azelőtt 10 csehkoronába került, — de éppen így Huszton is, — 70 csehkoronába került. Elmondották még, hogy a csehek a bécsi döntés után is tízmilliókat öltek Kárpátaljába. Nagyon siettek, hogy el ne késsenek. Stratégiai utakat építettek, óriási munícióraktárakat vágattak a hegyek mélyébe és gőzhengereket hozattak, a legngyobb műnk indult meg, hogy a csehek állásai­kat minél jobban kiépítsék. Természetes, hogy ez most mind magyar kézre került, még az utak építéséhez hoza­tott gőzhengerek is. A felszabadult őrhegyaljai sörgyárban kedden és szerdán ingyen mérték a sört. Boldog mindenki, hogy elérkezett ez a nap is, amelyre annyira vártak. Eldob­ták fegyvereiket a Szics-gárdisták A felszabadítás természetesen nem folyt le minden vér nélkül. A cseh katonaság és az ukrán terroristák nem igen tanúsítottak ellenállást, legfeljebb ott, ahol végkép kutyaszorítóba kerültek és nem volt sehol sem menekülés. A csendőrök, rendőrök és fináncok próbál­ták meg inkább az előnyomuló honvédség feltartózta­tását, de ez sehol sem sikerült nekik. Csapataink igen sok zsákmányt ejtettek és szépszámú foglyot is szállí­tottak be. Érdekes azonban, hogy sem a halottak, sem a sebesültek, sem a foglyok között egyetlenegy Szics­­gárdista sincs. Úgy látszik, hogy ezeknek csak addig volt bátorságuk, ameddig a védtelen, kiszolgáltatott lakosságot terrorizálhatták. Egyébként az országutak mentén mindenütt a Szics-gárdisták eldobált unifor­misait, sapkáit és fegyvereit lehet látni, ők igyekeznek legjobban elrejtőzni és ma már a legártatlanabb képet igyekeznek vágni, minthogyha semmit sem csináltak volna. Az igazi ruszin őslakosok azonban a Szics­­gárdistákkal nem vállalnak közösséget és megtagadják az igazolásukat. A Pesti Napló munkatársa volt az első, aki Vozáry képviselő társaságában a most felszabadult Gorondon és Mezőterebesen keresztül jutott be Munkács városába. Itt a Csapról Munkácsra egyenes vonalban vezető or­szágutat a csehek egy 8 kilométeres darabon a kezük­ben tartották, mert a bécsi döntés Mezőterebes és Go­­rond községeket a cseheknek utalta. Itt elég kemény harcokra került a sor, mert a cseh csendőröket és finán­­cokat a honvédség csapatai teljesen körülzárták,. körül- Romlott ételek okozta mérgezéseknél a gyors­­an és biztosan ható természetes­­Ferenc József- keserűvíz azonnali használata — egy vagy két pohárral — rendkívüli fontos segédeszköz. Kér­dezze meg orvosát. belül 300 csendőr és finánc védekezett a honvédség elen és itt tüzérséget is kellett felvonultatnunk, mert a te­rep mocsaras és így nem volt alkalmas gyalogsági támadásra. Mezőterebes nemzetiszínű zászlókkal várja a magyarokat Munkács városának határát Várkulcsa községnél értük el. Három hónap előtt, amikor a Pesti Napló munkatársa ugyanezen a helyen járt, itt életveszélyes volt még éjszaka az utcára kimenni, mert a csehek állandó puska- és gépfegyvertűz alatt tartották a magyar országutat is. Most csodálatosképpen úgy elta­karodtak a cseh csapatok, de főkép a Szics-gárdisták, minthogyha soha nem is fenyegették volna Várkulcsa felől Munkács városát. Mezőterebes színmagyar község és a lakosság Vozáry képviselőnek és a Pesti Napló munkatársának automobilját nemzetiszínű zászlókkal, hangos magyar énekkel köszöntötte. Könny ragyogott a szerencsétlen magyarok szemében, akiket még további három hónapra kiszolgáltattak a csehek és az ukránok terrorjának. Most már magyar csendőrök barátkoznak a falu lakosságával és a derék magyarok nem tudnak hova lenni örömükben a kakastollas magyar csendőrök láttára. Szomorú képet mutat különben ez a vidék, mert itt állott nem is olyan régen még a híres­­beregi erdő, ahol annak idején az exkommunikált II. Endre király 1235-ben megbékélt a pápával. A szerződés alján ott is áll: »Kelt a beregi erdőben.