Pesti Napló, 1939. május (90. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-28 / 121. szám

Vasárnap napi Hírek JÓ REGGELT! U­tcai szememeskedés: »Mondja, szereti az ibolyát?« ■»Nem.« »És engem!« »Ó, maga ibolya!« Egy athéni régiség­­kereskedő ócskaságot adott el a Milói Vé­nusz egyik hiányzó karja gyanánt egy amerikai műgyűjtőnek. Lám, ez az egykéz átka! Egy volt szegedi műkert­ész nagy sikert ara­tott a buenosairesi nagyoperában. Karrier­jét azzal biztosította, hogy erélyesen utasí­totta vissza az első kedvezőtlen ajánlatot s ez az erély megtetszett az igazgatónak. Ugy látszik, a műkertész már ekkor sem kertelt. Ezzel szemben­ szép dicsőségvirá­gokat arat. A Mura Muraszemenyénél kiáradt. Rossz he­lyet szemelt ki. Amerikában az a divat, hogy az emberek ruhájuk gombjára foglaltatják kedvenc filmsztárjuk arcképét. Egy gombnyomásra bárki maga elé varázsolhatja a kedvencét. Kíváncsi falusi ember monológja Anna előtt: »Az annámi császár Franciaországba repült. Ha láthatnám, Annám, életem utolsó két hónapját odaadnám.« JeiAAoXftO­O* S Wfx Ma — Lapunk legközelebbi száma Pünkösd kettős ünnepe után szerdán reggel a rendes időben jele­nik meg. ____ — Javult az angol anyakirályné állapota. Londonból jelentik. A Mary királyné egészségi állapotáról kiadott orvosi jelentés kielégítő javu­lásról számolt be. Hétfő előtt most már nem is adnak ki újabb jelentést. — A közigazgatási vizsgabizottság új tagjai. A mi­niszterelnök a minisztériumnak a gyakorlati közigazga­tási vizsga szabályozása tárgyában kibocsátott 3300/1933. M. E. számú rendelet 1­3. §-a alapján az orszá­gos gyakorlati közigazgatási vizsgabizottság megbíza­tásának hátralevő tartamára, vagyis az 1939. december 31-ig terjedő időre Bernáth László honvédelmi minisz­tériumi miniszteri tanácsost, Pusztai János vallás- és közoktatásügyi minisztériumi miniszteri osztálytaná­csost és Esztergár Lajos Pécs szabad királyi város vá­rosi tanácsnokot, h. polgármestert, az országos köz­­igazgatási vizsgabizottság tagjaivá kinevezte. — Uj titkos tanácsosok. A kormányzó a miniszterelnöknek a minisztérium nevében tett előterjesztésére Láng-Miticzky Ernő, a budapesti ítélőtábla elnökének és Hutás József, a Kúria másodelnökének a m. kir. titkos tanácsosi méltó­ságot adományozta. — Esterházy János gróf, a Szlovákiai Egyesült Magyar Párt országos elnöke június 5-én 18 óra 10 perckor Budapest I. hullámhosszán rádióelőadást tart a Szlovákiai Magyar Házak hivatásáról.­­ Pétain tábornagy ragaszkodik spanyolországi küldetéséhez. Bayonneból jelentik: Pétain tábornagy a frontharcos szövetség fogadásán ismertette a reá, mint spanyolországi francia nagykövetre bízott küldetését. — Ezt a küldetést elvállaltam és teljesíteni fogom a mindkét részről felmerülő nehézségek ellenére. Minden kérdést a két ország érdekének szemszögéből kell fel­fogni és megoldani. Ezután célozva a Franciaországba való közeli és végleges visszatéréséről a francia lapok­ban elterjedt hírekre, a következő kijelentést tette: Önök előtt határozottan megcáfoltam már ezeket a hí­reket. Utódaimnak még várniok kell. Csak akkor hagyom el véglegesen Spanyolországot, ha a helyzet végleg kitisztult s ezáltal országom nélkülözni tudja további szolgálataimat. Pétain tábornagy szavait lelkesen megéljenezték. (MTI.) Persel_könnyű ||| jj melltartók nyári- és fürfic­haskötök KŐSZEGI R. PESTI NAPLÓ 1939 május 28 15 u­nto*# tfvUf* minden anya boldog örömmel készül az örvendetes eseményre. A születendő gyermek életképessége, életereje elsősorban az anya egészségétől, helyes táplálkozásától függ. Már a terhesség alatt kell az anyának rendszeresen Ovomaltine-val élni, mert az Ovomaltine minden tápértéke, tartalma a fejlődő magzat javát szolgálja. A terhesség alatt sok nő gyomra nem is bír el más táplálékot, mint az Ovomaltines