Pesti Napló, 1939. május (90. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-04 / 101. szám
Csütörtök PESTI NAPLÓ 1939 május 4 15 ZENEI NAPLÓ KÓRUSOK A Zeneművészeti Főiskolában egymásután két nagy énekkari hangverseny: délután gyprmese-kórusok, a 16városi polgári iskolák együttesei, este a felnőttek karéneke, az Országos Dalosszövetség díszhangversenye. Mindkét hangversenyre énekkultúránk gyönyörű megújhodása nyomta rá bélyegét. .Ezt a megújhodást, mint tudjuk, először gyermekhangok hirdették. A gyermekek elfogulatlan, romlatlan, friss zenei ösztöne vitte elsőnek diadalra az új ideált: klasszikus zenét, tiszta népi muzsikát a tömegeknek! De nem kisebb dicsősége a felnőtteknek, az apáknak-anyáknak, hogy átvették a kicsinyek énekét, hogy nem reeteltek tanulni gyermekeiktől, ahogyan ennek az új magyar zenei művelődésnek nagy megindítói sem restettek tanulni az »egyszerű« néptől... A polgáristák idei hangversenyének műsorán természetesen énekkari népművelésünk megteremtője, Kodály Zoltán vezetett nem kevesebb mint tíz kórusremekével. A »Táncnótá«-t Nagy Gizella lajosuccai, a »Vízkereszt«-et Maróthy Magda Tisza Kálmán-téri, a »Lengyel László játék«-ot Szittya-Steiner Rezső hernáduccai és mesteruccai polgáristái adták elő. Kodály nagy fegyvertársának, Bartóknak gyermekkórusai közül a »Cipősütés«-t Barth Ferencné óhegyuccai lánykóristái szólaltatták meg és ugyanők mutatták be az est újdonságát, a »Julis néni tücske« című gyönyörű Erdélyi-költemény megzenésítését, mellyel iskolai énekkultúránk kiváló építőjének, Kerényi Györgynek bensőséges, áhitatos ázsikuslelke ajándékozta meg éneklő ifjúságunkat. Kóruskomponistáink gárdáját ahangversenyen még Bárdos Lajos, Molnár Antal, Halmos László, Péter József, Faragó Kálmán, dr. Török Zoltán, Dobó Sándor és Zsasskovszky József képviselte. Mondanunk sem kell, szóhoz jutottak a műsoron az acapella-ének klasszikus mesterei is: Somogyi Magda práteruccai polgáristái Rauch Andreáétól, az óhegyuccai lányok pedig Palestrinából énekeltek egy-egy kis mesterművet. A már említett együtteseken kívül Zsasskovszky németuccai, Kador Mária borzaguccai, Pápay Izabella üteguccai, Rossa Ernő Rottenbiller uccai polgári iskolai kórusai biztosították a hangverseny szép sikerét. A Dalosszövetség díszhangversenyén egyes dalárdák szintén egészen magasrendű műsorösszeállítással és kiváló művészi munkával emelkedtek ki az átlagból. Nagy örömmel üdvözöltük ez alkalommal a budapesti dobogón már a visszacsatolt Felvidék kiküldötteit is. A hangversenyt a Komáromi Dalegyesület férfikara nyitotta meg, majd a Lévai Dalárda vegyeskara lépett pódiumra, melyet az előadott Kodály-, Halmos , Bárdos-, Nádasdy-művek tanúsága szerint Heckmann István egészen a megújhodott magyar kóruskultúra szellemében irányít. A Rimaszombati Magyar Dalegylet férfikara id. Halász Gyula vezetésével különösen megható üzenetet hozott: Kodály-Kölcsey »Huszt«-kórusával mintegy »dalban« hozta nekünk a Felvidéket, Huszt várának borongó romjain régi időknek új életet hirdető szellemével. Igen nagy művészi sikert aratott a Chinoin Sport Egyesület vegyeskara, melyet Kerényi György meg nem alkuvó, emelkedett irányítása aránylag rövid idő alatt karének-együtteseink első sorába emelt, ahogy azt most Bach, Kodály, Ádám, Bárdos és Veress egy-egy kórusának nemes stílusú előadása is igazolta. Nem kisebb hatással szerepelt a Magyarság Dalegyesület hatalmas kórusa, Rajter Lajos vezetésével, Orlando di Lasso és Fister János műveivel. A műsor második részét Kézdi-Krén Géza kitűnő Szent Anna vegyeskara Scarlatti Alessandro és Nádasdy Kálmán egy-egy kórusával nyitotta meg. A hangverseny legnagyobb