Péteri Szavak, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
3 Városunk polgárainak döntő többsége tisztában van az önkormányzatunk feladatával, szerepével és felelősségével. Nem árt, ha beszélgetésünk előtt - emlékeztetőül - újra megemlítjük a legfontosabbakat. Az ő dolguk a helyi társadalom irányítása közösségi intézményeink (óvodák, iskolák stb.) működtetése, a közigazgatás - lehetőleg - bürokráciamentes megteremtése, a lakosság szociális ellátásának gondokkal teli biztosítása, és még sok egyéb, jelentős tennivaló. E sokrétű feladatok tükrében beszélgettem az eltelt év gondjairól, eredményeiről városunk polgármesterével, Samu Istvánnal. - Polgármester úr, szerkesztőségünk polgárainkhoz hasonlóan év közben is figyelemmel kísérte az önkormányzat munkáját. 1997. vége felé járunk. A mérleg készítésekor, milyennek ítéli meg az eltelt évet? Mint polgármester nem vagyok elégedett az 1997-es évvel. Az 1997 évi költségvetés készítése során a tervezéskor látható volt, hogy a pénzügyi helyzetünk a működés finanszírozási oldaláról hiánnyal fog indulni. Ez a támogatások hatákonyságát illetően felülvizsgálást igényelt, azért, hogy a város jövője, fejlesztése érdekében racionális lépéseket tehessünk. Sajnos a testület ezt nem vállalta fel, még lehetőséget sem adott, hogy külső szakértő céggel azt kielemeztessem. Az volt a véleményem, hogy a forrásainkat csak arra szabad fordítani, ha ami a köz érdekében jól hasznosul. Mivel nem jutottunk csődbe, a képviselők közül többen úgy értékeltek, hogy a polgármester peszszimista felvetései megalapozatlanok voltak. Erről csak annyit mondok, hogy ugyan a 97 év pénzügyi zárása során jelentős pénzügyi maradványnyal számolhatunk, de valójában ez a maradvány nem a gazdálkodás hatékonyságából ered, nem a működési költség megtakarításának az eredménye, hanem a vagyoni lehetőségeink értékesítéséből származó bevétel, mely mögött végleges vagyonvesztés áll. Ez a későbbiekben még kemény kérdéseket fog felvetni. Ismerjük a központi költségvetés helyi önkormányzatokat sújtó pénzügyi politikáját. Ez hogyan érintette a mi önkormányzatunkat? 1997-ben az önkormányzat a vagyonát tette pénzzé, tehát a már említett vagyonvesztést érte el. Viszonylag jelentős bevételeink alkalmat teremtettek arra, hogy a különböző fejlesztésekhez, beruházásokhoz, pályázatokhoz önkormányzati alapot tudtunk biztosítani, így célul tudtuk kitűzni a 260 millió Ft-os csatornaberuházást, amelyhez mintegy 104 millió Ft nagyságban támogatást tudtunk szerezni. A Művelődési Ház fűtéséhez és a közvilágítás korszerűsítéséhez energiaracionalizálási hitelt tudtunk felhasználni, így ezeket a beruházásokat el tudtuk indítani. De a működésből adódó, azt finanszírozó és máig megoldatlan gondjainkat magunkkal kell cipelnünk, azok 1998- ban is elkísérnek bennünket. Arról is van tudomásunk, hogy a kormány, a központi szervek áthárítják a feladatokat a helyi szervekre, de anyagi forrást nem biztosítanak hozzá. Ezzel kapcsolatban mit tud mondani az olvasóinknak? Itt van például a gyermekvédelmi törvény. A parlament a törvényt meghozta, azokat az önkormányzatok kötelesek teljesíteni. A pénzügyi kiadások teljes mértékben bennünket terhelnek, ehhez segítséget nem kapunk, nem adnak, és az önkormányzatokat olyan lépések megtételére kényszerítik, amelyek a már említett vagyonaik feléléséhez vezetnek, azaz önpusztítást végeznek. Vagy itt van a munkanélküliek segélyezése is. Ezek is olyan kiadások, amelyek a bevételeinket emésztik fel. Jelenleg így kell gazdálkodnunk. Némi javulást sikerült elérni a munkanélküli gondok enyhítésében. A volt Vegyipari Szövetkezet területén egy olasz befektető jelenleg 10-20 fő között foglalkoztat embereket. Várható előrelépés az ELZETT gyáregységének megvásárlásától is. Ezen a területen is a kormánynak vannak lehetőségei és feladatai, hiszen a pénzügyi döntések is az ő kezében vannak. Milyen tervek, elképzelések várhatóak az 1998-as évet illetően? Mire lesz pénze egyáltalán az önkormányzatnak? A jelenlegi fejlesztésekkel indulunk, azokkal kezdünk a 98-as évben. Az 1998-as év gazdálkodásában változatlanul nagy hangsúlyt kell kapni az intézményeink működtetésének. A vagyoni értékesítési lehetőségeink szinte megszűntek. Ami még van az a központi támogatások miatt jelzáloggal van terhelve. A múltban elkendőzött bajainkkal most kell a testületnek szembe néznie. Ráadásul a választás évében. Ezen nyilatkozatomat annak tudatában teszem, hogy még nincs a birtokunkban a 98 évi költségvetési törvény. Ennek hiányában kell gondolkodnunk. • Az a tapasztalatunk, hogy a helyi közügyek intézésébe az önkormányzatok - így a mienk is - nem vonják be a civil szervezeteket. Itt várható-e valamilyen kedvező változás a jövőt illetően? A civil szervezetek fontosak a társadalmunkban. Tevékenységük, jó néhány látványos eredményt is hozott a városnak. Úgy látom, hogy amit elvállalnak azt lelkesedéssel csinálják. A városnak talán több támogatásban kellene részesíteni tevékenységüket. A magam lehetőségeivel igyekszem is ezt biztosítani. Az a tapasztalatom, hogy a pártok ellenfelet látnak e szervezetekben és ezért állnak velük szemben. Nagyon örülnék annak, hogy a választások során a civil szervezetek komoly szerepet vállalnának a város életének, jövőjének szerepében, így olyan felelősség teremtődne meg, amely ellensúlyozná e pártok által képviselt érdekszövetséget. Mivel nagyobb számban fejezik ki a közösségi akaratokat a csekély számú párttagokkal szemben, azzal a helyi demokrácia, a város, azaz mindannyian jól járhatunk. Szeretnék olyan képviseleti közösségnek a tagja lenni, amely a bajaink, (melyek hasonlóak össztársadalmi bajainkhoz) megoldására szerveződik és azt felelősséggel képviseli és vállalja minden időben. Dankó József Önkormányzat 1997. Év végi beszélgetés Samu István polgármesterrel PÉTERI SZAVAK 1998 január