Pesti Napló, 1939. szeptember (90. évfolyam, 199-223. szám)
1939-09-01 / 199. szám
Péntef SZEPTEMBER Irtai FODOR JÓZSEF Ünnepeljük meg a szeptembert, szép szeptember ez, bár telve felhőkkel és barbár tömítésekkel. Az ember jobban, mint valaha", érezteti rossz erőinek jelenlétét, de a csodálatos levelek között itt van az ősz, a régi, és csak nekünk szomorú, hogy kedves bánatát már igazán érezni nem tudjuk. Elfeledtük mi a napfényt, a csillagokat, és történelmi játékainkba belekábulva, amelyek gyatrák és hiúk, mint mindig, nem vesszük észre a visszahozhatatlan életet. De talán a levés egyetlen lehetősége, lényege a napi embernek ez; törekvések és ellenszegülések huzakodása, jelszavak hízó és pattanó buborékjai, a meddő történelmi játék az élet vásznára rávetítve, mit eltöröl az idő nyomtalanul. De amíg voltak, a játék félistenekké öltözött hőseinek és mellékalakjainak időt kitöltő hevületet, életértelmet és másként fel nem lelhető tartalmat adott. Aki elfuttatja elméje előtt a különféle népek történelmének összefolyó ködgomolyagját, zűrzavaros, értelmetlen harcainak összevisszaságát és meggondolja, hogy azoknak mind szellemi jelszavai voltak, akkoriban szentséget és becsületet jelentő, de a valóságban csak a viszályt elemi szükségletüknek érzők ösztönző jeligéi: ijesztően fog látni a mindenkori jelenben; de beszélni nem fog, mert a meglátás biztonságával együtt nő benne a reménytelenség. Az emberiség nem fogja elvétetni egypár kellemetlen tisztánlátó álltai szórakoztató jelszavait, amikkel játékait fűti, történelmét csinálja, mert ugyan mi lenne akkor, ha egy mély belátás megmutatná neki összes eddigi, szépen hangzó jelszavak körül forgó ,történelmi* civódásainak szomorú hiúságát.) Szerencsétlenség volna számára, összeroppanás, mert az ember alapeleme, szükséglete, igazi mivolta, mint látszik, az őrültség. Háromezer esztendő világtörténelmének egy más bolygóból érkezett tanulmányozója azt mondaná, hogy az tébolyodottak színjátéka, és kétségtelennek látszik, hogy ami a történelemben kifejeződik, az állandó szükséglet, alaptulajdonság, amely az ember alapkonstrukciójának változása nélkül nem változhatik. imm a feszültségeknek, politikai ármánykodásoknak és esztelen összecsapásoknak szakadatlanul egymást váltó, borzalmas és komikus tarkaságában már monotonnak látszó menetét, amit ma unalommal lapozunk keresztül, mégis milliók jajjal töltik ki. Aki kezébe fog egy történelemkönyvet, el tudja-e gondolni, milyen rettenetes vér- és könnytenger ömlik a sikeres hadvezérek, dicső napok tudósításai mögött) A messziről ma elcsépelt bábjátéknak tűnő győzelmek, vereségek valódt halottak, sebesültek, kegyetlenkedések, borzasztó szenvedések tömegét foglalják magukba. A játék kegyetlen, de a kétféle szereplő, a szenvedő és szenvedtető ugyanaz. A zsoldos, aki gyerekeket csapdosott a falhoz, a nép gyermeke, az ember gyermeke, a játék „egymás között folyik. A fölkerült, kegyetlen hódító a nép mivoltának kifejezője, különben maga fölé nem emelte volna. A besziaatás alatt szenvedő ugyanannak az indulatnak terhe alatt nyög, amellyel ha alkalma van, ő is szenvedtet másokat. Szomorú, de ha elgondoljuk, úgy látszik, hogy az emberiséget sajnálni nem lehet Mert ha a történelmi játék neki nem volna megfelelő, rég megváltoztatta volna az egészet . Vannak kivételek, akik felismerték a játék hiúságát és félreállnak; vagy félreállnának, ha a napi ember a maga egyedüli kinyilatkoztatottságának címére igényt tartva, nem kényszerítené, hogy az ő felfogását vallja az, aki a természettől a szerencsétlen emberszülöttnek sajnáló és felvilágosítani küldött szeme