tejet. Az anya és magzat egészségét, életerejét fokozza az anya által reggelire és uzsonnára elfogyasztott 1—2 csésze lyok­uiittine. Emlékezés az S.4 és az S.14 tengeralattjárók katasztrófájára (Saját tudósítónktól.) A Squalus tengeralattjáró borzalmas szerencsétlensége emlékezetünkbe idézett két hasonló tragédiát, amelyek az elmúlt évtizedben a leg­nagyobb feltűnést és megdöbbenést keltették. Az egyik az amerikai S. 4. tengeralattjáró elsüllyedése és legénységének elpusztulása volt. A szerencsétlenség 1927 december 17-én történt a Massachusetts partvidékén, a Cape Cod öbölben. Az amerikai tengerészeti flotta hadgyakorlatot tartott ezek­ben a napokban és ennek során december 17-én délután 2/.14 óra tájban a Paulding torpedóromboló naszád neki­ment a tengerből hirtelen felbukkanó S. i. tengeralatt­járó naszádnak. A hajó léket kapott, a torpedóromboló, amely 18 csomónyi gyorsasággal haladt, a felső részét sértette meg, úgyhogy a felemelkedő naszád a vízbe zuhant oly gyorsan, mint egy darab kő. A tengeralatt­­járón 45 főnyi legénység tartózkodott, akik a naszád­dal együtt a 35 méteres mélységige kerültek. A mentési munkálatokat azonnal megkezdték. A kö­zelben lévő hadihajók a helyszínre siettek, hármat kö­zülük egymáshoz láncoltak, acél rádi­ók­at fektettek le közöttük, amelyre felállították a búvárkész­ülékeket. Több búvár ereszkedett le a mélybe, akik leérve meg­kopogtatták a féloldalt fekvő búvárhajó oldalát azért, hogy onnan jeleket kapván, megtudják, élnek-e a hajó belsejében. Választ csak a hajó torpedóü­regéből kaptak, amelynek falán keresztül megindult kalapácskopogtatás formájában a Morse-jelek átadása. Az első híradás a tengerfenéken ily módon hangzott: »Mind a hatan élünk. A levegő mindeddig tűrhető. Kérem, siessenek. Sokáig fog még tartani A mentési munkálatok azonban a téli idő miatt igen nehezen haladtak. Megkísérelték a hajók belsejébe búvárszivattyúk révén oxigént sziattyúzni és erre a célra repülőgépeken oxigéntömlőket szállítottak a helyszínre. A vihar azonban ezt a tervet keresztül­húzta. Az első nap semmi komolyabb eredményt nem ért el a mentési munkálat. Az acélkoporsóban lévő kalapács távírója másnap azt jelezte, hogy a levegő rohamosan romlik és hogy a benymuló víz 10 centimétert emelkedett. Ekkorra már megállapították, hogy a hajó torpedó üregében hat em­ber maradt életben, a többi a benyomuló víz következ­tében életét vesztette. A drámai jelentés dacára azon­ban a tenger felszínén lévők még­sem tudtak gyors segítséget nyújtani. Az a csónak, amelynek matrózai a búvárszivattyú csövét tartották, felborult és az emelet­­magasságú hullámokban meg sem lehetett kísérelni többet, hogy oxigént juttassanak a szerencsétleneknek. A búvároknak is félbe kellett szakítaniuk a munkát, mert a háborgó tengerben képtelenség volt leereszkedni. Hétfőn, tehát amikor már 48 órája volt az S. 4. le­génysége a tenger fenekén, újabb segélycsapatok ér­keztek és 16 búvár kísérelte meg a leszállást. Az S. 8. búvárhajó, az elsüllyedt naszád testvérhajója, ebben az időben arról értesült, hogy a víz alatt lévő hajó oscil­­látorkészüléke elromlott. A kétségbeesett hang feltette a kérdést: — Kaphatunk-e egy újat? A felelet fentről az volt, hogy mivel a tenger viharosan háborog, a búvárok képtelenek a mélybe szállni. Később az S. 8. leadta a jelt, hogy két emelő­gép útban van és megkérdezte a szerencsétlenektől, elég lesz-e a levegő estig. Csak 18 óráig tarthat ki a meglévő készletünk, — felelte a hang — mondjátok meg, hány óra van nálatok. — Tíz óra 45 perc. — Milyen az idő? — A tenger nagyon viharos, a szél nagyon erős. — Nincs reményünk már? — De igen, van még remény, mindent megteszünk a segítségetekre. A valóságban azonban már semmi remény nem volt ebben az órában, mert ha a tenger le is csende­sedett volna, a mentőmunkálat a legjobb esetben 24 óra alatt fejeződött be. Az acél koporsóban lévők pedig a legjobb esetben 18 órát számítottak arra, hogy kibír­ják az élet-halálharcot. A halálra ítélt hősök azonban még tovább is ki­tartottak és 0 óra 10 perckor, kedden hajnalban jelen­tette az S. 8. a szerencsétleneknek: »Feleségetek és anyátok imádkozik értetek. Egész Amerika imádkozik értetek. Ha vettétek ezt a jelet, adjatok feleletet.