Pesti Napló, 1939. március (90. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-16 / 62. szám
10 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1939 március 11* Tágul a horizont Magyarország körül Harminchat kilométerre a közös lengyel-magyar határtól, március 15. (A Pesti Napló kiküldött munkatársának telefonjelentése.) Vozdry Aladár országgyűlési képviselő társaságában Munkácsról elindulva bejártuk ma a meginduló csapatok nyomán az újonnan felszabadult területeket. A Pesti Napló munkatársa járt Beregszentmilóson, amelyet csapataink már nemcsak hogy megszálltak, hanem ahol már teljesen berendezkedett a csendőrség és a polgári közigazgatás. Közvetlenül Szolyváig jutottunk, amelyet ma este már teljesen birtokukba vesznek a csendőrök és a közigazgatás emberei is. Szolyvától a Vereckei szoros felé A budapest—lembergi fővonalon haladtak mindenütt csapataink a Vereckei szoros felé, ahol Árpád és a honfoglaló magyarok bejöttek. A legfontosabb város ezen a vonalon Szolyva, tulajdonképpen kis városka csak, de a stratégiai jelentősége annál nagyobb. Munkácstól 29 kilométernyire van és itt kereszteződnek azok az utak, amelyek egyrészt Szlovákiával, másrészt Ruszinszkó keleti részével, Huszttal, Nagyszőlőssel, Aknaszlatinával kötik össze Kárpátalja többi részét. Az egyetlen útvonal, amely Szlovenszkót Romániával összeköti, szintén Szolyván fut keresztül, ezért végtelenül fontos Szolyva elfoglalása, mert ez annyit jelent, hogy a Ruténföldet valóságigái kettévágta csapataink Nagyon fontos a nyugat felé vezető országút azért is, mert a cseh hadsereg visszavonulásának ez az egyetlen útja. Perecsényen és Eperjesen keresztül vezetne ez az út, amely azonban igen rossz állapotban van és nagyobb csapattestek szállítását nem bírja el. Szolyvától már csak 36 kilométerre van a Vereckétől északra fekvő határvonal, ahol a lengyel csapatok várják már a honvédség csapatait. Szolyva a fele úton fekszik a lengyel-magyar határhoz. Hatalmas fűrésztelepek és gyárvállalatok vannak Szolyván. Még Szolyva előtt van Beregszentmiklós, amely csupa gyár és ahol a Schönborn-Buchheim grófok csodálatosan szép vadászkastélya áll. Természeti kincsek Szolyva körül a szó szoros értelmében minden kilométeren savanyúvízforrások fakadnak a föld mélyéből. Itt van a remek bolonai víz, itt van a világhírű luhi savanyúvíz, amelyet már békében importáltak Ausztráliába is és amelyet a magyar Selters-víznek kereszteltek el. Itt van Hátfalva és még számtalan más savanyúvízforrás, amelyeknek vizét Magyarország idáig nélkülözte. Szinyákon kénesfürdő, tanyán vasasfürdő van és mindenütt, amerre a szem ellát, valóságos ősrengeteg, bükk-, fenyőerdők. Patakok százai csörgedeznek a szó szoros értelmében tele pisztránggal, úgyhogy kézzel lehet fogni a halakat. Az erdő mélyén szarvasok, vaddisznók, sőt itt vannak a Verhovina és a Kárpátok híres medvéi is. Igen nagy jelentősége van ennek a vidéknek azért is, mert 600.000 hold állami erdő van, amely olyan dús fában, hogy Magyarország nem szorul többé faimportra. A táj csodálatosan szép, vetekszik Svájc szépségeivel és például az 1600 méteres Stoj meredek oldalain még június derekán is pompásan lehet síelni. Számos üdülő- és fürdőtelep van Verhovinának és a Kárpátoknak ezen a gyönyörű részén. Sok forrás olyan bővizű és olyan nagy esése van, hogy aránylag igen kis befektetésekkel egész Magyarországot el lehetne látni innen villamosenergiával. Ez nagyon fontos lenne és akár rögtön meg lehetne építeni ezeket a gyárakat. Itt van Aknaszlatina is kimeríthetetlen sóbányáival. Amellett, hogy egész Magyarország sószükségletét fedezni lehetne innen, körülbelül 10.000 vágon sót tudnánk exportálni. »A magyar történelem országútja« volt — mint Vozáry Aladár képviselő előadássorozatának címéül is adta, a Vereckei szoroshoz vezető Latorca-völgye, ahol a