és ajkaként küldetett Goethét defetistának nevezték, mert nem írt rossz verseket Napóleon ellen; ahelyett, hogy Napóleont és ellenfeleit magukévá tették volna a békének, bölcseségnek, nemes nemzetfelettiségnek goethei tanait, amelyek az építő megbékéléshez, kevésbé kalandos, de hasznosabb tevékenységhez vezettek volna. A történelem nyomorúságaitól szenvedő nép kínzó és önkínzó mivoltában csak azokat követi, akik szomorú indulatait testesítik meg, de felfeszítik a krisztusokat, akik az örök békére és boldogulásra írtak elő programot és magatartást. Még boldog az a mártír, ki saját építő eszményéért halhat meg legalább és tisztánlátó szemével nem azért a »tanért« kell kimúlnia, amely a meddő történelmi játék új fejezeteihez szükséges hevületek felkeltését szolgálja csupán. * Magában álló csillag, távoli idegen a nagy ember, akinek a többihez köze nincs; vagy, amennyiben minden magas típus az összességnek képlete, az ember legjobb énje az, ami benne kifejeződik! Ami van, abban lehetetlen nem hinni; higgyünk a nagy emberben, mert létezik, és mert a nagy embernek arcát hordozza; higgyünk mégis az emberben. Nem lehet jellemző arra, ami van, a legrosszabb, hanem mindig a legjebb. A törté' ' nelem gyilkolásaiban, hódítóinak menete mellett figyeljük csak, milyen állhatatosan hangzott el mindig az igazi nagyság. Figyeljünk erre a nagyságra, a történelem zűrzavaraiban, a nagyhangú diktátorok birodalomkártyavárait túlélve az ő csöndes szavuk győzött. Semmi abból, amit a nagy hadvezérek alkottak, nem marad, ami körülöttünk van, városok, kultúrák,minden a nagyemberek alkotása. Nem az erőszakosoké, hanem a szelídeké, nem a rombolóké, hanem az építőké. A krisztusokat fölfeszíti egy centurio, de a krisztusok fölkelnek és legyőzik a világot. * Ha az erőszak emberei volnának az ember igazi kifejezői, nem pedig a szellem, akkor nem emelkedhetett volna a szellem az erőszak dacára az erdei embertől a mai civilizáció magasságáig. A civilizációt városok jelzik külsőleg, szervezett társadalmak, de sokkal jobban kifejezi egy másik dolog. A régi erőszak nem látta szükségét, hogy népre, erkölcsre, igazságra hivatkozzon, elég volt számára s a világ előtt az akarat. Ma ha valaki tette mét egyszerűen az Istentől adott hatalomra hivatkoznék s nem népi megbízásra és az ügy igazságára (ami ha nem is állna fönn, de szerepelnie kell), népe kinevetné. Civilizációnk egyik legnagyobb eredménye, hogy elértünk az erkölcs szükségességéhez. Egy fok még, hogy ez a kikerülhetetlen istenség valóban kezébe vegye a világ irányítását.* Most azonban nagy mélységben vagyunk megint , nem tudunk örülni a piros leveleivel jelentkező ősznek. Súlyos jelentőségű napok ezek, nemcsak azért, ami bennük az emberiség kárára vagy javára eldőlhet. Sokkal nagyobb ennél is, ami elválik: az, hogy az emberiség elért-e az erkölcs ama fokára, hogy lehetetlenné tegye a háborút. Félelem és erők mérlegelése, ami látszólag visszatartja az ellenfeleket, de a háttérben valami más is van, ami az eddigi hasonló helyzetekben példátlan huzavonát teremti. Ez a valami a jelentkező erkölcs, amely a dolgok eldöntésében törvénytelennek érzi az erőszakot. Hogy mennyire hatalmasult el valóban ez az érzés, az mutatja meg, mi fog történni. Egy békés megegyezés korszakalkotó, minden jövő viszály új, emberies megoldásának roppant előfutárja lehet. A hadsereg még nem háború, az eltökéltség még nem tett, de hogy átléptük-e az ököljog korszakát, ez a szeptember mutatja meg. PESTI NAPLÓ | 1838 sflgpfenistn11 71 Berlini lengyel közölte Hitler kancellárral, hogy nem hajlandó a német javaslatokat Hitler kancellár, hír