Pesti Napló, 1939. május (90. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-07 / 104. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 191­9 május 7 A HONVÉDELMI NAPLÓ F­eltámad a félhold Irta: Nyiry László ny. vezérkari ezredes A tengelyhatalmak és a »demokratikus blokk« nagy diplomáciai mérkőzése, mint tudjuk, a Bal­kánra is kiterjeszkedett. A nyugati hatalmak mindent elkövetnek, hogy a Balkán-szövetséget, amelynek egyik legszámottevőbb tényezője Török­ország, érdekkörükbe vonják, így természetes, ha a világ néhai Atatürk országa iránt, amely a nemzeti öntudatra ébredt Iszlám 400 milliós óriás testének közelkeleti viharsarkában fekszik, fokozottabb érdeklődést tanúsít. , A régi Ezeregyéjszaka bűvös varázsa mindig megihlette a »frengit«, az idegent. Ma azonban a félhold sarlója még erősebben csillog érdeklődé­sünk szemszögében, mert a világ az új háborút talán nem is nyugat felől várja, hanem »Ex Oriente lux«. Ma ugyanis az a helyzet, hogy esetleg már belátható időn belül tengerré terebélyesednek a mohamedán sivatag homokjából fakadt nemzet­­folyamok és megerősödött súllyal szólhat bele Európa ügyeibe Törökország is. Kertész Róbert, az illusztris író és újságíró »Feltámad a félhold« című most megjelent hatal­mas műve az Iszlám második nagy szökőáradatá­­ról is megemlékezik Nyugat és Észak ellen és rendkívül érdekes megvilágításban emlékezik meg arról a Törökországról is, amely ma a Bal­kán-szövetség egyik legjelentősebb oszlopa. Te­kintsünk bele művébe és szakítsunk ki néhány részletet leírásaiból. 1915 tavaszaiban vagyunk. Kairói ügynökök jelentik, hogy az antant 80.000 embert vont össze Egyptomban. Újzélandi és ausztráliai hadiönkén­tesek Gallipoli ostromára készülnek. A félsziget partvonala 78 kilométer hosszú és a német Liman von Sanders tábornok főparancsnok tudatában van annak, hogy az ellenség összefogott erőkkel vezetett egységes támadása könnyen á­ttörheti és szétzúzhatja a török ellenállást. 1915 április 25-én, egy vasárnapon, amikor a köd megülte a tengert, kísérteties látvány bonta­kozik ki: acélszürke páncélosok fürge brit, francia rombolók és óriási csapatszállító hajók közelednek a török partok felé. A brit vezérkar terve az ausztráliai csapatokkal a kabatepei síkságon partraszállni és Maidoszig előnyomulva a tö­rök állások kulcspontját, a Csonk Bair nevű hegy­csúcsot elfoglalni. A csapatok Ali Burnu-nál érik el a partot. Toronyirányban támadnak az emlí­tett hegycsúcsra. A közelben csak a 19-ik török hadosztály táborozik. Az ozmánoknak sejtelmük sincs arról, milyen nagy dráma bontakozik ki előttük. A hadosztálytábornok 5 óra 30 perckor gyakorlatot rendel el és miközben a török harco­sok gyakorlat közben felkapaszkodnak a Csonk- Bari lejtőin, saját őrjáratokkal találkoznak. Ezek kifulladva jelentik, hogy az angolok Ari-Burunál partraszállottak. Küldönc vágtat a szomszédos 9-ik ozmán hadosztályhoz. A 19-ik hadosztály pa­rancsnoka nem más, mint az elegáns Mustafa Kemal, az egykori macedón forradalmár és szalo­­niki összeesküvő. Érzi, hogy perceken múlik min­den. Első kérdése, hogy gyakorló vagy éles töl­tény van-e a legénységnél? — Éles! — felelik az ezredparancsnokok. Mustafa Kemal tábornok ke­zébe veszi a tér­képet és az iránytűt. Pillanatok alatt tájékozó­dik és azután 200 emberrel a hegycsúcs felé rohan. Briefesznadrágján élesen világít a hajnali napfényben a vörös sáv. Katonái hűségesen kö­vetik mind nagyobb és nagyobb