magyarok bejöttek. Az utolsó szakasz, gyönyörűen megépített szerpentin, 14 kilométeren keresztül vezet a Vereckei szoros tetejére, ahol azután Lengyelországba lép át a vándor. Munkács öröme Munkácson leírhatatlan örömet keltettek az események. Az emberek fellélegzettek, amikor kedden hajnalban hírül vették, hogy a csehek esztelen orvtámadására kemény választ adott a magyar honvédség és nemcsak hogy fegyveres kézzel verte vissza az Őrhegyalján támadó cseheket, hanem nyomban erélyes üldözésükre is indult. Az első eredmény az volt, hogy felszabadult Munkács város temetője. Már kedd délelőtt valósággal zarándokoltak szüleik sírjához a munkácsiak. Az egymásután érkező hírek, amelyek újabb és ■újabb előnyomulásról számoltak be, valósággal felvillanyozták a várost. Nemcsak azért, mert Munkács hazafias lakossága várva-várta ezt a napot, hanem azért is, mert a Ruténföld kincsei, de főkép a közös lengyelmagyar határ Munkács városa előtt olyan összeköttetést és olyan lehetőségeket tár fel, amilyenekre talán egyetlen város sem számíthat ma Magyarországon. Magyarérzelmű ruszinok, románok Kitörő lelkesedéssel fogadták a ruténok is a felszabadító honvédcsapatokat. A ruténok mindig Magyarországhoz húztak, hiszen a „hegyvidéki kirendeltség”, amelyet Darányi Ignác állított fel annak idején, és amely a budapesti földművelésügyi minisztérium égisze alatt működött, mindennel ellátta a szűkölködő ruténokat. A háziipart is ennek a kirendeltségnek köszönhették a ruténok. Sajnos, ez teljesen elpusztult a csehek alatt. Gyönyörű tenyészállatokat küldött a Ruténföldre a felvidéki kirendeltség, gyümölcsöket is ültettek és az a rengeteg szilva, alma, dió és mogyoró, amely Ruténflödről most kikent, mindennek köszönhető. A tutajozás is Magyarország felé irányult és így van az, hogy például 14.060 román, akik a Ruténföld keleti sarkában éltek a tutajozásból, egytől-egyig mind a Magyar Pártba léptek be még a cseh elnyomatás alatt is. 1938 június 26-án Vozáry Aladár Munkácson összehívta a Magyar Párt nagygyűlését. A legnagyobb meglepetésre nemcsak a magyarok jelentek meg ezen a gyűlésen, hanem a román és ruszin nemzetiségűek is, akiknek vezetője megkapóan, tömören fejezte ki népei érzelmeit: — Amikor nektek jó volt, nekünk is jó volt, amikor nektek rossz lesz, nekünk is rossz lesz, amikor nektek jó lesz, nekünk is jó lesz! A Ruténföldön, Vereckén, Volócon ma is elevenen él a Rákóczi-kultusz. A menyecskék vasárnaponként libertás-tallért akasztanak nyakláncukra, az öreg ruszinok között pedig legenda jár: mutogatják a vizenyős réteken Rákóczi lovának patkónyomát. A patkónyomok befelé, Magyarország felé mutatnak, holott Rákóczi itt hagyta el menekülés közben Magyarországot. De azt mondja a legenda, hogy Rákóczi fordítva verette a patkót lova lábára, mert különben a nép utánament volna. Március Idusa Őrhegyalján Munkácson különösen nagy örömet keltett az, hogy éppen március 15-én szabadult fel a város környéke. Hosszú, évtizedes szokás volt Munkácson, hogy a város lakossága Március Idusán örhegyaljára vonult ki a szabadságünnepet megülni, mert itt áll az a 48-as emlék, amelyet annak emlékezetére emeltek, hogy 1849 április 6-án a Vereckei szoroson betörő orosz seregeket őrhegyalján a munkácsi nemzetőrök csatában megverték és elesett az oroszok tábornoka is. A munkácsiak most március 15-én megint kizarándokoltak a régi szép szabadságünnepek színhelyére, Őrhegyaljára. Cseh hadi készületek magyar kézen Megjelent ma már Munkácson a felszabadult falvak népe. Tejet, kalácsot, libát, csirkét hoztak a városba és az árak egyszerre zuhanni kezdtek. A tejesasszonyok régi vevőiktől pénzt sem fogadtak el, ingyen adták annyi idő után a tejet, amelyet hónapokig nem tudtak oda eljuttatni. A kárpátaljai viszonyokról fantasztikus történeteket meséltek a Munkácsra érkező emberek. Elmondották, hogy