zenei feladatát azonban kétségkívül a Szegedi Tanárképző Főiskolának kulturális érdemekben gazdag kamarakórusa oldotta meg: Szögi Endre vezetésével megszólaltatta Kodály grandiózus népballada-feldolgozását, a »Molnár Anná«-t. Az est műsorát a Pénzjegynyomda Sport Egyesületének és a Posta Műszaki Üzemi Tisztviselők Dalkörének férfikara egészítette ki és végül a Budapesti Egyetemi Énekkarok ragyogó együttese zárta le, Burleigh, Palmgren, Farkas Ferenc kórusait szólaltatva meg, lobogó temperamentumú, pompás karnagyának, Vaszy Viktornak vezetésével. Zenekar Beethoven IX. szimfóniája hosszú idők óta a budapesti hangversenyélet egyik legvonzóbb műsorszáma. Népszerűsége mindamellett nagyon sokáig csak a hangversenyközönség elitjére, a klasszikus zene rajongóinak szűkebb körére terjedt ki. Ez a »szűkebb kör« az utóbbi évtizedben azonban hatalmasan kitágult. A IX. szimfónia és általában a »szimfónia« már belekerült a legszélesebb városi néprétegek köztudatába, a »klassszikus« zene mintegy kilépett a szorosabb értelemben vett koncertélet kereteiből, felhangzik Állatkertben, Margitszigeten, vagy Károlyi-kertben, mégpedig gyakran olyan tolmácsolásban, mely kényes koncerttermeknek is becsületére válhatna. A magas zenekultúra utat talált a legnagyobb nyilvánossághoz, anélkül, hogy bármit is veszített volna fensőbbségéből. Mert akik utat törtek neki, maguk a muzsikusok sem adtak fel semmit művészi méltóságukból a profánabb fórumokon. Ezeknek a klasszikus zenéket népszerűsítő muzsikusoknak sorában megkülönböztetett hely illeti meg fáradhatatlan, lelkes karmesterünket, Komor Vilmost. Ez a gyakorlottkezű, friss és gyorsan átfogó szellemű, sokoldalúan képzett művész fővárosunkban és a vidéken egyaránt bámulatos eredményeket ért el. Legnagyobbigényű zenekari műveket, operákat hozott ki olyan keretekben, melyek addig csak könnyebb fajsúlyú zenék,pp érettek befogadására voltak alkalmasak. Mennyit köszönhet neki vidéki zenekultúránk, mennyit azok a tömegek, akiknek nem telik operaházra, csak a Városi Színház népszerű operaestéire! Komor Vilmos karmesterpálcája kétségkívül népművelésünk egyik legkomolyabb tényezője a hangszeres zene és opera terén. Nagyközönségünk jól tudja, hogy mennyit köszönhet és mivel tartozik Komor Vilmos karmesterpálcájának. Igazolta ezt az a nagyszabású hangverseny is, melyen Komor Vilmos a IX. szimfóniával állt a Zeneművészeti Főiskola dobogójára: a termet zsúfolásig megtöltötte az agilis karmester lelkes híveinek tábora. Valóban, ha valaki, akkor a nagy tömegek fáradhatatlan zenei nevelője, megérdemelte ezt az utolsó helyig megtelt nézőteret és az onnan felviharzó tapsokat. A műsort pompás lendülettel vezette be a III. Leonoranyitány, majd egy fiatal pianista, Kuti Adrienne adta elő Mozart második A-dúr zongoraversenyét és végül felhangzott a szimfóniák szimfóniája, a »Kilencedik«, melynek megszólaltatásánál a Palestrina kórus méltóképpen csatlakozott a Budapesti Hangversenyzenekarhoz. Külön kell foglalkoznunk a szólókvartettet éneklő fiatal művészeknek, Neményi Lilinek, Rózsa Verának, ifj. Kürtös Károlynak és Borissza Pálnak együttesével. A női szólisták ugyanis egyenesen remekeltek . Neményi Lilit a fővárosi közönség eddig inkább mint kiváló színésznőt ismerte. A debreceni színház krónikájában azonban nem egy operaelőadás rendkívüli sikere fűződik a nagytehetségű művésznő nevéhez. Mikor annak idején beszámoltunk arról a nagyjelentőségű — vidéken egyenesen párját ritkító — heroikus kultúrmunkáról, melyet a debreceni Csokonayszínház kiváló igazgatója, Horváth Árpád teljes értékű operaelőadások (»Szöktetés a szerályból«, »Székelyfonó« stb.) rendezésével