tömegekben, támadó alakzatban. Fenn a hegycsúcson a pa­rancsnokok megállapítják, hogy az angolok elő­védjei 150 méternyire alattuk most kapaszkod­nak fel a sziklás szerpentinutakon. A hadosz­tályparancsnok pillanatok alatt kiadja harcintéz­kedéseit, majd pár perc múlva eldördül az 57-esek első sortüze. Az ausztráliaiak meginognak, de azért harchoz fejlődnek. Az ütközet lassan kifej­lődik. Hegyi ütegek öszvérei ügetnek a hegy­csúcsra. A tábornok személyesen irányítja az első lemozdonyozott lövegek tüzét. A puskacsövek forróak, a géppuskák hűtőjéből sziszegve pá­rolog a felforralt víz, a sebesültek nyöszörög­nek, a haldoklók sóhajtoznak, de Mustafa Kemal emberei megtartják állásaikat. A csonk-bak­i csata estig tartott. Az angolok nem érhették el hadműveleti céljaikat, mert nem jutottak túl a hegyoldalon. A vitéz török 57-eseket bár megtizedelte a harc, két arab ezred kötelékei felbomlottak, de az ausztráliaiak ro­hama sem ma, sem másnap nem sikerült. A tö­rökök erősítéseket kaptak és az antant nagy gar­­ral bevezetett rajtaütésszerű támadása meg­hiúsult. A hegycsúcson úgy harcolt Mustafa Kemal, mint az ördög és csapatai egy lépést sem hátráltak. Kertész Róbert könyve szemünk elé tárja és élénk színekkel ecseteli azt a békét, amelyet a tudatlanság, a gyűlölet és képmutatás jegyében készítettek elő Törökország részére. Villám-­csapásként érte Mustafa Kemal nemzetét az a halálos ítélet, amely szerint »Maradék­ Török­ország« mindössze Anatóliából állna, Smyrna nélkül, stb. A sévresi feltételek hozták magukkal, hogy Törökország minden polgára most már félretéve egyenetlenséget és széthúzást, mint egy ember állott Kemal mögé. 1920 július 23-án pedig megindul a görögök támadása Konstantin király parancsára azért, hogy az ázsiai és európai Törökország testéből nekik is jusson valami. A nagyhatalmak kegye azonban ingatag volt. Az első görög sikerek után az antánt cserben­hagyta Venizelosz. Ekkor történt, hogy Kemal brutális őszinteséggel így fakadt ki az idegen újságírók előtt: — Az egyetlen egészséges kormányforma egy ember abszolút uralma. Mindenki teljesítse naran­csaimat ... Hűségesen követte ezt az utasítást Izmet Inemü, a török front főparancsnoka is, a török köztársaság mostani elnöke. Kemal 300 kilométer­rel visszavonta csapatait és a Szakaria folyam betonállásaiban várta be a görögök támadását. 1921 augusztus 24-én kezdődött meg a híres sza­­kariai csata, amelyet méltán nevezhetünk a világ­háborút követő hadjáratok egyik legkegyetlenebb ütközetének. 14 napon keresztül pokollá változott a folyó két partja. A görög tüzérség pergőtűzzel készítette elő a gyalogsági rohamhullámok tá­­madását. Alagcos faluban, egy földes parasztszobában feküdt kórágyán a török fővezér, Mustafa Kemal. Maláriarohamok kínozták és harcintézkedéseit magas lázzal diktálta tollba. Bár 14 napot töltött ruhában és csizmában, mégis teljesítette köteles­ségét mint hadvezér és mint török katonatiszt. A 14-ik nap éjszakáján hajnali 2 órakor telefon­hoz hívják a török fővezért. Kemal láztól csillogó szemei felragyognak. Fevszi tábornok jelenti, hogy a görögök visszavonulnak... . . A görög rohamoszlopok visszavonulásának irányát felperzselt falvak és üszkös romhalma­zok jelezték. Sivatagot hagytak maguk után és mindenkit legyilkoltak, aki elébük került. Kemal a J­evet kapja érdemeinek elismeréséül. A török fővezér most további hadseregeket szer­vez, hogy Kis-Ázsia földjéről végleg kiüldözze az ellenséget. 