szerint, ma proklamációt intéz a világhoz . Berlin még lehetségesnek tartja a diplomáciai tárgyalásokat 71 Pesti Napló külön Jelentése Berlin, augusztus 31. (Érkezett éjjel */*2 órakor.) (A Pesti Napló különtudósítójáénak jelentése.) A mai éjszaka folyamán Lipski berlini lengyel nagykövet megjelent Hitler kancellárnál, azonban a kancellárnak arra a kérdésére: várjon tud-e arról, hogy Lengyelország küld-e megbízottat a tárgyalások megindítására Berlinbe, nem tudott válaszolni. Egy órával később a lengyel nagykövet újból megjelent a kancellárnál és közölte vele, hogy a lengyel kormánynak nem áll módjában megbízottat küldeni Németországba és nincs módjában a német javaslatok alapján tárgyalni önmaga részéről azt is elutasította, hogy ezeket a német javaslatokat átvegye. Ez az elutasítás — német felfogás szerint — a helyzetet a végsőkig kiélezte. Mindazonáltal itteni egyes körökben azt hiszik, hogy a diplomáciai munkát esetleg mégis folytatni lehet. Ennek egyik fontos következménye lesz, hogy Hitler vezér és kancellár hír szerint ma, pénteken proklamációt intéz a világ közvéleményéhez. Itt sosó esett arról a hírről, hogy olaszangol-francia közvetítéseknek állítólag sikerült közvetlen kapcsolatot létesíteniök Németország és Lengyelország között, azonban ezt a hírt a propagandaügyi minisztériumban hihetetlennek minősítették, a külügyminisztériumban pedig közölték, hogy semmit sem tudnak róla. Az éjszaka folyamán a külügyminisztériumban, illetőleg a közvéleményben rendkívüli a felháborodás a lengyel magatartás miatt. Arra a kérdésünkre, vájjon lehetségesek-e még tárgyalások, kijelentették, hogy német részről csupán akkor lehetne szó ilyen tárgyalásokról, ha konkrét javaslatokról volna szó, amelyeket rendkívül élesen körvonalaznának. A helyzetet Berlinben rendkívül súlyosnak tartják. (Külpolitikai fedósítárank folytatása.) megbetegedett, ezért az új kormány első minisztertanácsán Macsek helyettes miniszterelnök elnököl majd. Jugoszláviában teljes nyugalom árulkodik. Ezt mutatja az is, hogy mindezideig e vasárnapra kitűzött sportversenyeket sem mondották le, így a magyar-jugoszláv atlétikai mérkőzéseket sem. A sajtó hangja teljesen nyugodt. Újabb katonai intézkedések nem történtek. Vatikánváros: a pápa bízik a béke megmentésében és újabb békeüzenetet intézett az öt nagy hatatomhoz Vatikánváros, augusztus 81, IK Havas-iroda vatikáni körökből szerzett értesülése szerint XII. Pius pápa a francia, olasz, német, lengyel és angol diplomáciai megbízottnak átadott okiratában az Európát fegyveres összetűzéssel fenyegető kérdések békés úton való megoldása érdekében emel szót. Hír szerint az okiratban a pápa az említett 5 állam felelős kormányfőibe® fordul, hogy amíg nem késő, tegyenek meg minden lehetőt az általános fegyveres összetűzés elkerülésére, amely csak borzalmas szerencsétlenségbe sodorná Európát. Vatikáni körökben kijelentették, hogy a Szentszék a béke fenntartásába vetett reményét még nem vesztette el. A legfőbb egyházi személyiségek általános nézete szerint az utolsó pillanatban sikerülni fog elkerülni a válság kitörését. Hír szerint közvetlenül a francia, olasz, német, angol és lengyel nagykövet pápai kihallgatása után, Maglione államtitkár hosszabb nagyjelentőségű megbeszélést tartott Borgongini Duca kriinált apostoli nunciussal Jungot-olasz tárgyalás Berlinben Mint a Havas Iroda Berlinből jelenti, az olasz nagykövet két ízben is látogatást tett az angol nagykövetnél. Először reggel nyolc órakor, másodszor délelőtt tíz órakor. A második látogatás egy óra hosszat tartott. A berlini angol nagykövet fogadta a görög követet is.