Szolyván például egyetlen kis parasztszobába három ágyat is beállítottak és a földes szobában egy ágyért olyan árat kértek, hogy azért a budapesti Ritzszállóban lehetett volna szállást venni. Az a taxiút, amely azelőtt 10 csehkoronába került, — de éppen így Huszton is, — 70 csehkoronába került. Elmondották még, hogy a csehek a bécsi döntés után is tízmilliókat öltek Kárpátaljába. Nagyon siettek, hogy el ne késsenek. Stratégiai utakat építettek, óriási munícióraktárakat vágattak a hegyek mélyébe és gőzhengereket hozattak, a legngyobb műnk indult meg, hogy a csehek állásaikat minél jobban kiépítsék. Természetes, hogy ez most mind magyar kézre került, még az utak építéséhez hozatott gőzhengerek is. A felszabadult őrhegyaljai sörgyárban kedden és szerdán ingyen mérték a sört. Boldog mindenki, hogy elérkezett ez a nap is, amelyre annyira vártak. Eldobták fegyvereiket a Szics-gárdisták A felszabadítás természetesen nem folyt le minden vér nélkül. A cseh katonaság és az ukrán terroristák nem igen tanúsítottak ellenállást, legfeljebb ott, ahol végkép kutyaszorítóba kerültek és nem volt sehol sem menekülés. A csendőrök, rendőrök és fináncok próbálták meg inkább az előnyomuló honvédség feltartóztatását, de ez sehol sem sikerült nekik. Csapataink igen sok zsákmányt ejtettek és szépszámú foglyot is szállítottak be. Érdekes azonban, hogy sem a halottak, sem a sebesültek, sem a foglyok között egyetlenegy Szicsgárdista sincs. Úgy látszik, hogy ezeknek csak addig volt bátorságuk, ameddig a védtelen, kiszolgáltatott lakosságot terrorizálhatták. Egyébként az országutak mentén mindenütt a Szics-gárdisták eldobált uniformisait, sapkáit és fegyvereit lehet látni, ők igyekeznek legjobban elrejtőzni és ma már a legártatlanabb képet igyekeznek vágni, minthogyha semmit sem csináltak volna. Az igazi ruszin őslakosok azonban a Szicsgárdistákkal nem vállalnak közösséget és megtagadják az igazolásukat. A Pesti Napló munkatársa volt az első, aki Vozáry képviselő társaságában a most felszabadult Gorondon és Mezőterebesen keresztül jutott be Munkács városába. Itt a Csapról Munkácsra egyenes vonalban vezető országutat a csehek egy 8 kilométeres darabon a kezükben tartották, mert a bécsi döntés Mezőterebes és Gorond községeket a cseheknek utalta. Itt elég kemény harcokra került a sor, mert a cseh csendőröket és fináncokat a honvédség csapatai teljesen körülzárták,. körül- Romlott ételek okozta mérgezéseknél a gyorsan és biztosan ható természetesFerenc József- keserűvíz azonnali használata — egy vagy két pohárral — rendkívüli fontos segédeszköz. Kérdezze meg orvosát. belül 300 csendőr és finánc védekezett a honvédség elen és itt tüzérséget is kellett felvonultatnunk, mert a terep mocsaras és így nem volt alkalmas gyalogsági támadásra. Mezőterebes nemzetiszínű zászlókkal várja a magyarokat Munkács városának határát Várkulcsa községnél értük el. Három hónap előtt, amikor a Pesti Napló munkatársa ugyanezen a helyen járt, itt életveszélyes volt még éjszaka az utcára kimenni, mert a csehek állandó puska- és gépfegyvertűz alatt tartották a magyar országutat is. Most csodálatosképpen úgy eltakarodtak a cseh csapatok, de főkép a Szics-gárdisták, minthogyha soha nem is fenyegették volna Várkulcsa felől Munkács városát. Mezőterebes színmagyar község és a lakosság Vozáry képviselőnek és a Pesti Napló munkatársának automobilját nemzetiszínű zászlókkal, hangos magyar énekkel köszöntötte. Könny ragyogott a szerencsétlen magyarok szemében, akiket még további három hónapra kiszolgáltattak a csehek és az ukránok terrorjának. Most már magyar csendőrök barátkoznak a falu lakosságával és a derék magyarok nem tudnak hova lenni örömükben a kakastollas magyar csendőrök láttára. Szomorú képet mutat különben ez a vidék, mert itt állott nem is olyan régen még a híresberegi erdő, ahol annak idején az exkommunikált II. Endre király 1235-ben megbékélt a pápával. A szerződés alján ott is áll: »Kelt a beregi erdőben.