1922 augusztus havában pedig összegyűjti ezredparancsnokait egy »hadsereg futballmérkő­zés megbeszélése végett«. Amikor az ezredpa­rancsnokok megjelentek nála, nagy meglepeté­sükre Kemal értesítette őket, hogy a futball­mérkőzés­­ csak ürügy volt. Döntő támadást ké­szített elő a görög hadsereg roncsainak végleges megsemmisítése végett. És augusztus 24-én, ami­kor a diplomáciai testület tagjai az elegáns gyönyörű dámákkal frakkban és klakkban szó­rakoztak Kemálnál, a fővezér megszökött az estélyről. Autóba vetette magát és egy-két óra alatt megjelent a török főhadiszálláson. Éjfélkor kiadta világtörténelmileg híres parancsát: »Előre a Földközi tengerig«. Hajnali 4 órakor megdördültek a török üte­gek és délutánra, amikor a nap lehanyatlott a Marmara vizébe, nem volt többé görög front. Egész görög hadosztályokat vertek atomokra a török rohamcsapatok. Ezredek semmisültek meg és a hömpölygő emberáradat nyomában tornyo­suló hulladombokon az égi sötétjében kóbor kutyák és falank sólymok lakmároztak. Szmirna paradi­csomi édenkertjeiből a borzalom országa lett. Megcsonkított gyermekholttestek, halálra gyötört, megbecstelenített asszonyok hevertek a füstölgő romok között. De a menekülő görögöket a vezér­kar óraműpontosságú irányítása mellett nyomon követték a törökök gyorsan mozgó alakulatai, a lovasság, a gépesített alakulatok és a tankezre­­dek. A törökök fogságába esett a görög fővezér és helyettese is Trikupisz és Dionisz tábornokok. A győztes török fővezér cigarettával és kávéval kí­nálta meg őket. Mialatt pedig a török üldöző csa­patok feltartóztatás nélkül verték puhává a görög csapatroncsokat,­­ azalatt a győztes nemzeti hőst egy párizsi eleganciával öltözködő hölgy kereste fel, felajánlván neki családi palotájukat. A szép Latife Hanum volt a látogató, aki megbabonázva leste a daliás Gházi szavait. Harmadnapra meg­tartották az esküvőt. Ez azonban egy pillanatra sem tartotta távol Mustafa Kemalt attól, hogy a békefeltételeket most már ő diktálja és a nagyhatalmakkal el­fogadtassa az ankarai békepontokat, a becsületes, tisztességes békét. Kertész Róbert könyve úttörő munka. Művé­ben megelevenedik előttünk az iszlám élete, kezdve Mohameden, akinek valláserkölcsi tanítá­sait úgyszólván percek alatt megértjük és át­­érezzük. Végigvezet minket a »szürke farkas or­szágán«, az ébredő Egyiptomon és Arábián át a világnak azokba a részeibe, amelynek népei, a nemzeti megújhodás ösvényére lépve, még ugyan­csak felkavarhatják a világ békéjét. EMLÉKEZZÜNK! Május 7. 1915. A győzelmes gorlicei csatát követő üldözésünk közben a 20. honvédhadosztály e napon Mezőlaborctól észkra támadta meg a szívós védelemre befészkelődött oroszokat. A támadás közben csapataink kiválóan bátor és eredményes vezetése terén többen kitüntették magu­kat, így Barna Kornél, Molnár József századosok, majd többen mások. Kiválóan bátor és hősi önfeláldozásuk­kal tüntették ki magukat a I. honvédgyalogezredbeli Kiss Imre őrmester, valamint Nagy József és Nyisztor János tizedesek, akik elsőknek törtek be az oroszok ár­­kaiba, ahol mindhárman hősi halált haltak. Kitüntette még magát Bozó Pál alezredes is, aki mint zászlóalj­parancsnok az oroszok egy csoportját saját kezdeménye­­zéséből megtámadván, hadosztálya győzelmének kivív­­­­sát lényegesen előmozdította. Május 8. 