végzett, akkor felhívtuk a figyelmet ezeknek az előadásoknak egyik legkomolyabb értékére. Neményi Lili énekművészetére is. Neményi Lili éneke azonban most a IX. szimfónia szoprán szólójában még azokat is meglepte, akik tudták, hogy vidéki kultúréletünknek milyen magas fővárosi nívójú képviselője jut ezúttal szóhoz. Mert ezt a rendkívül kényes szoprán szólót csak ritkán hallhattuk ilyen ragyogóan muzikális, mélyen átélt és technikai szempontból is fölényes tolmácsolásban. Az alt-szólóban nem kisebb sikerrel, teljes értékükben érvényesültek Rózsa Vera kivételes művészi kvalitásai, melyeket nem kell »felfedeznünk«, hiszen csak a minap számoltunk be róluk a fiatal művésznő önálló hangversenye alkalmából. A férfi szólisták egyelőre még inkább csak a hanganyagban hoztak értékeset. Fejlődésképes énekes, akiknek felléptetésével Komor Vilmos hű maradt kulturális programjának egyik fontos pontjához: a fiatal tehetségek felkarolásához. Mert ne feledjük: a kitűnő karmesternek nemcsak a nagyközönség az adósa, hanem az a sok-sok fiatal művész is, akiket Komor Vilmos ismert fel és juttatott komoly művészi munkához. Operaház Amilyen örömmel számoltunk be a klasszikus zene lelkes propagálóiról-népszerűsítőiről énekkari és zenekari kultúránk terén, ugyanolyan örömmel üdvözöljük Operaházunk műsorán azt az olcsó klasszikus ciklust, mely kétségkívül szintén hozzájárul a magas zenei műveltség szélesebb körű terjesztéséhez. A Mozart-, Weber- és Beethoven-operákat felölelő sorozatot Operaházunk a Fidelio múlt csütörtöki előadásának megismétlésével nyitotta meg. Ezzel bebizonyította kulturális áldozatkészségét is, hiszen az előadás kettős vendégszereplés jegyében folyt le, tehát csak a közönségnek volt olcsó, viszont magénak az Operaháznak fokozottabb kiadást jelentett. A Fidelio beethoveni kultúrája azonban minden áldozatot megér, és hasonlóképpen megérdemli az anyagi áldozatot a Fidelio címszerep-alakítójának, Huszka Rózsinak vendégszereplése is, mely egy külföldre származott kiváló magyar énekestehetséget hoz vissza a hazai színpadra. Az előadás másik vendégének, Hoesslin főzeneigazgatónak vendégszerepeltetése viszont már komolyan gondolkodóba ejthet mindenkit, aki szívén viseli operakultúránk sorsát. Hoesslin már a »Szöktetés« legutóbbi előadásán keserVes csalódást okozott teljesen gyenge, tempóban, stílusban egyformán elhibázott Mozartvezénylésével. Beethoven operájához ugyan valamivel közelebb tudott férkőzni, de azért távolról sem ütötte meg azt a művészi színvonalat, melyet hazai Fidéliodirigensünknek, Ferencsik Jánosnak világosan, plasztikusan körvonalazott, tisztán, muzikálisan kidolgozott karmesteri munkája reprezentál. Nem tagadjuk: Hoesslin, mint Wagner-értelmező, tavalyi Walkür és Götterdämmerung-vezénylésével rokonszenvesen — úgy látszik legjobb oldaláról — mutatkozott be. Valódi mestert ugyan ezen a téren sem üdvözölhettünk benne, de szeretettel fogadtuk, mint jó diákot, aki előkelő Wagner-tradíciókban fejlesztette ki szolid műveltségét-tudását és szorgalommal, rutinnal, lelkesedéssel pótolja mindazt, ami tehetségében a valódi egyéniség, a magasabbrendű költészet eredeti tüzéből, fényéből hiányzik. Ezért Hoesslinben, a »Wagner-dirigensben« még a Szöktetés és Fidelio csalódásai után is bíztunk és ezzel a bizalommal vártuk a keddi »Siegfried«-előadást, mely Huszka Rózsi mellett ismét Hoesslint hirdette mint »vendéget«. Sajnos, ezen előadás most bizonyos fokig még ezt a »Wagner-dirigens«-be vetett bizalmunkat is megrendítette: a szolid stiláris keretek meglazultak, a hol túl gyors, hol túl lassú tempók megbontották a zenedráma széles epikai hmpölygésének ritmusát, a zenekari