« Ennek a híres, évszázados beregi erdőnek most már nyoma sínes. A csehek teljesen kiirtották. Ők azt mondják hogy stratégiai okokból, a valóság ellenben az, hogy mohó pénzvágyból. Hiábavaló szekértorlaszok Mezőterebesen túl szekértorlaszok vannak az országúton. Ezeket állították a csehek előnyomuló huszárjaink útjába, de bizony nem sokat használtak ezek a rögtönzött akadályok. A csapatok mindenütt visszaszorították a cseheket, kivéve Lucska községet, ahol több órán keresztül tartott a harc. Lucska is magyar kézre került azonban és ezzel most már Munkácsnak a közvetlen országútja is, a vasútvonala is teljesen felszabadult. A Munkács utolsó házainál emelkedő híres vörös kolostornál, amely a most megdőlt cseh határ mögött emelkedik, húsz csendőr puskával és géppuskával ellenállást próbált meg. Mint emlékezetes, innen a híres vörös kolostorból irányították a csehek vízkereszti véres támadásukat Munkács ellen. A cseh csendőrök, akik körülzárva találták magukat, szívósan védekeztek, végül azonban felvonult egy magyar ágyú, amelynek telitalálata véget vetett a harcnak. Már a délután folyamán harminc község került a magyar csapatok kezére, ami ezen az aránylag népiesért vidéken, ahol a falu ritkaságszámba megy, igen nagy szó. Természetesen közöttük a legfontosabb Szolyva. A Pesti Napló munkatársa kint járt Beregszentmiklóson, ahová éppen akkor érkeztek meg biciklin a csendőrök. Nyomban a régi magyar csendőrlaktanya előtt álltak meg, amelyet különben a cseh csendőrök is használtak, leszálltak a bicikliről és a világ legtermészetesebb arcával, mintha csak hazaérkeztek volna saját szállásukra, bementek, leakasztották a borjút a hátukról és nyomban letelepedtek a laktanyában. Alig negyedóra múlva már megkezdődött a beszélgetés a magyar csendőrök és Beregszentmiklós lakosai között. Itt is nagy örömmel fogadták a kakastollasokat, még a ruszin lakosok is. A szerdai napon nagyon rossz időjárási viszonyok uralkodtak, egész nap irtózatos havazások és hófúvások voltak. A nap legnagyobb eseménye az, hogy a cseh csapatok főparancsnoksága parlamentereket küldött vitéz Béldy Alajos vezérkari ezredeshez, a Munkácson állomásozó lovasdandár parancsnokához. A csehek felajánlották a kezükön maradt terület átadását és nem kértek semmi ellenszolgáltatást, csupán azt, hogy csapataink szüntessék be a tüzelést és a harcot. Leírhatatlan az öröm és a lelkesedés és olyan izgalom van a városban, amilyenre talán a bevonulás óta nem volt példa. E pillanatban már csak 96 kilométer választja el honvédeinket a közös lengyel-magyar határtól és ezt a harminchat kilométert is meg fogják tenni, úgyhogy Vereckénél találkozunk a lengyel csapatokkal. Lövik Károly A házadó jogszabályai A már 12 év óta érvényben lévő házadótörvény és annak végrehajtási utasítása államháztartási érdek és szociális szükségletek szerint törvényhozási és rendeleti úton több alkalommal is módosították. De nemcsak a törvényt módosították, hanem különböző rendeletek, bírói ítéletek és elvi jelentőségű határozatokkal a törvény értelmezése és alkalmazása is módosult. Ezeket a kiegészítő és módosító rendelkezéseket azonban nemcsak a jogkereső közönség, de néha még a szakemberek sem ismerik, a bírói gyakorlat megismeréséhez pedig hozzá sem juthatnak. Amikor dr. Horányi Lajos pénzügyminisztériumi osztálytanácsos a házadó jogszabályairól most megírt könyvét kibocsátja, már régen nélkülözött és hiányt pótló munkát végzett. A szerző kiadásában megjelent, világos és könnyen, áttekinthetően kezelhető mű nemcsak a szakembernek lesz nélkülözhetetlen, hanem minden háztulajdonosnak is és különösen az újonnan felszabadult Felvidék jogászainak és még érdekeltjeinek lent nagy segítségére.