« Felelet azonban nem jött. Egy óra múlva az S. 8. újra leadta a jeleket, de válasz ismét nem érkezett. Csak 6 óra 10 perckor hallatszott egészen halk kopog­tatás, mintha valaki, aki életben lett volna, és hallotta a kérdést, utolsó erőfeszítésében felelni akar. De csak­ három halk jellel tudta tudtára adni az emberiségnek, hogy ők hatan befejezték az életet. Ezek voltak az utolsó jelek, amelyet az acélkoporsóba zárt emberek adtak, utána már nem jött több jel... A másik szerencsétlenség 1928 augusztus 7-én tör­tént, az Adrián, Brioni közelében. Az F. 14. tengeralatt­járó, amelyen 29 főnyi legénység és 2 tiszt volt, össze­ütközés következtében elsüllyedt. Itt is azonnal meg­indultak a mentési munkálatok, hogy levegőt juttassa­nak a 40 méter mélységben lévő tengeralattjáróba. Az akusztikai összeköttetés itt is megvolt a szerencsétle­nül jártak és a mentők között. A mentési munkálatot egy egész flotta végezte és a filmoperatőrök sem hiá­nyoztak a helyszínről. Minden jel arra mutatott, hogy az elsüllyedt naszádot ki tudják emelni és megmentik legénységét. A búvárhajóban azonban klórhidrogén ke­letkezett, amely valamennyiü­ket megfojtotta. Az utolsó drámai jel, amit felvettek tőlük, a követ­kező volt: »A gáz mindjobban terjed, perceken belül meghalunk«. A szerencsétlenség után az F. 14-et kiemelték a tengerből és amikor a kiküldött hajóorvos jelentette, hogy gázmérgezés következtében mind a 31 ember meg­halt, a mentési munkálatot végző hajó főparancsnokai, tisztjei és legénysége térdre estek és némán imádkoztak. — Címadományozás. A kormányzó Komonczy Gáspár Szent Benedek-rendi főapátsági jószágkormányzónak a hazai mezőgazdaság fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül a gazdasági főtanácsosi címet adomá­nyozta. — Kolumbia felfüggesztette a zsidóbevándor­lást. Bogotából jelentik: A kormány mindaddig felfüggesztette a zsidóbevándorlást, amíg az államtanács e kérdést rendeletileg nem szabá­lyozza. — Kérelem. Ismeretlen úriember május 11-én egy orvosi előszobában elcserélt egy ballonkabátot. Miután a nyomozás mindeddig eredménytelen maradt, ezúton kérik az illetőt, hívja fel telefonon bármely nap d. e. 10 óráig a 185—604. számot. Az elcserélt kabát ismerte­tője­le a bal ujján tintafolt. — A Nyugat könyvnapi számában három olyan közlemény jelent meg, melyek mindegyike rendkívüli érdeklődésre tarthat számot. Babits Mihály A magyar okosság természetrajza címen írt nagy tanulmányt, Farkas Gyula és Schöpflin Aladár az asz­­szimilációról folytatnak egymással vitát, Halász Gábor pedig Justh Zsigmond most felfedezett párizsi naplóját köelti Ottlik Géza novellája, Török Soph­ie, Illyés Gyula, Vas István és Radnóti Miklós versei. Török Sophie portréja Sei­­pflinről, Nagy Zol­tán cikke az esszéí­ró Tóth Árpádról, s gazdag Figyelő-rovat teszi teljessé az Ünnepi szám tartalmát. E számmal együtt kap­ják meg a Nyugat előfizetői a folyóirat két új könyvnapi illet­őjén­ykötetét: Cs­. Szabó László: Magyar Néző című könyvét és Török Sophie: Nem vagy igazi! című regényét. JUJICK ÁLLANDÓAN RAKTÁRON VEZÉRKÉPVISELETNÉL ! A­UTÓSZALON Andrássy­ út 8. Aquincumi Strandfürdő megnyílt. Pompás parkban 100 méteres medence, 23 fokos forrásvízzel HÉV bárhonnan átszállással 30 fillér. — Hajó Gellérttől Vigadótól, Margitszigettől. Aquincumnál kiszálln 3­ szobás lakás augusztusra kiadó ____ ERZSÉBET­ KÖRÚT 18____

Next