1915. A gorlicei csatát követőleg a német és osztrák, magyar seregtestek üldöző zömei a Visztokát érték el, ahol az orosz 3. hadsereg ellenállása e napon végleg összeomlott. Ugyanakkor az Erdős Kárpátokban az orosz 8. hadsereg is megkezdte az általános visszavonulást, amelynek nyomán saját csapataink átlépték a magyar határgerincet. Ettől kezdve már egyelten orosz sem volt magyar földön. A magyar csapatok a Himnusz hangjai mellett üldözték tovább az ellenséget. Az oroszok azon­ban az uzsok—sambori vasútvonaltól keletre még jól kiépített állásokban védelmezték magukat. A korszerű gyalogság A Kárpátalját felszabadító erők gyalogos és gyor­san mozgó egységekből álltak. A gyorsan mozgó csapa­tok jelentősége e hadműveleteknél mérhetetlen volt Az ő alkalmazásuk nélkül nem érte volna olyan váratlanul a cseheket a honvédség előretörése. Idejük lett volna ellenállásukat újból és újból megszervezni és a felsza­badítás sokkal több vérbe került volna. A faltörő kos szerepét azonban, mint mindig, a Kárpátalján is a gyalogság jelentette. Ő nyitott utat a hátul levő gyors­csapatok számára. A gyorscsapatok eseménydöntő fontossága mellett tehát nem szabad elfeledkezni arról, hogy a háború legáldozatosabb hőse és a fegyvernemek királynője min­den újszerűség és korszerűsége ellenére is változatlanul a gyalogság maradt. A gyalogság dönti el a csatákat és az ő vállán nyugszik a harc igazi terhe. A többi fegy­vernem csak támogatja őt. Mert egyedül a gyalogság van képesítve arra, hogy bármely terepen, bármily viszonyok között, bármely napszakban alkalmazhassuk. A hadseregek zömét ezért mindenütt a gyalogság ké­pezi ma is. A mai gyalogság persze már nem a régi idők gya­logsága. A korszerű technika ráhúzta új ruháját a gyalogos fegyvernemre is. Ahhoz, hogy a gyalogság feladatát, a »rohamot« és a »közelharcot« végre tudja hajtani, már nem elég a régi szervezet és a régi fegy­verzet. A korszerű ellenség ellen nem elég már a puska. A gyalogságot meg kellett erősíteni más harceszközök­kel is, hogy hivatását be tudja tölteni és hozzá tud­jon férkőzni az ellenség állásaihoz. A világháború gyalogsága még alig állt másból, mint puskásokból, egy-két géppuskából és pár tele­fonistából. Ma a gyalogság tele van korszerű hadigépekkel és talán a legváltozatosabb összetételű fegyverneme a hadseregnek. A gyalogos ma már nem jár feltétlenül gyalog. Sokszor kocsin, sokszor kerékpáron vagy gép­kocsin. A gyalogezredekben nemcsak tömött sorokban gyalogló puskás századok menetelnek, hanem hosszú soruk van a lóháton szállított vagy fogatolt harceszkö­zöknek is. A korszerű gyalogság fel van vértezve min­den ellenséggel szemben. Tele van gyorstüzelő golyó­szórókkal, lóháton vagy kocsin szállított géppuskákkal, harckocsielhárító ágyúkkal, tüzérségi tűzhatású akna­vetőkkel, gránátvetőkkel és fel van szerelve műszaki eszközökkel is. Rádiói, távbeszélőkészülékei, fényjelzői vannak és külön szakképzett alakulatai a robbantások végrehajtására, műszaki akadályok telepítésére és az adódó műszaki munkák elvégzésére. A gyalogság önálló egészet képez a harcban. Ha kell, magára hagyva is meg tudja oldani feladatát. Ez az igazi jelentősége. A gyalogos, a »baka« tehát a hadsereg legfontosabb fegyverneme. Tanuljuk meg értékelni és becsülni ezt a hős fegyvernemet, mert gyalogság nélkül nincs és nem is lehet háború. Darálókö­veket HIUS 4, más rendszert darálókból raktárból szálas Hámozógép smirglikópengeket legjobban is legolcsóbban készít és járt VARGA OTTÓ LAJOS csiszolóárugyár Budapest, VI. Fövény acca 89. Telefón: 914—93

Next