munka kiegyenlítetlenségében pedig csak még nyilvánvalóbb lett a Hoesslin-féle Wagner-dirigálás szürkésé ete. A Siegfried csodálatos természetpoéziséből, forró lírájából, valódi hősi NA az ANGOL PARKBAN nagy magyar est MAGYARY IMRE cigánynunkaráink Közreműködnek : NAGY IZABELLA, CSELÉNYI JÓZSEF, Dajbukát Ilona, Bársony István, Kondor Ibolya, Kékes Irén, Hollay Béla, Sághy István, Magyari László, Pápay Gyula, Hajdú Imre, Arany József. Magyary Imre zenekarával a magyar nóták gyöngyeit játssza. Kezdete 8 órakor. ritmusából, mitmikus atmoszférájából jóformán semmit sem kapott a közönség, de kapott helyette egy-egy harsogó fortisszimót, mely a karmesternek mindig biztosítja a tapsokat... Mi mindenesetre szívesebben csatlakozunk azokhoz a tapsokhoz, melyekkel a zsúfolt nézőtér Huszka Rózsit ünnepelte és egyúttal az előadás nyereségének könyveljük el Szabó Ilonka csicsergő szopránját, mely ezúttal csendítette meg először az »erdei madár« hangját. Tóth Aladár. (*) 100 év magyar műzenéje. Rendkívül érdekes magyar hangversenyt rendez a Magyar Munkaközösség zenei szakosztálya május 19-én a Zeneakadémián. Egy műsor keretében mutatja be a legjellemzőbb magyar műzenei stílusokat Biharitól Bartókig. A ritkán hallható művekből (Mosonyi: Gyászzene, Bartók: Éjszaka zenéje stb.) álló műsort Rajeczky Benjámin bevezetője előzi meg. Közreműködnek: Rácz Aladár, Kelter Ernő, Matuska Miklós, Reitzer András, Raics István, Deutsch Jenő, Bálint—Adler—Lukács-trió A Koncert rendezései: Don Kozák Kórus ma, holnap (Városi 8). Kamarazenekari est holnap. Vez.: Liborcz Gy. Közr.: Kósa (Bach: d-moll), Pál, Vivaldi, Mozart, Händel. Basilides-dalest máj. 10. Tangóharmonikaest 14-én, a Marnitz tangóharmonika szaküzlet rendezése a leghíresebb harmonikaművészek közreműködésével. Buszabo—Bartók zenekarral 15-én (Városi 8). Mesterbérlet kék, sárga. Saner zenekari est 22-én Városi 8. Mesterbérlet kék, sárga. * Rózsavölgyi hangversenyei: Sergey és növendékei táncmatinéja vasárnap. Andrássy Színház, Ráday-est vasárnap, Zeneakadémia Gombaszögi, Karády, Tolnay Lendvay, Egyed, Hunyadi közreműködésével. Astra Desmond — Clifford Curzon 8-án, 7. 8. Rendkívüli színházi kedvezmény a Pesti Napló előfizetői és olvasói részére Linim. , «run vHiinainan »az ils kiadóhivatalában VII., Erzsébet körút 18—20., tel.: 148-888, rogg » órától délután 5 óráig, vasárnap délelőtt 9—2 óráig. Kamara: Utolsó JánoS). Pesti: Ne bántsd a másét (8). András: A szerelem gyümölcse (8). Városi: Don kozák kórus (8). Hoys Egy bolond százat csinál (8). Komédia: Tanuljunk nyelveket (8) PÉNTEK, máj. 5. Magyar: Erzsébet (8). Belvárosi; Földindulás (8). Nemzeti Kamara: Utolsó tánc (8). Pesti: Ne bántsd a másét (8). Andrássy: A szerelem gyümölcse (8). Városi: Don kozák kórus (8). Hoyal: Egy bolond százat csinál (8%). Komédia: Tanuljunk nyelveket (8%). SZOMBAT, máj. 6. Magyar: Erzsébet (3% d. n.). Belvárosi: Földindulás (8). Nemzeti Kamara: Utolsó tánc (8). Pesti: Ne bántsd a másét (8). Andrássy: A szerelem gyümölcse (8). Royal: Egy bolond százat csinál (8%). VASÁRNAP, máj. 7. Víg: A tetovált nő (8% d. u.). Belvárosi: Földindulás (4 d. u. és 8 este). Nemzeti Kamara: Utolsó tánc (4 d. u. és 8 este). Pesti: Ne bántsd a másét (4 d. u. és 8 este). Andrássy: A szerelem gyümölcse (3% d. u. és 8 este). Városi: Hamburgi menyasszony (4 d. u. és 8 este). Royal: Egy bolond százat csinál (4 d. u. és 8 este). Komédia: Tanuljunk nyelveket (8% este). Zeneművészeti: Rádai Imre előadóestje (d. u. 6/0. Mulassunk, vigadjunk, szívből Nevető orkán, vidám búfelejtő műsor ! Charlie Chaplin és a tifoli komikus legsikerültebb bohózatát egyedül a NYUGAT MOZGÓBAN kacagjunk!