« Ennek a híres, évszázados beregi erdőnek most már nyoma sínes. A csehek tel­jesen kiirtották. Ők azt mondják hogy stratégiai okok­ból, a valóság ellenben az, hogy mohó pénzvágyból. Hiábavaló szekértorlaszok Mezőterebesen túl szekértorlaszok vannak az or­szágúton. Ezeket állították a csehek előnyomuló hu­szárjaink útjába, de bizony nem sokat használtak ezek a rögtönzött akadályok. A csapatok mindenütt visszaszorították a cseheket, kivéve Lucska községet, ahol több órán keresztül tartott a harc. Lucska is ma­gyar kézre került azonban és ezzel most már Munkács­nak a közvetlen országútja is, a vasútvonala is telje­sen felszabadult. A Munkács utolsó házainál emelkedő híres vörös kolostornál, amely a most megdőlt cseh határ mögött emelkedik, húsz csendőr puskával és géppuskával ellen­állást próbált meg. Mint emlékezetes, innen a híres vörös kolostorból irányították a csehek vízkereszti vé­res támadásukat Munkács ellen. A cseh csendőrök, akik körülzárva találták magukat, szívósan védekeztek, végül azonban felvonult egy magyar ágyú, amelynek telita­lálata véget vetett a harcnak. Már a délután folyamán harminc község került a magyar csapatok kezére, ami ezen az aránylag népiesért vidéken, ahol a falu ritkaságszámba megy, igen nagy szó. Természetesen közöttük a legfontosabb Szolyva. A Pesti Napló munkatársa kint járt Beregszentmik­­lóson, ahová éppen akkor érkeztek meg biciklin a csendőrök. Nyomban a régi magyar csendőrlaktanya előtt álltak meg, amelyet különben a cseh csendőrök is használtak, leszálltak a bicikliről és a világ legtermé­szetesebb arcával, mintha csak hazaérkeztek volna saját szállásukra, bementek, leakasztották a borjút a hátuk­ról és nyomban letelepedtek a laktanyában. Alig negyedóra múlva már megkezdődött a beszélgetés a magyar csendőrök és Beregszentmiklós lakosai között. Itt is nagy örömmel fogadták a kakastollasokat, még a ruszin lakosok is. A szerdai napon nagyon rossz időjárási viszonyok uralkodtak, egész nap irtózatos havazások és hófúvá­sok voltak. A nap legnagyobb eseménye az, hogy a cseh csapatok főparancsnoksága parlamentereket küldött vitéz Béldy Alajos vezérkari ezredeshez, a Munkácson állomásozó lovasdandár parancsnokához. A csehek fel­ajánlották a kezükön maradt terület átadását és nem kértek semmi ellenszolgáltatást, csupán azt, hogy csa­pataink szüntessék be a tüzelést és a harcot. Leírha­tatlan az öröm és a lelkesedés és olyan izgalom van a városban, amilyenre talán a bevonulás óta nem volt példa. E pillanatban már csak 96 kilométer választja el honvédeinket a közös lengyel-magyar határtól és ezt a harminchat kilométert is meg fogják tenni, úgyhogy Vereckénél találkozunk a lengyel csapatokkal. Lövik Károly A házadó jogszabályai A már 12 év óta érvényben lévő házadótörvény és annak végrehajtási utasítása államháztartási érdek és szociális szükségletek szerint törvényhozási és rende­leti úton több alkalommal is módosították. De nemcsak a törvényt módosították, hanem különböző rendeletek, bírói ítéletek és elvi jelentőségű határozatokkal a tör­vény értelmezése és alkalmazása is módosult. Ezeket a kiegészítő és módosító rendelkezéseket azonban nem­csak a jogkereső közönség, de néha még a szakembe­rek sem ismerik, a bírói gyakorlat megismeréséhez pe­dig hozzá sem juthatnak. Amikor dr. Horányi Lajos pénzügyminisztériumi osztálytanácsos a házadó jog­szabályairól most megírt­ könyvét kibocsátja, már régen nélkülözött és hiányt pótló munkát végzett. A szerző kiadásában megjelent, világos és könnyen, áttekinthetően kezelhető mű nemcsak a szakembernek lesz nélkülözhetetlen, hanem m­inden háztulajdonosnak is és különösen az újonnan felszabadult Felvidék jogá­szainak és még érdekeltjeinek lent nagy segítségére.

Next